A TREATISE ON MILITARY RANKS
$B$B
$B
$B
What follows are
$Bthe military ranks
$Bof the Alliance,
$Bproceeded by such
$Binformation as is
$Bknown for the races
$Bof the Horde. Each
$Bis presented in two
$Bsections, the officers and then the enlisted, with the ranks of each listed in descending order from highest to lowest. Long live the Alliance!
$B$B\"", [2]="\"$B$BOFFICER RANKS OF THE ALLIANCE
$B
Part 1
$B$B
Grand Marshal
$B
$B
Field Marshal
$B
$B
Marshal
$B
$B
Commander
$B
$B
Lieutenant Commander
$B$B\"", [3]="\"$B$B
OFFICER RANKS OF THE ALLIANCE
$B
Part 2
$B$B
Knight-Champion
$B
$B
Knight-Captain
$B
$B
Knight-Lieutenant
$B
$B
Knight
$B$B\"", [4]="\"$B$B
ENLISTED RANKS OF THE ALLIANCE
$B
$B
Sergeant Major
$B
$B
Master Sergeant
$B
$B
Sergeant
$B
$B
Corporal
$B
$B
Private
$B$B\"", [5]="\"$B$B
OFFICER RANKS OF THE HORDE
$B
Part 1
$B$B
High Warlord
$B
$B
Warlord
$B
$B
General
$B
$B
Lieutenant General
$B
$B
Champion
$B$B\"", [6]="\"$B$B
OFFICER RANKS OF THE HORDE
$B
Part 2
$B$B
Centurion
$B
$B
Legionnaire
$B
$B
Blood Guard
$B
$B
Stone Guard
$B$B\"", [7]="\"$B$B
ENLISTED RANKS OF THE HORDE
$B
$B
First Sergeant
$B
$B
Senior Sergeant
$B
$B
Sergeant
$B
$B
Grunt
$B
$B
Scout
$B$B\"", }, [2661]={ [1]="\"$B$B
MILITARY RANKS OF THE HORDE &",
[2]="\"$B$BOFFICER RANKS OF THE HORDE
$B
Part 1
$B$B
High Warlord
$B
$B
Warlord
$B
$B
General
$B
$B
Lieutenant General
$B
$B
Champion
$B$B\"", [3]="\"$B$B
OFFICER RANKS OF THE HORDE
$B
Part 2
$B$B
Centurion
$B
$B
Legionnaire
$B
$B
Blood Guard
$B
$B
Stone Guard
$B$B\"", [4]="\"$B$B
HORDE ENLISTED RANKS
$B
$B
First Sergeant
$B
$B
Senior Sergeant
$B
$B
Sergeant
$B
$B
Grunt
$B
$B
Scout
$B$B\"", [5]="\"$B$B
OFFICER RANKS OF THE ALLIANCE
$B
Part 1
$B$B
Grand Marshal
$B
$B
Field Marshal
$B
$B
Marshal
$B
$B
Commander
$B
$B
Lieutenant Commander
$B$B\"", [6]="\"$B$B
OFFICER RANKS OF THE ALLIANCE
$B
Part 2
$B$B
Knight-Champion
$B
$B
Knight-Captain
$B
$B
Knight-Lieutenant
$B
$B
Knight
$B$B\"", [7]="\"$B$B
ALLIANCE ENLISTED RANKS
$B
$B
Sergeant Major
$B
$B
Master Sergeant
$B
$B
Sergeant
$B
$B
Corporal
$B
$B
Private
$B$B\"", }, [2676]={ [1]="\"$B$B
ALLIANCE MILITARY RANKS
$B
OFFICERS
$B
Grand Marshal
$BField Marshal
$BMarshal
$BCommander
$BLieutenant Commander
$BKnight-Champion
$BKnight-Captain
$BKnight-Lieutenant
$BKnight
$B
ENLISTED
$B
Sergeant Major
$BMaster Sergeant
$BSergeant
$BCorporal
$BPrivate
$B$B\"", }, [2677]={ [1]="\"$B$B
HORDE MILITARY RANKS
$B
OFFICERS
$B
High Warlord
$BWarlord
$BGeneral
$BLieutenant General
$BChampion
$BCenturion
$BLegionnaire
$BBlood Guard
$BStone Guard
$B
ENLISTED
$B
First Sergeant
$BSenior Sergeant
$BSergeant
$BGrunt
$BScout
$B$B$B\"", }, [2724]={ [1]="Schneideréknek,$B$BJó napot! Bízom benne, hogy a csatorna negyedben jól megy az üzlet. Mi itt a kereskedők terén virágzunk.$B$BSzükségünk van kötött ruhaneműkre, mivel a készletünk már majdnem teljesen kimerült. Kérem, hogy amint tudnak, küldjék el a szokásos rakományt.$B$BSok szerencsét, és remélem, hogy Thurman fia tanulmányai jól haladnak,$B$B--Harlan Bagley", }, [2725]={ [1]="Stranglethorn Zöld Dombjai$B$BElső napunk olyan jól telt, amennyire az első napoktól várható. Időnk nagy részét az alaptábor felállításához szükséges intézkedésekkel töltöttük. Találtam egy ideális helyet egy édesvízi folyótorkolatnál. A közeli régi, elhagyatott kikötőből ítélve ezt a helyet valamikor régen lakták. Ami az eredeti lakosokat illeti, ezt a történetet csak az idő mesélheti el.", }, [2728]={ [1]="Az elkövetkező években, miután Viharvárad elárulta a Kőművesek Céhét, Sir Erlgadin megkeseredett a nemesek szerepét illetően a Királyságban. Már nem kívánta betölteni azt a pozíciót, amelyet apja vérvonala szerzett neki a Nemesek Házában.$B$BDe elkalandoztam. Ennek a történetnek nem célja, hogy politikai értekezés vagy életrajz legyen. Ez a beszámoló a Stranglethorn zöld dombjain folytatott nagyvad-vadászati tapasztalataimról szól.", }, [2730]={ [1]="Éppen amikor kérdőre akartam vonni Ajeck-et a napi vadászati stratégia iránti érdektelensége miatt, a tegeze felé nyúlt, elővett egy nyilat, és kilőtt egy lövést egyenesen a szegény Barnil felé. De Ajeck nem Barnilra lőtt. Mert amikor Barnil tátott szájjal félreállt, egy nagy folyami krokoliszk lebegett a felszínre, Ajeck nyílvesszőjével tökéletesen a két nagy szeme közé fúródva.", }, [2731]={ [1]="\"$B$B
$B
$B
Here lies Durotan - first Chieftain of the Frostwolf Clan, and father of our honored Warchief, Thrall. He was the bravest of our kind - betrayed by those who would see our people enslaved. Durotan gave his life that our freedom might be gained. We honor him - and the legacy he passed on to us through his son.
$B
Drek'Thar, Far Seer of the Frostwolves
$B$B\"", }, [2732]={ [1]="Egy ilyen óvatlan lépés során Erlgadin nehéz kezét Barnil vállára tette. Ajeck és én egy futó pillantást vetettünk rá, feltételezve, hogy a férfi csupán egy nagyon is szükséges dorgálásban részesíti Barnilt a gondatlanságáért. Erlgadin azonban lassan a fejével egy közeli kidőlt fa felé intett. Két átható fekete szem bámult vissza ránk, éppen egy borotvaéles agyarakkal teli száj fölött.", }, [2734]={ [1]="Az elejtés ünnepi hangulatot hozott az expedíció tagjai közé. Barnil mézsört töltött, hogy mindenki élvezze. De az ünneplésünk rövid életű volt. Miközben a tetemet készítettük elő a táborba való visszaszállításra, mindannyiunkat váratlanul ért egy iszonyatos morgás. Éveim során még soha nem hallottam ilyen vérfagyasztó hangot.", }, [2735]={ [1]="Egy sziklás meredélyen, a lemenő nap sziluettjében, a valaha látott legnagyobb ragadozó macskafélét tudtam kivenni. Egy ügyetlen sortüzet sikerült leadnom a puskámmal, de a macska állta a sarat. Újra morgott, ezúttal hangosabban, mint először, majd eltűnt.$B$BÖsszeszedtük a holminkat, és komoran visszaindultunk a táborba.", }, [2738]={ [1]="Ezen a napon dél felé indultunk, friss párducnyomokat követve. Hamarosan elértünk egy szakadékot, amelyet egy hatalmas kötélhíd ívelt át. Nem tudtam nem gondolni Brann leíró írásaira erről a régióról, amikor megláttam ezt a mérnöki csodát. Oly gyakran feltételezték, hogy a bennszülött trollok primitív és tanulatlan faj, mégis, ahogy a híd mesteri kézműves munkáját néztem, felismertem azt a készséget, amellyel a troll építők legyőzték a látszólag lehetetlen feladatot.", }, [2740]={ [1]="Ajeck és Sir Erlgadin is készenlétben álltak, fegyvereiket a lengedező fák aljánál lévő bozontos aljnövényzetre szegezve. A déli nap erősen sütött ránk. Egy lassú verejtékcsík csordult le Erlgadin halántékáról, ahogy visszahúzta a kakast. A kattanás hangjára a sűrű növényzet szétvált, és egy nagy fekete párduc - egy gyönyörű példány - száguldott ki a síkságra.", }, [2742]={ [1]="A fegyvere hevesen visszadobódott a karjában. A cső oldalra csapódott, és Ajeck puskája alá került. Ajeck pontosan ezt a pillanatot választotta, hogy meghúzza a ravaszt. A puska, amelynek célzása most már ügyetlenül a fák vonala felé koppant, határozott robajjal elsült. Madárraj sikoltott ki a lombkoronából, minden irányba szétszóródva. Füstfelhő szállt fel a fák közül. Ámulva néztük, ahogy egy hatalmas ág egyenesen a menekülő párducra zuhant, és eltörte a hátát.", }, [2744]={ [1]="Első fényre indultunk, dél felé a Tkashi romok mellett. Barnil hangot adott aggodalmának, hogy találkozhatunk a Vérkarom Törzs tagjaival. Emlékeztettem Barnilt, hogy a Vérkarmúakat jobban foglalkoztatja törzsi ellenségük, a Koponyatörők elpusztítása. Mondanom sem kell, Barnilt ez a legkevésbé sem nyugtatta meg. Nekem azonban volt egy töltött puskám, egy lőporral teli táskám és három halálos vadászom, hogy enyhítsek egy barátságtalan rajtaütéssel kapcsolatos aggodalmakon.", }, [2745]={ [1]="Álltam már tornyosuló Pokolszaggató előtt a csatatéren, miközben a Lángoló Légió serege minden irányból támadott. Egy fegyelmezetlen troll banda olyan ártalmatlannak tűnik, mint egy prérinyúl Dun Morogh dombjain.$B$BIncidens nélkül haladtunk el a Tkashi romok mellett, Barnil nagy megkönnyebbülésére. A csapat nyugat felé folytatta útját a Nagy Tenger felé, délen megkerülve Zul'Kunda romjait. Ahogy felkapaszkodtunk a magas tengerparti sziklákra, megpillantottuk az első raptorunkat.", }, [2748]={ [1]="Sietve leadott lövéseink elegendőek voltak Barnil menekülésének biztosítására. Barnil visszakapaszkodott a dombon, és újra csatlakozott a csapathoz. Besiettünk a dzsungelbe; egy falka vad Ostorfarkú Raptor követte minden mozdulatunkat.$B$BA vadászokból most vadak lettek.", }, [2749]={ [1]="A tenger felé vezettem a csapatot, remélve, hogy a partvonal menedéket nyújt a raptorok elől. Sietve túl messzire északra sodródtunk, egy veszélyesen magas emelkedőre. A hiba megtörtént. Az én hibám volt. Megálltunk egy meredek sziklafal szélén, a raptorok csak néhány lépésre mögöttünk.", }, [2750]={ [1]="Lassan előreléptem, fegyveremet felemelve. Halálba vezettem ezeket a bátor vadászokat. Meghalok, hogy megvédjem őket. Az Ostorfarkú Raptorok különösen vadak, csillapíthatatlan vérszomjukról ismertek. Jóval többen voltak nálunk. De átkozott legyek, ha hagyom, hogy megöljenek engem és a társaimat anélkül, hogy előbb az ő vérüket ontanánk.", }, [2751]={ [1]="Ajeck és Sir Erlgadin előkészítették fegyvereiket, két oldalról szegélyezve engem, hátunkat a tengernek vetve. Barnil egy legyőzött sóhajt hallatott, és előhúzta a fejszéjét. Az Ostorfarkúak már majdnem rajtunk voltak. Állandó lépteik lelassultak. A prédájukat cserkészték be, mert tudták, hogy csapdába ejtettek minket.", }, [2823]={ [1]="Több ezer évvel ezelőtt a száműzött Highborne-ok partra szálltak Lordaeron partjainál, és megalapították Quel'Thalas elvarázsolt királyságát. Ezek a magukat magas elfek, ahogyan ők nevezték magukat, hatalmas, mágikus energiák forrását hozták létre földjük szívében - a Napkutat. Idővel egyre inkább függővé váltak a Napkút instabil energiáitól - függetlenül a keserű leckéktől, amelyeket az elmúlt korokban tanultak.", [2]="A Harmadik Háború során a gonosz Arthas herceg megszállta Quel'Thalast, és az egykor hatalmas birodalmat rommá és hamuvá változtatta. Élőhalott serege megtizedelte a magas elf népesség közel kilencven százalékát. Ráadásul a Napkút energiáit arra használta fel, hogy feltámassza Kel'thuzadot - egy hatalmas élőholt Lichet -, és ezzel megfertőzte a Napkút misztikus vizét. A néhány túlélő elf, aki rájött, hogy elszakadtak az árkán erejük forrásától, egyre ingatagabbá és kétségbeesettebbé vált.", [3]="Az elfek legsötétebb órájában érkezett Kael'thas Sunstrider - Quel'Thalas királyi vérvonalának utolsó tagja. Kael, ahogyan általában ismerték, tudta, hogy népe maradványai nem sokáig maradnak életben a tápláló mágia nélkül, amely egykor erőt adott nekik. Népét elesett honfitársaik tiszteletére vérelfeknek nevezte át, és megtanította őket, hogyan csapoljanak le a környezeti misztikus energiákra - akár démoni energiákra is -, hogy csillapítsák szörnyű mágia iránti szomjukat.", [4]="Kael'thas új sorsot keresve népe számára - amelyet az elf népnyelvben ma Sin'dorei néven emlegetnek - elmerészkedett a távoli Kívülföld világába, ahol találkozott a bukott éjszakai elf Illidannal. Illidan gyámsága alatt Kael és vértanúi visszanyerték korábbi hatalmuk nagy részét.", [5]="Sajnos a démoni energiák felkarolásának gyakorlata azt eredményezte, hogy a vérelfek egykori szövetségbeli bajtársaik elkerülték őket. Így az Azerothon megmaradt vértündék kétségbeesetten várják a Hordától, hogy segítsen nekik eljutni Kívülföldre, ahol újra egyesülhetnek Kael'thasszal, és elérhetik az arany sorsot, amit ő ígért nekik.", }, [2837]={ [1]="Legdrágább Yvette,$B$BEzt a levelet a leggyorsabb futárunkra bízom. Imádkozom, hogy utat találjon a minket körülvevő erőkön keresztül. És imádkozom, hogy elolvasd ezeket a szavakat, mert ezek az utolsók, amiket tőlem hallasz.$B$BEgyetlen vigaszom ezekben a sötét napokban a megkönnyebbülés, amit érzek, tudván, hogy te mentesülsz az én sorsomtól.", [2]="Attól tartok, apám súlyos hibát követett el, amikor úgy döntött, hogy marad, és megvédi otthonunkat. A Csapás erői Tirisfal-tisztáson tombolnak, és bár jól megerősítettek és jól felszereltek vagyunk, fivérem, Devlin árulása után nincs erőnk és elegendő emberünk ahhoz, hogy ellenálljunk a folyamatos támadásaiknak.$B$BHa megkapod ezt a levelet, Yvette, akkor tudd, hogy Devlin áruló.", [3]="Devlin kétségbeesett, és menekülést keresett a balsorsunkból, és eközben paktumot kötött a Csapással. Nem tudom, milyen árat ígértek neki az árulásáért, de biztos vagyok benne, hogy hazugságokkal volt fűszerezve.$B$BHa látod a fivéremet, menekülj előle. Ő egy ördögfajzat. Néhány éjszakával ezelőtt meggyilkolt két őrszemünket, és egy kis csoportnyi Csapás-szolgát engedett át a résen, odavezetve őket, ahol sokkal többen aludtunk.", [4]="Rajtaütésük brutális volt. Egyharmadunkat megölték, mielőtt végezhettünk volna velük. Most alig van elég emberünk a határaink őrzésére. Csak idő kérdése, hogy kimerülő őrségünk alábbhagyjon, és a Csapás támadjon.$B$BÉs bár azon az átkozott éjszakán láttam Devlin arcát a kétségbeesett emberek és a sovány arcú Csapás-szolgák között, eliszkolt, mielőtt elkaphattam volna. Lehet, hogy halott, vagy talán még mindig él a Csapás ügynökeként.$B$BÍgy vagy úgy, de ő egy szörnyeteg.", [5]="Devlin figyelmeztetett minket, hogy ha megpróbálunk szembeszállni a Csapással, akkor végünk van. Ezt mondta nekünk, amikor először léptek be Tirisfal-tisztásra, jóval azelőtt, hogy bekerítették volna otthonunkat. Talán azért könyörgött, hogy menjünk el, vagy talán kárörvendett.$B$BDevlin indítékait mindig is nehéz volt megérteni. Gyerekkora óta rejtély volt számunkra.", [6]="De igaza volt. Végünk van. Az Agamand család vérvonala megszakad. Bár még élek, tudom, hogy hamarosan halott leszek.$B$BNem félek, és nem bánom, hogy a családommal maradtam. De utolsó gondolataim rólad fognak szólni.$B$BÉlj tovább, szeretett Yvette-em, és én békére lelek,$B-Thurman", }, [2858]={ [1]="\"$B$B$BAnthony Ray Stark$B
$B$B1961 - 2005$B
$B$B\"", }, [2885]={ [1]="Szórja szét az információkat, ahogyan azt szükségesnek tartja.$B$BTirisfal regionális parancsnokság$BMelrache kapitány$BVachon kapitány$BPerrine kapitány$B$BIrányelvek a Főúr parancsára.$B$BPerrine kapitány, erősítse meg tovább a délnyugati toronynál lévő pozícióját (a kijelölt helyen). A további ellátmányt egy későbbi időpontban küldjük ki. Addig is, a környező farmokról be kell szerezni az anyagot. Továbbá, további felderítés és információk", [2]="kell gyűjteni az élőhalottak briliáns szervezetéről.$B$BVachon kapitány, úgy tűnik, hogy az élőholtak egyre nagyobb mozgást végeznek az északi torony közelében. Ezt a lázadást gyorsan és határozottan kell kezelni.$B$BMelrache kapitány, aggodalmak merültek fel az élőholtak szervezettségi szintjével kapcsolatban a Plaguelands határai közelében. Az elkövetkező hetekben egy friss csapatnyi embert küldünk az önök pozíciójába.$B$BDicsőség a fény alatt", }, [2891]={ [1]="A legfőbb szövetséges parancsnok, Anduin Lothar emlékére: Egy férfi, aki mindent feláldozott volna a királya, a népe és a hazája védelmében...$B$BHadd tudják meg ellenségeink a nevünket. Szövetségeseink tisztelegjenek elhunytunk előtt. Mi vagyunk Lothar fiai. $B$B- Turalyon tábornok$B", }, [2892]={ [1]="Itt fekszik egy peon maradványa, aki kemény szívű volt. Megpróbált harcolni, de csak fingott.", }, [2905]={ [1]="Itt van egy üveg hamu. Ez az épelméjűségem, a szenvedélyem és a lendületem hamuja. Mindegyik, teljesen elpusztult önmagától. Emlékezzenek mindazok, akik a Pokol tüzének e kietlen földjére tekintenek, erre az elesett parasztra. Vért ontott a Szövetségért, és áldozatot hozott a Hordáért, csak azért, hogy teljesen megőrüljön a gonosz és lelketlenek által, akik felfalták azt, ami a legdrágább volt számára. Ahogyan ők lakmároznak a fáradozásaiból, szenvedjék el a haragját. Talán nem ebben a világban, de minden következő világban. Ez az én nyilatkozatom, ünnepélyes esküm és örök ígéretem. Megbosszulom a szenvedésemet.", }, [2925]={ [1]="Trans-dimensional Ship Repair for Simpletons, by Jamus Kaesi$B$B$B
$B
$BTHE GREEN HILLS OF STRANGLETHORN$B
$B$B
$Bby Hemet Nesingwary$B
$B$B\"", [2]="Az első napunk olyan jól telt, ahogy az első napoktól elvárható. Az időnk nagy részét az alaptábor kialakításához szükséges előkészületek megtétele kötötte le. Egy édesvizű folyó beömlésénél találtam egy ideális helyet. A közelben lévő régi, elhagyatott dokkokból ítélve ez a hely valamikor régen lakott volt. Az eredeti lakókról csak az idő dönthet.", [3]="Erre az expedícióra összehívtam Ajeck Rouackot és Sir S. J Erlgadint, valamint megbízható szolgámat, Barnil Stonepotot. Ajeck apja oldalán számos csatában harcoltam a Szövetség védelmében. Látni őt felnőni egészen különleges. Az apja jól megtanította őt a fegyverforgatásra. Az íjjal kapcsolatos képességei elgondolkodtatnak, vajon elf vér folyik-e az ereiben.", [4]="Sir S. J. Erlgadin az emberi arisztokráciából származik. Apja, Erlgadin gróf, nagylelkűségéről volt híres. A gróf volt az, aki lobbizott a kőművesek céhének jobb munkakörülményeiért Stormwind második nagy háború utáni helyreállítása során.", [5]="A következő években, miután Stormwind elárulta a Kőművesek Céhét, Sir Erlgadin egyre keserűbb lett a nemesek királyságon belüli szerepével kapcsolatban. Nem kívánta többé fenntartani azt a pozíciót, amelyet apja vérvonala szerzett neki a Nemesek Házában.$B$BDe elkalandoztam. Ennek a történetnek nem az a célja, hogy politikai értekezésként vagy életrajzként szolgáljon. Ez a beszámoló a Stranglethorn.... zöld dombjain nagyvadakra vadászva szerzett tapasztalataimról szól.", [6]="A nappal együtt keltünk fel. Barnil elkezdte elkészíteni a reggeli ételt. Észrevettem, hogy Ajeck figyelme kissé elterelődött. A napi vándorlás hosszú lesz, és a vadászatunk veszély közelébe visz minket. Az összpontosítás hiánya könnyen vezethetett volna tévedésbe. Ajeck azonban úgy tűnt, képtelen elterelni a tekintetét Barnilról, aki a folyó partján állt, és az étkészletét öblítette ki.", [7]="Éppen amikor meg akartam kérdőjelezni Ajeck érdektelenségét a napi vadászstratégia iránt, a lány a tegezéért nyúlt, előhúzott egy nyilat, és egyenesen szegény Barnil felé lőtt. De Ajeck nem Barnilra lőtt. Amikor ugyanis Barnil tátott szájjal félreállt, egy nagy folyami krokodiliszkusz úszott a felszínre, és Ajeck nyila tökéletesen a két nagy szeme között volt.", [8]="Elindultunk nyugat felé, a sűrű dzsungel sűrű burjánzásán keresztül. Lassú, megfontolt léptekkel haladtunk a sűrű lombok között, zsákmányt keresve. A reggel csalódott csendben telt el. Semmi sem mozdult a Vale-ben, még egy szellő sem fújt. Délutánra az expedíció nyugtalanná vált. Barnil már nem egy prédát üldöző ragadozó óvatos lépteivel haladt. Inkább ügyetlenül trappolt az ösvényen, gyakran zajosan lépkedve a száraz leveleken vagy a lehullott ágakon.", [9]="Az egyik ilyen tévedés során Erlgadin súlyos kezét Barnil vállára tette. Ajeck és én csak egy futó pillantást vetettünk egymásra, feltételezve, hogy a férfi egyszerűen csak megdorgálja Barnilt a figyelmetlensége miatt. Erlgadin azonban lassan intett a fejével egy közeli kidőlt fa felé. Két szúrós fekete szem nézett vissza ránk, épp a borotvaéles agyarakkal teli száj felett.", [10]="A vadállat egy hím fojtogatótigris volt. Mielőtt felhúzhattam volna a puskámat, Erlgadin felemelte a számszeríját, és rálőtt a szörnyetegre. A nyílvessző célt tévesztett, és erősen eltalálta a fenevad bal szárnyát. A tigris hiába próbált menekülni, de a sebe túl súlyos volt. A fenevad néhány tragikus másodpercig botladozott, amíg Barnil egy eldobott fejszével be nem fejezte a gyilkosságot.", [11]="Az elejtés ünnepi hangulatot teremtett az expedíció tagjai között. Barnil mézsört töltött mindenkinek. De az ünneplésünk rövid életű volt. Miközben előkészítettük a tetemet az alaptáborba való visszaszállításra, mindannyiunkat váratlanul ért egy szörnyű morgás. Életeim során soha nem hallottam még ilyen vérfagyasztó hangot.", [12]="Egy sziklás szakadék tetején, a lenyugvó nap által sziluettbe vonva, ki tudtam venni a legnagyobb ragadozó macskát, amelyet valaha is láttam. Sikerült egy ügyetlen sortüzet leadnom a puskámmal, de a macska megállta a helyét. Még egyszer morgott, ezúttal hangosabban, mint az első alkalommal, és eltűnt.$B$BÖsszeszedtük a holminkat, és ünnepélyesen elindultunk vissza a táborba.", [13]="Megígértem az expedíciónak, hogy a következő napot párducvadászattal fogjuk tölteni, mivel a bundájukra nagy a kereslet Azeroth-szerte. Csak akkor van értelme, hogy ilyen kereslet van, ha az összes munkaképes vadász, prémvadász és szőrmekereskedő az életét áldozza oly hősiesen a Szövetség nevében.", [14]="Ajeck és Sir Erlgadin nagyon szerették volna megtanulni, hogyan lehet hatékonyan vadászni egy törpe puskával. Megkértem a két embert, hogy hagyják az alaptáborban a primitív távolsági fegyvereiket. Barnil és én felszereltük őket Ironforge legjobb lőfegyvereivel.", [15]="Ezen a napon dél felé vettük az irányt, friss párducnyomokat követve. Hamarosan elértünk egy szakadékot, amelyet egy hatalmas kötélhíd hidalt át. Nem tudtam nem gondolni Brann e vidékről szóló leíró írásaira, amikor megláttam ezt a mérnöki csodát. Oly gyakran feltételezték, hogy az őslakos trollok primitív és műveletlen faj, mégis, ahogy a híd mesteri kivitelezését bámultam, felismertem, hogy a troll építők milyen ügyesen megbirkóztak a lehetetlennek tűnő mutatvánnyal.", [16]="\"Hamarosan Ajeck délnyugat felé követte a párducot. Csendesen sétáltunk, fegyverek készenlétben, várva a zsákmányt. A közeli fák közül egy gallyak csattogása azonnal felhívta a figyelmünket. Valami volt odabent. Egyetlen szigorú pillantás Barnilra elég volt, hogy közöljem a gondolataimat. Barnil lassan leeresztette a puskáját. Ez a zsákmány nem nekünk szólt", [17]="Ajeck és Sir Erlgadin egyaránt készenlétben állt, fegyverüket a lengő fák tövében lévő, dúsan burjánzó növényzetre szegezve. A déli nap erősen sütött ránk. Lassú izzadságcsepp csordogált le Elrgadin halántékáról, miközben visszahúzta a csapszeget. A kattanás hangjára a sűrű növényzet kettévált, és egy nagy fekete párduc - egy gyönyörű példány - szökkent ki a síkságra.", [18]="Az emberek a párducot vették célkeresztbe, amint az a fasor szélén futott. Fegyvereik csövei tökéletesen párhuzamosan mozogtak. Barnil sürgető pillantást vetett rám, de én nemet ráztam a fejem. Ez a vadászat az embereké volt, nem Barnilé vagy az enyém. Erlgadin dörgő lövést adott le, amely teljesen eltévesztette a párducot. Úgy látszik, nem volt felkészülve a puskalövés heves visszarúgására.", [19]="A fegyvere hevesen visszadobódott a karjában. A cső oldalra csapódott, és Ajeck puskája alá került. Ajeck pontosan ezt a pillanatot választotta, hogy meghúzza a ravaszt. A puska, amelynek célzása most már ügyetlenül a fák vonala felé koppant, határozott robajjal elsült. Madárraj sikoltott ki a lombkoronából, minden irányba szétszóródva. Füstfelhő szállt fel a fák közül. Ámulva néztük, ahogy egy hatalmas ág egyenesen a menekülő párducra zuhant, és eltörte a hátát.", [20]="Ahogy teltek a hetek, a párduc- és tigrisbőrökből felhalmozott készletünk hatalmasra nőtt. Úgy döntöttem, hogy itt az ideje, hogy az expedíció egy új kihívásra összpontosítson: A ragadozókra.$B$BAz emberek, bár nagyra értékelték a Barnil és én általam felajánlott képzést, úgy döntöttek, hogy tartózkodnak a lőfegyveres vadászattól. Ajeck sokkal jobban érezte magát egy finoman felhúzott íjjal, Sir Erlgadin pedig soha nem hagyta el a tábort a robusztus számszeríja nélkül.", [21]="Hajnalban indultunk el, dél felé, a Tkashi romok mellett. Barnil aggodalmának adott hangot, hogy esetleg a Vércsap törzs tagjaival találkozhatunk. Emlékeztettem Barnilt, hogy a Bloodscalpok inkább törzsi ellenségük, a Koponyaszakítók elpusztításával voltak elfoglalva. Mondanom sem kell, hogy Barnil a legkevésbé sem volt megnyugodva. Nálam azonban volt egy töltött puska, egy puskaporral teli táska és három halálos vadász, hogy enyhítsem a barátságtalan rajtaütés miatti aggodalmakat.", [22]="Álltam már a csatatéren egy toronymagas pokolfajzat előtt, miközben a Lángoló Légió serege minden irányból előrenyomult. Egy zabolátlan trollcsapat olyan ártalmatlannak tűnik, mint egy nyúl Dun Morogh dombjain.$B$BBarnil nagy megkönnyebbülésére esemény nélkül haladtunk el a Tkashi romok mellett. A csapat továbbindult nyugat felé, a Nagy-tenger felé, megkerülve Zul'Kunda romjait, közvetlenül délre. Ahogy felértünk a magas tengerpartra, megláttuk az első Raptort.", [23]="A fenevad még csak észre sem vette a jelenlétünket. Valójában az egyetlen üdvözlés, amit az expedíciótól kapott, egy golyó volt a szemei között.$B$BSir Erlgadin egy kiadós *hurrá* hangot adott ki, amikor Ajeck lelkes helyesléssel bólintott felém. Átkutattam a csomagomat a pipám után kutatva, remélve, hogy élvezhetem az ünnepi füstöt. Barnil a domboldalon kezdett el kapkodni, hogy visszaszerezze a Raptor tetemét. Azzal az elégedettséggel bámultam az elesett vadállatot, amely minden nagy zsákmányt kísér.", [24]="De nem sokáig gyönyörködhettem a gyilkosság dicsőségében. Amikor ugyanis a horizont felé fordítottam a tekintetem, több sziluett is feltűnt a dombtetőn, közvetlenül szegény Barnil fölött.$B$B*Fleah, Barnil!* kiáltottam. Ajeck, Sir Erlgadin és én golyók, nyilak és villámok sortüzét zúdítottuk Barnil fölé és az üldöző ragadozók felé. Egyikünk a zűrzavar közepette célba talált.", [25]="\"Sietve leadott lövéseink elég voltak ahhoz, hogy Barnil megmeneküljön. Barnil visszaballagott a hegyről, és újra csatlakozott a csapathoz. Mi a dzsungelbe menekültünk", [26]="A tenger felé vezettem a csapatot, remélve, hogy a partvonal menedéket nyújt a Raptorok elől. Sietségünkben túlságosan északra sodródtunk, egy bizonytalanul magasan fekvő helyre. A hiba megtörtént. Az én hibám volt. Egy meredek sziklafal előtt álltunk meg, a Raptorok csak néhány lépésnyire mögöttünk.", [27]="Lassan előreléptem, felemelt fegyverrel. A halálba vezettem ezeket a bátor vadászokat. Meg fogok halni, hogy megvédjem őket. A nyársfarkú ragadozók különösen vadak, könyörtelen vérszomjukról ismertek. Messze túlerőben voltak. De átkozott legyek, ha hagyom, hogy megöljenek engem és a bajtársaimat anélkül, hogy előbb a saját vérüket ontanák.", [28]="Ajeck és Sir Erlgadin készenlétbe helyezték a fegyvereiket, és kétoldalt mellém álltak, háttal a tengernek. Barnil legyőzött sóhajtást adott ki, és előhúzta a fejszéjét. A Lashtails már majdnem a nyakunkon volt. Lassult az egyenletes lépésük. Most már becserkészték a prédájukat, mert tudták, hogy csapdába ejtettek minket.", [29]="És akkor valami csodálatos dolog történt. Oldalunkról meghallottuk a nagy fehér tigris határozott és félelmetes üvöltését. Számuk ellenére a Raptorok megfordultak és szétszéledtek minden irányba. Csak egy rövid fehér villanást láttunk, amikor a tigris elszáguldott mellettünk, és lecsapott az egyik ragadozóra. Nem kellett parancsot adni. Mind a négy tagunk tudta, hogy itt az ideje menekülni.", [30]="Egész úton sprinteltünk vissza az alaptáborba, soha nem lassítva. Később aznap este csendben ültünk a tábortűz körül, tudván, hogy a sors bizarr fordulata megmentette az életünket. Ilyen a nagyvad-vadászok kockázata. Játszunk a sorssal azzal, hogy kiszolgáltatjuk azt. Mégis mindannyiunknak szembe kell néznünk a sors éles fogaival. Ez a törpe csak örül, hogy ez a pillanat nem Stranglethorn zöld dombjain jött el.$B$B-A vég...", }, [2956]={ [1]="\"From the hand of Baros Alexston,$BOffice of the City Architect$BStormwind$B$BYour Majesty,$B$BThere are many reasons as to why I felt that a report should be compiled and presented on the recent affairs of the \\\"\"Defias Brotherhood\\\"\" and their activities throughout the kingdom.$B$BFor perspective, I shall begin with a bit of history. As you may or may not know, my service to the city of Stormwind began as a member of the Stonemasons' Guild. Through years of work, we completed the rebuilding of\"", [2]="Stormwind, amikor a Kőművesek Céhének számlái, honoráriumai és fizetései kifizetetlenül és kimondatlanul maradtak.$B$BAbban az időben Edwin VanCleefet megválasztották a kőművesek céhmesterévé, és felszólalt, követelve a munkáinkért járó kártérítést. Válaszul a Stormwind-i Nemesek Háza elrendelte a Kőművesek Céhének feloszlatását, ami érthető módon feldühítette VanCleefet. VanCleef egy lázadás élén kivezette a kőműveseket a városból.$B$BMielőtt folytatnám, van még néhány esemény, ami a következő időszakban történt.", [3]="amit ezúttal a figyelmükbe kell ajánlanom.$B$BElőször is, ekkor ajánlották fel nekem a városi építészi állást, ha nem csatlakozom VanCleefhez. Bizonyos ideológiai különbségek miatt úgy döntöttem, hogy Stormwindben maradok.$B$BA lázadások során VanCleef hadnagyát és legmegbízhatóbb asszisztensét, Bazil Threddet elfogták és börtönbe zárták. A bírósági tárgyalásra és kihallgatásra várva Threddről szinte megfeledkeztek a Stockade-ben.$B$BVisszatérve VanCleef, miután ő vezette a maradékot a", [4]="A Stormwindből származó kőművesek kihasználta Westfall viszonylag védtelen állapotát, és jelentős embererejét arra használta fel, hogy sok földművest elűzzön, és átvegye a maroknyi aranybányát.$B$BA rendelkezésére álló erőforrásokat kihasználva VanCleef egy megtorló tervet eszelt ki Stormwind kormánya ellen.$B$BEz az információ nemrégiben látott napvilágot a dokumentum birtokosának segítségével, aki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy fény derüljön erre a hatalmas összeesküvésre.", }, [3017]={ [1]="Lord Bethor Fagyszilánk,$B$BUtasításai szerint küldöm Önnek a kért ügynököt. E levél hordozója az.$B$BEz a személy megbízhatónak és a parancsokat követni képesnek bizonyult, bizonyított a Csapás erői ellen, és ő a választásom az Ön küldetésére.$B$BUralkodjék Ő Fensége,$B-Sevren Elöljáró$B$B", }, [3057]={ [1]="\"$B$BWANTED: HEMET NESINGWARY
$BFOR CRIMES AGAINST NATURE!
$B$B
$B
$B
$B
$B
$B
$B
$B
$B
$B
Artist's rendition of \"\"The Extinctionator\"\" in his natural habitat: the burning hellfire of the underworld.
$B$B
Last Wildlife Holocaust Location: Nagrand, Outland
$B$B
Also Known As: The Great Game Hunter, The Butcher of Badlands, The Stranglethorn Ripper, Old Man Death, Hemet, Nessie, Ol' Dirty, Ol' Dirty D, Father of the Bounty, The Extinctionator
$B$B$B$B\"", }, [3102]={ [1]="\"Varian Wrynn király tiszteletére $Bakit egyesek LO'GOSH, a \"\"Szellemfarkas\"\" néven ismernek.$B$BCsodálatos visszatérése a hosszú évekig tartó száműzetésből és nehézségekből a szellem és a bátorság új tüzét lobbantotta fel a Szövetségben.$B$BBátran vonulunk e veszélyes vidékekre, bátorságát és kitartását szívünkben tartva.$B$B- Bolvar Fordragon főúr$B\"", }, [3117]={ [1]="1. nap$B$BA tartályom elromlott, de tudom, hogy a chiron érc valahol ezeken a hegyeken van. Mondtam Hammerfootnak, hogy maradjon és figyelje a tankjainkat.$B$BEgyedül folytatom a keresést. Ha nem jutok vissza, akkor ez a napló lesz az utolsó végrendeletem.$B$B--Buron Hildelve, Pilóta$BIronforge gőzbrigád", [2]="2. nap$B$BA keresésem folytatódik, és nincs érc. Kíváncsi vagyok, hogy Stonegear csak viccből találta-e ki a pletykát az ércről. Nos, ha igen, akkor betörik a koponyája, amikor visszatérek Steelgrill raktárába!$B$BMa este, amikor a táboromat készítettem elő, morgást hallottam, amely a kanyonokban visszhangzott. $B$BEz nem farkas. Lehet, hogy medve.", [3]="3. nap$B$BEz a morgás egész éjjel folytatódott, és egész ma is követett, elvonva a figyelmemet az ércvadászatról. Azt hiszem, egy medve követ engem!$B$BRemélem, hogy közel kerül hozzá. Belevágom a csákányomat a fejébe!", [4]="4. nap$B$BA készleteim fogytán vannak. Élelem még van bőven, de nem terveztem ilyen hosszú tartózkodást a vadonban a tankomon kívül, és csak két hordó sört hoztam magammal.$B$BAz elmúlt két éjszaka egész éjjel fent voltam, és hallgattam azt az átkozott morgást, és majdnem kiürítettem a hordóimat!$B$BHolnap vissza kell mennem Hammerfootba és a gőztartályainkhoz. Nem akarok eltévedni itt kint, pia nélkül.", [5]="5. nap$B$BAz átkozott medve végzett velem! Délben támadt rám, üvöltve és hátulról támadt rám.$B$BÉreztem volna a szagát, ha szél felől támad - a bűze valami borzalmas volt! Már csak a rühes bundájának és a rothadó leheletének a bűzétől is majdnem megpördültem!$B$BKüzdöttem ellene, de jól megrágta a lábamat. Most nem tudok mozogni, a sörömnek annyi, és sosem találtam meg az ércet. Átkozottak!", [6]="6. nap$B$BA medve még nem tért vissza - biztos jól elvertem! De még mindig hallom a morgását. Azt hiszem, arra vár, hogy meghaljak!$B$BAki megtalálja ezt a könyvet, annak van egy feladatom. Öljétek meg azt a rühes medvét. Öljétek meg, és vigyétek vissza ezt a könyvet Hammerfoot barátomnak. Tudni akarja majd, mi történt.$B$BÉs vedd el a páncélomat. Szükséged lesz rá az öreg Mangeclaw ellen!", }, [3157]={ [1]="Skor'zad idegesen kukucskált az oszlop sarka mögül. Ahogy eltervezte, ott lebegett, egyedül a kamrájában. Vajon jól döntött-e, hogy ilyen késő este meglátogatta a báni magánszobáját? A nekromanták bizonyára visszavágnák a földbe, ha lebukna. Ami még rosszabb, még azt sem tudta, hogy az érzései viszonzásra találtak-e. Madame Sidnari pedig híres volt a lobbanékony természetéről.", [2]="A zombi néhány kétségét gyorsan félredobta, amint megpillantotta a lány szépségét. Jellegzetesen elf vonásait - amelyek egy korábbi életében látott alakjára emlékeztették - most csak fokozták az arcát tarkító, szivárgó sebek és hegek. A lila, szinte áttetsző bőrt takarékosan fedte a soványka alakját ölelő nekrotikus burkolat. A hideg hús szépen összeolvadt a mulandóval, ahogy lábatlan felsőteste egy kékes energiagömbön ült, néhány centivel a hideg gránitpadló felett lebegve. Skor'zad megengedte magának, hogy kissé megnyugodjon, és letörölte a verejtéket és a verejtéket, amely felváltva csöpögött kiálló homlokáról.", [3]="Látszólag nem vett tudomást a férfi jelenlétéről, a lány a szoba egyetlen ablakához siklott, és kinézett a csatatérre. A pusztulás terült el előtte. Hat órával ezelőtt még emberi gyerekek rikoltozó kiáltásai hasítottak a levegőbe, de most... csak a halál édes csendje hallatszott.", [4]="A szél most a hajába kapott, és játékosan megforgatta a féregszerű csomókat a kigúvadt szemgödrök körül. Skor'zad, hirtelen tudatában annak, hogy kéjesen előrehajolt, visszahúzódott az oszlop mögé, rettegve attól, hogy a Sötét Jajongó meglátta őt. A nő valóban látta őt - de nem volt oka félni.", [5]="\"Skor'zad - mondta. Már vártam rád. Ma jól harcoltál.\"\" A banshee szemérmesen átpillantott rothadó jobb válla fölött, és hagyta, hogy a burkai kissé meglazuljanak. \"\"Itt az ideje, hogy... begyűjtsd a jutalmadat.\"\"\"", [6]="
Horde Conscription Registration
$B$B
This person has demonstrated incredible feats of strength and skill in the name of the Horde. They should immediately be assigned to work in the Crossroads.
$B$B
$B
Respectfully yours:$B
- Kargal Battlescar
$B
$B
$B
Looks good to me.
$B- Takrin Pathseeker
$B
Général Léna Foudrepique
$B$BRedoutable combattante et défenseur de la justice, tombée en protégeant ses terres des immondes démons de la Légion ardente. Quand sa lumière s’est éteinte, le monde d’Azeroth est devenu plus sombre.$B
$B\"", }, [5222]={ [1]="\"$B$B
Généralissime Tirion Fordring
$B$BAmi, frère et mentor. Le généralissime Tirion Fordring fut un parangon de la Lumière, le modèle àsuivre pour tout paladin digne de ce nom. Puisse son esprit nous guider au travers des jours sombres àvenir.$B
$B\"", }, [5223]={ [1]="\"$B$B
Général Turalyon
$B$BNul n’a sacrifié autant que le grand général. Puissions-nous toujours emprunter la voie qu’il a tracée et, àson exemple, protéger l’innocent. Par le sang et l’honneur nous servons.$B
$B\"", }, [5224]={ [1]="\"$B$B
Uther le Porteur de Lumière
$B$BPremier des paladins, père de l’ordre originel de la Main d’argent, la lumière qui nous guidait. Puissions-nous, par nos actions, nous montrer dignes de son héritage.$B
$B\"", }, [5225]={ [1]="\"$B$B
Dame Mara Fordragon
$B$BGrande prêtresse de Hurlevent, protectrice des réfugiés qui ont fui vers Lordaeron après la Première guerre.$B
$BElle fut la mère lumineuse de notre avenir. Puisse-t-elle reposer dans la Lumière.$B
$B
Krohm Aubemarteau
$B$BSon légendaire marteau brillant de mille feux protégea d’innombrables innocents lorsque le Fléau fondit sur Lordaeron. Puisse-t-il enfin reposer en paix.$B
$B\"", }, [5227]={ [1]="\"$B$B
Généralissime Alexandros Mograine
$BLe Porte-Cendres
$B$BL’origine d’une légende que l’on n’ose toujours pas conter àhaute voix. Son souvenir restera àjamais gravé dans nos mémoires, tout comme les forces des ténèbres n’oublieront jamais le fil de sa lame.$B
$B\"", }, [5228]={ [1]="\"$B$B
Redresseur de torts Maraad
$B$BMaraad a toujours cherché àprotéger les plus démunis. Il a consenti le sacrifice ultime en Draenor pour sauver l’un des nôtres.$B
$B\"", }, [5231]={ [1]="Az iránytű régi és a használat során megkopott.$B$BÚgy tűnik, hogy hibásan működik - az iránytű nyila kiszámíthatatlanul változtatja az irányt, és soha nem áll meg az északi irányban.", }, [5232]={ [1]="\"A doboz különböző varázslatos kinézetű csecsebecséket és csecsebecséket tartalmaz. $B$BKözelebbről megvizsgálva ezek az \"\"ereklyék\"\" nem tűnnek többnek, mint ügyes hamisítványoknak.\"", }, [5233]={ [1]="Ezek a csizmák korukhoz képest meglepően szép állapotban vannak.$B$BFurcsa, hogy ennyi év után még mindig itt maradtak.", }, [5245]={ [1]="\"Dicsőség az új vezetőnek! Egykor az Alkonyat Atyjának keze, az Árnyék Diakónus úgy döntött, hogy itt az ideje, hogy visszaszerezzük múltbeli dicsőségünket!$B$BMíg az Alkonyat Atya elment, hogy Halálszárnyat szolgálja, az Árnyékdiakónus megtartotta \"\"szerepét\"\", mint püspök Stormwindben. Egy ideig még folytatta ott a beszivárgást és a toborzást, egészen Deathwing és az Alkonyat Atya bukásáig. Ezután megparancsolta szervezetünk maradékának, hogy csendben maradjon, és engedje meg ellenségeinknek az átmeneti győzelmet.$B$BDe aztán megtalálta, vagy talán az találta meg őt. A Fekete Penge...\"", }, [5246]={ [1]="Befejeztük egy kis bázis felállítását a diakónus utasításának megfelelően. Ő vezet, annyira biztos benne, hogy ez a megfelelő út a Twilight's Hammer számára. Láthatóak leszünk az ellenségeink számára, de úgy véli, megéri a kockázatot.$B$BValamiféle feltört pecsét vezet a tó alatti komplexumhoz. Maga a tó úgy néz ki, mintha évezredekkel ezelőtt egy titáni robbanás történt volna. Valahogy az árnyékdeák tudott erről a helyről, és tudja, hogy egy C'Thraxxi itt halt meg. A terve merész. A Fekete Penge segítségével feltámasztja ezt az ősi lényt, és visszaállítja a Twilight's Hammer-t a csúcsra.$B$BHolnap bemegyek, hogy a felső területet tartó erők parancsnoka legyek. Ő már megnedvesítette a gyámokat, és arra készül, hogy belépjen az alsó területre.", }, [5247]={ [1]="Az árnyékdiakónus óvatos és számító mester volt, aki a közvetlen cselekvés helyett inkább az árnyék titkait részesítette előnyben. Mióta megtalálta a Pengét, egész viselkedése megváltozott. Arrogáns, parancsoló, vakmerő. Most egy merész tervet támogat, hogy visszaadja a hatalmat a Twilight's Hammernek.$B$BA Penge neve Xala'tath. Egy olyan korból származik, amikor a legtöbb fajunk még nem létezett. Csak a korábbi birtokosok firkái alapján tudunk továbblépni. Bár ezek többnyire azoknak a zagyvaságai, akiknek nem volt elég akaratuk a Pengét használni, sokan közülük ugyanazt mondják.$B$BA Fekete Birodalomról beszélnek, arról az időről, amikor igazi mestereink uralták egész Azerothot. Hatalmas áldozatok, üres energiákkal teli élő épületek. Néha halljuk, ahogy az Árnyék Diakónus beszél... valakivel a sátrában. Ő is említette a Fekete Birodalom dicsőségét.", }, [5270]={ [1]="Gorvold Vasbold nagy harcos volt. Egyike volt azon keveseknek, akik hajlandóak voltak megküzdeni az elveszett múltunk veszélyeivel. Sok győzelmét a ravaszsága és a régebbi korokból származó hatalmas ereklyék gyűjtése táplálta.$B$BA Viharhegyek tiltott területein bátorságot tanúsítva tudomást szerzett egy hatalmas pajzsról, amelyet Tyr egyik bajnoka használt. A pajzs a megszállottja lett, miközben a kontinenst kutatta.$B$BMiután elmerészkedett az északi, elfeledett csatamezőkre, Gorvold megtudta, hogy a bajnok Tyrrel együtt délre ment, és elmenekült a titánok omladozó birodalmából. Gorvold hatalmas hajót épített, és ő is délre indult.", [2]="Gorvold dacolt a tengeri fenevaddal és a viharral egyaránt, és követte a gyötrelmes ösvényt dél felé. Ravaszul követte a nyomok legapróbb morzsáit egy kontinensen át, hogy megtalálja a rég elfeledett csatát.$B$BItt csonka vrykulokat talált, Ymiron ediktumának selejtjeit, akik egyszerre imádták és kerülték egy bukott titánőr és nagy ellensége helyét.$B$BA romok közül Gorvold felfedezte, hogy az ösvénynek itt még nincs vége. A nagy csata után Tyr bajnoka továbbment. Gorvold is így tett.", [3]="Tome of Fel Secrets
$BAs recorded by Vahu of the Illidari.
$B\"", [2]="\"$B$BTwinblades of the Deceiver
$B$B
$BAlas, poor Varedis. We knew him well... but do not mourn him. His death was far too swift and merciful for a traitor who spilled so much Illidari blood. $B
$BThese weapons of his are truly dangerous, infused with the essence of his eredar master, Kil'jaeden. They will try to make you the Deceiver's new puppet. Do not give in to weakness as Varedis did.$B
Twinblades of the Deceiver, Part One
$B$B
$BThese weapons were owned by Varedis Felsoul. He was an Illidari, one of the finest demon hunters ever to join our ranks.$B
$BAnd then he betrayed us all. The power in these weapons was Varedis's reward for turning on his brothers and sisters and joining the army he had once sworn to defeat. We cannot change what he did. But we can avenge every drop of blood that he spilled on the Legion's behalf, and with these warglaives, we can return the favor a thousand times over.$B
$BWith a little luck, these weapons will one day be turned against Varedis's master.$B
Twinblades of the Deceiver, Part Two
$B$B
$BLet us not forget what Varedis Felsoul accomplished. He was among the first five blood elves sent by the crown prince Kael'thas Sunstrider to train with Lord Illidan Stormrage as demon hunters. It was a brutal affair. Three of those elves died in training, and a fourth was lost to madness.$B
$BOnly Varedis survived. The hunger to kill demons was strong within him, too strong to let him fall before he had tasted the Legion's blood. He sacrificed his eyes with a smile and without even flinching at the pain.$B
$BHe was-he seemed to be-one of the most dedicated souls ever to challenge the Burning Legion.$B
Twinblades of the Deceiver, Part Three
$B$B
$BOnce Varedis had earned his place among the Illidari, his training continued. It was a trial by fire. Inexperienced demon hunters did not have the luxury of studying for years in libraries or classrooms before entering combat. Fresh recruits were sent out on dangerous missions, accompanied by experienced mentors.$B
$BVaredis trained with three of Illidan's best fighters. Time and time again, his blades joined theirs in spilling demonic blood across the cosmos.$B
$BWithin a year, Varedis had surpassed his mentors and was helping other recruits survive their first contacts with the Legion. He had become truly effective, occasionally accompanying Lord Illidan himself on his most important journeys.$B
Twinblades of the Deceiver, Part Four
$B$B
$BVaredis's most fateful mission was a solo task. On Outland, Lord Illidan had heard too many reports that the remnants of the Shadow Council were active. Varedis was dispatched to scout for--and steal--any information he could find.$B
$BLittle blood was spilled that day. Varedis snuck into a cave complex inhabited by Shadow Council acolytes without drawing attention to himself. He found something odd, a book that radiated with demonic essence. Inside was priceless information about the nature of demons, their weaknesses, and their habits. This tome, the Book of Fel Names, contained within it tremendous power.$B
$BAnd it was impossible to remove. The Shadow Council had enchanted it in ways that stopped Varedis from taking it from the cave. $B
\"",
[7]="Thinking quickly, Varedis simply imbibed as much of the book's power as he could. He left it in place, and the Shadow Council had no idea an Illidari had even been there.$B
$BLord Illidan praised him for his achievement. After all, using the demons' own power against them was the central purpose of a demon hunter. Varedis's pride swelled.$B
Twinblades of the Deceiver, Part Five
$B$B
$BVaredis enjoyed his heightened power for years, using it to become a stinging thorn in the Burning Legion's side. He could sense the movement of demons before he saw it happen", [9]="\"
$BTwinblades of the Deceiver, Part Six
$B$B
$BNeither the Horde nor the Alliance understood Illidan's plans. They believed him to be an ally of the Legion. Acting upon this belief, they laid siege to the Black Temple. Many Illidari tried to stand in their way. Varedis was one of them.$B
$BBut he was confronted by powerful enemies who possessed the Book of Fel Names. They began to destroy the book, page by page, and Varedis was stunned to realize that the book's destruction was weakening him. His borrowed demonic power faded quickly.$B
$BVaredis died in the Black Temple. His soul, imbued with demonic energy, did not rest easily in oblivion. It was whisked away to the Twisting Nether.$B
Twinblades of the Deceiver, Part Seven
$B$B
$BIt is a risk all demon hunters face. By stealing the demons' power, our souls may return to their domain--and their control--after we fall in battle.$B
$BThis was Varedis Felsoul's fate. Kil'jaeden himself claimed his soul and heaped endless torment upon him.$B
$BVaredis resisted for a time. It was not the pain that broke his spirit. Kil'jaeden is called the Deceiver for a reason, after all. The eredar lord played upon his shock from that battle in the Black Temple. Champions had been prepared to face Varedis",
[11]="\"It had not been demons, certainly. The Legion would have preferred to have the Book of Fel Names back intact. It had not been the Shadow Council, for the same reason. \"\"It must have been the Illidari,\"\" Kil'jaeden told him. \"\"Only they knew of your power. They betrayed you.\"\"$B
$BVaredis would come to believe him.$B
Twinblades of the Deceiver, Part Eight
$B$B
$BOnce Kil'jaeden had poisoned Varedis's mind, he began to tempt the fallen Illidari. The demon hunter had only tasted the Legion's true power. Should Varedis pledge himself to the Burning Legion, he would receive the full measure.$B
$BVaredis agreed, breaking every one of his oaths and betraying every one of his comrades.$B
$BKil'jaeden had special plans for him. With the help of other eredar, Kil'jaeden conducted a dangerous, agonizing ritual, infusing a small part of his soul into Varedis's spirit. When the ritual was complete, Varedis was not a demon hunter but a demon, loyal to the Burning Legion and hungry for vengeance.$B
$BVaredis found that his weapons, these warglaives, had also been changed. The ritual had imbued them with another slice of Kil'jaeden's astonishing power.$B
Twinblades of the Deceiver, Part Nine
$B$B
$BIn the years after Varedis's conversion, he became a terror to all who might oppose the Burning Legion. World after world, city after city, innocent after innocent, he was sent to spill blood.$B
$BOften he worked quietly. Secretly. The Burning Legion did not want any on Azeroth to know his true potential.$B
$BBut the Legion did allow him some satisfaction from time to time. Those few among the Illidari who had escaped after Illidan's death had fled to the corners of Outland and Azeroth. Varedis was dispatched to hunt them down, one by one. It was a task he relished. They had betrayed him, in his mind.$B
Twinblades of the Deceiver, Part Ten
$B$B
$BFor a long time, we Illidari did not know who was hunting us. It was not until the Legion's arrival on the Broken Isles that he finally revealed himself.$B
$BWhen the Vault of the Wardens was raided, a shadow was seen in the sky. Someone swooped down again and again, slaughtering the newly freed Illidari who were trying to escape. That was Varedis Felsoul. He could not resist the opportunity to butcher so many of us.$B
$BHe likely had a tactical reason for doing so. His actions alerted us to his presence. He knew somebody would come for him, one of the strongest among the Illidari, and he believed he could set a trap to kill them.$B
$BPerhaps he regretted that decision in his last moments.$B
Twinblades of the Deceiver, Part Eleven
$B$B
$BLet Varedis's story be a warning. He was dedicated, he was powerful, he was clever, and he was effective... and yet his will could not survive the thought that he had been betrayed by one of his own. No Illidari is without weakness. No Illidari is immune to temptation.$B
$BThe Burning Legion knows this. Whatever flaw you have, the Legion will test it.$B
$BBut until that day, let them fear us once again. These warglaives hold a measure of Kil'jaeden's power, so he was undoubtedly pleased to know that our kind was dying to their blades.$B
$BHe will not be so pleased to see what we will do with these weapons next.$B
The Aldrachi Warblades
$B$B
$BThe countless nicks and gouges that mar the Aldrachi Warblades form a map of their violent history. These weapons have vanquished thousands of demons and absorbed their twisted souls. It is said that the warblades even drew the molten blood of the Burning Legion's ruler, Sargeras.$B
$BTruly, there is extraordinary power in these otherworldly blades. In your hands, there is no telling what havoc they will wreak on the Legion.$B
The Aldrachi Warblades, Part One
$B$B
$BThe scattered legends that remain of the ancient aldrachi speak of their unsurpassed skill as warriors. These proud people were bred from birth for combat. Their entire culture revolved around it. Military service was mandatory for all aldrachi, and it began as soon as a child could walk. $B
$BSo it was with Toranaar. After he took his first step, he was cast into the merciless aldrachi war machine. $B
$BHe came from a long line of respected warriors, and his elder brother was the greatest among them. Given Toranaar's pedigree, expectations for him were high. He would not disappoint.$B
The Aldrachi Warblades, Part Two
$B$B
$BToranaar endured years of brutal training, tests of strength meant to cull the weak from the strong. One thought propelled him through the pain and suffering: winning the right to carry warblades.$B
$BMore than titles or wealth, the aldrachi coveted weapons as prized possessions and symbols of status. Warblades eclipsed all other types of arms in prestige. These mighty weapons were fashioned from rare crystals found deep below the earth. The strange minerals had many unique properties, the greatest of which was their ability to absorb the spirits of the dead. Blacksmiths employed closely guarded techniques to enchant these crystals and forge them into instruments of death. $B
\"",
[19]="The resultant warblades could consume the souls of their victims. Each devoured spirit imbued the weapon with greater power. The most ancient warblades contained thousands of souls, and they were revered just as much as-if not more than-the fearsome aldrachi warriors who bore them in battle.$B
$BAs the young Toranaar lay in bed every night, his body bruised and broken, he pictured himself carrying warblades of his own. He willed that vision to become a reality.$B
The Aldrachi Warblades, Part Three
$B$B
$BToward the end of his training, Toranaar had his final and greatest test. The aldrachi military high command chose an elder warrior at random to battle the young initiate in a fight to the death. The day of the duel came, and Toranaar stepped into the ritual fighting pit to face his opponent.$B
$BIt was his older brother. $B
$BToranaar spared his sibling only a passing glance. He fixed his eyes on his opponent's gleaming warblades. Toranaar's dream was within reach, and nothing would keep him from it. Not even family.$B
$BThe two brothers grappled through the night and into the next day. Both were on the verge of death when Toranaar finally disarmed his kin and took the warblades for himself. Without uttering a word, he buried the weapons in his brother's chest, and they drank deep of the fallen warrior's soul.$B
The Aldrachi Warblades, Part Four
$B$B
$BStories of the aldrachi reached the Burning Legion and its ruler, Sargeras. He and his demon army had decimated countless mortal civilizations in their quest to extinguish life from the cosmos. Sargeras was always eager to find mighty new races that he could bend to his will and use as agents of destruction. The aldrachi seemed like the perfect candidates for servitude.$B
$BRather than destroy the aldrachi world outright, Sargeras ordered his forces to invade it. The Legion would wear the warriors thin until they were ripe for demonic conversion. Sargeras knew that his followers would suffer great losses against the enemy, but that did not discourage him. $B
$BWhether it took a year, or ten, or a hundred... Sargeras would make the aldrachi his.$B
The Aldrachi Warblades, Part Five
$B$B
$BExcerpt from the nathrezim records known as The Codex of the Dead: $B
$B\"\"Curious creatures, the aldrachi. Much more resilient and promising than anticipated.$B
$B\"\"The Legion stormed their little world with overwhelming force, a sea of pit lords and felguard, of shivarra and mo'arg, ebbing and flowing from horizon to horizon. Still, the aldrachi held the invasion at bay. Hundreds of demons fell just to claim one of their warriors. The aldrachi fought like ravenous beasts, and none with more ferocity than the creature called Toranaar the Indomitable.$B
$B\"\"His warblades howled over the clamor of battle, rending anything that came near. Each demon Toranaar vanquished seemed to fill him with renewed vigor and strength. He was an army unto himself.\"\"$B
The Aldrachi Warblades, Part Six
$B$B
$BWave after wave of demons slammed into the aldrachi lines. Toranaar and other seasoned warriors repelled each attack, but the Legion's numbers never diminished. For every demon defeated, another would take its place. Slowly and methodically, the Legion whittled away the aldrachi resistance and pushed them back to the towering stronghold in the heart of their war-torn capital.$B
$BOnly Toranaar and a handful of champions remained. Each of them carried warblades teeming with the souls of thousands of victims they had cut down. In all directions, corpses of aldrachi and demon alike blanketed the earth. It is said that not a bare patch of ground could be seen for leagues.$B
\"",
[24]="Toranaar rallied his allies in preparation for another Legion attack, but it never came. To the aldrachi's confusion, the demons halted their advance. A monstrous figure then emerged from the Legion's ranks.$B
$BIt was Sargeras, and he had come with an offer for Toranaar.$B
The Aldrachi Warblades, Part Seven
$B$B
$BNo one knows for sure what form Sargeras took to confront Toranaar. Some nathrezim records say that the Legion's colossal ruler infused a sliver of his power into an avatar and dispatched it to the aldrachi stronghold. Whatever the truth, it is certain that he called for Toranaar to join the Legion.$B
$BSargeras promised the aldrachi warrior and his allies power beyond anything they had ever dreamt of. They would serve as his personal guards, and they would command tens of thousands of demons in war. Sargeras believed that such an offer would prove irresistible to the battle-loving aldrachi.$B
$BToranaar's rejection was emphatic. He vowed to destroy the Legion for all of the aldrachi the demons had killed, or die trying. Either way, he would never bow to Sargeras.$B
The Aldrachi Warblades, Part Eight
$B$B
$BDemons still whisper of the battle between Toranaar and Sargeras. The gathered Legion host watched with rapt attention as their ruler dueled with the aldrachi warrior. At any moment, Sargeras could have simply annihilated Toranaar, but destruction was not what he wanted.$B
$BSargeras desired to corrupt the aldrachi champion, and he would need to exhaust Toranaar to succeed. For days, the Legion's ruler did so. Like a cruel predator toying with prey, Sargeras battered Toranaar with just enough force to wear him down. $B
\"",
[27]="Toranaar was a seasoned warrior, and he recognized Sargeras's ploy. He knew he could not best the Legion's commander in combat, and so he decided on one final act of defiance. Toranaar feigned submission. When Sargeras let his guard down, the aldrachi champion struck. $B
$BHis warblades ripped through Sargeras's hide, and fire burst from the wound. Though it was only a minor injury, the other aldrachi howled in triumph. $B
$BIt was the last time such war cries would ever echo through their once-great capital.$B
The Aldrachi Warblades, Part Nine
$B$B
$BToranaar's defiance infuriated Sargeras. In an instant, he ripped the warrior and his fellow aldrachi champions to pieces. So great was Sargeras's wrath that nothing was left of their bodies but dust. The Legion's ruler then commanded his armies to bathe the aldrachi world in an inferno that would smolder for eternity.$B
$BThough Sargeras had failed to corrupt the aldrachi, all was not lost. He had left the warblades used by Toranaar and his kin intact. If the aldrachi would not serve the Legion, their formidable weapons would.$B
The Aldrachi Warblades, Part Ten
$B$B
$BSargeras ordered his lieutenant Kil'jaeden the Deceiver to distribute the warblades of the aldrachi. Over thousands of years, the demon sought out the Legion's greatest warriors. Those who met Kil'jaeden's standards received a set of warblades. In demonic hands, these weapons went on to massacre civilizations, exterminate entire races, and consume the souls of a hundred thousand dead.$B
$BIn time, Kil'jaeden had circulated all of the warblades, save the ones that had belonged to Toranaar. These were the most powerful arms taken from the aldrachi. Kil'jaeden kept them under close watch, awaiting a champion ruthless enough to wield the fabled weapons that had made Sargeras bleed.$B
The Aldrachi Warblades, Part Eleven
$B$B
$BAfter years of waiting, Kil'jaeden found someone worthy of wielding Toranaar's warblades. Her name was Caria Felsoul, and she was one of the Illidari's most cunning and adept demon hunters.$B
$BCaria had willingly turned on the Illidari and pledged herself to the Legion in exchange for power, and Kil'jaeden rewarded her. He flooded the demon hunter with dark energy and molded her into his perfect servant. Before unleashing Caria on his enemies, he gifted her the Aldrachi Warblades.$B
$BKil'jaeden relished this final act, knowing it stood against everything Toranaar had fought for. The aldrachi had used his warblades to uphold the dignity of his people and reject Sargeras's offer of power. Wielded by a traitor like Caria, the weapons would become tools of betrayal, murder, and dishonor.$B
Note from the Author
$B$B
$BResearch efforts press on, my master. There's more information to be uncovered in these texts. The only thing that can hold me back is time.$B
$BCome back after further research has been completed and I will continue to expand this tome.$B
$B
$B- Head Researcher Vahu$B
$B\"", }, [5788]={ [1]="\"$BTome of the Ancients
$BAs recorded by Celadine, lead historian of the Dreamweavers.
$B\"", [2]="\"$B$BScythe of Elune
$B$B
$BThe weapon you now hold is a physical, tangible representation of both the divine and the savage, of serenity and untamed ferocity. The scythe is not only a weapon but a symbol. Perhaps its greatest lesson is that the traits of tranquility and furor exist within all living beings, and sometimes the best we can hope for... is to find balance. $B
$BMay the Scythe of Elune grant you the strength to destroy your enemies, and the wisdom to know when to stay your hand.$B
Scythe of Elune, Part One
$B$B
$BFor millennia, the Scythe of Elune has served as both an embodiment of sacred power and a caution against unbridled rage.$B
$BLong ago, in the War of the Satyr, beleaguered night elf forces faced off against an army of demonic foes. Some felt an advantage was needed to turn the tide of battle. To this end, the scythe was created, joining a fang from the wolf Ancient, Goldrinn, with the divinely empowered Staff of Elune.$B
Scythe of Elune, Part Two
$B$B
$BIt is written that the scythe's creation sprouted from the enmity of a druid, Ralaar Fangfire, and the broken heart of a priestess, Belysra Starbreeze.$B
$BRalaar believed he could harness the rage of the pack form to aid the outnumbered night elves against their demonic enemies... but his proposal was denied by the archdruid Malfurion Stormrage, who felt that the form was too unstable.$B
$BWhen Ralaar's best friend, Arvell, refused to assume the pack form and died at the hands of demons as a result, Ralaar chose not only to embrace the form, but also to seek out ways of enhancing it. Ralaar found an unlikely ally in Arvell's beloved, the priestess Belysra Starbreeze.$B
$BTogether, Ralaar and Belysra joined the fang of Goldrinn with the Staff of Elune to create the legendary Scythe of Elune... a weapon that would alter the course of history.$B
Scythe of Elune, Part Three
$B$B
$BThe Scythe of Elune has displayed myriad powers over the millennia. $B
$BDuring the War of the Satyr, when the headstrong druid Ralaar Fangfire used the Scythe of Elune to enhance the pack form, the result was disastrous. Many druids turned into worgen, feral creatures that viciously attacked both friend and foe.$B
$BSo it was that the archdruid Malfurion Stormrage obtained the scythe and used it to banish Ralaar and his fellow worgen to the realm of the Emerald Dream, where he hoped they would remain pacified at the base of the majestic tree Daral'nir.$B
Scythe of Elune, Part Four
$B$B
$BIt is known that shortly after the War of the Satyr, the Scythe of Elune vanished. Thousands of years later, the scythe would be rediscovered by a night elf priestess, Velinde Starsong. $B
$BDesperately seeking a way to overcome yet another incursion of demonic forces, Velinde channeled the scythe's powers to call forth the worgen from their place of banishment in the Emerald Dream.$B
$BHowever, Velinde was unable to control the summoned worgen. She sought help from a human mage, but en route to find the sorcerer, she was attacked and killed... and the scythe was lost to history once again.$B
Scythe of Elune, Part Five
$B$B
$BThroughout its history, the Scythe of Elune has changed hands many times.$B
$BOne temporary holder of the scythe was a timid (and extremely lucky) resident of Duskwood named Jitters. Jitters discovered the weapon in an old mine called Roland's Doom. $B
$BAn account written in Jitters' own words tells of his retrieving the scythe, at which point he and his comrades were attacked by worgen: $B
$B\"\"They came at us from everywhere, clawing from hidden holes at our feet and dropping upon us from silent perches above.\"\" $B
$BJitters was the only person to escape the worgen onslaught, though he lost the Scythe of Elune during his harried flight from the cursed mine.$B
Scythe of Elune, Part Six
$B$B
$BAn excerpt from the journal of Archmage Karlain:$B
$B\"\"It was with those cursed beasts, the worgen, at our backs that we rushed into the mine named Roland's Doom. $B
$B\"\"There we beheld an exceedingly gruesome and--to me most of all--heartrending sight. My son, held by clawed worgen hands, knelt beneath the blade of what I would come to know as the Scythe of Elune. The beasts were performing some profane ritual on my boy, an initiation of sorts to enlist him in their Wolf Cult.$B
$B\"\"As I watched, helpless to intervene in time, the Wolf Cult leader's glistening fangs sank viciously into the bare shoulder and chest of my only son.$B
$B\"\"With a gut-wrenching cry rising in my throat, I attacked.\"\"$B
Scythe of Elune, Part Seven
$B$B
$BThe Scythe of Elune has been connected to a mysterious and merciless group of relic hunters known as the Dark Riders. $B
$BIt was shortly after the scythe was discovered at the mine Roland's Doom that the riders first made an appearance, butchering a local family in their search for the sacred artifact. $B
$BAfter the scythe was claimed by a priest named Revil Kost, the Dark Riders waylaid him and his companions. This attack was in turn interrupted by the commander of the Night Watch, Althea Ebonlocke. What happened next is shrouded in mystery, as the entire assembly disappeared in a blinding flash of light.$B
Scythe of Elune, Part Eight
$B$B
$BTestimony of Revil Kost, priest of the Church of the Holy Light, to Archbishop Benedictus:$B
$B\"\"It was my firmly held belief that I acted on behalf of the Light.$B
$B\"\"We had recovered the Scythe of Elune from Roland's Doom. I used it as bait to ensnare a band of shadowy, profane thieves known as the Dark Riders. $B
$B\"\"As we fought, the riders teleported us to Karazhan, fabled tower of the one-time Guardian Medivh. It was from there that the riders had originated, seeking artifacts for the tower's menagerie and hidden trophy room. $B
$B\"\"Despite the riders' best efforts and the intervention of the trophy room's curator, their taking of the scythe was not meant to be. With the aid of my companions and my unwavering devotion to the Holy Light, I helped put an end to the Dark Riders' unholy campaign.\"\"$B
Scythe of Elune, Part Nine
$B$B
$BPrior to the great Cataclysm that befell Azeroth, the Scythe of Elune was transported secretly into the walled territory of Gilneas via underground tunnels. $B
$BAt this time, the scythe changed hands from an SI:7 gnome assassin, Brink Spannercrank, to night elf supporters of Genn Greymane, king of Gilneas. It was briefly taken by Forsaken agents, but ultimately, the actions of heroic adventurers returned the weapon to the night elves' possession.$B
Scythe of Elune, Part Ten
$B$B
$BFrom Priestess Belysra Starbreeze's account of the death of Alpha Prime, leader of the Wolf Cult:$B
$B\"\"It had been Alpha Prime's foremost goal to retake the Scythe of Elune. He still harbored resentment toward the archdruid Malfurion for spurning him when he was simply Ralaar Fangfire, the druid who wanted to take on the pack form during the War of the Satyr. Prime wished to use the scythe to call forth his brethren from the Emerald Dream, to besiege our beloved home of Darnassus.$B
\"",
[13]="\"\"\"I battled Alpha Prime to the limit of my abilities, but even my greatest efforts proved insufficient. Prime took up the scythe and was prepared to summon his worgen brethren, when he was vanquished by a phantom... the spirit essence of my fallen love, Arvell, who had promised millennia ago that not even death would keep us apart.$B
$B\"\"My love kept his promise, and the Scythe of Elune remained in my keeping.\"\"$B
Scythe of Elune, Part Eleven
$B$B
$BFrom the writings of Belysra Starbreeze:$B
$B\"\"Arvell, there is not a day that goes by when I do not think of you, my love. The sacrifice that you made so long ago, and your reappearance in my hour of greatest need... these are never far from my mind.$B
$B\"\"I vow to you that I will atone for my past indiscretions, for my role in unleashing the worgen curse upon the world. I will find a way to set matters right. $B
$B\"\"As I write this, I prepare to travel with Valorn Stillbough to Duskwood, to further my studies of the worgen. I pray that your spirit will forever guide my heart and my hand. Perhaps at last, with the help of the Scythe of Elune, we will find a way to grant those who are afflicted with the worgen curse the one gift that matters most...$B
$B\"\"Peace.\"\"$B
The Fangs of Ashamane
$B$B
$BBy reclaiming these weapons, you have struck a heavy blow against the forces of evil. In their hands, these daggers would have been more than a danger", [16]="\"
$BThe Fangs of Ashamane, Part One
$B$B
$BAzeroth was once smothered in darkness. But after the titans broke the Old Gods' Black Empire, natural creatures finally had a chance to grow and flourish. A keeper named Freya was tasked with seeding the world with life. She created lush enclaves all across Azeroth that gave rise to countless animals.$B
$BOn occasion, extraordinary creatures captured Freya's attention. $B
$BAs Freya traveled, she found a wolf pack that had killed a panther and was trying to finish off her lone surviving cub. Though the wolves had wounded the tiny creature, she still fought fiercely, swiping viciously with her claws at the bigger predators. Freya was astonished to see that, before long, the wolves were driven away, unwilling to suffer further injuries for their meal.$B
\"",
[17]="When Freya picked up the cub, the keeper endured a flurry of small scratches for her trouble. That did not anger her. Quite the contrary. Delighted by the creature's unrelenting wildness, the keeper healed the cub's injuries and named her Ashamane, for the color of her striking black fur. $B
The Fangs of Ashamane, Part Two
$B$B
$BOver the years, Ashamane grew into a massive panther. No wolf pack dared to hunt her now. Freya was pleased to see that the panther did not succumb to desires for vengeance. Ashamane could have stalked and killed every wolf in her valley. Easily. But she didn't. $B
$BHer wild nature granted her understanding. Was she not a predator as well? Did she not hunt prey? The wolves had had no vendetta against Ashamane",
[19]="Over time, Ashamane realized that she had become more powerful than any other panther she had ever seen. The passing years did not age her but instead made her stronger. Generations of wildlife came and went before her eyes.$B
$BThere were other animals like her. Powerful, iconic creatures who seemed to live a different existence than the rest of nature. Mortals would soon refer to them as Wild Gods.$B
$BAshamane was one of them.$B
The Fangs of Ashamane, Part Three
$B$B
$BAshamane's untamed heart had difficulty accepting immortality. The chaos of the wilderness, the struggle for survival--they had been the core of Ashamane's being. Now they were irrelevant. She had ascended above her old life. There was no prey that could evade her. There was no joy in an effortless hunt. There was no predator that could challenge her. $B
$BAshamane strode openly through the jungles of Azeroth. Other wild creatures had nothing to fear from her. Stories of a giant, majestic panther spread among the trolls who ventured into the area. Some sought to venerate her as one of their loa. Ashamane rarely let them see her. Other trolls tracked her for a different reason. Certain hunters craved the glory that would surely come from bringing down such a magnificent being. Defeating a loa... there was no greater challenge. $B
\"",
[21]="One by one, these ambitious trolls crept into the jungle, arrogance burning in their hearts. Ashamane was delighted. No matter how clever they were, no matter how silently they moved or how true their aim, they all returned to their tribes empty-handed, the sound of her roar still ringing in their ears, and the sight of her fangs forever haunting their dreams. $B
$BShe did not need to take their lives. They understood their place in the wilds when she was done with them. That was enough.$B
The Fangs of Ashamane, Part Four
$B$B
$BWhenever Keeper Freya traveled the land, many Wild Gods walked by her side. Ashamane did not. The panther's heart was too unwilling to be tethered to any other creature. Freya understood, and she always smiled when she saw Ashamane's glowing eyes watching her from afar.$B
$BNo matter what Ashamane thought, there would be a connection between them. There was another realm, a wild, untouched place called the Emerald Dream. Keeper Freya had used it to seed life all across Azeroth, and thus, the Wild Gods were bound to it. $B
$BEventually Ashamane came to Mount Hyjal to experience the Dream for herself, and she was immediately taken with this thriving vision of an untamed world. The panther made her home on the western slopes of the Well of Eternity and spent thousands of years drifting in the Emerald Dream, exploring its mysteries and power.$B
The Fangs of Ashamane, Part Five
$B$B
$BAshamane, like many Wild Gods, lived apart from the burgeoning civilizations that rose and fell across Azeroth. The Zandalari trolls held no interest for her. Many elves saw themselves as ascendant, too enlightened to be bothered with the natural world. $B
$BBut there came a time when she could no longer ignore Azeroth. The Emerald Dream shook with the arrival of the Burning Legion. Eventually a disciple of another powerful being, Cenarius, called upon the Wild Gods for aid.$B
$BFor Ashamane, her duty was clear. She rushed into battle with the Burning Legion without hesitation. $B
$BA new predator had come into her world. She was glad to hunt it.$B
The Fangs of Ashamane, Part Six
$B$B
$BBy the time the Wild Gods joined the War of the Ancients, the fighting had spread far beyond the Well of Eternity.$B
$BThe demons who strayed into the forests outside Zin-Azshari soon learned to tread carefully",
[25]="\"
The Fangs of Ashamane, Part Seven
$B$B
$BThere seemed to be no end to the demons' numbers. When Ashamane fought the Burning Legion ten thousand years ago, her instincts told her that the invaders had specific prey in mind. Tearing herself away from the thick of the battle around Zin-Azshari, she tracked raiding parties that had determinedly cut their way northwest.$B
$BIt was not easy to keep up. The demons set their best warriors to discourage pursuit, and Ashamane had to fight every step of the way.$B
$BBut she was not deterred. Those who stood in her path fell, one after another.$B
$BAs she closed in on her prey, she understood their target: they were aiming to claim Suramar. This is why Ashamane is so honored by the druids of Val'sharah--what she did next has never been forgotten.$B
The Fangs of Ashamane, Part Eight
$B$B
$BAn army of demons was preparing to lay siege to Suramar. Ashamane faced it alone. She had never visited the forests near Val'sharah before, but that did not matter. They were the wilds, and thus, they were her home. $B
$BShe ripped through the demons' ranks and then disappeared into the trees. She crept along the high branches and dove down upon the Legion commanders. She was a terror, a fearsome beast, and she held nothing back, offering no mercy.$B
\"",
[27]="It was a slaughter. And yet even a Wild God could not avoid injury at the Burning Legion's hands. Scorched by fel fire and poisoned by their tainted weapons, Ashamane fought on, thinning their ranks until their leader was forced to face her himself.$B
$BThat had been her plan all along. It was one of the laws of survival: the pack was not defeated until its leader's throat was between her jaws.$B
The Fangs of Ashamane, Part Nine
$B$B
$BA Burning Legion general had volunteered to oversee the conquest of Suramar. This pit lord, Ronokon, saw endless rewards in the elven city and wanted to claim them in Sargeras's name. He became enraged by Ashamane's interference and stepped forth to personally deal with her.$B
$BThe Wild God and the annihilan general dueled in the forests of Val'sharah for hours. He was a cunning fighter. He knew how fast she could kill, so he kept her at bay with his jagged, fel-wrought spear, content to inflict small, grazing wounds.$B
$BAfter so much war, Ashamane's strength was finally beginning to fade. Her wounds ached. Her pace slowed. But her will was unbroken. With the last of her strength, she leapt at Ronokon, allowing him to drive his spear through her chest. Yet her claws dug into his shoulders, and her fangs sank deep within his neck.$B
\"",
[29]="Ronokon thrashed madly, trying to pull the panther away, but she held on. Her teeth remained embedded in his throat until he died. His death brought more destruction. The fel power granted to him by the Legion exploded outward, tearing a deep gash in the land and burning Ashamane to ash.$B
$BHer sacrifice was not in vain. Suramar's residents had been given enough time to hide their city from the Legion and the world, protecting themselves from the Sundering that would follow.$B
The Fangs of Ashamane, Part Ten
$B$B
$BThe land around Val'sharah had been altered forever. Where there had once been a hill, now there were a cliff and a deep valley. It took many years for the druids to restore nature in the area to its previous beauty. $B
$BDespite the lingering traces of Ronokon's corruption, there was always a sense that something was opposing it, helping to sweep it away. Some druids came to believe that Ashamane's spirit, even after death, was still committed to the fight against the invaders who had threatened her wilds.$B
The Fangs of Ashamane, Part Eleven
$B$B
$BThe druids built a shrine at the site of the pit lord's death to commemorate Ashamane's courage. Her fangs--all that survived the violence of her passing--were placed there to honor her unbending heart and untamed nature.$B
$BTo this day, Ashamane is remembered as one of the fiercest defenders of Azeroth. $B
The Claws of Ursoc
$B$B
$BYou've been blessed by Wild Gods. Please understand the honor that has been granted to you: Ursol believes that you are the right champion to carry on his brother's work.$B
$BMay the spirit of Ursoc drive you onward to victory.$B
The Claws of Ursoc, Part One
$B$B
$BUrsoc's legacy is known to every druid on Azeroth. As one of the great Wild Gods, he challenged the Burning Legion ten thousand years ago and bravely laid down his life in defense of this world.$B
$BHe was a true guardian. He believed in the power of the wilds, and he never hesitated even for a moment to leap to their defense.$B
$BBut now he can rest. Others will need to continue his work.$B
The Claws of Ursoc, Part Two
$B$B
$BMany millennia ago, two inquisitive bear cubs roamed the area around the Grizzly Hills together. These brothers, named Ursoc and Ursol, had more curiosity than good sense, and they frequently found themselves trespassing in the domains of bigger predators. Danger did not discourage them, and each one never left the other behind, even when circumstances seemed dire.$B
$BThey caught the attention of Keeper Freya, who was traveling across Azeroth in search of exceptional wild animals. Freya recognized their potential and saw what they would become. $B
$BWhen they matured, they grew stronger and bigger than any other bears in the Grizzly Hills, and they did not suffer the ravages of aging.$B
$BUrsoc and Ursol became known as Wild Gods.$B
The Claws of Ursoc, Part Three
$B$B
$BPerhaps the most unusual gift Keeper Freya gave the two bears was the ability to speak. A few other Wild Gods, particularly those who would become known as the August Celestials, also received this gift. While they were chosen for their intelligence, the two bears were chosen for their stubborn bravery.$B
$BFreya believed that Ursoc and Ursol would one day change. When they finally saw enough of Azeroth to satisfy their curiosity, they would be compelled to protect it from any enemy that would threaten it. $B
$BShe knew them well. Ursoc, the older of the two bears, had a strong protective streak. The more he saw of the wilds of Azeroth, the more he felt it was his responsibility to preserve them.$B
The Claws of Ursoc, Part Four
$B$B
$BKeeper Freya saw how the instincts of the Wild Gods matured over the years, and she noticed that some of them were natural guardians of their domain. For those creatures, she began to create unique weapons, items that would aid them in times of trouble... but these artifacts would only become as strong as their wielder made them. Their true potential could only be unlocked with practice, nurture, and self-improvement. $B
$BSome Wild Gods did not understand what Freya had given them, and they neglected their weapons. Ursoc was not one of them. $B
\"",
[37]="Freya gave Ursoc new claws, fashioned out of a rare material called titansteel and imbued with a small portion of the essence of Eonar, one of the titans. These claws could grow in length and were nearly indestructible.$B
$BUrsoc had no intention of letting them waste away and decay. He dedicated himself to mastering their power.$B
The Claws of Ursoc, Part Five
$B$B
$BOnce Ursoc received his new claws, he trained tirelessly. Every day he traveled long distances and sparred with his brother, testing his strength. Over the years he grew stronger. Much stronger. Ursol had received a gift, too, a staff that eased the use of magic, and he soon mastered his own power. $B
$BUrsoc's titansteel claws became an extension of his body, and Ursol became an expert in manipulating the flows of magical essence.$B
$BTogether they had become some of the most powerful Wild Gods in existence... and they would soon become known as Azeroth's staunchest defenders.$B
The Claws of Ursoc, Part Six
$B$B
$BEventually Ursoc and Ursol accompanied Keeper Freya on her journeys across Azeroth. She confided in them that she sensed dark forces at work, and they made sure she was safe. $B
$BAs they traveled with her, they received their first glimpses of the Emerald Dream, the realm Freya had created to guide Azeroth's natural life. They spent as much time as they could within those untouched wilds, drawn to the Dream's thriving, vibrant vision of nature.$B
\"",
[40]="\"One day, Freya asked to travel alone. To both Ursoc and Ursol, it sounded as if she was bidding them farewell. Before she left them, she offered more wisdom about their weapons and their other gifts, and she told them to remain prepared. \"\"Azeroth will need you. If you do not stand ready, the world may fall,\"\" she said. $B
$BThe Wild Gods never saw her again. The darkness that had claimed the mind of Keeper Loken had also corrupted hers.$B
$B
The Claws of Ursoc, Part Seven
$B$B
$BTen thousand years ago, a threat unlike any other set its gaze upon Azeroth. The Burning Legion, after corrupting important members of the elven civilization near the Well of Eternity, invaded with all of its might and fury. The first druid, Malfurion, called upon the Wild Gods to fight back against the demonic hordes.$B
$BUrsoc and Ursol were the first two Wild Gods to respond. They rushed into battle with the Legion's doomguard, landing the initial blows in the war between Azeroth's wilds and a fallen titan's twisted army.$B
$BIt was a desperate fight against overwhelming odds. Neither brother hesitated for an instant, and even when the full wrath of the Burning Legion was brought against them, they did not run.$B
$BThey fought until their last breaths.$B
The Claws of Ursoc, Part Eight
$B$B
$BMany Wild Gods perished in the war against the Legion. Ursol and Ursoc remained together, fighting back to back, using Freya's gifts to bring down waves of demonic enemies. But their strength had limits. An unending tide of felstalkers finally overwhelmed them, and they both died in battle. Their spirits traveled together to the Emerald Dream, where they stayed for millennia.$B
$BUrsoc's claws were all that remained of him in the physical world. When the fighting moved elsewhere, a young furbolg found the titansteel claws. Recognizing whom they had belonged to, he took them to his tribe.$B
$BFor generations, those furbolgs worshiped the claws as the final sign of their bear god Ursoc.$B
The Claws of Ursoc, Part Nine
$B$B
$BFew furbolgs had the courage to try to wield Ursoc's claws in battle. Every time they did, the results were horrifying. Ursoc had spent untold years mastering their power and unlocking their potential",
[44]="Ursoc's spirit, standing guard in the Emerald Dream, had simply seen enough. The furbolg tribe was not capable of controlling his power, so he withdrew it from the claws. It would not return until someone worthy claimed them.$B
$BMembers of the Druids of the Claw eventually brought the titansteel-wrought artifact to Ursoc in the Emerald Dream.$B
The Claws of Ursoc, Part Ten
$B$B
$BUrsoc's desire to protect Azeroth had not wavered, even after death. He and Ursol roamed the Emerald Dream, searching for any signs of corruption or darkness taking root in the realm.$B
$BRecently, the return of the Emerald Nightmare drew their attention. Ursoc fought Xavius, the lord of the satyrs and a pawn of evil forces, in an attempt to eradicate the Nightmare's influence.$B
$BFor a second time, Ursoc made the ultimate sacrifice in defense of Azeroth.$B
The Claws of Ursoc, Part Eleven
$B$B
$BNow Ursoc can finally rest. Ursol, his brother, continues his watch inside the Emerald Dream, fighting against the Nightmare.$B
$BUrsoc's claws no longer belong to the Wild Gods but to those who can carry on their work. Only someone with a guardian spirit as determined as his will be able to wield them in battle.$B
$BAnd woe unto any enemy that has to face a creature as dedicated as he. $B
G'Hanir, the Mother Tree
$B$B
$BThe Emerald Dream is at risk. The Nightmare seeks to corrupt all of its power.$B
$BThis branch was critically important in keeping the Dream stable and peaceful, but it is not safe to leave it there any longer. You are one of the most astonishingly capable druids in history. Carry this staff with you, protect it, and use it to drive the Legion off of our world.$B
G'Hanir, the Mother Tree, Part One
$B$B
$BIn Azeroth's ancient days, natural life never had a chance to emerge due to the horrifying reign of the Old Gods. Without help, nature would not have risen at all. The titans knew this. One of their final acts of aid for us was to give the keepers the knowledge and power to reverse the Old Gods' unspeakable destruction.$B
$BIn time, nature would rise. Life would flourish. Generations of plants and animals would grow and change.$B
$BThis miraculous recovery did not come from any one place. But at the beginning, there was a source of healing and balance, a place where all life could rest and revive.$B
$BIt was called G'Hanir, the Mother Tree.$B
G'Hanir, the Mother Tree, Part Two
$B$B
$BKeeper Freya was charged by the titans to guide the seeding of Azeroth's natural life. To aid in this task, she shaped a mystical realm that would become known as the Emerald Dream. She wanted it to be an unspoiled vision of nature, undisturbed by the forces of evil or external civilizations.$B
$BShe began by creating a single, massive tree, set atop a high peak within the Dream. From it bloomed many different fruits and flowers, and new life flowed outward in waves, sweeping across the land. $B
$BFreya sculpted pools of life in other locations within the Emerald Dream, but this tree was the first, the tallest, and the most radiant. For millennia, it served as a source of healing and balance that extended beyond the Dream and into the physical world.$B
G'Hanir, the Mother Tree, Part Three
$B$B
$BAs life flourished on Azeroth, generations of animals came and went. Soon the Emerald Dream was filled with the spirits of countless beasts.$B
$BThat first tree that Freya had created, G'Hanir, became a haven for winged creatures. Its many boughs and branches had room for all, and its healing, peaceful energy calmed even the most distressed minds.$B
$BMany powerful spirits were drawn to G'Hanir. Some wanted to simply gaze upon it",
[51]="\"
G'Hanir, the Mother Tree, Part Four
$B$B
$BAviana was known as the Mistress of Birds. Unlike some other Wild Gods, she did not keep herself distant from lesser, mortal creatures. She was a predator, delighting in swooping down on prey from the sky. $B
$BEventually she was called something new: the Mistress of the Mother Tree. She had grown utterly enchanted with G'Hanir. It was more than a tree",
[52]="\"
G'Hanir, the Mother Tree, Part Five
$B$B
$BTen thousand years ago, Azeroth was invaded. The Burning Legion stormed onto our lands and waged war on all who would resist it. There were few people inclined to fight back, and they were greatly outnumbered.$B
$BThe first druid, Malfurion Stormrage, called upon the Wild Gods to join the fight. Not only would a Legion victory eradicate the elves, but it would also spell doom for all life on Azeroth.$B
$BMany Wild Gods answered Malfurion's cry. Aviana was one of them.$B
G'Hanir, the Mother Tree, Part Six
$B$B
$BWhen the Wild Gods joined the battle against the Burning Legion, the demons were taken aback. Surely they had not been expecting nature to produce such powerful enemies. That day will never be forgotten as long as Azeroth remains free of the Legion's control.$B
$BAviana led flocks of birds from all the land on the hunt for Legion minions. Untold numbers of demons died to her and her children.$B
$BBut the Burning Legion's forces were too great. Aviana fell from the sky, and demonic spears ended her life.$B
G'Hanir, the Mother Tree, Part Seven
$B$B
$BThe shock of Aviana's death reverberated through the Emerald Dream, and all the leaves of G'Hanir fell from their branches. The great Mother Tree, home to the spirits of countless creatures, was dead. Many mourned for it, and some succumbed to the temptation of serving dark forces in Aviana's absence.$B
$BBut although she had died, her spirit still lingered.$B
$BAs the night elves struggled to rebuild their society in the wake of the Sundering, members of the green dragonflight discovered a gift. A single branch of G'Hanir, with a single acorn hanging off its leaves, had been left in their keeping in the Emerald Dream. $B
$BThe acorn was used by Alexstrasza, Aspect of the red dragonflight, to create Nordrassil, the great World Tree that would protect the second Well of Eternity.$B
G'Hanir, the Mother Tree, Part Eight
$B$B
$BMalfurion Stormrage sensed that Aviana's spirit had been the one to bestow the branch of G'Hanir, and he believed it was best kept hidden. Many of Aviana's children had been lost to chaos, and they might be driven to claim any remnant of her legacy for their new masters.$B
$BQuietly, Malfurion moved the branch of G'Hanir to a safe location deep within the Emerald Dream. Only a few people ever knew where it was kept, but its influence was felt far and wide.$B
$BFor many millennia, the branch served as a stabilizing force for the Emerald Dream, and the land near it was said to be a place of great healing and peace. $B
G'Hanir, the Mother Tree, Part Nine
$B$B
$BThe events of the Cataclysm shook Azeroth and the Emerald Dream to their roots. As the night elves fought to repel the forces of Ragnaros from Mount Hyjal, they asked the champions of Azeroth to summon new allies--or, to be specific, old ones.$B
$BMany of the Wild Gods who had died in the War of the Ancients were resurrected. Aviana returned to life on Azeroth and joined the Horde and the Alliance in successfully pushing the elemental forces back into the Firelands. In the end, Ragnaros was killed, and Mount Hyjal was saved.$B
$BAviana turned her attention to G'Hanir once again. Times had changed, but her dream of providing a spiritual haven for her kind had not. She set out to restore the Mother Tree to its full glory.$B
G'Hanir, the Mother Tree, Part Ten
$B$B
$BThe branch of the Mother Tree remained in the Emerald Dream. Unbeknownst to the druids, the forces of the Emerald Nightmare were already gathering for an assault. When they investigated key sources of power within the Dream, they discovered the true nature of G'Hanir.$B
$BThe satyr lord Xavius, working on behalf of the Burning Legion to taint the Dream, ordered his forces to exercise caution. This branch of G'Hanir was corrupted slowly, very slowly, in such ways that even its guardians could not sense it.$B
$BWhen the Nightmare revealed itself, this branch suddenly pulsed with evil. Had it been left corrupted, it might have thrown the entire Emerald Dream into chaos.$B
$BSince it has been cleansed, that plan, at least, was thwarted.$B
G'Hanir, the Mother Tree, Part Eleven
$B$B
$BIt is too dangerous to leave G'Hanir hidden anymore. The Nightmare covets the branch's power", [59]="\"
$BNote from the Author
$B$B
$BResearch efforts press on! There's more information to be uncovered in these texts. The only thing that can hold me back is time!$B
$BCome back after further research has been completed and I will continue to expand this tome.$B
$B
$B- Lead Historian Celadine$B
$B\"", }, [5792]={ [1]="\"$BWord of the Conclave
$BAs recorded by Juvess, historian of the Conclave.
$B\"", [2]="\"$B$BLight's Wrath
$B$B
$BBefore you took up Light's Wrath, many pious warriors and devout priests tried to control it. All failed. $B
$BLet their shortcomings serve as a lesson and a warning. Noble intentions are not enough to harness this staff's formidable power. You must sharpen your focus to a blade's edge, and make your will as unyielding as steel. For the moment your discipline falters, this weapon will claim you as it has all others.$B
Light's Wrath, Part One
$B$B
$BYears ago, the fanatical Scarlet Crusade set out to create a staff of unparalleled holy might. A weapon that would rival even the legendary Ashbringer in righteous fury.$B
$BThe Ashbringer derived its power from a shadowy artifact that had been purified in the Light and affixed to the blade. The Scarlet Crusade sought to do the same for its staff. $B
$BThe order sent its most loyal crusaders into the war-torn Plaguelands in search of a suitable relic. The few who returned bore a strange jewel bristling with darkness. Some sources say it had been part of a truncheon carried by one of the first death knights to walk the world. Other accounts hint that the dreaded lich Kel'Thuzad had shaped the jewel with his spectral hands. $B
$BWhatever the truth, the Crusade would use the black gem to create the staff known as Light's Wrath.$B
Light's Wrath, Part Two
$B$B
$BTen of the Scarlet Crusade's learned priests gathered in Hearthglen to create Light's Wrath. For weeks, they practiced a ritual that would purify the dark jewel and bind it to the staff. $B
$BWhat they never accounted for was a demon in their midst.$B
$BA nathrezim named Balnazzar had infiltrated the Crusade and assumed the identity of its leader, Saidan Dathrohan. When the demon learned of the plans to forge Light's Wrath, he feared that such a weapon could unmask his deception and shatter his hold over the Crusade.$B
\"",
[5]="Balnazzar disrupted the cleansing ritual, and the crusaders lost control of their delicate spellwork. A storm of holy energy ripped through the meeting place, instantly killing the ten priests. Yet Light's Wrath was left intact. The blast had purified the jewel and affixed it to the staff.$B
$BUpon close inspection, Balnazzar found that the staff trembled with unstable energies. Wielding it with any reliability would be near impossible. Rather than destroy the weapon, the demon allowed the Scarlet Crusade to keep it. He looked forward to the mayhem it would cause in the years to come.$B
Light's Wrath, Part Three
$B$B
$BA letter from Grand Inquisitor Isillien to High General Abbendis of the Scarlet Crusade:$B
$B\"\"I received your last letter, and I understand your concerns. But in terms of raw power, Light's Wrath has surpassed our wildest expectations. The recent battle near Tyr's Hand is proof of this.$B
$B\"\"The Scourge outnumbered our righteous warriors twenty to one. It would have been a massacre if not for Light's Wrath. The staff's blazing light carved through the Scourge like a scythe through wheat, leaving none behind.$B
$B\"\"It is true that Light's Wrath killed its wielder and many of the soldiers at his side. It is also true that the surviving crusaders have been left dumbstruck, unable to dress or feed themselves without assistance.$B
$B\"\"But at a ratio of twenty to one, I consider such losses acceptable.\"\"$B
Light's Wrath, Part Four
$B$B
$BFrom The Hunt for Light's Wrath, compiled by the Kirin Tor of Dalaran:$B
$B\"\"Detected another explosion of holy energy in the Plaguelands. The fifth in the last year. This recent disaster bears all the similarities of the others. Light's Wrath is to blame.$B
$B\"\"From what I can gather, the Scarlet Crusade raided a small village in search of the Scourge. They used Light's Wrath to 'cleanse' the living townsfolk, thinking they were afflicted by the plague of undeath. $B
\"",
[8]="\"\"\"This went on for some time before the priest using the staff lost control of its power. What was once the town square is now nothing more than a smoldering crater, filled to the brim with bodies. $B
$B\"\"As before, the weapon was gone by the time I arrived. Some other fool Crusader likely has it. $B
$B\"\"I should have never volunteered for this task.$B
$B\"\"-Israen of the Kirin Tor\"\"$B
Light's Wrath, Part Five
$B$B
$BOf all the Scarlet Crusaders who bore Light's Wrath, Inquisitor Halbin had the greatest chance of success. His discipline and calculated focus were unmatched among the order's members.$B
$BIn the Scarlet Monastery, Halbin put the staff's powers to use, torturing Forsaken prisoners. He seared his captives with holy fire, extracting information for the Crusade to utilize in its war against the undead. The more Halbin interacted with the Forsaken, the more he grew to loathe the cursed beings. He no longer cared about gathering intelligence from them. He simply wanted to hear their screams.$B
\"",
[10]="During one night of feverish torture, Halbin's anger overwhelmed his thoughts. His hold over Light's Wrath slipped. It was only for an instant. That was all it took to seal the inquisitor's doom.$B
$BAn explosion rocked the torture chamber and engulfed Halbin in holy fire. It is said he died a slow death, his howls of agony ringing through the monastery for days on end.$B
Light's Wrath, Part Six
$B$B
$BIt is unknown exactly when Light's Wrath slipped between the Scarlet Crusade's fingers. Eventually, the staff fell to the care of a priest named Jakhar. The devout troll was a member of the Horde Expedition, a mighty force sent to wage war against the Scourge in Northrend. $B
$BAboard a zeppelin en route to the warfront, Jakhar practiced harnessing Light's Wrath. She dreamed of smiting the Scourge with the weapon, of making the undead pay for all the lives they had destroyed. $B
\"",
[12]="Over Northrend, a fierce storm knocked the zeppelin from the sky, and the dirigible plummeted to the icy tundra. Though every passenger survived the crash, they had no time to celebrate. They had landed deep within Scourge territory.$B
$BJakhar's intense training paid off. She wielded Light's Wrath with precision and decimated the Scourge. Under her guidance, the Horde fighters carved a path through the enemy lines and reached safety.$B
Light's Wrath, Part Seven
$B$B
$BIn Northrend, Jakhar became the bane of the Scourge. She purified the land of undead with Light's Wrath, leaving a trail of holy fire wherever she went. Her heroics earned her high praise from the Horde's commanders, but Jakhar was not satisfied with words alone.$B
$BNo matter how many members of the Scourge she destroyed, it was never enough. Jakhar always wanted more. She became single-minded in her quest, often putting her Horde allies at risk.$B
$BThough she cleansed more and more undead, there was a price. With each day that passed, thoughts of retribution consumed her... and her iron hold over Light's Wrath began to slip.$B
Light's Wrath, Part Eight
$B$B
$BFrom The Hunt for Light's Wrath, compiled by the Kirin Tor of Dalaran:$B
$B\"\"Another incident. This time in Northrend.$B
$B\"\"A Horde priest named Jakhar found the staff. By all accounts, very knowledgeable in the Light. Remarkably, she used the weapon for some time against the Scourge before the accident.$B
$B\"\"Jakhar led a small force of Horde deep behind Scourge lines. The priest wreaked havoc on the undead before she lost control of Light's Wrath. A lance of holy magic erupted from the weapon, injuring the Horde soldiers and permanently blinding Jakhar. They barely made it back alive.$B
\"",
[15]="\"\"\"The troll seems quite humbled by the ordeal. She has vowed to spend the remainder of the war using her powers to heal, rather than to destroy.$B
$B\"\"Regarding the staff, Jakhar and the other soldiers abandoned it while retreating from Scourge territory. If I have any luck at all, the weapon will be where they left it, out there in the wastes.$B
$B\"\"Good thing I packed my winter robes.$B
$B\"\"-Israen of the Kirin Tor\"\"$B
Light's Wrath, Part Nine
$B$B
$BAfter Jakhar abandoned the staff in Northrend, Light's Wrath found its way back to the Eastern Kingdoms. The staff passed from one owner to the next. Kindhearted priests and paladins bore the weapon to heal the sick and protect the innocent, but none could wield it for very long. $B
$BIn time, the mysterious Dark Riders learned of its whereabouts. These hooded horsemen originated from the tower of Karazhan. They spent their days stalking the land, procuring artifacts and relics of great power.$B
\"",
[17]="A Dark Rider named Ariden was the first to try to take up Light's Wrath... and the last. The moment his cursed hand touched the staff, a wave of holy energy erupted from the weapon. So pure was the magic that it drove the Dark Riders away and sent them slinking back to their haunted tower.$B
$BIt was one of the few artifacts they would ever willingly abandon. Perhaps the only one.$B
Light's Wrath, Part Ten
$B$B
$BFrom The Hunt for Light's Wrath, compiled by the Kirin Tor of Dalaran:$B
$B\"\"Praise the Light, the staff is finally in my grasp.$B
$B\"\"I tracked Light's Wrath to the cultists of the Twilight's Hammer. They had recovered the staff and were planning to reverse the purification ritual performed on it some years ago. In so doing, the cultists would have transformed Light's Wrath into its antithesis: a weapon of pure darkness. $B
\"",
[19]="\"\"\"I stormed the Twilight's Hammer encampment just before the cultists completed their ritual. Their resistance was short lived, and I dealt with them quite handily. Far be it from me to brag, though I think I have earned the right to after this mad quest. $B
$B\"\"Expect me in Dalaran shortly with this blasted staff.$B
$B\"\"-Israen of the Kirin Tor\"\"$B
Light's Wrath, Part Eleven
$B$B
$BAn untitled missive from the Kirin Tor's archives, author unknown:$B
$B\"\"I report with great sadness that Israen has perished.$B
$B\"\"While preparing Light's Wrath for transport to Dalaran, he inadvertently triggered its powers. It seems the spell he cast to lock the staff in a protective shield caused an explosion of holy energy. $B
$B\"\"I know this comes as quite a shock. Israen was always an attentive and calculating man. He knew more about the staff than any of us. But perhaps that knowledge made him careless. $B
$B\"\"We have taken precautions so that we do not repeat his mistake. Seven magi have sealed Light's Wrath in dampening runes. We will arrive in Dalaran soon to deposit the staff in the Nexus Vault.\"\"$B
T'uure, Beacon of the Naaru
$B$B
$BT'uure is one of the purest physical embodiments of the Light in existence. The dynamic energies that flow through this artifact can heal wounds both physical and mental. They can inspire hope in times of overwhelming darkness, and fortify timid hearts with courage.$B
$BBut perhaps T'uure's greatest strength is what we can learn from its past. If there is one thing to take away from its history, it is this: even one brave soul wielding the Light can save the lives of thousands.$B
T'uure, Beacon of the Naaru, Part One
$B$B
$BThe draenei have many legends about the benevolent naaru. Few are as cherished as the tale of T'uure. $B
$BLike other naaru, T'uure vowed to protect all mortal civilizations in the universe from the clutches of darkness. This noble quest eventually led the holy being to a world called Karkora. Its mortal denizens faced annihilation at the hands of a monstrous entity known as Dimensius the All-Devouring.$B
$BAs Dimensius shrouded Karkora in Void energies, T'uure expended its own life force to spare the world from doom. The naaru shattered into fragments and sparked a colossal holy nova. The energy cascaded over Karkora, washing away the void and banishing Dimensius from the world.$B
T'uure, Beacon of the Naaru, Part Two
$B$B
$BFrom the draenei holy tome entitled Lessons in Hope and Sacrifice:$B
$B\"\"T'uure had shattered, but even broken, its Light was undiminished. Each piece blazed like a star, drawing naaru from the far corners of creation. They scooped up T'uure's glittering fragments, and they sang songs of the sacrifice that had saved a world. $B
$B\"\"The naaru gifted these shards to various races that they believed showed potential for good. The largest piece of T'uure was passed to our own ancestors: the ancient eredar of Argus. $B
$B\"\"It is said that this artifact plummeted from the sky like a falling star. Night turned to day, and T'uure's glorious Light painted the heavens in shades of gold for a full week.\"\"$B
T'uure, Beacon of the Naaru, Part Three
$B$B
$BThe eredar were a highly erudite people who cherished learning, and they studied T'uure with great curiosity. The first among them to truly harness the artifact's power for good was the wise leader named Velen. $B
$BDuring Velen's time, a strange curse spread across Argus. The victims found their minds addled, their memories diminished. Few things terrified the eredar as much as losing their precious knowledge. They reacted with fear and paranoia. To prevent others from contracting the affliction, many of the eredar considered quarantining the cursed or even banishing them from Argus. $B
$BYet Velen would not abandon his people. At great risk to himself, he walked among the cursed with T'uure in hand. Velen called upon the artifact's powers and cured all of the stricken eredar.$B
T'uure, Beacon of the Naaru, Part Four
$B$B
$BAn excerpt from The Corruption of the Eredar and the Flight of the Draenei, by the historian Llore:$B
$B\"\"When Sargeras came to Argus to corrupt the eredar, nearly all fell under his sway. Velen and his followers were the exception. With the naaru's help, they embarked on a harrowing escape from their home. The going was not easy. Demons awaited the fleeing eredar at every corner.$B
\"",
[26]="\"\"\"Despair gripped the renegades, and many even considered giving up. It was during this dark and trying time that Velen brought T'uure to bear. Its brilliant energies shone before the renegades and renewed their dwindling confidence. Emboldened by the artifact, Velen's followers believed that they could do the impossible, that they could complete their daring flight from Argus. And so they did.$B
$B\"\"From that day forward, the renegades called themselves the draenei. It is a name that everyone on Azeroth now knows. But if not for T'uure, perhaps the draenei would have never come to be.\"\"$B
T'uure, Beacon of the Naaru, Part Five
$B$B
$BAboard a dimensional fortress called the Genedar, the draenei fled across the stars. The demons pursued them relentlessly, determined to punish the renegades for escaping corruption. $B
$BThe long millennia that followed were harsh on the draenei. They could not rest. The threat of capture haunted their dreams. To defend themselves against the Legion, many turned to T'uure and other holy artifacts brought from Argus. The draenei studied these relics and honed their connection to the Light under the tutelage of Velen and the naaru.$B
$BA student named Askara showed more promise than the rest. In time, she would earn the right to carry T'uure, and she would become one of the greatest healers the draenei would ever know.$B
T'uure, Beacon of the Naaru, Part Six
$B$B
$BAskara had lost her entire family on Argus, but she found a new one aboard the Genedar. She saw the draenei as her brothers and sisters, and she vowed to do whatever she could to protect them.$B
$BYet she was not gifted with physical strength or a talent for forging armaments. Instead, she turned to the Light. Her mastery of holy magic became so great that Velen eventually gave T'uure to her. Askara spent her every waking hour studying the artifact and unlocking its extraordinary potential. $B
$BIt was during this time that Askara received a vision of the future. She foresaw her people finding a sanctuary from the Legion. A new life. A new world to call home.$B
$BBut strangely, she did not see herself there.$B
T'uure, Beacon of the Naaru, Part Seven
$B$B
$BThe draenei visited many different worlds in search of a safe haven, but they rarely stayed for very long before the Burning Legion would learn of their whereabouts. Before the demons could confront them, the draenei would gather aboard the Genedar and disappear into the stars once again.$B
$BThe Legion's relentless pursuit bred depression and pessimism in many draenei, but they did not suffer in silence. Askara sought out her forlorn kin and spoke to them of their troubles. She carried T'uure with her at all times, the relic casting an aura of holy magic around her that lifted the other draenei's spirits. $B
$B \"\"It is true that the Legion is vast and mighty, but they do not stand in the Light as we do,\"\" Askara often said. \"\"No matter how strong our enemy is, if they walk in darkness, they will always stumble and fall.\"\"$B
T'uure, Beacon of the Naaru, Part Eight
$B$B
$BFrom the draenei holy tome entitled The Second Sun of Shar'gel:$B
$B\"\"The Burning Legion had lain in wait for us on Shar'gel, watching as we disembarked from the Genedar and set foot on the world. We believed we had found a place to settle. A place to start over again. $B
$B\"\"We were wrong. $B
$B\"\"Fel portals screamed open all around us, spewing forth doomguards, felhounds, and other horrors. The Legion's forces cornered us, cutting off our retreat to the Genedar. I thought we were done for. $B
$B\"\"Then I saw... her. I saw Askara. $B
$B\"\"She planted herself between us and the demons, T'uure held high. A storm of light erupted around her, blinding the Legion's minions and shielding us from their fel-touched blades. As we battled our way to the Genedar, T'uure grew brighter and brighter until it shone like a second sun on Shar'gel.\"\"$B
T'uure, Beacon of the Naaru, Part Nine
$B$B
$BWhen the Burning Legion beset the draenei on Shar'gel, Askara finally understood the strange vision of the future she had seen so long ago. One day, her people would locate a new home, but she was not fated to join them. She would die on Shar'gel to give them a chance to find that sanctuary.$B
$BAskara and seventy other draenei volunteered to distract the Legion. With their blood, they would buy the rest of the renegades the time to escape Shar'gel. The battle between the demons and these brave defenders would go down as one of the greatest instances of self-sacrifice in draenei history.$B
\"",
[32]="Hundreds of demons smashed into the seventy-one like a battering ram of fel-forged steel, but the defenders gave no ground. Not a single inch. Every time a draenei teetered on the brink of death, Askara was there. She charged through the battle lines and mended the wounded with T'uure's holy Light.$B
$BBecause of Askara, the seventy-one fought with the courage and strength of a thousand. Because of her, the draenei race escaped annihilation.$B
T'uure, Beacon of the Naaru, Part Ten
$B$B
$BAfter the Battle of Shar'gel, T'uure fell into the Burning Legion's hands. The demons had witnessed Askara's heroic last stand, and they attributed her immense power to the strange artifact. Legion forces squabbled over control of the relic before Kil'jaeden the Deceiver finally decided whom it would go to.$B
$BHe entrusted the artifact to an eredar priestess named Lady Calindris. She was one of the few demons who understood the draenei's holy magics. What was more, Calindris had an intimate knowledge of T'uure itself. Long ago on Argus, the priestess had acted as a caretaker of the eredar's holy relics.$B
\"",
[34]="It took years before Calindris finally bent T'uure to her will. After a series of grim rituals, she transformed the artifact into a dark reflection of itself. Where once T'uure inspired hope, now it would spread fear. Where once the relic healed, now it would cause wounds to fester.$B
T'uure, Beacon of the Naaru, Part Eleven
$B$B
$BLady Calindris relished bending T'uure to her will and using its corrupted power against her foes. She loathed the draenei, and the thought of befouling their cherished artifact delighted her to no end.
$BCalindris grew so talented at wielding T'uure that the demon lord Kil'jaeden gave her a special task. She would serve as a torturer on the Legion's prison worlds. Calindris was well suited for this role. She made an art out of inflicting suffering on her captives, and images of T'uure filled their nightmares. $B
\"",
[36]="Much like Askara, Calindris eventually received a vision of the future. She foresaw the Legion invading the world of Azeroth and bathing it in fel fire. Strangely, Calindris herself was not there.$B
$BBut T'uure was. A stranger wielded the artifact in its glorious true form, and its Light blinded the Legion's forces, shining over the land like a second sun.$B
Xal'atath, Blade of the Black Empire
$B$B
$BAn ancient and terrible force trembles deep within Xal'atath, Blade of the Black Empire. Though this dagger can serve as a powerful tool for those who wield shadow magic, tread cautiously. $B
$BXal'atath has a mind of its own. Ignore its maddening whispers. Do not trust the lies it spins. Take from it what you need, but always remember that the dark presence in the blade is not your ally.$B
Xal'atath, Blade of the Black Empire,
Part One
$B$B
$BXal'atath had its dark genesis in an age long before the Horde and the Alliance, an age when the legendary Old Gods and their Black Empire engulfed the world in shadow.$B
$BThere are many theories concerning the blade's creation. The more outlandish claim that it is all that remains of a forgotten Old God who was consumed by its kin in the early days of the Black Empire. Other theories state that Xal'atath is the claw of Y'Shaarj, ripped from the Old God's monstrous form and bestowed upon its servants for use in ritual sacrifices. $B
$BAs unbelievable as these stories are, perhaps there is truth to them. Xal'atath pulses with the foul essence of the Old Gods. It is even said that the blade can grant its owner visions of the Black Empire, but all who have looked upon such horrors have lost themselves to madness.$B
Xal'atath, Blade of the Black Empire,
Part Two
$B$B
$BMighty beings known as the titan-forged eventually defeated the Black Empire. They shackled the Old Gods and their minions in prisons beneath the earth. Harmony descended on Azeroth, but it was not to last. $B
$BXal'atath made sure of that. $B
$BThe blade remained in the world, passing from mortal hand to mortal hand and leaving only death and chaos in its wake. One of the unfortunate souls who took up Xal'atath was a troll named Zan'do. The ambitious witch doctor hailed from the mighty Gurubashi tribe. His rivals had ousted him from a position of power and prestige, and Zan'do spent his days nursing dreams of retribution.$B
$BIt was a simple thing for Xal'atath to latch onto Zan'do's anger and twist him into a pawn.$B
Xal'atath, Blade of the Black Empire,
Part Three
$B$B
$BGuided by Xal'atath's whispers, Zan'do and a handful of loyal witch doctors sought out a strange mound of blackened stone. Troll mystics had forbidden their people from disturbing this site, but Zan'do ignored the taboo. He believed the mound held great power-power he could use to defeat his rivals.$B
$BHe and his followers would soon discover what the mound really was: the body of a slumbering servant of the Old Gods named Kith'ix. $B
\"",
[41]="Xal'atath urged Zan'do to make blood offerings to the creature. With his mind corrupted by the blade, the witch doctor did not hesitate. He dismembered some of his companions with the dagger, and then he used their blood and organs as reagents to awaken the monstrosity. In a final act, Zan'do buried his gore-stained dagger into Kith'ix's hide... and the giant rumbled to life.$B
$BZan'do and his followers were never seen again. Trolls would later visit the site and find only scattered bones picked clean of flesh.$B
Xal'atath, Blade of the Black Empire,
Part Four
$B$B
$BAfter Kith'ix awakened, it brought the shadow of war upon Azeroth. The monstrous creature rallied other Old God minions to its side and launched a campaign to grind troll civilization into dust. $B
$BUnlike the trolls who had roused it, Kith'ix knew how to harness Xal'atath's true potential. Calling on the blade's power, the C'Thrax spread pestilence among the trolls to weaken their bodies, and it bombarded them with visions of death to weaken their minds. $B
$BThough the trolls would eventually destroy Kith'ix and defeat its armies, Xal'atath would haunt the dreams of the war's survivors until the end of their days. Many tribes would recount legends about the black blade that had nearly driven them to extinction.$B
Xal'atath, Blade of the Black Empire,
Part Five
$B$B
$BFrom chapter four of Modgud's Doom, concerning the day the Dark Iron sorceress acquired Xal'atath:$B
$B\"\"Modgud embraced her clan's long history of studying arcane magic. As the wife of Sorcerer-Thane Thaurissan, she had first pick of the Dark Irons' most powerful enchanted artifacts. Yet she was never quite satisfied with the offerings on hand. Modgud would often dispatch her servants to find new relics that she could study and use as instruments in the creation of spells. $B
\"",
[44]="\"\"\"One of these dwarves returned with a blade that thrummed with dark energy. Modgud was immediately taken by it. For days, she retreated into her archives to unravel the dagger's mysteries. At times, she could be seen talking to the weapon. When she later emerged, Modgud called for the dwarf who had brought the blade in order to thank him. $B
$B\"\"No one could find him. No one could even remember his name or his face. It was as if he had simply vanished into thin air.\"\"$B
Xal'atath, Blade of the Black Empire,
Part Six
$B$B
$BFrom chapter twenty-three of Modgud's Doom, concerning the battle between the Dark Iron clan and the Wildhammer clan in Grim Batol:$B
$B\"\"War golems smashed through Grim Batol's gates, and the Dark Iron soldiers poured into the Wildhammer capital. Bitter rivals these two clans were. Neither side showed the other mercy. $B
$B\"\"The Wildhammers' bravery was their greatest weapon, and Modgud sought to take that from them. Under the thunderous clash of hammer against axe, she screamed an incantation and wove her profane spellwork. She slid her enchanted dagger over her palm and let her blood spill onto the stones. $B
$B\"\"Modgud's foul ritual brought Grim Batol's shadows to life. They sprang from the city's dark nooks and crannies, falling upon the Wildhammers with blades forged of night.\"\"$B
Xal'atath, Blade of the Black Empire,
Part Seven
$B$B
$BFrom chapter twenty-seven of Modgud's Doom, recounting the final moments of the Dark Iron invasion of Grim Batol:$B
$B\"\"By some feat of courage, Thane Khardros rallied his remaining Wildhammer warriors and launched a desperate counterattack against the Dark Irons. Khardros bulled through his enemies with the single-minded focus of a war golem, only coming to a stop when he found Modgud.$B
$B\"\"Here, the fate of Wildhammer and Dark Iron would be decided. $B
\"",
[47]="\"\"\"The sorceress unleashed her dark power on Khardros, but he pressed his attack. Then Modgud reached for her black blade-the weapon that had turned Grim Batol into a den of nightmare. It was not there. $B
$B\"\"She had lost her cherished weapon. Or, as some would claim, the weapon had abandoned her.$B
$B\"\"With one mighty blow of his hammer, Khardros mortally wounded Modgud and secured victory for the Wildhammers. It is said that as the sorceress lay dying, she repeated one phrase over and over again: 'You promised...'\"\"$B
Xal'atath, Blade of the Black Empire,
Part Eight
$B$B
$BDecades after Modgud lost Xal'atath, the blade was taken up by a human bishop named Natalie Seline. She had lived through the First War, when the orcish Horde invaded Azeroth and conquered Stormwind.$B
$BAfter the war, Seline realized that to defeat the green-skinned orcs, humanity would need to study the strange powers they wielded. She closely examined their magics, and she visited battle sites where their dark arts had befouled the land. $B
$BFrom her investigations, she learned of an otherworldly blade that the orcs had once used in their bloody rituals-a blade that held sway over the shadows themselves. Troubled that such a profane weapon could exist, Seline swore to hunt it down and destroy it in the name of the Light.$B
Xal'atath, Blade of the Black Empire,
Part Nine
$B$B
$BFrom The Secrets of the Void, by Natalie Seline:$B
$B\"\"The moment I touched the blade, a name was spoken in my mind: Xal'atath. I knew then that I could not destroy the dagger. Not yet. How can one defeat a power she does not understand?$B
$B\"\"And I had much to understand. Very much indeed. Xal'atath whispered to me in waking and in dreaming. It taught me that there is more to this world than Light. There is also Void. $B
$B\"\"In the ebb and flow between these two forces, one can find power and knowledge beyond anything the Church of the Holy Light has ever revealed to us. One can cross the divide between Light and Void. One can pull strands from each side and weave a tapestry of day and night.$B
$B\"\"Of course, there are consequences. There always are when walking in the shadows.\"\"$B
Xal'atath, Blade of the Black Empire,
Part Ten
$B$B
$BBy the time of the Second War, Natalie Seline had learned how to wield shadow magic from Xal'atath. She had taught her dangerous arts to other worshipers of the Light and rallied them against the Horde. Seline and her followers waged their war in secret, hunting down orcs across the human kingdoms.$B
$BXal'atath continued whispering in Seline's mind, slowly unraveling her sanity. Despite her noble intentions, she became more and more obsessed with the blade and the mysteries of the Void. $B
$BAnd so did Seline's companions. They were overzealous in their campaign against the orcs, putting innocent lives at risk. Some strayed too far into shadow, forsaking the Light completely. Though Seline urged her followers to use caution, her calls were ignored and even treated with suspicion. $B
\"",
[51]="It is unclear exactly what happened to the former bishop, but some sources state that Xal'atath incited rebellion among her allies. It convinced them that Seline was holding them back from their true potential--holding back knowledge and power that they could have if they killed her.$B
$BIn the dead of night, the conspirators murdered Seline and then took Xal'atath for themselves. $B
Xal'atath, Blade of the Black Empire,
Part Eleven
$B$B
$BFor years, the Kirin Tor magi in Dalaran had watched Natalie Seline, greatly troubled by her dark teachings. After her death, they set out to scour her writings from history. Magi picked through the villages and cities Seline had traveled, gathering up every scroll and tome that she had penned.$B
$BThe Kirin Tor hid these writings in Dalaran, hoping that would be the end of Seline's dangerous brand of magic. Yet despite their efforts, they could not bury the doctrine of balance she had preached. In the years to come, others would take up her teachings and devote themselves to the Light and the Void.$B
$BThe magi also knew of Xal'atath, but they never found it. Like Seline's teachings, the blade would not simply fade away. $B
$BIt had more minds to twist, more pawns to use, and more innocents to terrorize.$B
Note from the Author
$B$B
$BResearch efforts press on. There's more information to be found in these texts, with only time to hold us back from uncovering all of it.$B
$BCome back after further research has been completed and I will continue to expand the accounts recorded here.$B
$B
$B- Juvess, Head Historian of the Conclave$B
$B\"", }, [5793]={ [1]="\"$BWords of Wind and Earth
$BAs recorded by Gorma of the Earthen Ring.
$B\"", [2]="\"$B$BThe Fist of Ra-den and the Highkeeper's Ward
$B$B
$BThe mythical Highkeeper Ra bore two great items in his battles against the Old Gods. One was the Fist of Ra-den, a weapon infused with the destructive might of storms. The other was the Highkeeper's Ward, a shield pulsing with the primordial elements of fire, earth, air, and water.$B
$BNo one has successfully wielded these armaments since they passed from Ra's care. Even Lei Shen, Thunder King and emperor of the mogu, could not. Will you succeed where he failed?$B
The Fist of Ra-den, Part One
$B$B
$BIt is known that the titan Aman'Thul crafted the Fist of Ra-den. How he did so is another question.$B
$BAccording to one legend, Aman'Thul called on mysterious celestial beings to forge an instrument that would hold sway over the power of storms. These creatures reached into Azeroth's sky and took a single bolt of lightning, which they shaped with their hands as if it were mere clay. $B
$BWhen the craftsmen had finished their work, Aman'Thul encased the captured lightning in stone and branded the rock with titan runes of containment.$B
The Fist of Ra-den, Part Two
$B$B
$BAman'Thul gave his lightning-infused weapon to Ra, one of the legendary titan-forged. These stone- and iron-skinned giants were created by the titans to liberate Azeroth from the Old Gods.$B
$BThe Old Gods were immensely powerful, and their minions were beyond count. But never for a moment did Ra and his allies hesitate. Under the guidance of Aman'Thul and the other titans, the noble giants defeated the Old Gods and shackled them in prisons buried deep under the earth.$B
$BRa accomplished many feats during this war. He wielded lightning with the lethal accuracy of a blade, carving through the Old Gods' servants and reducing them to cinders. There was only one enemy who matched Ra's command over storms: the cunning elemental lord known as Al'Akir.$B
The Fist of Ra-den, Part Three
$B$B
$BFrom an ancient mogu legend detailing the battle fought by Ra and his allies against Al'Akir the Windlord:$B
$B\"\"Master Ra and his brethren pursued the Windlord to a mountain so high it scraped the belly of the heavens. All the while, Al'Akir boasted of his coming victory, but his words were as empty as air.$B
$B\"\"True, he was great and powerful. True, he could command the storms. But he did not breathe thunder and speak lightning as Master Ra did. He did not wield the fist that breaks the sky.$B
$B\"\"Master Ra and his kin turned Al'Akir's own tempests against him until the Windlord faltered. $B
$B\"\"To seal Al'Akir's demise, Master Ra slammed his fist into the mountaintop. The heavens split wide, and all the fire and fury they contained crashed down atop the Windlord's head.\"\"$B
The Fist of Ra-den, Part Four
$B$B
$BAn excerpt from The Banishing of the Elemental Lords, by the historian Llore:$B
$B\"\"The elemental lords served as the Old Gods' greatest lieutenants, and the titan-forged had defeated them all. The victory was momentous, but it also presented a unique challenge. The spirits of the elemental lords were bound to Azeroth. If the titan-forged destroyed them, they would eventually manifest on the world again. To prevent this, Highkeeper Ra decided to imprison the destructive beings. $B
\"",
[7]="\"\"\"He worked alongside the titan-forged sorceress Helya to create a pocket dimension that would be known as the Elemental Plane. It included four domains, representing the four elements: fire, air, earth, and water. Into this prison realm, Ra and Helya banished the elemental lords and almost all of their servants.$B
$B\"\"Ra and Helya crafted a shield, the Highkeeper's Ward, to act as a key to the Elemental Plane. It thrummed with the energies of the four elements, which Ra could call upon whenever he desired.\"\"$B
The Fist of Ra-den, Part Five
$B$B
$BAfter the Old Gods were defeated, Ra and his allies created new kinds of titan-forged to protect and reshape Azeroth. Among them were the mighty stone-skinned mogu. Led by Ra, they journeyed to the southern reaches of the world and began their long guardianship. $B
$BAman'Thul and his fellow titans closely watched these events unfold. Confident that Azeroth was safe in the hands of their servants, they eventually departed the world.$B
\"",
[9]="On a stormy day, Ra and his mogu followers ascended a colossal mountain to see the titans off. The legends say that the Highkeeper slammed his weapon against his shield, and the elements answered to his will. The rains ceased and the clouds parted. The mountain at their feet rose higher, and lightning and fire illuminated the skies so that Ra and his followers could better glimpse the titans. $B
$BLastly, the winds howled a sorrowful farewell.$B
The Fist of Ra-den, Part Six
$B$B
$BAn excerpt from The Rise of the Thunder King, by the historian Llore:$B
$B\"\"Many ages after the titans left Azeroth, a strange affliction called the curse of flesh took hold among the mogu. It weakened their stone forms and transformed them into creatures of flesh and blood. $B
$B\"\"The mogu fragmented into warring clans. For years upon years, they fought each other for control of Azeroth's southern lands. From this crucible of violence, one mogu emerged and forged his people into an empire.$B
\"",
[11]="\"\"\"His name was Lei Shen, the Thunder King, and his strength was without equal. $B
$B\"\"Many tales exist about how Lei Shen acquired his power. The most widely accepted theory is that he stole it from a legendary being named Ra-den, which means \"\"Master Ra\"\" in the mogu tongue.$B
$B\"\"But what of this creature's fabled artifacts, the Fist of Ra-den and the Highkeeper's Ward? Surely, Lei Shen would have taken them as well, but there is very little mention of the Thunder King using them.\"\"$B
The Fist of Ra-den, Part Seven
$B$B
$BFor all his might, Lei Shen could not harness the energies of the Fist of Ra-den and the Highkeeper's Ward. His inability to do so infuriated him. After all, Lei Shen had conquered the mogu and forged them into an empire. He had defeated Ra. How could two artifacts defy his will?$B
$BBut defy him they did. The shield and the fist weapon were simply too much even for the Thunder King to control. Every time he tried to use the artifacts, elemental energies lashed out at Lei Shen and overwhelmed him.$B
$BDespite these repeated failures, Lei Shen did not give up. One way or another, he would harness the power of these ancient weapons.$B
The Fist of Ra-den, Part Eight
$B$B
$BLei Shen gave the Fist of Ra-den and the Highkeeper's Ward to a gifted blacksmith, Forgemaster Deng. The Thunder King ordered him to unlock the artifacts' secrets, but he also warned the artisan not to harness their power for himself, or he would suffer grave consequences.$B
$BDeng promised Lei Shen that he would follow his command, but he secretly plotted to disobey his master. The blacksmith reasoned that if he could find a way to use the weapon and the shield, something the Thunder King had been unable to do, he could take control over the mogu empire himself.$B
\"",
[14]="While Deng was tampering with the Fist of Ra-den, a bolt of lightning tore down from the sky and slammed into him. The artifact absorbed most of the energy, which saved the blacksmith's life. $B
$BBut Deng did not escape unharmed. The lightning left him forever disfigured.$B
The Fist of Ra-den, Part Nine
$B$B
$BAfter much experimentation, Deng found a purpose for the Fist of Ra-den and the Highkeeper's Ward. He used the two artifacts to power an immense engine known as the Thunder Forge. This machine churned day and night, creating armaments of exceptional quality for the mogu military.$B
$BLei Shen was pleased by the work, and he ordered Deng to personally craft him weapons and armor that would put all others to shame. The blacksmith toiled over the Thunder Forge to satisfy his master. Deng's labors gave rise to what would be his three greatest creations: a massive spear, a battleaxe, and a mighty helm.$B
The Fist of Ra-den, Part Ten
$B$B
$BIn time, Deng and Lei Shen died. The mogu empire crumbled. Seasons passed. The world changed.$B
$BA race known as the pandaren came to power in the lands once lorded over by the mogu. The new rulers governed with wisdom and benevolence, unlike Lei Shen and his brutal kin. Under the pandaren, an era of relative peace and prosperity settled over the region. $B
$BThousands of years after the fall of the mogu empire, a group of pandaren guardians called the Shado-Pan discovered the artifacts that had powered the Thunder Forge. These explorers were led by Master Wan Snowdrift, who was unaware of the dangerous energies stored in the items he had found.$B
$BSnowdrift took up the Fist of Ra-den, and he was immediately struck by a spear of lightning that seared his flesh and scarred his body.$B
The Fist of Ra-den, Part Eleven
$B$B
$BThough he was injured, Master Wan Snowdrift survived his encounter with the Fist of Ra-den. He and the other Shado-Pan feared that the weapon and its counterpart shield could do grave harm to the world if they fell into the wrong hands. To prevent this, they took the artifacts to Xuen, the White Tiger.$B
$BThe White Tiger was one of the August Celestials, ancient and incredibly powerful creatures revered by the pandaren. Wise Xuen agreed with the Shado-Pan's assessment of the weapon and the shield. He secured them within his lair, the Temple of the White Tiger, where they would be safe.$B
\"",
[18]="Yet Xuen did not plan to keep them there forever. He knew the history of the artifacts. Though the mogu had used them for evil, the titan Aman'Thul had originally created them for good. $B
$BXuen believed it was only a matter of time before a mortal arrived who was fit to wield the weapon and the shield for their intended purpose.$B
$B
Doomhammer
$B$B
$BForged in elemental fury, handed down from generation to generation, a harbinger of destruction to all who oppose it, the Doomhammer is prophesied to bring about both salvation and doom.$B
$BSome of the most renowned orcs in history have possessed the Doomhammer: Blackhand, Orgrim, Thrall. And now it passes to you. In your hands, the Doomhammer carries the potential for either victory... or ruin.$B
Doomhammer, Part One
$B$B
$BThe Doomhammer's origins have been traced to the ogre empire's rise to power on Draenor, and to an orc named Gelnar.$B
$BIt is said that Gelnar, faced with the problem of preventing the orcs from being enslaved by the ogres, wandered alone in contemplation for days upon days. When a mighty storm forced him to take shelter in a Gorgrond steam cavern, Gelnar experienced fever-induced visions. Pledging his body and spirit to the elements, he submerged himself in a pool of lava and was miraculously unharmed. $B
$BAccording to legend, the head of the Doomhammer was coaxed forth from the heart of Draenor itself. When Gelnar later crafted an oaken handle, the forming of the Doomhammer was complete. From that day forward, both the weapon and the name Doomhammer would be passed down from father to eldest son.$B
Doomhammer, Part Two
$B$B
$BFrom the writings of Tolla Kol'gar, orc shaman:$B
$B\"\"Our clan faced an army of ogre invaders. $B
$B\"\"Gelnar raised the Doomhammer to the sky, and it spoke-it spoke in fire and lightning. Thunder rolled through the blackened clouds above, shaking the very ground beneath our feet. Draenor boomed with all its fury.$B
$B\"\"Rain anointed us with the elements' blessing, and as Gelnar rushed toward the enemy, I knew that somehow our clan would survive.$B
$B\"\"Emboldened and with a fierce war cry upon our lips, we charged forward to meet our fate.\"\"$B
Doomhammer, Part Three
$B$B
$BThere is a long-standing prophecy associated with the Doomhammer: \"\"The last of the Doomhammer line will use it to bring first salvation and then doom to the orc people. Then it will pass into the hands of one who is not of the Blackrock clan", [23]="\"
$BDoomhammer, Part Four
$B$B
$BFor generations, the Doomhammer was passed from father to eldest son upon the father's death. The chain was temporarily broken when a young Orgrim Doomhammer took the weapon to the lava pool where it had been created. There, he attempted to negate the prophecy associated with it, while retaining the hammer's power.$B
$BThe pool reclaimed the weapon from Orgrim. It remained in the lava until an orc chieftain, clearing his mind of pride and dreams of glory, reached in and took the Doomhammer in his grasp. Though the lava left him permanently scarred, the chieftain did not die. $B
$BFrom that day forward, that chieftain would be known as Blackhand. $B
$BBlackhand used the Doomhammer to forge weapons and help fight off an invading ogre army. When the battle was complete, Blackhand returned the weapon to Orgrim, who would carry it until his death.$B
Doomhammer, Part Five
$B$B
$BThroughout the First War between orcs and humans, Orgrim Doomhammer crushed enemies with the weapon of his namesake, blazing a path of destruction through one settlement after another.$B
$BAs the war drew to a close, Orgrim used the Doomhammer to kill his commander, Blackhand, and claim the title of warchief of the Horde.$B
$BDoomhammer in hand, Orgrim led the charge against the human capital of Stormwind, sacking it and winning a decisive victory for the orcs.$B
Doomhammer, Part Six
$B$B
$BFrom the writings of General Turalyon, recounting the battle between Orgrim Doomhammer and Lord Anduin Lothar:$B
$B\"\"I drove my way through friend and foe alike in an effort to reach the two combatants. A massive blow from Orgrim crumpled Lothar's shield, but our leader answered with a fierce strike of his own, nearly rending the orc commander's breastplate. Orgrim tore his armor free even as Lothar discarded his shield.$B
\"",
[26]="\"\"\"The two re-engaged, trading vicious blows. Punishment and pain were dealt and endured. Orgrim punched, forcing Lord Lothar back",
[27]="\"
Doomhammer, Part Seven
$B$B
$BIn the aftermath of the Second War, Orgrim Doomhammer went into hiding. It was his desire to liberate his fellow orcs from human internment camps, but he needed a strong ally. He would find that comrade in an orc raised by humans--Thrall. $B
$BUpon first meeting the hooded Orgrim, Thrall was unaware of the stranger's identity. When Thrall challenged him to a fight at the camp of the Frostwolves, the former chieftain accepted. $B
$BThrall quickly proved his mettle, trading blows with the armored combatant, grappling with him, and at one point, successfully wrenching the Doomhammer from the other orc's grasp. $B
$BBy the end of the bout, Orgrim was so pleased with his opponent's tenacity that he named Thrall his second-in-command.$B
Doomhammer, Part Eight
$B$B
$BAn account of the death of Orgrim Doomhammer, by Warchief Thrall:$B
$B\"\"I was outraged! Orgrim lay there, dying, attacked from behind. The lance haft still protruded from his back. This was a cowardly act!$B
$B\"\"I knelt beside him. 'My lord,' was all I could manage to say.$B
$B\"\"My mentor then told me that I must carry on, that he had led the Horde once but it was not his destiny to do so again. At last he said, 'Yours is the title of warchief, Thrall, son of D-Durotan. You will wear my armor and carry my hammer.'\"\"$B
Doomhammer, Part Nine
$B$B
$BWhen a dying Orgrim Doomhammer bequeathed his armor and hammer to Thrall, the young orc felt that he was unworthy of such an honor. $B
$BOrgrim told Thrall that there was no one breathing who was worthier.$B
$BThe last words of Orgrim Doomhammer to Thrall were, \"\"You will lead them... to victory... and you will lead them... to peace.\"\"$B
$BOrgrim expired in Thrall's arms. To show that the orcs were not without a leader, Thrall took on the old warrior's armor. Once the plate mail was secured, Thrall bent down and picked up the Doomhammer--passed on not from father to son, but from mentor to student. $B
Doomhammer, Part Ten
$B$B
$BOver many years, the appearance of the Doomhammer has changed, based on alterations made by its owners.$B
$BIn the possession of Thrall, a Frostwolf symbol was added to the head of the hammer to honor his ancestral clan.$B
$BThe newly modified Doomhammer quickly became an icon of strength and justice. Most importantly, though, it served as a symbol of hope for all orcs.$B
Doomhammer, Part Eleven
$B$B
$BLong ago, before Orgrim passed the Doomhammer to Thrall, he confided that although the weapon had once brought him closer to the elements, over time it had become a dead weight in his hands. $B
$BThrough the years, Thrall wielded the Doomhammer with honor and integrity. However, following his execution of the malign warchief Garrosh Hellscream, Thrall felt conflicted. This internal struggle was reflected in the Doomhammer as well. In Thrall's mind, the weapon that had embodied the ideals of justice and virtue had now come to represent vengeance.$B
$BHistory repeated itself as the Doomhammer had once again become a \"\"dead weight.\"\" This has caused many to wonder whether the Doomhammer will reclaim its place as a symbol of righteous wrath.$B
Sharas'dal, Scepter of Tides
$B$B
$BBy merely touching Sharas'dal, one can feel the weight of the world's oceans at their fingertips. This extraordinary scepter can command the rivers and the seas, and even manipulate life itself.$B
$BJust like the tides, Sharas'dal's power can ebb and flow between acts of good and evil. Some have used the scepter to destroy, but its true potential lies in its ability to serve as a fount of healing and hope.$B
Sharas'dal, Scepter of Tides, Part One
$B$B
$BThe ancient night elf empire was one of the greatest mortal civilizations that ever spanned the lands of Azeroth. At its apex, one figure held sway over it all. Her name was Azshara. She was a leader of leaders, a queen of queens. Her power was absolute, and her thirst for knowledge and glory was unquenchable.$B
$BOf the records that speak of Azshara, nearly all mention her bejeweled scepter called Sharas'dal. The legends claim it granted the queen command over the world's seas, among other miraculous feats. So cherished was this scepter that Azshara rarely let it out of her sight. $B
$BIt was with her when she raised the night elf empire to new heights. And it was with her when she later brought the civilization crashing down in blood and fire.$B
Sharas'dal, Scepter of Tides, Part Two
$B$B
$BAn excerpt from The Coronation of Queen Azshara:$B
$B\"\"For days the coronation ceremony went on. Each night, the Highborne nobility lavished precious gifts on Azshara to curry her favor, but there was one she cherished more than all the others. A night elf named Lord Xavius presented the queen with a jeweled scepter, etched with delicate magical sigils. He promised Azshara that so long as she kept it close, it would bring her prosperity and great power. $B
$B\"\"Azshara held the scepter aloft, and the jewels shimmered in the light of the moons like brilliant stars. The sight of the queen and her gift was so beautiful that it brought many of the attendant Highborne to tears.\"\"$B
Sharas'dal, Scepter of Tides, Part Three
$B$B
$BAt the heart of ancient Azeroth sat a massive lake of scintillating energy called the Well of Eternity. For decades, the night elves studied this fount of arcane magic, and they became learned sorcerers. Queen Azshara carried on this tradition, as did her loyal Highborne servitors. They devoted themselves to plumbing the Well of Eternity's depths in search of knowledge and power.$B
$BPerhaps no one was more suited to this task than Azshara. She was one of the greatest magic users who had ever lived. As she honed her command over the lake's energies, she infused a drop of its living waters into her bejeweled scepter.$B
Sharas'dal, Scepter of Tides, Part Four
$B$B
$BQueen Azshara's enchanted scepter afforded her great power. Imbued with the Well of Eternity's potent waters, it held sway over the rivers and the seas, aquatic creatures of all kinds, and the life energies that stirred within Azshara herself. She granted it a new name, one befitting its remarkable properties: Sharas'dal, Scepter of Tides.$B
$BOne of the first things Azshara did with Sharas'dal was use its power to enhance her legendary beauty. As the years wore on, the queen seemed to grow younger and more mesmerizing. A brilliant aura enveloped Azshara, enthralling those who looked upon her. The Highborne marveled at this strange phenomenon. A few even took it as a sign of divinity.$B
Sharas'dal, Scepter of Tides, Part Five
$B$B
$BAn excerpt from Glory to the Queen Born of Stars:$B
$B\"\"Of the wonders our queen brought to this world, perhaps none was so great as Lathar'Lazal. As masons constructed the temple, Azshara shaped the waters around it with the Scepter of Tides. She spoke the names of the rivers and the seas, and they moved at her command. Salt water from the roaring ocean and fresh water from the mountain streams trickled to Azshara's side. With the flick of her wrist, the queen partitioned them into great lakes that hugged Lathar'Lazal's sturdy foundation.$B
\"",
[38]="\"\"\"Creatures of all kinds populated these waters, and they were at Azshara's beck and call. Whenever she walked the bridges of Lathar'Lazal, nearby schools of exotic fish would array themselves in colorful patterns. She even kept a colossal sea giant bound to one of the lakes. She used her scepter to make him perform tricks and feats of strength, much to the delight of the watching Highborne. Curious night elves from the far corners of the empire journeyed to Lathar'Lazal to study the mythical creature and his habits.\"\"$B
Sharas'dal, Scepter of Tides, Part Six
$B$B
$BAs the night elf empire stretched across the world, Azshara spent more and more time in her palace at the Well of Eternity's shores. She obsessed over the lake and used Sharas'dal to manipulate its mysterious energies. Azshara dreamed of making the world into a paradise--her paradise. But it would only be possible if she and her Highborne servitors could harness the Well of Eternity's true potential.$B
$BTheir reckless experiments eventually sent arcane magic crashing through the Twisting Nether, the realm of demons. In time, the Burning Legion learned of the Well of Eternity and the world of Azeroth.$B
Sharas'dal, Scepter of Tides, Part Seven
$B$B
$BAn excerpt from The War of the Ancients, by the historian Llore:$B
$B\"\"Azshara's obsession with remaking the world led her straight into the clutches of the Legion's ruler, Sargeras. The queen forged a pact with him for unfathomable power. All that Sargeras asked in return was for Azshara and her Highborne to summon his minions into Azeroth.$B
$B\"\"It was a difficult request, even for such gifted sorcerers. Azshara and the Highborne approached the challenge with great fervor. Legends say the queen helped her servants open a gateway for the Legion's agents. She used Sharas'dal to gather the Well of Eternity's energies and fuel the Highborne's spellwork. $B
$B\"\"Through this portal, the first armor-clad demons spilled into Azeroth. Many more would follow. The Legion would march across the land, spreading fire and death, bringing war and cataclysm.\"\"$B
Sharas'dal, Scepter of Tides, Part Eight
$B$B
$BThe War of the Ancients ended in catastrophe. Azshara's hubris and abuse of power would lead to the destruction of the Well of Eternity. The enormous lake buckled in upon itself, eventually igniting a monstrous explosion that shattered the world's surface.$B
$BAzshara watched these events unfold from her broken palace. She refused to believe that her dreams of paradise were dead, that the world she had once cradled in her palms was coming apart beneath her feet. Many of the Highborne were just as delusional as the queen, and they remained at her side.$B
\"",
[42]="As the ocean roared in to fill the void left by the destroyed Well of Eternity, Azshara raised Sharas'dal high. She wove a magical shield around herself and the Highborne, saving them from being crushed by the colossal waves. $B
$BBut it was only a momentary reprieve. The howling ocean soon swallowed the queen, Sharas'dal, and her followers. $B
$BThen it sucked them down and down into darkness.$B
Sharas'dal, Scepter of Tides, Part Nine
$B$B
$BFrom a fragmented text called The Song of Scales, author unknown:$B
$B\"\"They drifted into the abyss, but Azshara and her Highborne remained unbroken.$B
$B\"\"The darkness around them was absolute, and so the queen willed Sharas'dal to bring them light. It did.$B
$B\"\"Azshara's and the Highborne's blood ran cold, and so the queen willed Sharas'dal to warm them. It did.$B
$B\"\"Their lungs burned for air, and so the queen willed Sharas'dal to let them breathe the water... but it did not. The scepter could not save them. Oblivion spread its arms and beckoned the desperate Highborne.$B
\"",
[44]="\"\"\"As the ocean crushed the life from their bodies, ancient creatures stirred in the darkness. Their whispers flowed through the currents. Their powers wrapped tight around the queen and her servants. $B
$B\"\"The Highborne became something new. Something more. $B
$B\"\"A fleece of scales shimmered over their skin. Tails thrashed against the currents. The unknown entities made the queen and her followers one with the sea... they made them into the naga.\"\"$B
Sharas'dal, Scepter of Tides, Part Ten
$B$B
$BThough Azshara's old empire was in ruins, she crafted a new one far from the light of the sun. The queen and her naga servants created a capital, Nazjatar, at the bottom of the sea. With patience and cunning, they expanded their dominion over the oceans. It is even said that Azshara nurtured an alliance with the mysterious and powerful entities who had transformed them into naga.$B
$BAs the years wore on, Azshara relied on Sharas'dal less and less. She still treasured the scepter, but she found it was more useful in the hands of her fearsome sea witches. These loyal servants wielded Sharas'dal as a weapon to spread the naga's domain and crush all who opposed them.$B
Sharas'dal, Scepter of Tides, Part Eleven
$B$B
$BIt was not long before the naga sea witches learned to harness Sharas'dal as Azshara had. With a swipe of the scepter, they drove thousands of aquatic predators into a frenzy and unleashed them against troublesome sea giants. With a whispered incantation, they boiled Kvaldir raiders from the inside out and scattered their remains to the currents. $B
$BWhen the sea witches were not wielding Sharas'dal, Azshara would often carry it at her side and reminisce about times long past. She still remembered Lord Xavius's promise: so long as she kept the scepter close, it would bring her prosperity and great power. $B
\"",
[47]="The queen had lost much, but she was not dead. Far from it. In her heart, she knew that one day her empire under the sea would eclipse even that of the ancient night elves. One day, the world would be hers again, and she would not let it slip through her fingers a second time.$B
Note from the Author
$B$B
$BThe winds continue to speak, and the texts continue to have secrets to unfold. There's more to be found, and in time, we will uncover it.$B
$BCome back after further research has been completed and I will continue to expand the accounts recorded here.$B
$B
$B-Gorma Windspeaker$B
$B\"", }, [5799]={ [1]="\"ORDER NUMBER: 45TK-3$BBUYER: Kravel Koalbeard$B$BINVOICE:$B$BHydro Ratchet (3)$BRepeater Bolts (50)$B30\\\"\" 20-gauge copper tubing (12)$BSnuff, Deepfury brand (1)$BHigh-grade prism (3)\"", }, [5827]={ [1]="Jó Martek,$B$BBajban vagyok, és szükségem van a segítségedre.$B$BA bátyámmal versenyautót építünk, és erős dugattyúkra van szükségünk. Semmi sem elég kemény, amivel próbálkozom. Semmi sem tudja tartani az új autónk sebességét. És így a motor állandóan elromlik!$B$BÖn a fémfeldolgozás szakértője. Segítened kell. Te vagy az egyetlen, aki képes rá.", [2]="\"Here are the piston's specifications:$B$BLength: 32 WW$BWidth: 12 WW$BWeight: 23.5 IBG to 25.5 IBG$BConduction: 70 TC$BShear Strength: 98 or higher$BCombobule Rating: \\\"\"Super stout\\\"\" or higher$B$BIn the case you forgot gnomish measurements:$BWW = \\\"\"Whisker Width\\\"\"$BIBG = \\\"\"Itty-Bitty Grams\\\"\"$BTC = \\\"\"Toe Curls\\\"\"\"", }, [5838]={ [1]="Hogy szembenézz Frostmaw-val, kedvenc prédájának húsával kell elcsábítanod.$B$BMenj az Alteraci-hegységbe Azerothon, és vadássz le egy hatalmas hegyi oroszlánt. Öld meg, majd vidd a tetemét a Morgásmentes Barlangba, egy helyre, amelyet a bestiális wendigók szentnek tartanak.$B$BHelyezd a tetemet Uzel Lángjára, és az égő hús illata kiáramlik a barlangból.$B$BÉs akkor, idővel, Frostmaw eljön.$B", }, [5882]={ [1]="Ras Endirvis Andovis: Ruftvess$B$B(AN) nostyec ras. Farlandowar: Udenmajis$B(SE) ergin nagan. Farlandowar: Udenmajis$B(E) aesire endirvis regen regen. Farlandowar: Forthis$B(RU) barad danieb eynes. Farlandowar: Udenmajis$B(E) aesire rothas. Farlandowar: Udenmajis$B(Y) aelgestron. Farlandowar: Udenmajis$B", [2]="Novaedi,$B$BO odes bur forthis re odes ruftvess. Thorlithtos, forthis ash bor borne wos tiras gothalgos nandige.$B$BLars wos goth agol novaedi ruff ras mandos re ras Firalaine/Vandarwos forthis, nuff wirsh goth o novas. An forthis lu vandar agol mandos noth va danavandar mod.$B$BMod wos waldir odes lo faergas re ealdor. Rothas aesire ras aldonoth ko danagarde ras mandos lo lu danavandar Udenmajis. Uden Firalaine dana odes wos veld nud nud aziris..$B$B-O", }, [5897]={ [1]="GRATULÁLUNK!$B$BTe vagy a csodálatos szurikáta hörcsög büszke új tulajdonosa! Bár félénk teremtmény, biztosak vagyunk benne, hogy kedvesnek találja majd új kedvence bolyhos cukiságát és hihetetlen szaglószervi képességeit.$B$BA következő oldalakon a gopherrel kapcsolatos információkat találsz:$B$B1. Etetés és gondozás$B2. Excentrikus (és imádnivaló) viselkedés$B3. A szabadalmaztatott Snufflenose Command Stick(tm) használata.$B$BIsmét gratulálok. Nem fogsz csalódni,$B$B-Marwig Rustbolt$BTulajdonos, Snuff Inc.$B$B", [2]="ETETÉS ÉS GONDOZÁS:$B$BElkötelezettek vagyunk amellett, hogy mindent megadunk Önnek, ami kedvence gondozásához szükséges. Ügyfeleink elvárják ezt a szolgáltatási szintet a Snuff Inc-től, és mi egyetértünk!$B$BEnnek érdekében masszív, kis lyukakkal ellátott hörcsögketreceket terveztünk, amelyek tökéletesen alkalmasak arra, hogy háziállatát biztonságban, biztonságban és a fénytől távol tartsa.$B$BAz Ön kényelme érdekében minden ládában van egy etetőanyag-tartály, amelyet a kéklevelű gumók csábító illata jár át (a hörcsög kedvenc csemegéje)!$B$B", [3]="\"WALKING YOUR GOPHER$B$BThe snufflenose gopher likes small, dark places. And it is very shy.$B$BIf you wish to walk your gopher, then you must take it to a place that feels like home. And you MUST take it to where your gopher can smell its favorite food: blueleaf tubers!$B$BThe closest such place is the \\\"\"trench\\\"\" area of Razorfen Kraul. If you open your crate near the trench, and your gopher can smell any nearby tubers, then he will venture out and follow you.$B$B$B\"", [4]="A SNUFFLENOSE COMMAND STICK(tm)$B$BA hörcsög egy csodálatos állat. Nemcsak, hogy szeretetet és ragaszkodást vált ki még a legmakacsabb síkvidéki lovasból is, de akár ötven méterről is képes kiszagolni egy elásott kéklevelű gumót!$B$BHa a hörcsögöt gumó keresésére szeretné küldeni, akkor használhatja a (külön megvásárolható) szabadalmaztatott szippantós parancsnoki botunkat. $B$BIrány a következő oldalon...", [5]="\"All of our gophers are highly trained, and merely waving your command stick will send a nearby gopher into \\\"\"search mode.\\\"\" The gopher will then sniff for a tuber and if he smells one, he'll move toward it and dig it up.$B$BIf you wave the command stick again while the gopher is searching for a tuber, then it will stop its search and happily return to your side.$B$BWe are confident that you'll find our gophers well trained, useful and squeezably soft additions to your party!\"", [6]="Fájdalommal kell megemlítenünk, hogy mi, a Snuff Inc. munkatársai arról kaptunk jelentéseket, hogy néhány mohó gumóvadász nem törődik szeretetreméltó kedvenceik biztonságával, és sötét, veszélyes zugokba és zugokba küldi őket gumók után kutatva.$B$BNem nézzük el az ilyen felelőtlen viselkedést, de a vásárlói elégedettség érdekében minden eladott hörcsöghöz garanciát adunk, amely lehetővé teszi az új tulajdonosok számára, hogy visszatérjenek a vásárlás helyére, és pótolják az elveszett háziállatokat.$B$BBoldog vadászatot!$B", }, [5917]={ [1]="--Kil HA$BNogah throm'ka zaga No'throma kaz osh'kazil. Regas zil'nok gi revash uruk mog thok kil uruk tago, ha regas.$B$B--Kil AG$BMaza raznos gul'rok mog thok. L throm'ka g no'bu nogah kil tov'osh uruk goth'a no'ku throm'ka re'ka gul'rok kil'azi gi No'throma. Tov'osh grom kaz no'throma?$B$B--Kil HA$BL gesh'nuka grom No'throma raznos rega nogah gi ogerin gul'rok no'ku re'ka. Ha gesh'zugas gi mog no'throma uruk ka gesh$B", [2]="--Kil AG$BNogu kil Kil'azi kog'zela maza no'ku tov'osh il mog No'throma ro'th. Grom mog g kaz rega ha maza: mog Kog'zela Lok'tar. Mog rega rath'is maza Throm'ka Ogerin ha Kil'azi.$B$BZuggossh Nogu kil Kil'azi maza thukad il mog ro'th kil zugas aaz'no mog rega. Grom maka il maka no'throma ruk'ka'ha, gesh ogar thrakk mog tov'nokaz gul'rok No'throma kil mog Ragath'a.", [3]="--Kil NO\\r$BNogu kog'zela maza kil tov'osh. Mu thukad, kil Kil'azi mog osh'kava. L grom Nogu il lok'tar ogar gezzno il No'gor.\\r$B\\r$BL maza raznos grom. L tago lok'mogul osh'kazil kog'zela gul'nath lok mog nogah gi No'throma. L maza ragath'a ha regas kil maza'rotha gezzno kaz regasnogah no'gor.", }, [5998]={ [1]="Hosszúszakáll mester,$B$BMint tudja, mi, Stormpikesok, a kiválóságra érzékenyek vagyunk, így a pajzsok minősége nem rejtély számunkra.$B$BEzért szívesen megbízom Önt egy ilyen pajzs elkészítésével. A következő oldalon mellékeltem a specifikációkat:$B$B", [2]="-Tökéletesen kerek, az öklétől a könyökéig terjed.$B$B-Betétek a szélén. Ezüst.$B$B-Egy nagy szegecs középen, három ujjnyi szélességben. Ezüst.$B$B-Tölgyfa, és vassal megerősítve.$B$B-A nevem, Gringer Stormpike, a felső peremre vésve.$B", [3]="A fizetés a szokásos csatornákon keresztül történik. És adjanak a kérés átadójának egy szokásos, kézbesítési ösztöndíjat. Ezt hozzáadhatja a pajzs árához.$B$BŐszintén és sok köszönettel,$B--Gringer Stormpike", }, [6283]={ [1]="Ezt a tollat munkatársaink gondosan megtervezték, hogy a sivatagok kietlen pusztaságát utánozza.$B$BTUDTA? Tudósaink úgy vélik, hogy ha nem emeltük volna fel a pajzsot, Suramar talán így nézett volna ki!$B$BTUDTA? A baziliszkuszok régen egész Suramarban ott voltak! Az agresszív kivágás és a szemükért folytatott vadászat miatt veszélyeztetetté váltak, és csak néhány faj küzd a túlélésért távoli helyeken.$B$BA baziliszkuszok hatalmas tekintetüket arra használják, hogy megkövesítsék zsákmányukat, mert köveket esznek!$B$BA mi baziliszkuszaink természetesen rendszeresen köveket és virágokat kapnak, hogy megőrizzék ragyogó pikkelyeiket. Ne nézze őket túl sokáig!$B$BMEGJEGYZÉS: KÉRLEK, hogy ne bámuld túl sokáig a baziliszkuszokat. Az igazgatóság nem vállal felelősséget a további diszpé-petrifikációs díjakért.", }, [6284]={ [1]="\"Ez a gödör nagyon hasonlít a dzsungel medencéinek környezetére. Azt mondják, hogy itt kezdődött az élet! Ebben a boxban található Old Wise, a mi rezidens yetink.$B$BTUDTAD?$B$BAz öreg Bölcsnek nem volt szüksége uralmi nyakörvre, hogy velünk jöjjön. A legjobb csapdászaink rájöttek, hogy van étvágya a kecskékre, és visszacsalták a városba. Úgy tűnik, elégedett, hogy itt ül és kecskét eszik. Azt mondják, maga a Magistrix dicsérte őt bölcs viselkedéséért, és azóta is szeretettel hívják \"\"Öreg Bölcsnek\"\".$B$BKÉRLEK NE DAGADJÁK AZ ÖREG BÖCSÖT - Menedzsment.\"", }, [6285]={ [1]="\"Ez a ketrec egy kopár tájat utánoz, ahol ezek a különleges élőlények jól érzik magukat.$B$BTUDTA? A tigrisek szőrös barátok és nagyon melegek. Tökéletesek arra, hogy összebújjunk mellettük egy hideg éjszakán, ha nem lenne varázslatos módon szabályozva az időjárásunk. Ha a fülük mögött vakargatod őket, biztos, hogy csodálatos dorombolást váltasz ki belőlük.$B$BTUDTA? Az egyszarvúak ritka fajta, jellegzetes bőrüket mindenféle divatcikkhez használják, beleértve a kalapokat, kabátbéléseket és más finom ruhadarabokat.$B$BAz állatkerti közösségen belül vita folyik arról, hogy ezeket a csodálatos állatokat \"\"egyszarvúaknak\"\" nevezzék el, de a többség egyetért abban, hogy az egyszarvú sokkal találóbb név.$B$BKÉRLEK NE TAPOGASSA A KIÁLLÍTÁSOKAT - Igazgatóság.\"", }, [6287]={ [1]="NAPI ETETÉSI BEMUTATÓ$B$BKérdezze meg a barátságos munkatársat az etetési időkről és az ajándékboltunkhoz vezető útról!$B$BTUDTA? Az oroszlánfókák nevét félelmetes üvöltésükről kapták, amely hasonlít a szárazföldi oroszlánéhoz. Úgy véljük azonban, hogy fogságuk miatt félénkké váltak, ezért már nem üvöltenek.$B$BEzért olyan fontosak a természetvédelmi erőfeszítések. Az Ön kis adománya a Menagerie számára biztosíthatja, hogy a következő évezredekben is bővíthessük kiállításainkat!", }, [6336]={ [1]="A Szövetség bátor harcosainak szentelve, akik a Broken Shore-i csatában estek el.$B$BA hajnalban a hősök álltak,$BStormwind ellenségeinek áradatával szemben.$BMost alkonyodik, itt az ideje a pihenésnek,$Bvégre megszabadult a világi szenvedésektől.$B$BLegbátrabb szövetségese, lánya és fia,$Ba Fényben mindannyian egyek vagyunk.", }, [6846]={ [1]="A terv elindul. Vegyük bázistáborunknak a hit egykori nagy bástyáját, a Hősök Virrasztását, és megkezdjük az erősítés mozgatását hozzátok Westfallból, amint üzenetet küldtetek, hogy megfelelően felkészültetek. A területet Stormwind polgárai és katonái szinte teljesen elfelejtették, és tökéletes állomáshelynek kell lennie a támadásainkhoz. A Defias visszafoglalja Stormwindet! Várom a válaszodat. ", }, [6847]={ [1]="A mocskos patkányokat olyan könnyű becsapni. A rokonaink iránti gyűlöletük miatt sokkal könnyebb irányítani és bábuként használni őket. Meglep, hogy egyáltalán létrejöhetett bármilyen szövetség, de a mi rokonaink sokkal nagyobb veszélyt jelentenek a létezésükre... legalábbis egyelőre.$B$BMiután azonban a támadások elkezdődnek, mindkét fél meggyengül és hajlamos lesz a saját támadásunkra. Vegyétek be a Helm's Bed tótól délre lévő tanyát, és várjátok a további utasításokat.$B$BIronforge a miénk lesz.", }, [6996]={ [1]="Holycake,$BMielőtt továbbmennék, hadd köszönjek meg még egyszer mindent, amit a feleségemért és értem tett. Megmentette az életét, és ezért sokkal többel tartozom magának, mint amennyit száz élettel is vissza tudnék fizetni. Ő a mindenem. Ha meghalt volna... nos, nem tudom, mit tettem volna.$B$BItt van a lista azokról a dolgokról, amelyeket vissza kell szerezned, ha szent fegyvert fogok kovácsolni neked. A szerintem legkönnyebbtől a legnehezebbig terjedő sorrendbe raktam őket - remélem, így egyszerűbb lesz neked.", [2]="\"Néhány jó fehérkő tölgyfa - Mielőtt átvették volna, a Westfallban lévő Moonbrook alatti bányákban bőségesen volt ebből a faanyagból", [3]="Finomított érc - Thelsamarban van egy törpe, egy kovács, akinél egy ideig tanultam, a neve Bailor Stonehand. Ő egy nagyon különleges ötvözetet készít, ami szerintem tökéletes lenne a fegyveredhez. Azt vártam, hogy érkezik egy szállítmány az ötvözetből, amíg Ironforge-ban voltam, de még nem hallottam felőle.$B$BKeresse meg és ellenőrizze a szállítmányt. És ha már nincs Loch Modanban, akkor legalább tudnám, mi történt a régi tanítómesteremmel.", [4]="Kovácskalapács - A pestis és Arthas árulása előtt egy Pyrewood nevű városban éltem, mélyen Silverpine gyönyörű erdejében. Az erdő már közel sem olyan szép, mint egykor volt, és a vár, ahol megtanultam az acél titkát, már régen romlott és mocskos lett, és elképzelhetetlenül gonosz lények szállták meg.$B$BAmikor a feleségemmel elmenekültünk a mostani Árnyékfog várból, ott hagytuk a legértékesebb dolgainkat.", [5]="Köztük a kovácskalapács, amit apámtól kaptam. Fiatal koromban kételkedtem benne, de mindig azt mondta, hogy a kalapács el van varázsolva, és ez az utolsó emlékem róla, mielőtt megölte volna az Ostor.$B$BHozd ide a kalapácsomat, Holycake, hogy a szenvedélyem fókuszában használhassam. Ha valóban el van varázsolva, akkor ez mindkettőnknek segíteni fog.$B$BA vár főudvarán lévő istállóban hagytam. Hacsak az ottani lények nem kezdtek el maguk is kovácsolni, akkor gondolom, hogy még mindig ott fog heverni.", [6]="A Kor Gem - A mesék szerint a drágaköveket egyes varázslók arra használják, hogy energiát tartsanak a varázslatukhoz, ami még halálosabbá teszi őket. Egy éjjeli elf, akinek egyszer segítettem, Thundris Windweaver, többet tud neked mondani, mivel a nevemben fogsz beszélni. Úgy vélem, hogy a drágakő egyik tárolt energiája felhasználható a fegyvered készítésénél.$B$BAmikor utoljára beszéltünk, Thundris Auberdine-ban volt, egy város mélyen Darkshore-ban, a romlott erdőben, amely az éjszakai elfek hazájának árnyékában húzódik a part mentén.", }, [8383]={ [1]="Ezt a különös tárgyat az egyik páncéltermünkben fedeztük fel, és úgy tűnik, hozzád tartozik.", }, [9242]={ [1]="Zul'Farrak kalapácsa$B$BA Zul'Farrak kalapácsának elkészítéséhez először el kell utazni Zul oltárához, és egy troll őrzőtől meg kell szerezni a szent kalapácsot.$B$BEzután el kell vinni a szent kalapácsot a Jintha'alor trollváros tetején álló oltárhoz.$B$BHa a szent kalapácsot az oltárnál használod, az erővel töltődik fel, és Zul'Farrak kalapácsává alakul át.$B", }, [9280]={ [1]="ULTRA VITAL DATA! SECURITY RATING 5122!\\r$B\\r$B01001001 01100110 00100000 01111001 01101111 01110101 00100000 01100011 01100001 01101110 00100000 01110010 01100101 01100001 01100100 00100000 01110100 01101000 01101001 01110011 00101100 00100000 01111001 01101111 01110101 00100111 01110010 01100101 00100000 01110011 01110100 01100001 01101110 01100100 01101001 01101110 01100111 00100000 01110100 01101111 01101111 00100000 01100011 01101100 01101111 01110011 01100101", }, [9282]={ [1]="Do NOT let this information fall into enemy hands!\\r$B\\r$B01010100 01101000 01100101 00100000 01100111 01101110 01101111 01101101 01100101 00100000 01101011 01101001 01101110 01100111 00100000 01110111 01100101 01100001 01110010 01110011 00100000 01101110 01101001 01100111 01101000 01110100 00100000 01100101 01101100 01100110 00100000 01110101 01101110 01100100 01100101 01110010 01110111 01100101 01100001 01110010", }, [9542]={ [1]="Mondd csak, harcos, hallottál már ork sikolyt? Talán védted otthonodat a gnolloktól, amint azok megpróbálják kitépni a torkodat? Igen, keményen hangzik, nem igaz?$B$BNos, szükséged lesz a segítségemre, ha meg akarod védeni a szeretteidet. A northshire-i apátságban találsz meg. A tudásom nem olcsó, de ha elég tapasztalt vagy, számos olyan stílusban és mozdulatban tudlak kiképezni, amelyek segítenek majd felvenni a harcot a Stormwindet és azon túl fenyegető veszélyekkel szemben.$B$BLlane Beshere, harcos kiképző", }, [9544]={ [1]="FIGYELEM:$BAzonnal jelentkeznie kell Thran Khormannál. Az A3-as épületben található, amelyet a helyi lakosok Anvilmarnak is neveznek. Miután sikeresen felvette a kapcsolatot Khormannal, készüljön fel az eljövendő háborúra - a háborúra, hogy visszavegyük otthonunkat, Gnomeregant!$B$BMinden erőfeszítést és lényeges feladatot ezen irányelv elérésére kell összpontosítani. Miután ez teljesült, új feladatot kap.", }, [9555]={ [1]="Soha nem voltam még ilyen büszke arra, hogy a szakma része lehetek, mint az elmúlt néhány évben. Az orgyilkosokra, kémekre és felderítőkre soha nem volt még ilyen nagy szükség. Azt gondolnánk, hogy a háborús időkben nagyobb lett volna a kereslet, de meglepő módon a háború nem az az időszak, amikor úgy virágzunk, mint most - a béke utáni idők kezdenek elromlani.$B$BAzt mondták, hogy a környéken leszel, és tanulni akarsz pár dolgot. Ha lesz időd, gyere el hozzám az apátság mögötti istállókhoz.$B$B-Jorik Kerridan, Rogue Trainer ", }, [9566]={ [1]="A vadállatok szelídítője, mesterlövész, bizonyított nyomkövető - mi mást akarsz még elérni ebben az életben? Mindezek együttvéve elég sok intelligenciát és nagy adag türelmet igényelnek.$B$BA vadász útja nem könnyű, az holtbiztos. Sok képzésre lesz szükséged, ha olyan jó akarsz lenni, mint a legalacsonyabb rangú puskásunk. De ezért vagyok itt.$B$BKeress meg Anvilmarban, kilátással a Hideg-gerinc Völgyére. Várni fogok.$B$B-Thorgas Grimson, Vadász Oktató", }, [9568]={ [1]="Lok-tar, testvér. Az elemek közelebb hívogatnak, és arra kérnek, hogy mutassam meg neked a sámán útját. Őseink szellemei a túlvilágról figyelnek, és büszkeséggel telnek el, tudván, hogy csatlakoztál sorainkhoz.$B$BAmikor készen állsz, keress meg a Barlang bejáratánál. Ott fogom képezni a fajtánk többi tagját. Addig is, legyen a szél a hátad mögött.$B$B-Shikrik, Sámán Oktató", }, [9570]={ [1]="Remélem, ez a levél jól talál téged, harcos. Ezt nagy büszkeséggel mondom, mert nem sokan tudnak ilyen mély hitet vallani, de azt is tudják, hogy Azeroth legelitebb védelmezői közé tartoznak.$B$BMindig emlékezzetek arra, hogy mindenekelőtt az a kötelességetek, hogy harcba szálljatok azok ellen, akik ártani akarnak a világunknak és romlást hoznak az otthonainkba.$B$BEgyelőre én kaptam meg a hatalmat a kiképzésed felett. Ha készen állsz, keress meg a Northshire-i apátságban.$B$B-Sammuel testvér, paladin kiképző ", }, [9573]={ [1]="Címzett: Az Arkánum Művészetek Új Tanulói:$BÖnnek fel kell keresnie és tanulnia kell a gnóm Marryk Nurribit alatt, amíg el nem jön az idő, hogy segítségül hívják népét egy új lakóhely létrehozásában. Kérjük, minden habozás nélkül készüljön fel a szigorú tesztelési eljárásokra és a nehéz akklimatizációs folyamatra, amíg otthont és/vagy bármilyen társaságot talál a helyi lakosok körében.$B$BKötelességeivel és képességeivel kapcsolatos kérdéseket Marrek Nurribithez kell intézni.", }, [9580]={ [1]="Amikor híre ment, hogy készen állsz, azonnal elküldtem ezt a pecsétet. Cenarius minden druidája nagy megelégedéssel látja, hogy számunk növekszik. Még a szellemek is erősebbnek tűnnek megnövekedett jelenlétünkkel. Idővel és némi türelemmel remélhetőleg erőnk visszatér korábbi nagyságához. Keress meg Aldrassil teteje közelében, amikor készen állsz. Én leszek a vezetőd, amíg Árnyékvölgyben tartózkodsz.$B$B- Mardant Erőstölgy, Druida Oktató", }, [11108]={ [1]="$B$B$B
LAMENT OF THE HIGHBORNE
$B$B
$B
Loosely translated version...
$B$B
By the light, by the light of the sun,
$BChildren of the blood,
$BOur enemies are breaking through.
$BChildren of the blood,
$BBy the light,
$BFailing children of the blood,
$BThey are breaking through.
$BO children of the blood,
$BBy the light of the sun.
$BFailing children of the blood,
$BThey are breaking through.
$BO children of the blood,
$BBy the light of the sun,
$BThe sun.
$B$B$B$B", [3]="$B$B$B
Thalassian version...
$B$B
Anar'alah, anar'alah belore,
$BSin'dorei,
$BShindu fallah na.
$BSin'dorei,
$BAnar'alah,
$BShindu sin'dorei,
$BShindu fallah na.
$BSin'dorei,
$BAnar'alah belore.
$BShindu sin'dorei,
$BShindu fallah na.
$BSin'dorei,
$BAnar'alah belore,
$BBelore.
$B$B", }, [31271]={ [1]="Kedves kancellár úr!$B$BA feladat, hogy az Árnyhold óriásait a nyájba tereljétek, mostantól a ti ügyes kezeitekben van. Használd a vérelf bájodat, hogy rávegyed őket, hogy az én szemszögemből lássák a dolgokat. Ha ez nem működik, pusztítsd el mindannyiukat...$B$B-Lord Illidan Stormrage", }, [31550]={ [1]="Greetings, learned Antonivich:\\r$B\\r$BI hope this letter finds you in Thrallmar, productive in your studies. My trappings here in Spinebreaker are adequate for my own experiments, though at times I do wish to be back in the Undercity with a full range of implements and servants to aid me...\\r$B\\r$BAh, the laments of a corpse.\\r$B\\r$BPleasantries aside, I have some interesting news -- the blood that COUCZU gathered from the fel orcs shows a concentration of demonic taints. It is almost identical to the taint of the original fel orcs of Azeroth... the taint of Mannoroth.", [2]="It is impossible for Mannoroth's influence to reach across to Outland -- the beast has been dead for years -- but I fear another Pit Lord may be at play here. A Pit Lord of Mannoroth's power... one able to corrupt the indigenous orcs.\\r$B\\r$BI will continue my studies of Bleeding Hollow Blood, but I urge you to pursue the trail. And, I fear, that trail may lead deep into Hellfire Citadel.\\r$B\\r$BScholarly Yours,\\r$BApothecary Albreck", }, [31607]={ [1]="Antonivich,$B$BElőször is, hadd mondjam el, hogy a legutóbbi ügynököd, $N, a megelégedésemre teljesítette a feladatait. Elfoglaltam a testét, és most a saját kezével írom ezt. Micsoda szórakozás ez nekem -- remélem, egy nap szerencsém lesz téged is megszállni, ó, hatalmas patikárius!$B$BTehát, a jelentés, ahogy parancsoltad tőlem: a Pokoltűz Fellegvárat egy démon kísérti, erősebb, mint bármelyik, amellyel valaha találkoztam. Elképzelem, hogy Mannoroth -- a Harmadik Nagy Háború hírhedt veremura -- ugyanilyen erővel bírt, de nagyon kevesen. Érzem azonban, hogy van egyfajta bezártság levegője e démon körül. Nem lepne meg, ha akarata ellenére cselekedne, vagy talán bebörtönözték, vagy egy még nagyobb hatalom befolyása alatt áll.$B$BAz idő majd megmondja...", }, [31698]={ [1]="GREYANAR,$B$BA Kárhozat Cipher of Damnation valóban egy erős varázslat. Ősi és kaotikus, maga a titkosírás számos tragédiáért felelős világaink történelmében. Ez azt jelenti, hogy nem csak Draenoron fordul elő.$B$BAz égő szimbólum, amit láttál, Kael'Thas jele volt. Az ősi szavak ismerete sok mindent megmagyaráz.$B$BFelfedezésed felkeltette a naarut. A'dal kérte a jelenlétedet Shattrath városában. Ha úgy döntesz, hogy eljössz, keress meg a Fény Teraszán.$B$BAlázatosan üdvözlöm,$B$BKhadgar$B", }, [32469]={ [1]="In the name of our great master... For the glory of Illidan!\\r$B\\r$BMor'ghor,\\r$B\\r$BI send this wretch to you now as a servant of Illidan. While he has no future as a death knight, you may find that he has skills suitable to your liking. Beat him into submission. Shape him into a warrior of the Illidari. \\r$B\\r$BAnd should he fail... Should he show weakness... Discard him. To the pits!\\r$B\\r$BLord Teron Gorefiend\\r$B\\r$B", }, [32823]={ [1]="In the name of our great master... For the glory of Illidan!\\r$B\\r$BThe common components for the soul cannon are obtained through various trades. Engineers and miners should be able to provide you with the felsteel bars, khorium power core and adamantite frame.\\r$B\\r$BFor the flawless arcane essence you must travel to Terokkar Forest. In the center of the forest, above the Horde outpost of Stonebreaker Hold, you will find the home of Sar'this, an arakkoa heretic. The area is known as Lake Jorune.\\r$B\\r$BSpeak with Sar'this and tell him what it is that you seek. Be certain to mention that I sent you as he owes me a favor or two.\\r$B\\r$BDo as Sar'this asks and you should have the essence.\\r$B\\r$B-Balthas", }, [33037]={ [1]="\"Garn,$B$BI needn't remind you of the importance of your mission -- protect your precious cargo at any cost. As I have promised, success and discretion will be richly rewarded. $B$BKeep the tongue-wagging of your \\\"\"associates\\\"\" to a minimum, heed the crew and all will be well. I shall await word of your success.\"", }, [33051]={ [1]="Jelentős erőket küldtem nektek, idősebb, de óvatosan kell eljárnotok. Elsődleges feladatotok a szövetségi átkozottak előrenyomulásának megállítása lesz a földjeinken. Néhány kalandvágyóbb ember már elkezdte egy nagy épület építését a Barrens határán.$B$BGondoskodj róla, hogy tudják, hogy a fajtájukat nem látják szívesen a nyomorult Theramore határain túl. Végezetül egy figyelmeztetés neked, idősebb: ne áruld el terveidet a brackenfalzi ogréknak. Azok a vadállatok a diszkréció leghalványabb jelére is képtelenek.$B$B- Agashem", }, [33127]={ [1]="Az egyik legijesztőbb lény, amit valaha a saját szememmel láttam, Tethyr. Csak egyszer láttam a szörnyeteget, és hihetetlenül szerencsésnek tartom magam, hogy túléltem!$B$BSötét és viharos éjszaka volt. A kavargó tengeren és a zuhogó esőben alig látszott Theramore világítótornyának jelzőfénye. Mindent megtettünk, hogy odakormányozzuk. Hirtelen a fenevad a hullámok között a hajónk elé tört!", [2]="A hatalmas teremtmény tágra nyílt szája, és jeges vizet dobált a hajónk felé. Azok a szörnyű állkapcsok a hajónk orrára szorultak, kiszakítva azt a hajótestből. A tengerészek és a rakomány erőszakosan a tengerbe zuhantak, miközben a hajó maradványai eltűntek a hullámok alatt.$B$BAz utolsó dolog, amire emlékszem, hogy kirepülök a törött hajótestből, nekicsapódom a sötét víznek, és a hullámok alá merülök. A világ elsötétült, és biztosra vettem, hogy az utolsó lélegzetemet vettem. Amikor Theramore gyengélkedőjén ébredtem, tudtam, hogy valakinek el kell mesélnie a történetünket.", }, [34089]={ [1]="Ne állj a síromnál és ne sírj, $BNem vagyok ott, nem alszom.$B$BEzer szélben vagyok, ami fúj, $BNorthrend fényes és csillogó hóján.$B$BÉn vagyok az eső szelíd zápora, $BWestfall aranyszínű gabonaföldjein. $B$BA reggeli csendben vagyok, $BStranglethorn dzsungelének zöld és buja dzsungele.$B$BHangosan és nagyszerűen dobolok,$Ba dübörgő paták Nagrandon keresztül.$B$BÉn vagyok a melegen ragyogó csillagok,$BDarnassus felett halkan álmodozva.$B$BAz éneklő madarakban vagyok,$BÉn minden szép dologban benne vagyok.$B$BNe állj a síromnál és ne sírj, $BNem vagyok ott. Nem halok meg. ", }, [34801]={ [1]="\"\\r$B\\r$B\\r$B
Okay, JENSEN, this is a list of all the stuff that I'm going to need for our new super-secret, er..., super weapon. For now, let's just call it \\\"\"Crafty's Ultra-Advanced Proto-Typical Shortening Blaster\\\"\".
\\r$B\\r$B
Trust me, it's going to be far more revolutionary than that old, hokey world enlarger!
\\r$B\\r$B
Anyway, don't think too hard about it right now. Just get me this stuff and we'll be golden!
\\r$B\\r$B\"", [2]="\"\\r$B\\r$B\\r$B
My Tools
\\r$B\\r$B
First things first... I need my tools. For a project this intricate no others will do!
\\r$B\\r$B
When we had to run for our lives to escape from the pumping station -- that's a whole different story -- I didn't have time to pick them up. I mean, come on, I was running for my life! But I do remember that I left them under the pumping station to the east.
\\r$B\\r$B\"", [3]="\"\\r$B\\r$B\\r$B
An Overcharged Capacitor
\\r$B\\r$B
Any engineering hack worth their salt should be able to whip one of these up for you if you can't create it yourself. Hell, I'd make one for you, but I'm missing my tools at the moment, remember?
\\r$B\\r$B
So, do whatever it takes, but get me one. The project's going nowhere without it. If you have to, head back to the southern continents and scour the auction house!
\\r$B\\r$B\"", [4]="\"\\r$B\\r$B\\r$B
A Handful of Rocknar's Grit
\\r$B\\r$B
This last bit might be a little tricky to get, but it's necessary to fashion the blaster's lens from only the finest sand. That means obtaining it from a top-notch elemental.
\\r$B\\r$B
Rocknar will do nicely. He was spotted to the southeast in the Frozen Reach between Unu'pe and the Wailing Ziggurat. Go break down his icy exterior to get to his rocky core and bring me back a handful.
\\r$B\\r$B\"", }, [34838]={ [1]="Első Őrség, Hét Harang$B Cedricet ismét a rumoskamrában találták. Megfegyelmezve.", [2]="Első Őrség, Nyolc Harang$BŐrségváltás. Minden rendben.", [3]="Középső Őrség, Egy Harang$BCedricet a kapitány borszekrényébe való betörési kísérlet közben találták. Megfegyelmezve.", [4]="Középső Őrség, Két Harang$BCedric felmászott a kötélzetre, belegabalyodott és leesett. A hajóorvos ellátta. Léküldték kijózanodni.", [5]="Középső Őrség, Négy Harang$BEgy üveg rumot találtak Cedric nadrágjában. Megfegyelmezve.", [6]="Középső Őrség, Öt Harang$BCedric ruháit megtalálták. Cedricet külön találták meg. Cedric megfegyelmezve.", [7]="Középső Őrség, Hat Harang$BCedric hangosan énekel. Felébresztette a kapitányt. Cedricet a kapitány fegyelmezte meg.", [8]="Középső Őrség, Nyolc Harang$BŐrségváltás. Minden csendes. Két embert küldtek Cedric felkutatására.$B", [9]="Reggeli Őrség, Egy Harang$BTűz a kapitányi kabinban. Mindenkit felriasztottak. A lőport a tengerbe dobják. ", }, [34960]={ [1]="Régóta mesélték már az Elemi Düh Szarvának történetét a taunka tábortüzeknél. Harcosok nemzedékei nőttek fel a történetek hallatán, és hiába keresték a szarv rejtekhelyét. A többiekhez hasonlóan a hatalmas Viharpatkó is megfogadta, hogy felkutatja a szarvat, hátrahagyva faluját és családját.$B$BDacolva a fagypenge-csúcs csípős hidegével és vad elementáljaival, Viharvert egyedül mászott fel a hegyre. A csúcsra érve Viharpatkót maga az Északi Szél fogadta. A hatalmas harcos tudta, hogy a szél nem fogja harc nélkül feladni a szarvát, ezért kihívást intézett hozzá.", [2]="For five days, Stormhoof struggled against the wind. As the sixth day dawned, he banished the wind from Frostblade Peak and took possession of the horn. Battered and injured, Stormhoof departed the mountain for his village.$B$BThe North Wind gathered a host of lesser elementals and attacked Stormhoof as he neared home. The weakened warrior could not defend himself against the onslaught and the North Wind took its revenge. It broke the horn into two pieces, encased them in shiny baubles, and gave them to two powerful gorloc chieftains as tokens of their authority.$B$BThe men have taken to the grand admiral with great zeal, especially High Abbot Landgren and Bishop Street. Apparently the Holy Light whispered a new blessing to the admiral in his sleep, which he passed on to Landgren. Some of the men have converted to the priesthood and are now being called \\\"\"raven priests\\\"\".
\\r$B\\r$B
Only Jordan seems unimpressed. I suppose that's understandable. He probably feels his position is threatened if mine is.
\\r$B\\r$B\\r$B\"", [2]="\"\\r$B\\r$BThe voice whispered, \\\"\"Come to me.\\\"\" From the very beginning I knew that it was the Holy Light speaking to me in dreams. At last! After all of my years of prayers and good deeds, the cleansing of the blight of the unliving from the face of Azeroth. After all of the failures and resurrections.
\\r$B\\r$B
Finally!
\\r$B\\r$B\\r$B\\r$B\"", [3]="\\r$B\\r$BPerhaps with luck, High Commander Pureblood will somehow endure and marshal the survivors. I'm a coward - a dog running away with my tail tucked between my legs!
\\r$B\\r$B
Two months they tell me that this journey is going to take. The other ships aren't built for speed like the Folly. They're carrying most of our forces and equipment, and they're not much more than single sail freighters, but they'll get there safely.
\\r$B\\r$B
I'm not looking forward to this, but for the Light I will endure the sea sickness. I simply mustn't let the others see.
\\r$B\\r$B\\r$B", [4]="\\r$B\\r$BI've not written in a while. It's as much as I can do to stand upright and not get sick. The men are beginning to wonder why I keep myself holed up in my cabin most of the time. It wouldn't be good for morale for them to see me this way.
\\r$B\\r$B
It shouldn't be long now. I pray that it won't be. Six weeks already and every day it seems that the weather gets worse. I can only hope that Northrend itself does not have such horrible weather. I wasn't built for the cold.
\\r$B\\r$B
The Holy Light has been silent for a very long time.
\\r$B\\r$B\\r$B", [5]="\\r$B\\r$BThe commander and the bishop were both receptive. Not that they had any choice. Bishop Street in particular seemed very enthusiastic. He spoke of a revival for the crusade and swore to ferret out the weak of faith within our ranks.
\\r$B\\r$B
I told him to go easy. I've no intention of destroying the Crusade. However, I do like the sound of forming an elite cadre of the most faithful to do the Light's bidding in Northrend. I fear the man's friendship with Alphonse is slowly twisting him. They both have their uses, though.
\\r$B\\r$B", [6]="\\r$B\\r$BI awoke this morning in the middle of making adjustments to my maps. The Light was guiding my hand, showing me exactly where we must go.
\\r$B\\r$B
We are close!
\\r$B\\r$B\\r$B", [7]="\\r$B\\r$BLandfall!
\\r$B\\r$B
Exiting the rowboat upon the beach, I planted our banner and was overcome by the Holy Light, which spoke through me. Today is the Crimson Dawn - the great day that we've waited for. This is to be the site of New Hearthglen. We are no longer the Scarlet Crusade. We are now the Scarlet Onslaught!
\\r$B\\r$B
And an onslaught upon Northrend we shall be! The cancer of the Scourge threatens to overflow in the crown of the world and drown the rest of us. The time has come to take the fight directly to the Lich King's doorstep!
\\r$B\\r$B", [8]="\\r$B\\r$BThe Light has spoken again with a great deal of urgency. I came away from the dream with a sense of impatience. I will not disappoint. There must be no more delays. We must soon be underway!
\\r$B\\r$B
What a great coincidence then - and I had to control myself from showing my relief - this afternoon Captain Shely procured for us a number of new ships for the voyage. Perhaps it was no coincidence at all? The Holy Light expresses its will in ways that we are not meant to understand.
\\r$B\\r$B
I will take the Sinner's Folly as my flag. I think the name is most fitting.
\\r$B\\r$B\\r$B\\r$B", [9]="\\r$B\\r$BAdmiral Barean Westwind showed up on my doorstep tonight! By all accounts he'd died upon these shores an age ago.
\\r$B\\r$B
He didn't look old enough and yet I knew that it was him. He claimed that he was the only survivor of his doomed fleet and that he'd survived only through the good graces of the Light.
\\r$B\\r$B", [10]="$B$BÉrtesültem arról, hogy Szívglen és környéke már megkezdte a sereg összeállítását. Galvar Tisztavér Főparancsnok személyesen szándékozik elvezetni őket, hogy megmentsenek minket. Erőfeszítései hiábavalóak lesznek.
$B$B
Gondoskodnom kell arról, hogy a legjobb futárjaim átjussanak az ellenséges vonalakon, és figyelmeztessék őt. Szívglennek fel kell készülnie a beásásra és a Kereszteshadjárat többi részének összegyűjtésére.
$B$B
Szerencsével még napnyugta előtt átjutnak.
$B$B$B", [11]="$B$BMa reggel semmi hír egyetlen futáromról sem. Világos, hogy egyikük sem jutott el Szívglenbe. A Dögvész-földek elvesztek. Tisztavér eljön a seregeivel, és a nyílt terepen megsemmisítik őket.
$B$B
Ma délután látomást kaptam a Fénytől. Ebben láttam mindannak a teljes pusztulását, amit itt felépítettünk. Az üzenet egyértelmű volt - azt mondták, hogy vigyem a leghűségesebbek maradékát, és hagyjam a Kereszteshadjáratot a végzetére.
$B$B$B", [12]="$B$BLandgren később elmondta, hogy ő is ugyanazt a látomást kapta. Nem tudom felfogni, hogy a Fény hogyan mondaná nekünk, hogy ilyen becstelen cselekedetet hajtsunk végre, de nem az én tisztem megkérdőjelezni - engedelmeskednem kell, és engedelmeskedni is fogok.
$B$B
Rettegéssel tekintettem Új-Avalonra, gyanítom, utoljára. Sorsunk Northrenden van. Valamilyen okból vészjósló előérzet tölt el. Az előttünk álló küldetésnek el kellene oszlatnia ezeket az aggodalmakat. Elhessegetem őket a gondolataimból.
$B$B$B", [13]="$B$BTalán szerencsével Tisztavér Főparancsnok valahogy kitart, és összegyűjti a túlélőket. Gyáva vagyok - egy kutya, aki behúzott farokkal fut el!
$B$B
Két hónapot mondanak, hogy ez az utazás tartani fog. A többi hajó nem sebességre épült, mint a Bolondság. Ők szállítják erőink és felszerelésünk nagy részét, és nem sokkal többek egyvitorlás teherhajóknál, de biztonságban odaérnek.
$B$B
Nem várom ezt, de a Fényért elviselem a tengeribetegséget. Egyszerűen nem hagyhatom, hogy a többiek lássanak.
$B$B$B", [14]="$B$BEgy ideje nem írtam. Alig tudok egyenesen állni anélkül, hogy rosszul lennék. A férfiak kezdenek csodálkozni, miért zárkózom be a kabinomba az idő nagy részében. Nem tenne jót a morálnak, ha így látnának.
$B$B
Már nem tarthat sokáig. Imádkozom, hogy ne tartson. Már hat hét telt el, és minden nap rosszabbnak tűnik az időjárás. Csak remélni tudom, hogy maga Northrend nem ilyen szörnyű időjárású. Nem a hidegre teremtettek.
$B$B
A Szent Fény már nagyon régóta hallgat.
$B$B$B", [15]="$B$BMinden figyelmeztetés nélkül támadtak ránk! Óriások hatalmas evezős hosszúhajókon jöttek ki a ködből, mint a szellemek! Csendesek voltak, mint a halottak.
$B$B
Elvesztettem egy hajót és az összes embert rajta. Nagy bátorsággal és ügyességgel harcoltunk, figyelembe véve, hogy csak a legkezdetlegesebb tengeri harci kiképzésünk van.
$B$B
Utána az óriások által fogságba ejtett embereink sikolyai visszhangoztak a vízen. Egy idő után újra csend lett. Street Püspök imára vezette az embereket.
$B$B$B", [16]="$B$BMa reggel arra ébredtem, hogy a térképeimen végzek igazításokat. A Fény vezette a kezemet, pontosan megmutatva, merre kell mennünk.
$B$B
Közel vagyunk!
$B$B$B", [17]="$B$BPartraszállás!
$B$B
A csónakból a partra lépve kitűztem a zászlónkat, és elöntött a Szent Fény, amely rajtam keresztül szólt. Ma van a Bíbor Hajnal - a nagy nap, amire vártunk. Ez lesz Új-Szívglen helye. Már nem vagyunk a Skarlát Kereszteshadjárat. Most a Skarlát Roham vagyunk!
$B$B
És rohamot indítunk Northrendre! A Csapás rákfenéje azzal fenyeget, hogy túlcsordul a világ koronáján, és elnyel minket. Eljött az idő, hogy közvetlenül a Lich Király küszöbére vigyük a harcot!
$B$B", [18]="$B$BMár majdnem egy hónap telt el, és az építkezés gyorsan haladt. Túl elfoglalt voltam az íráshoz. A felderítőim azt mondják, ez a föld tele van sárkányokkal és más furcsa vadállatokkal. Magunknak maradunk, amíg készen nem állunk.
$B$B
Ma a szertartás közepén a főapát kijelentette, hogy hamarosan látogató érkezik - egy, akit a Fény küld, hogy győzelemre vezessen minket.
$B$B
Nem tudom, mit érezzek erről. Miért nem mondta nekem a Fény? Nem szolgáltam hűségesen? Most egy kívülállóval helyettesítenek?
$B$B$B", [19]="$B$BBarean Nyugatszél admirális ma este jelent meg a küszöbömön! Minden beszámoló szerint egy örökkévalósággal ezelőtt halt meg ezeken a partokon.
$B$B
Nem nézett ki elég idősnek, és mégis tudtam, hogy ő az. Azt állította, hogy ő az egyetlen túlélője a végzetes flottájának, és hogy csak a Fény jóindulatából maradt életben.
$B$B", [20]="$B$BEgész éjjel és reggelig beszélgettünk. Biztosított arról, hogy nem áll szándékában átvenni a helyemet, de a Fény utasította, hogy utazzon át a Nagy Sárkánykriptán, hogy tanácsadómként és csak névleges parancsnokként szolgáljon. Azt állította, hogy nagy változás közeleg Northrenden. A Szövetség és a Horda tömegesen fognak érkezni egy nagy dögvészre válaszul, amelyet a Lich Király készül rájuk szabadítani.
$B$B", [21]="$B$BAz emberek nagy lelkesedéssel fogadták a nagyadmirálist, különösen Landgren Főapát és Street Püspök. Úgy tűnik, a Szent Fény egy új áldást suttogott az admirálisnak álmában, amelyet ő továbbadott Landgrennek. Néhány férfi áttért a papságra, és most \"hollópapoknak\" nevezik őket.
$B$B
Csak Jordan tűnik lenyűgözetlennek. Azt hiszem, ez érthető. Valószínűleg úgy érzi, a pozíciója veszélyben van, ha az enyém is az.
$B$B$B", [22]="$B$BValami nem stimmel. Nem tudom megmondani, mi az, de nem tudok teljesen megbízni az admirálisban. Semmi rosszat nem tett. Épp ellenkezőleg! És mégis, a megérzésemre kell hallgatnom.
$B$B
Imádkozni fogok a megértésért. A Fény hozta el az admirálist, hogy győzelemre vezessen minket, és nem az én tisztem megkérdőjelezni a döntéseit. Továbbra is engedelmeskedni fogok. Hűséges vagyok.
$B$B$B", [23]="$B$BÚjabb pár hónap telt el. Nagy előrelépéseket tettünk Új-Szívglen építésében. A fal majdnem kész, ahogy a laktanya is. Kaleiki emberei csodát művelnek.
$B$B
A szívem nem volt az írásban. Valamilyen okból kerültem, hogy ide írjam a gondolataimat. A Fény nem látogatott meg mostanában, bár az admirális biztosít arról, hogy ez nem ad okot aggodalomra.
$B$B$B", [24]="$B$BAz embereim jelentik, hogy egy kis csoport Elhagyott tábort vert az északi domboldalon. A domb másik oldalán a Szövetség láthatóan egy sokkal nagyobb bázis építésébe kezdett.
$B$B
Az admirális azt mondja, hagyjuk őket békén. Vannak más Horda erők is nyugaton, akik biztosan segítségükre sietnének, ha támadnánk. Nem érzem jól magam ettől, de látom a logikát az érvelésében.
$B$B", [25]="$B$BAz építkezés első szakasza befejeződött. Nyugatszél admirális megparancsolta egy csoport emberemnek, hogy hozzanak létre egy támaszpontot északabbra. Nem ment bele a részletekbe, azt állítva, hogy \"vezetik\" őt erre.
$B$B
Ma délután elfogtunk négy kémet Méregfullánkból, az Elhagyottak városából. Alphonse-t fogom megbízni, hogy kínozza ki belőlük az információkat. Ha csak négyet fogtunk el, hányan szivároghattak még be közénk?
$B$B
Miért érzem úgy, mintha a dolgok kezdenének szétesni?
$B$B", }, [38520]={ [1]="Day 1: The human scum seem blissfully unaware of my presence here, as intended. They're ripe for bombing, and it should only be a matter of time before I've charted out their position.\\r$B\\r$BDay 2: Charting complete - a trivial task for such an accomplished fellow as myself. Why I got stuck with this job is beyond me - they should have J-Y C. do it. That ridiculous accent should have been justification enough. \\r$B\\r$BDay 3: First breath of air is finally getting a bit stale. Perhaps I should surface momentarily for another in a few days. Still bored to tears - where is that blasted signal?\\r$B\\r$B< The ranting continues ... > ", [2]="Day 12: Ah, sweet relief. The second breath tasted like the purest orphan tears I've ever had. The signal remains puzzlingly absent, and I could swear that one of the crabs is attempting to play drums on my big toe. \\r$B\\r$B< The rants grow more disassociated ... > ", [3]="Day 36: Third breath of air finally expired, and the veins in my left elbow filled with bubbles again on the way up. The drumming of the crabs is a constant companion now, a percussive backdrop to my blackened little corner of hell. Clearly, I've been forgotten by those wretches. If J-Y were down here, they wouldn't have forgotten him! They wouldn't have left Hans or Sylvia behind! Why me? \\r$B\\r$B< The entries trail off in a despondent scrawl ... >", }, [39317]={ [1]="Abbendis tábornoknak$BÚj Avalon, Scarlet Lands$B$BAbbendis tábornok,$B$BRemélem, ez a levél jó egészségben találja Önt. A nevem Dansel Adams, foglalkozásom szerint vadász, vér szerint skarlátvörös keresztes. Azért írom ezt a levelet, hogy tájékoztassalak benneteket, hogy egy csodának voltam szemtanúja.$B$B", [2]="A pogányok rutinszerű megtisztítása közben a Scourge által fertőzött Plaguewoodban a csapatom és én egy fülsiketítő sikolyra lettünk figyelmesek, ami az égből jött. Amikor az égre néztünk, Naxxramas felé, az állunk a földre esett. Megmondom neked, fővezér, ez egy hihetetlen látvány volt! A rettegett fellegvár mozgott. Először lassan, majd egy dörgő robajjal - puff - eltűnt!$B$BÍgy van, Főtábornok, Naxxramasnak vége! Nincs többé! Lehet ez bármi más, mint a Fény csodája? Én azt mondom, hogy nem!", [3]="\"May it be that the impure, unkempt barbarians, are judged and sentenced next. Praise be the Light!$B$BPlease let our brothers and sisters know of this miracle, High General.$B$BMay the Light preserve you for all eternity so that you may spread the good word until the end of days.$B$BRespectfully,$B$BD. Adams$B\\\"\"The Closer\\\"\"\"", }, [39357]={ [1]="1. Ápold a dús szakállat, mert az eltakarja az arc tökéletlenségeit a fény elől. $B$B2. Tisztítsd meg kezedet a kancatejben, hogy puha és rugalmas legyen, amikor az áldozópapot kezeled. $B$B3. Fürödjetek meg a folyókban, hagyjátok, hogy a Fény dicsőséges természeti ajándékai megtisztítsák a bőrötöket. ", [2]="4. Replace regularly your holy raiment, that your appearance and odours not offend the servants of the Light. $B$B5. Maintain at all times an upright posture - let not fatigue nor sloth curl the spine. $B$B$B
The Path of Redemption
$B$B
$B
The voice whispered, \\\"\"Come to me.\\\"\" From the very beginning I knew that it was the Holy Light speaking to me in dreams. At last! After all of my years of prayers and good deeds, the cleansing of the blight of the unliving from the face of Azeroth. After all of the failures and resurrections.
$B$B
Finally!
$B$B\"", [3]="\"$B$B$B
It happened again. \\\"\"Come to me...\\\"\", the Light commanded.
$B$B
This time I woke up freezing, but it wasn't cold in my chambers. I'm going to redouble my efforts! I'll tell the high abbot tomorrow that I want prayers increased. No more half-measures!
$B$B
The Holy Light has taken notice of our good work. I can feel it!
$B$B$B\"", [4]="$B$B$B
This time I was awake! It was very vivid, and yet for over a minute, in the middle of the warm, sunny day, my breath came out misted and chill. One of the priests noticed and dropped to his knees in prayer.
$B$B
No one else heard the voice, though. At least the witness proves that I'm not going insane. Maybe I should ask Landgren to pray on the matter?
$B$B
I'll get Jordan and Street to scrutinize their recruiting efforts tomorrow. We've grown bloated with ranks of unbelievers who yearn only to destroy the undead. That's not enough!
$B$B$B$B$B$B$B", [5]="A parancsnok és a püspök is befogadó volt. Nem mintha lett volna más választásuk. Különösen Street püspök tűnt nagyon lelkesnek. Új keresztes hadjáratról beszélt, és megesküdött, hogy felkutatja a gyenge hitűeket a sorainkban.$B$BMondtam neki, hogy nyugodjon meg. Nem annyira a Keresztes Hadjáratot pusztítjuk el, mint inkább a leghűségesebbek elit káderét alakítjuk ki, hogy a Fény parancsát teljesítsék Észak-Haraszton. Attól tartok, hogy a LeCrafthoz fűződő barátsága lassan kicsavarja őt. Mindkettőjüknek megvan a maga haszna.$B$BStreet új keresztes hadjáratról szóló beszéde azonban elgondolkodtatott. Azt hiszem, hogy amikor ez az új erő összeáll, új nevet fogok adni nekünk. Ennek az új küldetésünkre kell utalnia, de mégis kötődnie kell a múlthoz. Imádkozni fogok a főapáttal erről.$B$B", [6]="$B$B
$B
Our prayers have been answered. The high abbot was particularly moved by the force of the Light's voice, its clarity, and sense of purpose.
$B$B
Those of us going north - the most faithful - shall be known as the Scarlet Onslaught.
$B$B
And an onslaught upon Northrend we shall be! The cancer of the Scourge threatens to overflow in the crown of the world and drown the rest of us. The time has come to take the fight directly to the Lich King's doorstep.
$B$B$B", [7]="$B$B$B
It is with trepidation that I gaze upon New Avalon, I somehow suspect for the last time. The fate of our cause lies in Northrend. I am filled with a sense of ominous foreboding for some reason. The mission ahead should shake away these concerns. I will put them out of my mind.
$B$B
The Crimson Dawn is upon us.
$B$B$B", }, [41262]={ [1]="Minions be hearin' da call of your masta! Da Lich King átadja Drakurunak a teljes irányítást a Scourge seregei felett Zul'Drakban. Parancsot kaptunk, hogy öljünk meg mindent.$B$BMINDENNEK MEG KELL HALNIA!$B$BAz összes holttestet feldolgozzuk a Holt Mezőkön, és felküldjük őket Navarius herceg csapatának Zeramasba, hogy megostorozzák őket! Drakuru felügyelete alatt semmi sem vész kárba!$B$BHamarosan a próféták vérét fogjuk inni, hogy erősebbek legyünk, mint valaha! Zul'Drak és Gundrak el fog esni a Sátánnak!", }, [43290]={ [1]="Nagyúr,$B$BKERLETH sikeresen vezette a Scourgeholme ostora elleni hadjáratot, és felkészített minket arra, hogy Jégkorona ellen vonuljunk.$B$BA kőművesek megkapták a szükséges felszereléseket, hogy megkezdhessék az Igazságvár építését - még egyszer köszönet KERLETH-nek a Kristályhegyi erdőben nyújtott segítségéért.$B$BMár csak egy utolsó kihívás maradt: a Keresztes Csúcs elfoglalása. Mert ott, azon a helyen, ahol a legtöbbet gyötrődtünk, szeretném elkezdeni ezt az utolsó fejezetet.$B$BVárjuk a parancsát, uram.$B$BA fény megvéd téged.$B$B-Gustav", }, [43440]={ [1]="Felség,$B$BÓ, irgalmas király, a Fény tartsa meg kezedet és szilárdítsa meg szívedet. Tartsd vissza ítéletedet e bukott bajnok felett - ha csak egy pillanatra is - és hallgasd meg szavaimat.$B$BA levél küldője a Szövetség egykori hőse. Bár a halál bűzét és az Ostor tekintetét hordozza magán, a lelke egy bajnoké. Egy lélek, amely csak nemrég egyesült újra a testével.$B$B", [2]="Az IRONCLAAD egy új, egyesült frontot képvisel a Lich King ellen, amelyet az Ebon Blade lovagjai néven ismernek. Igen, felség, a halállovagok egykori uruk ellen fordultak. Vezetőjük Lord Alexandros Mograine fia - a hamuszablya. Azt keresik, amit mi is keresünk, amit mindannyian keresünk: az Ostor végét.$B$BNem azt kérem, hogy fogadjátok be az IRONCLAAD-ot és az Ebon Penge Lovagjait a Szövetségbe, hanem csak azt, hogy tanúsítsatok toleranciát.$B", [3]="Ne feledje, felséges uram, mindannyian vérrel és becsülettel szolgálunk.$B$BTisztelettel,$B$BTirion Fordring főúr$B", }, [45062]={ [1]="A könyv omladozó lapjait lapozgatva nem találunk mást, mint a Valgan-farm életének leírását. Az évszakok változása, a termények ültetése és betakarítása, valamint a gyermekek születése és halála fel van jegyezve.$B$BA bejegyzések hirtelen a pestis rövid leírásával érnek véget. A leírt gyermekek egyike sem lehetett elég idős ahhoz, hogy befejezze a lovagi képzést, ha egyáltalán túlélte a pestist.", }, [45079]={ [1]="$B$BDetailed herein are all of the locations used to secret our information within Loch Modan while awaiting pickup. Should you manage to obtain any documents from the Explorers' League or their allies, place them in one of these locations and one of our messengers will pick the package up within the week for delivery to our base of operations.
$B$B
Once you have memorized all of the locations within this book, burn it so that it cannot be obtained by our enemies. Should you suspect for any reason that our enemies might be suspicious of your activities, burn the book immediately. By no means should this ever fall into enemy hands, lest our routes of communication be compromised.
$B$B
For Ragnaros!
$B$B$B", [2]="\"$B$BLocation 1: Western Loch Dock
$B$B
Northeast of Thelsamar, there is a small dwelling and a dock that are utilized by dwarves on occasion during fishing season. Store the package in a watertight container under the dock, out of sight.
$B$B
Drop offs and pickups from this location should occur only at night as to reduce risk of being witnessed by fishermen in the area. This dropoff point will receive reduced priority during the fishing season for obvious reasons.
$B$B\"", [3]="\"$B$BLocation 2: Grizzlepaw Den
$B$B
South of Thelsamar, there is a large hill. On the south side of the hill, there is a path leading to the cave at the top. Store packages behind the rocks in the back of the cave.
$B$B
Please refrain from continued use of this cave as a shelter and/or hideout. Utilizing this cave for such compromises the security of our packages and our messenger routes.
$B$B\"", [4]="\"$B$BLocation 3: Shanda's Lair
$B$B
There is a small hovel to the southwest of the excavation site that once belonged to a reclusive hermit. Shanda's residence in this cave, however, has driven all potential inhabitants away. Just outside the mouth of the cave serves as a perfect drop point.
$B$B
As a reminder, Shanda is an enormous murderous spider the size of two dwarves. Do not drop documents IN the cave, even if Shanda is not currently present", [5]="\"$B
$BLocation 4: Ironband's Cubby
$B$B
A side passage in the heart of Ironband's Excavation Site leads up to a well-hidden and disused alcove. Hidden right under the noses of the Explorer's league, this is a prime dropoff spot,
$B$B
The Troggs have distracted the Explorer's League, but do not forget they are still hostile to us. Take care when accessing the site at night, Troggs may be waiting in ambush.
$B$B\"", [6]="\"$B$BLocation 5: Mo'grash Skull Idol
$B$B
This stone skull idol seems like part of the ogre grounds, but is further south than the ogres actually roam. Place documents at the base of it.
$B$B
Do NOT place documents IN the mouth of the skull idol. Several documents have been permanently lost this way, as well as one hand, mysteriously.
$B$B\"", [7]="\"$B$BLocation 6: The Grove in the Loch
$B$B
A small grove of three saplings in the center of the Loch serves as a well-isolated drop off point.
$B$B
Draining of the Loch has left this space slightly less isolated. The crocolisks have helped to mitigate this.
$B$B\"", }, [45898]={ [1]="Group of Homeless Samaritans Brutally Murdered Behind Furlbrow Farm $B
$B$B
$BWitnesses state that the four men killed at the Furlbrow's farm were on their way to delivering dirt pies to a shelter on the east coast when attacked. $BJimb \\\"\"Candles\\\"\" McHannigan, an eyewitness on the scene, had this to say, \\\"\"Yep, I saw the whole thing go down with my own two eyes. Was a male hunter. He looked like he may have been on something. He slaughtered the poor bums in broad daylight while shouting obscenities and proclaiming his love for Stormwind and King Varian Wrynn. I think he may have killed Lou immediately afterward. I was too shaken up to see.\\\"\"$B
$B$B$B$B$B$B$B\"", }, [58115]={ [1]="Alig hiszem el. Négy hosszú éven át tűrtük ezt a gyötrelmet, de hamarosan vége lesz. A Testvériség újjászületik, és akkor árvízként fogjuk átmosni ezt a földet, hogy megtisztítsuk a mocsoktól és a romlottságtól.", }, [58116]={ [1]="Megváltásunk órája egyre közelebb van, testvéreim! Ma este levetjük korábbi életünk burokát, és hősként születünk újjá!$B$B-V", }, [58887]={ [1]="1. lépés: KILL$B4. lépés: Alvás?$B2. lépés: EZEN$B1. lépés: Kaki", }, [58888]={ [1]="Onnan lentről támadsz!$BInnen fentről támadunk!$BTalálkozzunk középen Humie Townban.$B$B-Yowler, Yowler fia", }, [58889]={ [1]="$B
$B
$BJournal of Clerk Horrace Whitesteed$B
$B$B
$BThe Battle for Hillsbrad$B
$B$B$B\"", [2]="12. nap$B$BMost kaptuk a hírt, hogy Southshore elveszett. Az Elhagyott hadigépezet túl erős. Nem vagyunk ellenfelei a vegyi fegyvereiknek.$B$BMegpróbálom - bár hiába - naprakészen tartani ezt a naplót. Meg kell jegyeznem ezeket a szörnyűségeket az utókor számára.", [3]="16. nap$B$BA dombvidéki gazdák és lakosok közül sokan elmenekültek. Néhányan megpróbáltak keletre, az Arathi-fennsíkra merészkedni. Soha nem jutottak el oda. Lemészárolták őket, mielőtt elérték volna Thoradin falát.$B$BSokan északra mentek, hogy az Ezüstfenyő-erdőben keressenek menedéket. Egyenesen az ellenséges terület szívébe sétáltak! Őrültség, tudom, de azt állítják, hogy a worgenek most a mi oldalunkon állnak. $B$BUtoljára úgy hallottam, hogy eljutottak a Fenris-szigetre. Utána elvesztettük velük a kapcsolatot. $B$BWorgen? Lehet, hogy igaz...", [4]="19. nap$B$BTudtuk, hogy az időnk véges. Mindenkit evakuáltunk, akit csak tudtunk, de Burnside kijelentette, hogy Hillsbraddal együtt megy le. Mindannyian beleegyeztünk, hogy mellette állunk.$B$BBurnside bíró, Wilkes polgár, Verringtan kovácsmester és a farmerek, Getz, Kalaba és Ray, valamint néhány tucat földműves maradnak itt.", [5]="20. nap$B$BA Hillsbrad Fields már nem létezik. Akik nem menekültek el, azokat elfogták. Az Elhagyottak hadifoglyoknak nyilvánítottak minket. Munkások leszünk az új ültetvényükön.", [6]="25. nap$B$BElhamvasztották a farmjainkat, mi pedig végignéztük. Holnap kezdődik az építkezés.", [7]="40. nap$B$BAz ültetvényük építése majdnem befejeződött. Ez a hely nem hasonlít semmilyen farmra vagy ültetvényre, amit valaha láttam. $B", [8]="41. nap$B$BAz ültetvény felügyelője, Stillwater ma érkezett meg. Mindannyiunkat felsorakoztatott és orvosi vizsgálatot tartott. Senki sem tudja, mi folyik itt.$B", [9]="45. nap$B$BElkezdtünk dolgozni az iszapmezőkön. Mérges gombákat termesztenek a bűzös vízben és a trágyában.$B", }, [64666]={ [1]="Zephyrus, Al'Akir kegyencének kegyeltje$B$BA laktanya romjaiban lakik.", [2]="Teracula, Therazane kegyencének kegyeltje$B$BSétál a régi laktanya előtti ösvényen.", [3]="Bloodvenom, Neptulon kegyeltje$B$BA börtön nyugati szárnyában raboskodtak.", [4]="Infernus, Ragnaros csatlósa$B$BA börtön keleti szárnyában raboskodik.", [5]="A D-1000$B$BA régi arénában vár rád.", }, [69986]={ [1]="\"\\r$B\\r$BA TREATISE ON MILITARY RANKS
$B$B
$B
$B
What follows are
$Bthe military ranks
$Bof the Alliance,
$Bproceeded by such
$Binformation as is
$Bknown for the races
$Bof the Horde. Each
$Bis presented in two
$Bsections, the officers and then the enlisted, with the ranks of each listed in descending order from highest to lowest. Long live the Alliance!
$B$B\"", [2]="\"$B$BOFFICER RANKS OF THE ALLIANCE
$B
Part 1
$B$B
Grand Marshal
$B
$B
Field Marshal
$B
$B
Marshal
$B
$B
Commander
$B
$B
Lieutenant Commander
$B$B\"", [3]="\"$B$B
OFFICER RANKS OF THE ALLIANCE
$B
Part 2
$B$B
Knight-Champion
$B
$B
Knight-Captain
$B
$B
Knight-Lieutenant
$B
$B
Knight
$B$B\"", [4]="\"$B$B
ENLISTED RANKS OF THE ALLIANCE
$B
$B
Sergeant Major
$B
$B
Master Sergeant
$B
$B
Sergeant
$B
$B
Corporal
$B
$B
Private
$B$B\"", [5]="\"$B$B
OFFICER RANKS OF THE HORDE
$B
Part 1
$B$B
High Warlord
$B
$B
Warlord
$B
$B
General
$B
$B
Lieutenant General
$B
$B
Champion
$B$B\"", [6]="\"$B$B
OFFICER RANKS OF THE HORDE
$B
Part 2
$B$B
Centurion
$B
$B
Legionnaire
$B
$B
Blood Guard
$B
$B
Stone Guard
$B$B\"", [7]="\"$B$B
ENLISTED RANKS OF THE HORDE
$B
$B
First Sergeant
$B
$B
Senior Sergeant
$B
$B
Sergeant
$B
$B
Grunt
$B
$B
Scout
$B$B\"", }, [114001]={ [1]="Az ajándékellátás nem megfelelő szintre csökken. A háborús felesleg felhasználása engedélyezett.", }, [114963]={ [1]="Orgrim tábornok!$B$BAz ogronok elrabolták egy csapatunkat – nappal ragadták el őket egy általunk biztonságosnak hitt zónából.$B$BÉs ez még nem a legrosszabb. Az eltűntek között van Thukmar tizedes. Eltűnt, a legújabb jegyzeteivel együtt.$B$BKiküldtem egy osztagot a Düh Hasadékába, hogy visszaszerezzék a jegyzeteket, és talán a csapatainkat is.$B$BTájékoztatlak, amint lesz hír.$B$B- Gar parancsnok", }, [116909]={ [1]="Raz!$B$BParancsod szerint további négy gronnt kell elfognod fegyveresítés céljából.$B$BAz első csoportodból csak egy élte túl a teljes folyamatot.$B$BAz egyik szüntelenül támadta a katonáinkat, és le kellett lőni. Egy másik egy meghibásodás áldozata lett a felszerelés közben. Egy harmadik pedig álmában rágurult az ágyúira. Még mindig takarítjuk a romokat.$B$BBiztos lehetsz benne, hogy erőfeszítéseid nem hiábavalóak.$B$B- Brak kapitány", }, [119348]={ [1]="0. nap$BA partra érkeztünk, a felszerelésünk nagy része ép. Finn biztosít arról, hogy ez egy ideális hely. Edward és Claudia folyamatosan civakodnak az utolsó arakkoa támadás óta. Ephial a „ley-vonalak” (bármik is legyenek azok) megszállottja. Még a dátumban sem tudunk megegyezni, mióta átmentünk a portálon – ősznek tűnik? Ezt a napot 0. napnak nevezem.", [2]="2. nap$BKörülbelül egy tucat favágó eltűnt. Az egyetlen, aki visszatért, egy darázsfullánkot talált a hasában, ami olyan hosszú volt, mint a karom. Dumberlin és Ephial felajánlották, hogy kimennek egy harci csapattal és megtisztítják a helyet. Elküldtem őket pár követővel. Kétségbeesetten szükségünk van a fára.", [3]="4. nap$BMaraad Oltalmazó látogatott meg. Elégedett a haladásunkkal. Azt javasolta, hogy küldjünk munkásokat egy „Elodor” nevű draenei városba élelemért. Visszautasítottam – eszem ágában sincs a legjobb embereimet a világ másik felére küldeni némi élelemért. Más intézkedéseket tettem. Az a barátságos pandaren, Goya asszonyság, szekérszámra kínált élelmet elfogadható áron. Tisztességesnek tűnik.", [4]="7. nap$BVashorda-támadás! Hála a Fénynek, hogy a falaink már állnak. Dumberlin egy igazi fenevad volt a támadás alatt. Sok jó embert vesztettünk, sokukat a hátukon ért sebbel. Ephial órákra eltűnt a támadás után. Valami bűzlik ebben az egészben. Szabadnapot adtam a munkásoknak, hogy eltemessék a halottakat. A munka holnap folytatódik. A laktanya majdnem kész. Majdnem van elég nyersanyagunk egy fegyvertárhoz.", [5]="12. nap$BEdward lovag ma érkezett a városházára a Fekete Herceg, Wrathion kíséretében. Nehéz volt megmondani, ki a fogoly és ki a fogvatartó. Wrathion menedéket kér a helyőrségemben, azt állítja, hogy valamivel felbőszítette az ogrékokat. Edward odavetette, hogy Wrathion a Szövetség szökevénye. Claudia úrnő és csapatai szétrajzottak, fegyvert rántva. Feszült helyzet. Azt mondtam Wrathionnak, hogy szívesen látott „vendégünk”, feltéve, hogy házi őrizetben és állandó őrizet alatt marad. Üzeneteket küldtünk a Királynak. Egy fekete sárkány fészkelte be magát a helyőrségembe – mi baj lehet?", [6]="15. nap$BLaktanya kész. Fegyvertár épül. Ma reggel hatalmas nyersanyagszállítmány érkezett – egy „ajándék” Wrathiontól, hogy építsünk egy fogadót. Hogy csinálja ezt? Elmentem beszélni Wrathionnal, és azt mondta, tartsam a szemem Ephialon. Egyikükben sem bízom.", [7]="16. nap$BFélrehívtam néhány őrt, és jelentős veszélyességi pótlékot ajánlottam nekik, hogy 24 órás őrséget tartsanak Wrathion felett. Lesütötték a szemüket, és beismerték, hogy Wrathion már fizet nekik, hogy engem tartsanak szemmel. Az a rohadt...", [8]="21. nap$BKaptam egy levelet Gurgthocktól, amelyben meghív minket, hogy vegyünk részt a Vér Körében. Lehetőség, hogy megmutassuk, mire képes a Szövetség. A nyereményt átutalom Goyának. Elindultam Edwarddal és Claudiával, hogy „Nyerjünk egyet a Wrynnért”. Dunberlint bíztam meg a biztonsággal.", [9]="25. nap$BGyőzelem! Edward pokolian jól bírja a verést az arénában.", [10]="27. nap$BVisszaértem. Káosz a helyőrségben. Goya szállítmányai soha nem érkeztek meg. Dunberlin jó ötletnek tartotta a statáriumot. Most Ephialtól fogadja a parancsokat. Wrathion sehol. Magával vitte a legjobb követőim közül néhányat. Ideje feltűrni az ingujjunkat és rendbe hozni ezt.", }, [120989]={ [1]="A naplót az ogrék között talált darabokból tákolták össze. Egy Val Aranyásó nevű goblin kincsvadász kalandjait részletezi. Átlapozod a naplót, hogy megtaláld a keresésedhez kapcsolódó bejegyzéseket:$B$BElső bejegyzés:$B$B„Egy jó adag sült hasítottpatás és Zazzuk tengerész rumja után végre sikerült kiszednem némi információt ebből a Gutrek fickóból az ogrékból. Úgy tűnik, régen nagy gladiátor volt, és a főnököknek ez nem tetszett, mert soha nem hagyta abba a győzelmet. Így hát azt tették, amit minden jó üzletember tenne – megmérgezték egy nagy harc előtt.”", [2]="„Még megmérgezve sem volt egy puhány, és több ogrét is elintézett, mielőtt elesett. Azt hitték, elintézték, de azt hiszem, a halál nem volt elég, hogy megállítsa. Mire észbe kaptak, a szelleme megjelent a meccseken, és megölte az összes harcost, tönkretéve ezzel sok fogadást.$B$B„Így az ogrék hívtak egy sámánjukat, hogy intézze el a szellemet. Kiderült, hogy Gutrek szelleme a fegyverébe volt zárva, amit az arénában tartottak kiállítva. A sámán javaslatára az ogrék elvitték a fegyvert egy titkos helyre, darabokra törték, és szétszórták a darabokat egész Nagrandban.”", [3]="„Úgy tűnik, senki sem tudja, hol vannak most a darabok, vagy mit kellene tenni, hogy újra összerakják őket, de ha ez a dolog olyan erős, mint mondják, akkor nagy profitot szimatolok!”", [4]="Második bejegyzés:$B$B„Tegnap este sikerült „kölcsönvennem” néhány írást a sámántól, aki segített lecsillapítani Gutrek szellemét. Nem volt nálam sokáig, de sikerült lejegyzetelnem néhány dolgot a fegyver darabjainak helyéről:$B$B„A markolatgombot a Törött Szakadékhoz vitték, ahol Gutrek első áldozatának koponyájában kellett elhelyezni. Úgy tűnik, valami nagy bestia volt, amivel a nagy csontgödörben harcolt.”", [5]="„A markolatot a mocsarakban kellett eltemetni, a kígyók között, amelyek mérge Gutrek életét követelte. Van ott valami arról, hogy egy spirális kővel kell lefedni, ami állítólag valahogy távol tartja a szellemet.$B$B„Az utolsó darabot, Gutrek pengéjét, örök tisztelet helyén kellett kiállítani, a Vér Körére nézve. Nem hiszem, hogy én magam láttam volna ott, de azt írja, hogy valahol olyanon kell lennie, ahonnan tisztán látni minden csatát.$B$B„Még mindig nincs említés arról, hogyan szedték szét, vagy hogyan lehet újraalkotni, bár...”", [6]="Harmadik bejegyzés:$B$B„Meggyőződésem, hogy a titkos hely, ahol az ogrék szétszedték Gutrek Bárdját, a kulcs ahhoz, hogy a darabokból újraalkossák. Különben miért ne törték volna szét, mint bármely más fegyvert?$B$B„Sajnos senki sem tudja pontosan, hol van ez a hely, csak azt, hogy Szellemkovácsnak hívják, és hogy egy ideje gronnok lepték el. Talán valahol a szurdokban van? Biztosan sok gronn van ott.”$B$BEz a napló utolsó bejegyzése, amit sikerült visszaszerezned.", }, [121820]={ [1]="Az egyik kitaszított rabszolga ma Terokk idejéből származó írásokra bukkant, amelyek egy ősi Apexis eszköz működését részletezik. Az írások alapján az eszköz Rukhmar Amulettjéhez kapcsolódik – egy ereklyéhez, amely állítólag magának Rukhmar esszenciájával ruházza fel a viselőjét!$B$BMég nem fedeztük fel, hol található az eszköz, vagy hogyan lehet aktiválni, de tudósaink már most is azon dolgoznak, hogy további írásokat tárjanak fel Skettis romjaiban.", }, [121837]={ [1]="Ez a nehéz könyv különféle típusú robbanóanyagok receptjeit és felhasználási módjait tartalmazza, a hagyományostól az egzotikusig. Gyorsan a „Mágiaellenes Lőszerek” című részhez lapozol.$B$B„Ha valaha le kell döntenetek egy mágikus akadályt, akkor talán egy kicsit szokatlanabb lőszereket kell bevetnetek. Felhalmozhattok egy ogre méretű dinamitkupacot ellene, de valószínűleg csak egy kis megperzselt földet és talán egy-két hiányzó végtagot fogtok kapni.$B$B„Szerencsére a Megatöltet gondoskodik rólatok az Arkán Bunkertörővel (szabadalom alatt)!”", [2]="„Az elkészítéséhez először is szükségetek lesz némi kiváló minőségű, precíziós robbantóporra. Itt, a Feketefüst Társaságnál elég könnyű hozzájutni, mivel az összes ágyúhoz ezt használják.$B$B„Ha máshol vagytok a világon, akkor egy csúcskategóriás gyártót kell találnotok, mivel csak a legfinomabb robbantópor működik ebben az alkalmazásban.”", [3]="„Detonátornak egy olyan nagy töltésű elektromos cuccra lesz szükségetek. Az Arkán Bunkertörőnek sok energiára van szüksége a robbanáshoz, így egy átlagos detonátor nem lesz elég.”$B$BEgy cetli van ehhez az oldalhoz csatolva:$B$B„Emlékeztető: Rendeljenek több nagyfeszültségű detonátort. Az utolsó szállítmány elveszett Árnyholdvölgy partjainál, a démonok lakta sziklák közelében. Talán küldenünk kellene egy búvárcsapatot, hogy kimentsék.”", }, [122101]={ [1]="A Villámúr klánnal való vadászataim évei alatt bátor és ravasz népként ismertem meg őket. Bár nem születtem a klánjukba, megengedték, hogy mellettük harcoljak és kiérdemeljem a helyemet. Fénykoromban a legjobb vadászaik oldalán álltam, miközben olyan bestiákat ejtettünk el, amelyeket korábban legyőzhetetlennek hittem. Ez az összetartás ad nekik erőt.$B$BAzonban sok Villámúr beszél legendákat az egyik legkorábbi óriásölőről, aki egyedül is képes volt leteríteni ezeket a bestiákat. Bár kultúrájuk nagymértékben az összhangra összpontosít, még mindig vannak, akik arra törekszenek, hogy olyanokká váljanak, mint ezek a legendás ősök. E célból a klán legerősebb tagjai közül néhányan a Gronnsbane nevű fegyvert keresik, amely állítólag a kulcs ehhez az erőhöz.", }, [122147]={ [1]="A Koponyafosztó él!$B$BNem téveszthetem össze elátkozott maszkjának csavart szarvait, sem a belőle kikandikáló démoni szemeket. Azt hitte, megmenekült a Nevető Koponya dühétől, de senki sem veheti el klánunk tagjainak életét megtorlás nélkül.$B$BMég a mieink közül sem.", }, [122570]={ [1]="<…a légiót visszaverték Orgrimból...>$B$B<... Broken Shore-on. Minden hitem megvan abban, hogy a legénységem dicsőséget hoz az forsakeneknek, és büszkévé teszi a Sötét Úrnőt. Mi fél na... >$B$B<...alig éltük túl. Sylvanas Királynő elrendelte, hogy a flotta utat törjön Stormheim felé. Harker admirálissal lesz egy megbeszélésem a Windrunner-en egy ó...>$B$B<... mindenképp érdekes.. A királynő el akarja lopni erejét a ... vagy őt magát!>$B$B<... egy hatalmas vihar által elválasztva. Kiadtam a parancsot, hogy zárjuk be a zsilipeket és vészeljük át. Nincs nyoma a flottának. Amint a... [olvashatatlan szöveg]…utolérjük és találkozunk a...>\",", }, [123463]={ [1]="Megtaláltam a módját, hogy bejussak a Khaz'mul Kamrába!$B$BVedd le a Gni'kiv medált a mellkasomról.$B$BGyőzd le a trogg Revelosh-t a térképterem előtti kamrában, és szerezd meg a Tsol-aknát.$B$BCsatlakoztasd a medált és a tengelyt a Prehistoria botjához.$B$BA térképszobában lévő bot segítségével nyisd ki a Khaz'mul kamrájába vezető ajtót.$B$BTedd meg ezeket a dolgokat, és a kamra a tiéd lesz!$B-Baelog", }, [126930]={ [1]="If the Darkmoon Treasure you wish to find, then begin your search by using your mind.\\r$B\\r$BThe next clue that can be found, is on a home you can take out of town.", }, [127143]={ [1]="Ha a Sötétvásár Kincsét meg akarod lelni, a keresést az eszeddel kell elkezdeni.$B$BA következő nyom egy olyan otthonon lelhető, amit kivihetsz a városból.", }, [127144]={ [1]="You've found my note and an ocean breeze, but the next clue won't come with such ease.\\r$B\\r$BTo find the spot where your hint hides, go to the place where four cats ride.", }, [127145]={ [1]="Another note, another tease, it's enough to make you weak in the knees!\\r$B\\r$BYou're almost there, look for your next hint, next to a fellow that was negligent.", }, [127146]={ [1]="To find the next, don't follow the signs, just listen to the very next rhyme.\\r$B\\r$BWhat you seek is a penitent man, the smaller of two, if you can.", }, [127147]={ [1]="This is it, the final one! We hope you've had a lot of fun!\\r$B\\r$BYou seek a sail, not white or black, it must be the color of Silas' hat.", }, [127408]={ [1]="Most, hogy találtam egy SZ.E.L.F.I. kamerát, feljegyzem, mit találok Tanaanban, a Vashorda vonalai mögött. Egy tucat bájitalt és néhány mérnöki eszközt kellett használnom, de végül sikerült elosonnom az összes őrjárat és hajó mellett a part mentén, hogy bejussak Tanaan sűrűjébe. A vadon veszélyes, és úgy tűnik, még a Vashorda is megelégszik azzal, hogy békén hagyja. Azt hiszem, találtam egy helyet, ahol a Pusztítók csak jönnek és jönnek – egy darabig itt maradok, és felhalmozok bőröket, mielőtt hazaköveznék Ashranba.", [2]="
Fertőzött Eszközök Kötete
$BMile Raitheborne, a Hatosok Tanácsának vezető kutatója által feljegyezve.
$B", [2]="$B$BUlthalesh, a Holtszél-kaszás
$B$B
$BAkik törődnek a lelkükkel, bölcsen teszik, ha nem packáznak ezzel az elátkozott kaszával. Kevesen ismerik eredetét az élők között, de hatalma jól ismert a holtak számára.$B
$BUlthalesh áldozatainak lelkéből lakomázik, minden mészárlással erősebbé válik. Az Ősök Háborúja alatt Sargeras egyik kedvelt nekrolitájának ajándékozta ezt a pokoli pengét. Akkoriban csak Ulthaleshként ismerték; baljós melléknevét csak később érdemelte ki, miután a Holtvadon-szurdok csontházzá változott, lakói megsemmisültek, és maga a föld is minden élettől megfosztatott.$B
$BAttól fogva Ulthalesh még hatalmasabbá vált.$B
Ulthalesh, a Holtszél-kaszás,
Első Rész
$B$B
$BBukása előtt a titán Pantheonból Sargeras a démonoktól védte a teremtést, számtalan lényt börtönzött be Mardumba, a Száműzetés Síkjára. Az évezredek alatt ezek a démonok nem tétlenkedtek. Ulthalesh rémur vaskézzel uralkodott a zsebdimenzióban, és arra a napra tervezett, amikor bosszút állhat.$B
$BAmikor Sargeras széttörte Mardumot, hogy erőket toborozzon a Lángoló Légió számára, ultimátumot ajánlott egykori foglyainak: csatlakoznak hozzá, vagy a feledésbe vesznek. A legtöbb démon elfogadta, de sokan visszautasították, Ulthalesh köré gyűlve. A kihívásra válaszul Sargeras egy nagy vészesacél kaszát kovácsolt Mardum pusztulásának tüzéből, és arra használta, hogy learassa az engedetlen démonok lelkét, egy új börtönbe zárva őket. Ulthalesh, a legerősebb akaratú, utolsóként lett elnyelve.$B
Ulthalesh, a Holtszél-kaszás,
Második Rész
$B$B
$BSargeras a kaszát Ulthaleshnek nevezte el a rémur után, aki fellázadt ellene. Ulthalesh szelleme felfoghatatlan erőt adott a fegyvernek, de ezzel az erővel átok is járt, mert akik Ulthalesht viselték, elkerülhetetlenül felemésztette őket. A kasza engedelmeskedett mesterei parancsainak, amíg halálosan meg nem sebesültek; akkor Ulthalesh a lelkükből lakomázott. Az évszázadok során Sargeras a pengét ravasz nathrezimekre, vad végzeturakra, sőt, hatalmas félistenekre is bízta, csak hogy lássa, amint lelküket elnyeli Ulthalesh, miután elbuktak. A kasza minden elnyelt mesterrel erősebbé vált, és Sargerasnak nehéz volt olyan szolgákat találnia, akik képesek voltak irányítani a fegyvert.$B
$BA kaszában rekedt lelkek jajveszékelése mögött a Sötét Titán hallotta Ulthalesh komor nevetését.$B
Ulthalesh, a Holtszél-kaszás,
Harmadik Rész
$B$B
$BAz Ősök Háborúja alatt Azeroth népei fellázadtak a Lángoló Légió inváziója ellen, és Sargeras Ulthalesszel akarta megtörni az akaratukat. De először találnia kellett egy szolgát, aki elég erős ahhoz, hogy forgassa.$B
$BGondolatai az eredar Sataiel felé fordultak. Ő volt az első nekrolita, akinek ereje volt parancsolni az élők és holtak szellemének vészes mágiával, egy olyan bravúr, ami még Kil'jaeden nekromanta képességeivel is vetekedett. Hírhedten ambiciózus volt, és a gőgösségig rettenthetetlen. Ulthalesh baljós hírneve nem tántorította el. Amikor Sargeras megajándékozta a fegyverrel, mohón elfogadta.$B
$B„Én leszek az utolsó mestere” – mondta Sataiel.$B
Ulthalesh, a Holtszél-kaszás,
Negyedik Rész
$B$B
$BÉvezredekkel ezelőtt Sargeras Sataielnek adta Ulthalesht, és megparancsolta neki, hogy arassa le Azeroth lázadó lakóinak lelkét, kezdve azzal a területtel, amelyet később Holtvadon-szurdokként ismertek. Senki sem tudja, hogy hívták a földet Sataiel eljövetele előtt. A legtöbben inkább nem is gondolnak rá. Számtalan troll temetkezési helye, akiket módszeresen lemészároltak, lelküket Ulthalesh emésztette fel, táplálva erejét, hogy még többet gyilkoljon. A kasza addig táplálkozott és táplálkozott, amíg az összes lakos meg nem halt.$B
De Sataiel tudta, hogy ez csak a kezdet, egy ígéretes kezdet, ami csak sejtette, mire képes Ulthalesh. Sargeras azért küldte, hogy megtörje Azeroth lakóinak akaratát. Nem volt elég egyszerűen megölni őket; a testeket el lehetett temetni és elfelejteni. Úgy döntött, hogy a föld szívére csap le, hogy új élet ne telepedhessen le. Ulthalesszel gondoskodni akart arról, hogy a Holtvadon-szurdok a Légió haragjának emlékműveként álljon.$B$B
$B
Ulthalesh, a Holtszél-kaszás,
Ötödik Rész
$B$B
$BUlthaleshnek sok mestere volt, de Sataiel volt az első, aki felfedezte a kasza valódi potenciálját.$B
$B miután Ulthalesszel felemésztette a Holtvadon-szurdok minden élőlényének lelkét, a pengét magára a földre fordította, kiszívva belőle az életet. A fák elszáradt csonkokká váltak. A mocsarak kiszáradt pusztasággá. Az égbolt síri szürkére változott, a napot halotti lepel takarta. Sataiel élvezte a kasza új foglyainak kétségbeesését, ahogy akaratlanul segítettek otthonuk megsemmisítésében. A pusztítás abszolút volt. Még Azeroth szunnyadó világlelke is megremegett.$B
$BSataiel lenyűgözve nézte művét. Akárcsak Ulthalesh.$B
Ulthalesh, a Holtszél-kaszás,
Hatodik Rész
$B$B
$BSataiel naplójából, amelyet a Holtvadon-szurdok romjaiból szereztek vissza:$B
$B„Felmértem a pusztítást, amit a nagy Ulthalesszel végeztem, és dicsőséges volt. A föld egy mauzóleum volt. Mindenütt métely, pusztulás, rombolás – egy terület kivételével. A rituálénk robbanóereje egy hatalmas krátert vájt a földbe, és az természetellenes energiákkal fortyogott, mágikus csomópontot alkotva. Csontjaimban éreztem, hogy egy olyan erőforrást szültem, ami hatalmasabb, mint maga a kasza.$B
„Tájékoztatnom kell Sargerast. De valami visszatart, valami, amit nem hagyhatok figyelmen kívül.$B
$B„Milyen jogon tart Sargeras igényt erre a hatalomra? Ki más tudta volna a kaszát a teljes potenciáljával forgatni, mint én? Senki. Ulthalesh tudja ezt. Arra buzdít, ne adjam fel a mi sarjunkat.$B
$B„Ilyen erővel a parancsunkra, azt mondja, egy nap kihívhatjuk Sargerast.”$B
Ulthalesh, a Holtszél-kaszás,
Hetedik Rész
$B$B
$BAkár a többi, aki ezt a gonosz pengét merte forgatni, Sataiel is ambiciózus, erős akaratú és rendkívül magabiztos volt. Azért jött Azerothra, hogy bizonyítson Sargerasnak, de amikor látta, milyen hatalmi magasságokba érhet Ulthalesszel, elgondolkodott, hogy talán túl alacsonyra tette a lécet. Ezreket mészárolt le, a földet sírrá változtatta, és egy kimondhatatlan erejű mágikus csomópontot szakított fel. Sorsa fényes volt, és senki pártfogására nem volt szüksége, hogy elérje.$B
$BUlthalesh a kaszából suttogott Sataielnek, megfertőzve az elméjét. Úgy döntött, megtartja magának a mágikus csomópontot, és hatalmas védelmeket vetett ki, hogy elrejtse a külvilág elől. Aztán megszakított minden kapcsolatot a Légióval, kivárva az idejét, amíg ő és Ulthalesh elég erősek lesznek, hogy kihívják a Sötét Titánt.$B
Ulthalesh, a Holtszél-kaszás,
Nyolcadik Rész
$B$B
$BSzázadokon át a nekrolita Sataiel őrizte Ulthalesht, és felhalmozta a mágikus csomópontot, amit létrehoztak. Amikor Sargeras felfedezte a csalását, dühös lett. Az erőforrás jog szerint az övé volt, és Sataiel eltitkolta előle. Nemcsak ez, de kémei tájékoztatták, hogy nagyzási hóbortban szenved, és Ulthalesh szellemével szövetkezik Sargeras megölésére. Az ilyen arrogancia nem maradhatott büntetlenül. A felkapaszkodott eredart ki kellett iktatni.$B
$BSargeras megtalálta bajnokát Scavellben, Tirisfal Őrzőjében. Látomásokat küldött az Őrzőnek egy veszélyes lényről, aki a Holtvadon-szurdokban rejtőzik, egy démonról, aki a Lángoló Légió visszatérésére vár. Scavell bátran vállalta a feladatot, levadászta Sataielt, és egy epikus csata után saját fegyverével ölte meg. Lelkét sikoltva a kaszába vetették.$B
Ahogy az Őrző vizsgálta a pengét, elborzadt. Ritkán látott ilyen hatalmas haláleszközt, és bár megölte a viselőjét, elgondolkodott, hogy a valódi fenyegetés ellenőrizetlen maradt-e. Úgy döntött, elrejti Ulthalesht, ahol senki sem találja meg.$B
Ulthalesh, a Holtszél-kaszás,
Kilencedik Rész
$B$B
$BSataiel szellemétől felruházva a kasza mérhetetlenül erősebbé vált. Úgy tűnt, nincs határa annak, milyen hatalmassá válhat. Sargeras tudott Ulthalesh cselszövéseiről, Sataielnek tett ígéreteiről, hogy egy nap vetekedhetnek a Sötét Titánnal. Bár ezt puszta hencegésnek tartotta, nem volt hajlandó lehetőséget adni Ulthaleshnek, hogy beváltsa fenyegetését.$B
Századokkal azután, hogy Scavell elrejtette Ulthalesht, Sargeras eltorzította Medivh Őrző elméjét, hogy segítsen neki visszaszerezni a kasza feletti uralmat. Az Őrző megszállottjává vált ennek a feladatnak, és elküldte az átkozott Sötét Lovasokat, hogy keressék meg a pengét és hozzák vissza Karazhan tornyába, amely a Holtvadon-szurdok mágikus csomópontjára épült – arra a csomópontra, amelyet Sataiel és Ulthalesh hozott létre. Sargeras elégedett volt. Csak idő kérdése volt, hogy a Sötét Lovasok megtalálják a fegyvert, nevetségessé téve Ulthalesh ambícióit.$B
Ulthalesh, a Holtszél-kaszás,
Tizedik Rész
$B$B
$BMedivh parancsa olyan erős volt, hogy a Sötét Lovasok még az Őrző halála után is folytatták Ulthalesh keresését. Végül vezetőjüket, Arident, a kaszához vonzotta a benne rekedt lelkek jajveszékelése, és elvitte Karazhan alatti katakombákba.$B
$BAridennek hiányzott Sataiel akarata és leleményessége, és Ulthalesh feletti gondnoksága nem tartott sokáig. Ellentmondásos jelentések vannak arról, hogyan érte a vég. Egyesek szerint a kasza átkának esett áldozatul, miután csatában legyőzték, de mások más történetet mesélnek. Mindenesetre Ulthalesh nem sokkal Ariden halála után eltűnt. Jelenlegi tartózkodási helye ismeretlen. A legenda szerint most már csak egy kivételes képességű és lelkierővel rendelkező egyén képes irányítani.$B
Ulthalesh, a Holtszél-kaszás,
Tizenegyedik Rész
$B$B
$BA következő részlet A Légió Gyengeségeinek Hipotetikus Vizsgálata című, ismeretlen szerzőjű műből származik. Az Argus Levéltári Hatósága apokrifnek minősítette, és jelenleg minden, a Légió által ellenőrzött világon be van tiltva.$B
$B„Kevés dolog van a teremtésben, amitől Sargeras fél. A Holtszél-kaszás, Ulthalesh, az egyik ilyen. A nekrolita Sataiel sajnálja, hogy nem próbálta meg megölni vele a bukott titánt, amikor esélye volt rá, ezért próbára teszi azt, aki helyette meri forgatni a fegyvert. Ulthalesh nem bánja. A kasza mestere vagy legyőzi Sataielt, vagy felemésztődik, ami csak erősebbé teszi a pengét. És akkor egy másik viselő veszi át a helyüket. És egy másik.$B
$B„Ulthalesh évezredek óta játssza ezt a játékot Sargerasszal. Tudja, mit jelent a türelem.”$B
A Man'ari Koponyája
$B$B
$BÍme Thal'kiel, a Megtagadott koponyája, aki egykor az eredarok nagy vezére volt. A Nagy Sötétség mélységeibe nézett, és magáévá tette azt, ami visszanézett. Világokat látott, amelyeket vészes tűz emésztett el, a Kanyargó Semmi sötét teremtményeit, amint elözönlik a halandó civilizációkat, a teremtés meghódítását. Most már csak ez a koponya maradt belőle, amely viselőjének kölcsönzi a démonok parancsolásának erejét.$B
$B Mint a legtöbb koponyához, Thal'kieléhez is egy tanulságos mese tartozik. Nem számít, hogy senki sem hallgatott rá.$B
A Man'ari Koponyája, Első Rész
$B$B
$BSargeras Argusra érkezése előtt az eredar Thal'kiel aranykort hozott népének. Thal'kiel páratlan tehetségű varázsló volt, és ő és az Ébresztői feszegették az idéző és kötő mágiák határait, megidézve azokat az arkán entitásokat, amelyek segítettek a főváros csodálatos építészetének felépítésében. Thal'kiel tervezte azokat a gépeket is, amelyek a világ rejtett arkán energiáját fókuszálták, békével, harmóniával és életerővel töltve meg Argust. Mindenki csodálta képességeit, beleértve fiatal tanítványát, Archimonde-ot is.$B
$BArról pletykáltak, hogy Archimonde irigyelte Thal'kiel hatalmát és befolyását, de az eredar vezér ezeket puszta koholmánynak tartotta, mert tanítványa semmi mást nem mutatott felé, csak odaadást. Archimonde még arra is nagy gondot fordított, hogy egyedi koronát készíttessen Thal'kielnek, saját maga véve le a méreteket a fejéről.$B
A Man'ari Koponyája, Második Rész
$B$B
$BThal'kiel az Ébresztők nevű eredar mágusrendet vezette, akik a megidézés és a kötés művészetének specialistái voltak. Híresek voltak okos arkán konstrukcióikról, új határokat kutatva az idézésben. Thal'kiel azonban soha nem ült a babérjain. Többre szomjazott. Hogy rendjét soha nem álmodott szintekre emelje, feltérképezetlen területeket kutatott, messzebbre merészkedve, mint bármely eredar korábban. Varázslatai a Nagy Sötétség végtelenségét kutatták, egy mélyebb erőforrásért esedezve.$B
$BEgy nap választ kapott.$B
A Man'ari Koponyája, Harmadik Rész
$B$B
$BThal'kiel briliáns volt, de nem bölcs. Egy sötét jelenlét suttogott neki, és az eredar elméjét a legvadabb képzeletét felülmúló hatalom látomásai emésztették fel, halálos szolgák sorairól, akik alig várták, hogy minden szeszélyét teljesítsék. Ezek a démoni erők Thal'kiel arkán konstrukcióit gyerekjátéknak tüntették fel. Utána megvetette az arkánt, szenvedélye már csak a vészes mágiának szólt.$B
$BThal'kiel titokzatos jótevője megajándékozta őt a képességgel, hogy kisebb démonokat idézzen, és az eredar azonnal továbbadta a tudást az Ébresztőinek. Impek és vészes agarak, infernálisok és abyssaliak, mind Thal'kiel és varázslói parancsait hajtották végre. Meggyőződve arról, hogy ez egy új korszak kezdete, Thal'kiel lázasan készült, hogy bemutassa csodálatos kedvenceit Argus uralkodóinak, Velennek és Kil'jaedennek.$B
$BBriliáns. Nem bölcs.$B
A Man'ari Koponyája, Negyedik Rész
$B$B
$BVelen, Kil'jaeden és az eredar uralkodók belső körének jelenlétében a varázsló Thal'kiel bemutatta, mit tudnak a vészes kedvencei. Először is megidézett egy seregnyi megszokott arkán konstrukciót, és rendezett sorokba állította őket. Aztán az ég elsötétült, a felhők gomolyogtak, ahogy egy meteoreső csapódott le. A kráterekből egy sereg infernális emelkedett ki – amelyeket Thal'kiel a konstrukciókra szabadított. Ez egy szimbolikus bemutatója volt annak az új korszaknak, amit népének szánt. Elragadtatva nézte, ahogy a démonok megsemmisítik a szerencsétlen arkán entitásokat, összetörve és elégetve őket, amíg csak füst és parázs maradt. A démonok dühe olyan nagy volt, hogy még a közeli oszlopokat és szobrokat is rommá és hamuvá változtatták. Elfogadható áldozat a haladás oltárán, legalábbis Thal'kiel szerint.$B
De amikor kollégái arcára nézett, nem azt a jóváhagyást látta, amit várt. Kil'jaeden arckifejezése távolságtartó, kifürkészhetetlen volt, de nem lehetett kétség afelől, hogy Velen mit érez. Elítélte Thal'kiel új idézéseit, és megparancsolta neki, hogy soha többé ne idézze meg őket.$B
A Man'ari Koponyája, Ötödik Rész
$B$B
$BA következő egy névtelen Ébresztő beszámolója Thal'kiel utolsó napjairól. Archimonde magánarchívumából került elő.$B
$B„Thal'kiel mester katasztrofális bemutatója után Velen megtiltotta neki a démonok idézését, elítélve az „új korszakát”, mint egy sikertelen kísérletet. Thal'kiel hetekre visszavonult a kamráiba. Nem evett, nem aludt. Egyetlen társai a démoni csatlósok voltak, akiket megidézett, majd dühében száműzött, vagy legalábbis így sejtettük – csak az impek sikolyait hallottuk, ahogy ide-oda rángatták őket e birodalom és a Kanyargó Semmi között. Más, nagyobb entitások jelenlétét is éreztük vele, baljós befolyású, árnyas jelenéseket, bár szolgái esküdtek, hogy senki sem lépett be a szentélyébe.$B
„Amikor Thal'kiel végül előjött, megváltozott. Évszázadokat öregedett, egyedül a sötétben a gondolataival és rabszolgáival. Háta görbe és meggörnyedt volt, és furcsa csillogás volt a szemében. Megidézte az Ébresztőit, és mi válaszoltunk a hívásra, mert úgy szerettük, mint egy apát.$B
$B„Mindenkire ránk nézett, és csak annyit mondott: 'Az új korszak elkezdődik.'”$B
A Man'ari Koponyája, Hatodik Rész
$B$B
$BThal'kiel parancsot adott Ébresztőinek, hogy folytassák kísérleteiket a vészes lények idézésével. Titokban ő és varázslói egyre rettentőbb külsejű démonokat idéztek meg, és hatalmas varázslatokat vetettek ki, hogy csatlósaikat rejtett gyakorlótereken rejtsék el. Velen és Kil'jaeden szeme elől elrejtve Thal'kiel lassan egy hatalmas démoni sereget gyűjtött egyetlen céllal: hogy őt tegye Argus diktátorává.$B
$BAz Ébresztők egységesen Thal'kiel mögött álltak, egy kivételével – tanítványa, Archimonde. Bár nem idegenkedett a démonoktól – sőt, kifejezetten élvezte őket –, Archimonde-ot ambíció hajtotta, és alig várta, hogy bizonyítson Velennek és Kil'jaedennek. Azon az éjszakán, mielőtt az Ébresztők puccsot hajtottak volna végre, Archimonde felfedte Thal'kiel terveit az eredarok uralkodóinak.$B
$B„A fejét fogjátok venni ezért” – mondta Archimonde.$B
A Man'ari Koponyája, Hetedik Rész
$B$B
$BVelen és Kil'jaeden megdöbbenve értesültek Thal'kiel árulásáról. Vészes bestiák légióit idézte meg, hogy felépítse személyes birodalmát, és az eredar uralkodók meggyilkolását tervezte. Egy furcsa új erőforrást csapolt meg, amelynek határai ismeretlenek voltak, és meg kellett állítani, gyorsan és kegyetlenül. Hogy bizonyítsa hűségét Velen és Kil'jaeden iránt, Archimonde megtörte a védelmeket, amelyek elrejtették Thal'kiel démoni seregének gyülekezőhelyét, és egy máguscsoportot vezetett a titkos gyakorlóterek megrohamozására.$B
$BA csata nem tartott sokáig. A meglepett Ébresztőket könnyen legyőzték a betolakodó mágusok, és parancsnokok nélkül, akik irányították volna őket, a démonokat lemészárolták. Maga Archimonde szállt szembe mesterével, miközben az erősítést idézett. Pengéjének egyetlen csapásával lefejezte Thal'kielt.$B
A Man'ari Koponyája, Nyolcadik Rész
$B$B
$BElső fejezet az Értekezés az Eredar Frenológiáról című műből:$B
$B„A frenológia tudománya – a koponya alakjának tanulmányozása az intellektuális képességek meghatározásának eszközeként – a Második Duumvirátus idején vált népszerűvé Arguson. Hívei úgy vélték, hogy egy eredar mentális képességei, mint például az akaraterő, a memória és az észlelés, az adott egyén koponyáján lévő különböző dudorok alakjához és méretéhez köthetők. Néhányan azt feltételezték, hogy ha egy eredar koponyája kellően arányos a varázsláshoz, akkor a halál után is felhasználható a mágikus energiák csatornázására. Ezt a gyakorlatot túl barbárnak tartották ahhoz, hogy általános használatba kerüljön, bár nem volt példa nélküli.$B
$BEbben az időszakban a legjelentősebb frenológusok között volt Thal'kiel és Archimonde. Különösen Thal'kiel volt ismert az archetipikus varázslókoponyájáról, amiért széles körben csodálták.”$B
A Man'ari Koponyája, Kilencedik Rész
$B$B
$BAmiután leverték Thal'kiel lázadását, az eredar uralkodók mágusai elégették az Ébresztők testét, hogy a vészes mételyük ne terjedjen tovább, és elpusztították a lázadók írásait, hogy elnyomják gonosz művészeteik tudását. Archimonde felügyelte az erőfeszítést, és amikor végzett, hősként ünnepelték.$B
$BNemsokára Archimonde megbízta Argus egyik legkiválóbb ékszerészét, hogy aranyozza be Thal'kiel koponyáját. Azt állította, hogy kiállításra készíti elő – komor figyelmeztetésként, hogy ne kövessék Thal'kiel útját. Valójában olyan fémekkel díszítette, amelyek fokozzák a mágikus energia csatornázásának képességét, a tökéletes díszítés a tökéletes varázslókoponyához, amelyet Archimonde büszkén állított ki a lakhelyén.$B
A Man'ari Koponyája, Tizedik Rész
$B$B
$BArchimonde végül Velen és Kil'jaeden mellett az eredarok vezetőjévé emelkedett, és minden beszámoló szerint bölcs és megfontolt uralkodó volt. A valóságban azonban egy démoni jelenlét lassan beszivárgott Archimonde elméjébe, Thal'kiel koponyáját használva csatornaként gonosz befolyásához. Miközben Archimonde aludt, látomásokat látott civilizációkról, amelyeket csodálatos vészes tűz emésztett el, és egy sötét istenről, aki egy dicsőséges sereg élén áll. Az entitás olyan erő ígéreteit suttogta, amelyeket a halandók képtelenek voltak felfogni, és Archimonde mohón itta őket, alig várva, hogy többet tudjon meg erről a titokzatos lényről és legyőzhetetlen légióiról.$B
$BÍgy amikor a Sötét Titán, Sargeras végül Argusra érkezett, és helyet ajánlott az eredaroknak a királyságában, Archimonde volt az első, aki elfogadta.$B
A Man'ari Koponyája, Tizenegyedik Rész
$B$B
$B miután Archimonde a Lángoló Légió egyik tábornoka lett, jól kihasználta Thal'kiel koponyáját. Életében Thal'kiel páratlan volt a démoni csatlósok irányításában, és koponyája sem volt kevésbé ügyes. Világok dőltek meg Archimonde előtt, ahogy parancsait a koponyán keresztül csatornázta, démonok tömegeit kényszerítve engedelmességre, erői pedig egy szakértően koreografált balett kecsességével és pontosságával semmisítették meg az ellenfeleket.$B
$BAzóta Thal'kiel koponyájának birtoklása Sargeras néhány elit tábornoka között cserélt gazdát, előnyben részesítve azokat, akik a bukott titán legkeresettebb világainak invázióját vezetik. Mephistroth rémur, a Légió azerothi előőrsének parancsnoka, volt az utolsó, akit vele láttak.$B
Sargeras Jogara
$B$B
$BHalandó kezek nem arra rendeltettek, hogy ezt a botot tartsák. Sargeras parancsára kovácsolták az Ősök Háborújában elszenvedett veresége után, azzal a céllal, hogy egyszer s mindenkorra meghódítsa Azerothot. Ez a jogar felszakítja a valóság szövetét, eltörli a világok közötti korlátokat, elpusztítva mindent, ami közted és a célod között áll.$B
$BHa szerencséd van, csak ennyi kárt okoz.$B
Sargeras Jogara, Első Rész
$B$B
$BAz Ősök Háborúja alatt Azshara éjelf királynő és Nemeself varázslói megpróbáltak egy portált nyitni, amely lehetővé tenné Sargeras belépését Azerothra. A kihívás példa nélküli volt; soha senki nem épített még olyan átjárót, amely elég erős lett volna egy titán számára. A Nemeselfek hetekig dolgoztak pihenés nélkül, varázslatokat készítve és szőve, hogy utat találjanak az éjelfek kolosszális erőforrásán, az Örökkévalóság Kútján keresztül.$B
$BDe éppen amikor Sargeras kilépni készült a világba, az éjelf ellenállás megzavarta a Nemeselfek varázslatát és lerombolta az Örökkévalóság Kútját. Sargerast visszavetették a Kanyargó Semmibe, ambícióját megtagadták, és a legnagyobb esélye Azeroth meghódítására kicsúszott a kezéből. A Sötét Titán bosszút esküdött.$B
$BLe fogja dönteni a falakat önmaga és a zsákmánya között.$B
Sargeras Jogara, Második Rész
$B$B
$BAz Örökkévalóság Kútjánál elszenvedett veresége után Sargeras azonnal megtervezte a következő módszerét Azeroth beszivárgására. Tudta, hogy nem támaszkodhat egy statikus portálra; egy titán kiszolgálásához egy ilyen átjáró csillagászati mennyiségű erőt igényelt, és a legígéretesebb forrást megsemmisítették az utolsó kísérlete során. Ráadásul a Nemeselfek fáradságos előkészületei és varázslatai elárulták szándékait, ami lehetővé tette az éjelf ellenállásnak, hogy meghiúsítsa őt. Ha le akarta győzni Azeroth védelmezőit, Sargerasnak minimális figyelmeztetéssel kellett belépnie a világba.$B
Így megparancsolta az eredaroknak, hogy kovácsoljanak egy eszközt, amely csak rövid időre szakítana fel hasadékokat a világok között, éppen annyi időre, hogy lelkének egy része átjusson. Bár ez azt jelentette, hogy nem léphetett be Azerothra legpusztítóbb formájában, egy ilyen eszköz utat nyitna avatárjának, hogy vezesse a Légió invázióját, vagy finomabb cselszövéseket hajtson végre.$B
$BEgy ilyen eszköz a fizikai univerzum integritását is gyengítené, és azzal fenyegetne, hogy összeomlik, de Sargeras ezeket csak mellékes előnyöknek tekintette.$B
Sargeras Jogara, Harmadik Rész
$B$B
$BÉvezredekkel ezelőtt Sargeras megparancsolta legtehetségesebb eredar varázslóinak, hogy építsenek neki egy kozmikus faltörő kost. Nem okoztak csalódást.$B
$BElőször is, mágusok tucatjai végeztek sötét rituálékat, hogy számtalan portált egyetlen botba csatornázzanak. Ezután a megerősített ereklyét a Nagy Sötétség minden sarkába kivetítették, beleszőve a valóság szövetébe, egy olyan szálat hozva létre, amelyet meg lehet húzni, hogy tetszés szerint felbontsák a fizikai univerzum varratait. Ennek a szörnyű vállalkozásnak a táplálásához száz boszorkánymester száz démont áldozott fel, kiválasztva őket a Légió azon csapatai közül, amelyek részt vettek Azeroth sikertelen inváziójában.$B
$BÍgy kovácsolták Sargeras Ékköves Jogarát. Így született meg Azeroth végzete.$B
Sargeras Jogara, Negyedik Rész
$B$B
$BSargeras Jogara a csúcsát díszítő csillogó ékkőről ismert. Sokan azt feltételezik, hogy Sargeras gonosz szemét jelképezi, amely csak egy pillantást vetett Azerothra, mielőtt a bukott titánt visszarángatták a Kanyargó Semmibe. De az igazság egészen más.$B
$BNemsokára az Ősök Háborúja után Sargerasnak látomása volt: az Örökkévalóság Kútja újra beomlott, de ezúttal Azeroth magjába rántotta. Csak egy pillanatig volt ott, de abban a pillanatban meglátta Azeroth szunnyadó világlelkét – és abban a pillanatban a világlélek kinyitotta egyik szemét, és a Sötét Titánra nézett. El volt ragadtatva.$B
Azóta Azeroth világlelkének szeme nem volt messze a gondolataitól. Megparancsolta a jogart kovácsoló eredaroknak, hogy azzal a magányos, csodálatos gömbbel koronázzák meg. Mellé az eredarok két nathrezim szárnyat helyeztek, tanúságtételként Sargeras világlélekről alkotott koncepciójáról: megrontott, démoni, és ami a legfontosabb, az övé.$B
Sargeras Jogara, Ötödik Rész
$B$B
$BSargeras Jogara az arkán és vészes varázslat csodája volt, egy titánhoz méltó eszköz. Fel tudta hasítani a fizikai univerzum kötőszövetét, portálokat nyitva bármely birodalomhoz, amit Sargeras kívánt, de az általa létrehozott hasadékok csak lelkének egy részét engedték be. Ez egy kisebb hátrány volt. Sargerasnak egyszerűen csak ötletesebbnek kellett lennie a terveivel. És így várt.$B
$BÉvezredekkel később Sargeras meglátta a lehetőséget. Aegwynn Őrző Azeroth leghatalmasabb mágusává vált, és még Tirisfal Tanácsa sem tudta irányítani. Büszkesége kiváló jelöltté tette a megrontásra. Sargeras nem tudott beszivárogni Azerothra leggyilkosabb formájában, de talán felhasználhatja a lázadó Őrzőt eszközként cselszövéseihez.$B
Sargeras Jogara, Hatodik Rész
$B$B
$BAegwynn, Tirisfal Őrzőjének naplójából:$B
$B„Befejeztük a Légió csatlósainak szétverését, amikor az ég feketére váltott. A szám kiszáradt, a szőr felállt a tarkómon, olyan ingerekre reagálva, amelyeket halandó érzékeim nem tudtak felfogni. Olyan volt, mint egy szörnyű vihar eljövetele, közvetlenül azelőtt, hogy a zivatarfelhők ránk szabadítanák kataklizmikus rohamukat. Mégis a levegő mozdulatlan maradt, mint a nagy Galakrond csontjai. Valami nem volt rendben, nagyon nem, és mi csak várhattunk.$B
„Mindig emlékezni fogok a hangra. Arra a csúszós, üreges, RECCSENŐ hangra, mint amikor egy buzogány kettéhasítja egy óriás koponyáját. De ez nagyobb volt – hangosabb, hosszabb. Átszúrt, mint egy nyíl a mellkasomon, bár tudtam, hogy a törés valahol távolabb történt. A világ szélei mintha megremegtek volna, és egy pillanatra azt hittem, összeomlanak. De nem tették.$B
$B„Ekkor lépett be a csatatérre Sargeras avatárja.”$B
Sargeras Jogara, Hetedik Rész
$B$B
$BNorthrend jeges pusztaságaiban Sargeras csatába hívta Aegwynn Őrzőt, ellenfelére támadva, miközben az Azerothra szakított portál bezárult mögötte. Avatárja csak halvány árnyéka volt igazi formájának, de ez aligha számított. Végül is, még ha nem is tudja legyőzni Aegwynnt, még mindig felhasználhatja őt saját céljaira. Csak meg kellett gyengítenie a védelmét, nyílást teremtenie, hogy szellemének egy szilánkja áttörhessen. Ahogy a jogarral beszivárgott Azerothra, úgy fogja megszállni Aegwynn lelkét is, megrontva azt a Légió egy újabb eszközévé.$B
$BUtólag Aegwynn a legbrutálisabb csatának fog emlékezni, amit valaha vívott, de végül elpusztította Sargeras avatárját egy arkán erő lavinájában. Ahogy diadalmasan állt bukott ellenfele felett, alig hitte el, hogy nyert.$B
$BCsak azt nem tudta, hogy elvesztette.$B
Sargeras Jogara, Nyolcadik Rész
$B$B
$BAegwynn, Tirisfal Őrzőjének naplójából:$B
$B„Legyőztem a Nagy Ellenség, Sargeras avatárját, de nem tudom élvezni a győzelmemet. Üresség van a mellemben, egy állandó fájdalom egy olyan sebtől, amelynek eredetét nem ismerem. Biztosan a csata megterhelésétől van.$B
$B„Eltüntetem a bukott titán behatolásának maradványait. Avatárja, bár csak egy töredéke teljes formájának, méretben vetekszik Galakronddal, és nem hagyhatom, hogy csontjai a gargantuai proto-sárkány mellett kapjanak helyet. Ki tudja, milyen gonosz métely vár felszabadulásra? Még halálában is rosszindulatú a holttest, elátkozott jogarát markolja, mintha még mindig uralkodni akarna.$B
„A jogar. Senki sem forgathatja. Ezzel az eszközzel lépett be Sargeras Azerothra, egy olyan sebet szakítva az univerzumba, amely a világunk megsemmisítésével fenyegetett. A bot tetején lévő szem bámul rám, gúnyolódva. Gondoskodni fogok róla, hogy soha többé ne lássa a napvilágot.”$B
Sargeras Jogara, Kilencedik Rész
$B$B
$B miután Aegwynn legyőzte Sargeras avatárját, a holttestét Suramar romjaiban temette el, az általa viselt ereklyékkel együtt. Mélyen a tenger alatt, elvarázsolt Nemeself pecsétekkel védve, Sargeras Jogara évszázadokig ott maradt, ereje csorbítatlanul.$B
$BSargeras megpróbálta visszaszerezni a bot feletti irányítást Aegwynnen keresztül, de a feladat nehezebbnek bizonyult, mint amire számított. Sokféleképpen tudta befolyásolni az Őrzőt, de nem tudta rákényszeríteni, hogy kihantolja a jogarát a vizes sírjából. Valami visszatartotta, egy ősi ösztön, ami hangosabb volt Sargeras suttogásánál. Tudta, hogy az ereklye veszélyes, hogy használata minden dolog elpusztítását kockáztatja. Még a Sötét Titán által megszállva sem engedett.$B
Sargeras rájött, hogy nagyobb finomságra van szükség. Végül kiterjesztette gonosz befolyását Aegwynn fiára, Medivhre, ahogy az az anyaméhben fejlődött. Ezen az új eszközön keresztül Sargeras azt tervezte, hogy visszaszerzi szeretett jogarát.$B
$BHa sikerült volna neki, Draenor világa talán nem semmisült volna meg.$B
Sargeras Jogara, Tizedik Rész
$B$B
$BA Sötét Titánon kívül Sargeras Jogarának kevés viselője volt. Egyikük Ner'zhul, az ork boszorkánymester volt.$B
$BA Horda veresége után a Második Háborúban Ner'zhul új világokba vezető átjárók megnyitásával próbálta felélénkíteni követőit, hogy meghódíthassák azokat. Ebből a célból elküldte szolgáit, hogy különböző ereklyéket szerezzenek vissza Sargeras Sírjából, beleértve a jogart is, amelyet a bukott titán évszázadokkal korábban Azerothra való beszivárgásra használt.$B
Ner'zhul azonban nem volt Sargeras, így nem tudta egyszerűen megparancsolni a botnak, hogy nyisson portálokat. Várnia kellett, amíg Draenor csillagzatai megfelelően állnak, és csak más ereklyékkel együtt használhatta a jogart. A boszorkánymester türelmetlenné vált, frusztrálta a korlátai. Gul'dan koponyájának hatásától megrészegülve látomásai voltak egykori tanítványáról, aki arra buzdította, hogy szabadítsa fel isteni erejét.$B
$BAmikor végre eljött a pillanat, hogy Ner'zhul cselekedjen, vad elszántsággal tette, nem törődve a következményekkel. Nem számított neki, ha Draenor elpusztul; sőt, öröksége részeként üdvözölte. A jogarral lyukat lyuk után robbantott a valóság szövetébe, szétszaggatva a Draenort a fizikai univerzum többi részével összekötő varratokat. Ahogy fejjel előre rohant az egyik portálon, hallotta, ahogy a világ mögötte darabokra törik.$B
Sargeras Jogara, Tizenegyedik Rész
$B$B
$B miután Draenor elpusztult, Kil'jaeden démonúr elvette Sargeras Jogarának irányítását Ner'zhultól. Végre az ereklye visszakerült a Légió birtokába, és Kil'jaeden nekilátott, hogy felhasználja Azeroth megtámadására.$B
$BDe nem volt olyan hatalmas, mint Sargeras; még a saját avatárjának sem tudott elég hatalmas portált nyitni. Ezért szövetkezett Kael'thas Napvándorral, hogy átjárót hozzanak létre a Napkúton, a vérelfek romos erőforrásán keresztül. A jogar világrengető erejével kombinálva Kael'thas portálja utat nyitott Kil'jaeden teljes formájának.$B
Azonban mielőtt a démonúr Azerothra léphetett volna, Anveena, a Napkút energiáinak megtestesülése közbelépett. Feláldozta magát, minden erejét a Csalóra szabadítva, és lehetővé téve, hogy visszavessék a Kanyargó Semmibe – Sargeras Jogarával együtt.$B
$BA botot azóta nem látták Azerothon. Sovány vigasz, mert a Légió biztosan újra fel fogja használni a világba való beszivárgásra. De mindegy, ki forgatja, a fenyegetés, amit jelent, kimondhatatlan. Draenor pusztulása tanúsítja azt a pusztítást, amit még a halandók is véghez tudnak vinni ezzel a fegyverrel.$B
\\r$B
\\r$BIn ages to come the Tideskorn break
\\r$BBy burning foe, in hearts aflame
\\r$BThe clans sundered, his spear struck deep
\\r$BThe war within feeds the foe without
\\r$B
\\r$BBut from his ashes our hopes arise
\\r$BOf king and maiden of spear and shield
\\r$BShadowed from watchers, she seeks no throne
\\r$BBut rule she must, lest the Tideskorn fall
\\r$B
\\r$BAmong the outcasts, she hides from fate
\\r$BIn Skold-Ashil her destiny waits
\\r$BBlessed by Eyir, her spear must seek
\\r$BUnworthy rulers and would-be kings
\\r$B
\\r$BBut as she rises, so too she falls
\\r$BWith heavy heart of God-King's blood
\\r$BWhat once was friend will turn to foe
\\r$BA final battle with twisted sides
\\r$B
\\r$BFrom her fall, a queen will rise
\\r$BChosen by titans, vrykul and men
\\r$BTo take the spear to burning foes
\\r$BAnd retake to tides long scorned.
\\r$B
MILITARY RANKS OF THE HORDE &",
[2]="\"$B$BOFFICER RANKS OF THE HORDE
$B
Part 1
$B$B
High Warlord
$B
$B
Warlord
$B
$B
General
$B
$B
Lieutenant General
$B
$B
Champion
$B$B\"", [3]="\"$B$B
OFFICER RANKS OF THE HORDE
$B
Part 2
$B$B
Centurion
$B
$B
Legionnaire
$B
$B
Blood Guard
$B
$B
Stone Guard
$B$B\"", [4]="\"$B$B
HORDE ENLISTED RANKS
$B
$B
First Sergeant
$B
$B
Senior Sergeant
$B
$B
Sergeant
$B
$B
Grunt
$B
$B
Scout
$B$B\"", [5]="\"$B$B
OFFICER RANKS OF THE ALLIANCE
$B
Part 1
$B$B
Grand Marshal
$B
$B
Field Marshal
$B
$B
Marshal
$B
$B
Commander
$B
$B
Lieutenant Commander
$B$B\"", [6]="\"$B$B
OFFICER RANKS OF THE ALLIANCE
$B
Part 2
$B$B
Knight-Champion
$B
$B
Knight-Captain
$B
$B
Knight-Lieutenant
$B
$B
Knight
$B$B\"", [7]="\"$B$B
ALLIANCE ENLISTED RANKS
$B
$B
Sergeant Major
$B
$B
Master Sergeant
$B
$B
Sergeant
$B
$B
Corporal
$B
$B
Private
$B$B\"", }, [179909]={ [1]="\"$B$B
$B
$B
Here lies Durotan - first Chieftain of the Frostwolf Clan, and father of our honored Warchief, Thrall. He was the bravest of our kind - betrayed by those who would see our people enslaved. Durotan gave his life that our freedom might be gained. We honor him - and the legacy he passed on to us through his son.
$B
Drek'Thar, Far Seer of the Frostwolves
$B$B\"", }, [180088]={ [1]="To my love,\\r$B\\r$BI confess that I remember. By some miracle, this echo of our past found me. I saved it, and with it, saved all that we were.\\r$B\\r$BPerhaps it was my undoing. I scorned the Archon's trust and so fell prey to this nightmare.\\r$B\\r$BBut the flicker of you comforts me in my final moments. Fate is blind to this horizon, but may we be as one anew.", }, [180175]={ [1]="Értekezés a henbesti logikáról$B$BA henbesti logika bármely tanulmányának két alapvető tudományágat kell figyelembe vennie.$B$BAz első a mondatösszekötők megértése, amely arra ösztönzi a diákot, hogy megfontolja, hogyan kapcsolódnak és módosulnak a kijelentések logikai operátorok, például a \"ha\" vagy a \"nem\" által.$B$BA második a szimbolikus nyelv megértése, amely belsőleg referenciális és közös tapasztalaton alapul. A \"sárga\" szó egy henbesti logikát tanuló diák számára utalhat egy bizonyos árnyalatra, de kapcsolódhat a titoktartás fogalmához is. Az értelmezés kulcsa a kontextusban rejlik.", }, [180177]={ [1]="Matyas's Ruminations on True Names\\r$B\\r$BIt is ironic that our names in life, our very identity for such a brief period of existence, are such a terrible liability for venthyr. I need only ascertain which sinstone and true name describes the deeds of each of my rivals to compel them to my will. \\r$B\\r$BThe work of finding the stones is simple enough with sufficient labor. Persistent research, access to records, and intellect are the keys to matching them to their owners. Surely if I had access to Oribos, I could simplify this process.\\r$B\\r$BIt has been my greatest pleasure to force sneering nobles to serve me--and House Briarbane.", }, [180367]={ [1]="Hívunk téged, Zanza of Zuldazar.$B$BÁldd meg azokat, akik a segítségedet kérik, Loa Zanza. Áldd meg azokat, akik a zandalariakkal szövetkeznek!$Bemberek.$B$BSegítsetek nekünk a szükség idején. Segíts nekünk Loa. Adj nekünk erőt, hogy lecsapjunk ellenségeinkre. Adj nekünk erőt, hogy ismét legyőzzük a Vér Istent.", }, [180436]={ [1]="Dunmira vén$BAshamane$BNyga'Thella", }, [180643]={ [1]="Több ezer évvel ezelőtt a száműzött Highborne-ok partra szálltak Lordaeron partjainál, és megalapították Quel'Thalas elvarázsolt királyságát. Ezek a magukat magas elfek, ahogyan ők nevezték magukat, hatalmas, mágikus energiák forrását hozták létre földjük szívében - a Napkutat. Idővel egyre inkább függővé váltak a Napkút instabil energiáitól - függetlenül a keserű leckéktől, amelyeket az elmúlt korokban tanultak.", [2]="A Harmadik Háború során a gonosz Arthas herceg megszállta Quel'Thalast, és az egykor hatalmas birodalmat rommá és hamuvá változtatta. Élőhalott serege megtizedelte a magas elf népesség közel kilencven százalékát. Ráadásul a Napkút energiáit arra használta fel, hogy feltámassza Kel'thuzadot - egy hatalmas élőholt Lichet -, és ezzel megfertőzte a Napkút misztikus vizét. A néhány túlélő elf, aki rájött, hogy elszakadtak az árkán erejük forrásától, egyre ingatagabbá és kétségbeesettebbé vált.", [3]="Az elfek legsötétebb órájában érkezett Kael'thas Sunstrider - Quel'Thalas királyi vérvonalának utolsó tagja. Kael, ahogyan általában ismerték, tudta, hogy népe maradványai nem sokáig maradnak életben a tápláló mágia nélkül, amely egykor erőt adott nekik. Népét elesett honfitársaik tiszteletére vérelfeknek nevezte át, és megtanította őket, hogyan csapoljanak le a környezeti misztikus energiákra - akár démoni energiákra is -, hogy csillapítsák szörnyű mágia iránti szomjukat.", [4]="Kael'thas új sorsot keresve népe számára - amelyet az elf népnyelvben ma Sin'dorei néven emlegetnek - elmerészkedett a távoli Kívülföld világába, ahol találkozott a bukott éjszakai elf Illidannal. Illidan gyámsága alatt Kael és vértanúi visszanyerték korábbi hatalmuk nagy részét.", [5]="Sajnos a démoni energiák felkarolásának gyakorlata azt eredményezte, hogy a vérelfek egykori szövetségbeli bajtársaik elkerülték őket. Így az Azerothon megmaradt vértündék kétségbeesetten várják a Hordától, hogy segítsen nekik eljutni Kívülföldre, ahol újra egyesülhetnek Kael'thasszal, és elérhetik az arany sorsot, amit ő ígért nekik.", }, [180965]={ [1]="Dear Sika,\\r$B\\r$BPlease have a wonderful and relaxing time while you are away. I will escort all of your supply shipments for the entire week, to ensure that there are no delays.\\r$B\\r$BHave fun,\\r$BAdonas", }, [180966]={ [1]="Steward Sika,\\r$B\\r$BI will do more to help out. Please, enjoy yourself and have a rest.\\r$B\\r$BRespectfully,\\r$BLeda", }, [180967]={ [1]="Hello Sika!\\r$B\\r$BYou do so much for everyone and you deserve a rest. I am so happy to help Forgelite Sophone and learn more from her. You are doing me a favor!\\r$B\\r$BYour Friend,\\r$BIkaran", }, [180968]={ [1]="Sika,\\r$B\\r$BI promise I will be better about keeping things clean at the forge, so you have more time. Please have a good time.\\r$B\\r$B- Sophone", }, [181062]={ [1]="\"$B$B$BAnthony Ray Stark$B
$B$B1961 - 2005$B
$B$B\"", }, [181367]={ [1]="\"Ta Cartel Stock Requirements\\r$B\\r$B1. A talking frog. Most won't admit they are able to communicate unless they have a good reason. Try doing things that might trick them to speak up or laugh.\\r$B\\r$B2. Some regenerative magma. Try looking somewhere really hot for something really ancient.\\r$B\\r$B3. An original \\\"\"Glenzu\\\"\" artwork created with Luminous Pigment. You will need to provide enough pigment, perhaps ten or so, for the artist to do his best work.\"", }, [181369]={ [1]="Itt fekszik egy peon maradványa, aki kemény szívű volt. Megpróbált harcolni, de csak fingott.", }, [181475]={ [1]="A legfőbb szövetséges parancsnok, Anduin Lothar emlékére: Egy férfi, aki mindent feláldozott volna a királya, a népe és a hazája védelmében...$B$BHadd tudják meg ellenségeink a nevünket. Szövetségeseink tisztelegjenek elhunytunk előtt. Mi vagyunk Lothar fiai. $B$B- Turalyon tábornok$B", }, [181573]={ [1]="Itt van egy üveg hamu. Ez az épelméjűségem, a szenvedélyem és a lendületem hamuja. Mindegyik, teljesen megsemmisült önmagában. Emlékezzenek mindazok, akik a Pokol tüzének e kietlen földjeire tekintenek, erre az elesett parasztra. Vért ontott a Szövetségért, és áldozatot hozott a Hordáért, csak azért, hogy teljesen megőrüljön a gonosz és lelketlenek által, akik felfalták azt, ami a legdrágább volt számára. Ahogyan ők lakmároznak a fáradozásaiból, szenvedjék el a haragját. Talán nem ebben a világban, de minden következő világban. Ez az én nyilatkozatom, ünnepélyes esküm és örök ígéretem. Megbosszulom a szenvedésemet.", }, [181699]={ [1]="First, the House of Rituals within Maldraxxus--their main ritual site is far too close--and active--for my tastes.\\r$B\\r$BSecond, the Eonian Archives within your ally's realm. The details need not concern you.\\r$B\\r$BThird, I have a keen interest in Tirna Vaal within Ardenweald. I must be appraised of the goings-on there.\\r$B\\r$BLastly, I must keep an eye on Denathrius's home of Castle Nathria. At least some of my motivations here should be...obvious.", }, [181895]={ [1]="Trans-dimensional Ship Repair for Simpletons, by Jamus Kaesi$B$B$B
$B
$BTHE GREEN HILLS OF STRANGLETHORN$B
$B$B
$Bby Hemet Nesingwary$B
$B$B\"", [2]="Az első napunk olyan jól telt, ahogy az első napoktól elvárható. Az időnk nagy részét az alaptábor kialakításához szükséges előkészületek megtétele kötötte le. Egy édesvizű folyó beömlésénél találtam egy ideális helyet. A közelben lévő régi, elhagyatott dokkokból ítélve ez a hely valamikor régen lakott volt. Az eredeti lakókról csak az idő dönthet.", [3]="Erre az expedícióra összehívtam Ajeck Rouackot és Sir S. J Erlgadint, valamint megbízható szolgámat, Barnil Stonepotot. Ajeck apja oldalán számos csatában harcoltam a Szövetség védelmében. Látni őt felnőni egészen különleges. Az apja jól megtanította őt a fegyverforgatásra. Az íjjal kapcsolatos képességei elgondolkodtatnak, vajon elf vér folyik-e az ereiben.", [4]="Sir S. J. Erlgadin az emberi arisztokráciából származik. Apja, Erlgadin gróf, nagylelkűségéről volt híres. A gróf volt az, aki lobbizott a kőművesek céhének jobb munkakörülményeiért Stormwind második nagy háború utáni helyreállítása során.", [5]="A következő években, miután Stormwind elárulta a Kőművesek Céhét, Sir Erlgadin egyre keserűbb lett a nemesek királyságon belüli szerepével kapcsolatban. Nem kívánta többé fenntartani azt a pozíciót, amelyet apja vérvonala szerzett neki a Nemesek Házában.$B$BDe elkalandoztam. Ennek a történetnek nem az a célja, hogy politikai értekezésként vagy életrajzként szolgáljon. Ez a beszámoló a Stranglethorn.... zöld dombjain nagyvadakra vadászva szerzett tapasztalataimról szól.", [6]="A nappal együtt keltünk fel. Barnil elkezdte elkészíteni a reggeli ételt. Észrevettem, hogy Ajeck figyelme kissé elterelődött. A napi vándorlás hosszú lesz, és a vadászatunk veszély közelébe visz minket. Az összpontosítás hiánya könnyen vezethetett volna tévedésbe. Ajeck azonban úgy tűnt, képtelen elterelni a tekintetét Barnilról, aki a folyó partján állt, és az étkészletét öblítette ki.", [7]="Éppen amikor meg akartam kérdőjelezni Ajeck érdektelenségét a napi vadászstratégia iránt, a lány a tegezéért nyúlt, előhúzott egy nyilat, és egyenesen szegény Barnil felé lőtt. De Ajeck nem Barnilra lőtt. Amikor ugyanis Barnil tátott szájjal félreállt, egy nagy folyami krokodiliszkusz úszott a felszínre, Ajeck nyílvesszője pedig tökéletesen a két nagy szeme közé került.", [8]="Elindultunk nyugat felé, a sűrű dzsungel sűrű burjánzásán keresztül. Lassú, megfontolt léptekkel haladtunk a sűrű lombok között, zsákmányt keresve. A reggel csalódott csendben telt el. Semmi sem mozdult a Vale-ben, még egy szellő sem fújt. Délutánra az expedíció nyugtalanná vált. Barnil már nem egy prédát üldöző ragadozó óvatos lépteivel haladt. Inkább ügyetlenül trappolt az ösvényen, gyakran zajosan lépkedve a száraz leveleken vagy a lehullott ágakon.", [9]="Az egyik ilyen tévedés során Erlgadin súlyos kezét Barnil vállára tette. Ajeck és én csak egy futó pillantást vetettünk rá, feltételezve, hogy a férfi egyszerűen csak megdorgálja Barnilt a figyelmetlensége miatt. Erlgadin azonban lassan intett a fejével egy közeli kidőlt fa felé. Két szúrós fekete szem nézett vissza ránk, épp a borotvaéles agyarakkal teli száj felett.", [10]="A vadállat egy hím fojtogatótigris volt. Mielőtt felhúzhattam volna a puskámat, Erlgadin felemelte a számszeríját, és rálőtt a szörnyetegre. A nyílvessző célt tévesztett, és erősen eltalálta a fenevad bal szárnyát. A tigris hiába próbált menekülni, de a sebe túl súlyos volt. A fenevad néhány tragikus másodpercig botladozott, amíg Barnil egy eldobott fejszével be nem fejezte a gyilkosságot.", [11]="Az elejtés ünnepi hangulatot teremtett az expedíció tagjai között. Barnil mézsört töltött mindenkinek. De az ünneplésünk rövid életű volt. Miközben előkészítettük a tetemet az alaptáborba való visszaszállításra, mindannyiunkat váratlanul ért egy szörnyű morgás. Életeim során soha nem hallottam még ilyen vérfagyasztó hangot.", [12]="Egy sziklás szakadék tetején, a lenyugvó nap által sziluettbe vonva, ki tudtam venni a legnagyobb ragadozó macskát, amelyet valaha is láttam. Sikerült egy ügyetlen sortüzet leadnom a puskámmal, de a macska megállta a helyét. Még egyszer morgott, ezúttal hangosabban, mint az első alkalommal, és eltűnt.$B$BÖsszeszedtük a holminkat, és ünnepélyesen elindultunk vissza a táborba.", [13]="Megígértem az expedíciónak, hogy a következő napot párducvadászattal fogjuk tölteni, mivel a bundájukra nagy a kereslet Azeroth-szerte. Csak akkor van értelme, hogy ilyen kereslet van, ha az összes munkaképes vadász, prémvadász és szőrmekereskedő az életét áldozza oly hősiesen a Szövetség nevében.", [14]="Ajeck és Sir Erlgadin nagyon szerették volna megtanulni, hogyan lehet hatékonyan vadászni egy törpe puskával. Megkértem a két embert, hogy hagyják az alaptáborban a primitív távolsági fegyvereiket. Barnil és én felszereltük őket Ironforge legjobb lőfegyvereivel.", [15]="Ezen a napon dél felé vettük az irányt, friss párducnyomokat követve. Hamarosan elértünk egy szakadékot, amelyet egy hatalmas kötélhíd hidalt át. Nem tudtam nem gondolni Brann e vidékről szóló leíró írásaira, amikor megláttam ezt a mérnöki csodát. Oly gyakran feltételezték, hogy az őslakos trollok primitív és műveletlen faj, mégis, ahogy a híd mesteri kivitelezését bámultam, felismertem, hogy a troll építők milyen ügyesen megbirkóztak a lehetetlennek tűnő mutatvánnyal.", [16]="\"Hamarosan Ajeck délnyugat felé követte a párducot. Csendesen sétáltunk, fegyverek készenlétben, várva a zsákmányt. A közeli fák közül egy gallyak csattogása azonnal felhívta a figyelmünket. Valami volt odabent. Egyetlen szigorú pillantás Barnilra elég volt, hogy közöljem a gondolataimat. Barnil lassan leeresztette a puskáját. Ez a zsákmány nem nekünk szólt", [17]="Ajeck és Sir Erlgadin egyaránt készenlétben állt, fegyverüket a lengő fák tövében lévő, dúsan burjánzó növényzetre szegezve. A déli nap erősen sütött ránk. Lassú izzadságcsepp csordogált le Elrgadin halántékáról, miközben visszahúzta a csapszeget. A kattanás hangjára a sűrű növényzet kettévált, és egy nagy fekete párduc - egy gyönyörű példány - szökkent ki a síkságra.", [18]="Az emberek a párducot vették célkeresztbe, amint az a fasor szélén futott. Fegyvereik csövei tökéletesen párhuzamosan mozogtak. Barnil sürgető pillantást vetett rám, de én nemet ráztam a fejem. Ez a vadászat az embereké volt, nem Barnilé vagy az enyém. Erlgadin dörgő lövést adott le, amely teljesen eltévesztette a párducot. Úgy látszik, nem volt felkészülve a puskalövés heves visszarúgására.", [19]="A fegyvere hevesen visszadobódott a karjában. A cső oldalra csapódott, és Ajeck puskája alá került. Ajeck pontosan ezt a pillanatot választotta, hogy meghúzza a ravaszt. A puska, amelynek célzása most már ügyetlenül a fák vonala felé koppant, határozott robajjal elsült. Madárraj sikoltott ki a lombkoronából, minden irányba szétszóródva. Füstfelhő szállt fel a fák közül. Ámulva néztük, ahogy egy hatalmas ág egyenesen a menekülő párducra zuhant, és eltörte a hátát.", [20]="Ahogy teltek a hetek, a párduc- és tigrisbőrökből felhalmozott készletünk hatalmasra nőtt. Úgy döntöttem, hogy itt az ideje, hogy az expedíció egy új kihívásra összpontosítson: A ragadozókra.$B$BAz emberek, bár nagyra értékelték a Barnil és én általam felajánlott képzést, úgy döntöttek, hogy tartózkodnak a lőfegyveres vadászattól. Ajeck sokkal jobban érezte magát egy finoman felhúzott íjjal, Sir Erlgadin pedig soha nem hagyta el a tábort a robusztus számszeríja nélkül.", [21]="Hajnalban indultunk el, dél felé, a Tkashi romok mellett. Barnil aggodalmának adott hangot, hogy esetleg a Vércsap törzs tagjaival találkozhatunk. Emlékeztettem Barnilt, hogy a Bloodscalpok inkább törzsi ellenségük, a Koponyaszakítók elpusztításával foglalkoznak. Mondanom sem kell, hogy Barnil a legkevésbé sem volt megnyugodva. Nálam azonban volt egy töltött puska, egy puskaporral teli táska és három halálos vadász, hogy enyhítsem a barátságtalan rajtaütés miatti aggodalmakat.", [22]="Álltam már a csatatéren egy toronymagas pokolfajzat előtt, miközben a Lángoló Légió serege minden irányból előrenyomult. Egy zabolátlan trollcsapat olyan ártalmatlannak tűnik, mint egy nyúl Dun Morogh dombjain.$B$BBarnil nagy megkönnyebbülésére esemény nélkül haladtunk el a Tkashi romok mellett. A csapat továbbindult nyugat felé, a Nagy-tenger felé, megkerülve Zul'Kunda romjait, közvetlenül délre. Ahogy felértünk a magas tengerpartra, megláttuk az első Raptort.", [23]="A fenevad még csak észre sem vette a jelenlétünket. Valójában az egyetlen üdvözlés, amit az expedíciótól kapott, egy golyó volt a szemei között.$B$BSir Erlgadin egy kiadós *hurrá* hangot adott ki, amikor Ajeck lelkes helyesléssel bólintott felém. Átkutattam a csomagomat a pipám után kutatva, remélve, hogy élvezhetem az ünnepi füstöt. Barnil a domboldalon kezdett el kapkodni, hogy visszaszerezze a Raptor tetemét. Azzal az elégedettséggel bámultam az elesett vadállatot, amely minden nagy zsákmányt kísér.", [24]="De nem sokáig gyönyörködhettem a gyilkosság dicsőségében. Amikor ugyanis a horizont felé fordítottam a tekintetem, több sziluett is feltűnt a dombtetőn, közvetlenül szegény Barnil fölött.$B$B*Fleah, Barnil!* kiáltottam. Ajeck, Sir Erlgadin és én golyók, nyilak és villámok sortüzét zúdítottuk Barnil fölé és az üldöző ragadozók felé. Egyikünk a zűrzavar közepette célba talált.", [25]="\"Sietve leadott lövéseink elég voltak ahhoz, hogy Barnil megmeneküljön. Barnil visszaballagott a hegyről, és újra csatlakozott a csapathoz. Mi a dzsungelbe menekültünk", [26]="A tenger felé vezettem a csapatot, remélve, hogy a partvonal menedéket nyújt a Raptorok elől. Sietségünkben túlságosan északra sodródtunk, egy bizonytalanul magasan fekvő helyre. A hiba megtörtént. Az én hibám volt. Egy meredek sziklafal előtt álltunk meg, a Raptorok csak néhány lépésnyire mögöttünk.", [27]="Lassan előreléptem, felemelt fegyverrel. A halálba vezettem ezeket a bátor vadászokat. Meg fogok halni, hogy megvédjem őket. A nyársfarkú ragadozók különösen vadak, könyörtelen vérszomjukról ismertek. Messze túlerőben voltak. De átkozott legyek, ha hagyom, hogy megöljenek engem és a bajtársaimat anélkül, hogy előbb a saját vérüket ontanák.", [28]="Ajeck és Sir Erlgadin készenlétbe helyezték a fegyvereiket, és kétoldalt mellém álltak, háttal a tengernek. Barnil legyőzött sóhajtást adott ki, és előhúzta a fejszéjét. A Lashtails már majdnem a nyakunkon volt. Lassult az egyenletes lépésük. Most már becserkészték a prédájukat, mert tudták, hogy csapdába ejtettek minket.", [29]="És akkor valami csodálatos dolog történt. Oldalunkról meghallottuk a nagy fehér tigris határozott és félelmetes üvöltését. Számuk ellenére a Raptorok megfordultak és szétszéledtek minden irányba. Csak egy rövid fehér villanást láttunk, amikor a tigris elszáguldott mellettünk, és lecsapott az egyik ragadozóra. Nem kellett parancsot adni. Mind a négy tagunk tudta, hogy itt az ideje menekülni.", [30]="Egész úton sprinteltünk vissza az alaptáborba, soha nem lassítva. Később aznap este csendben ültünk a tábortűz körül, tudván, hogy a sors bizarr fordulata megmentette az életünket. Ilyen a nagyvad-vadászok kockázata. Játszunk a sorssal azzal, hogy kiszolgáltatjuk azt. Mégis mindannyiunknak szembe kell néznünk a sors borotvaéles fogaival. Ez a törpe csak örül, hogy ez a pillanat nem Stranglethorn zöld dombjain jött el.$B$B-A vég...", }, [182797]={ [1]="Pufilist Ring Rules:\\r$B\\r$BRule 1: Tell everyone about the Pugilist Ring!\\r$B\\r$BRule 2: Drag your friends to the Pugilist Ring if you have to!\\r$B\\r$BRule 3: If it is your first time at Pugilist Ring, welcome! \\r$B\\r$BRule 4: Muck in the eye is bad, don't do that!\\r$B\\r$BRule 5: Uh, thinking about more rules, so last rule!", }, [183742]={ [1]="To our most wondrous and resplendent Master,\\r$B\\r$BI am pleased to state that, after a lengthy study of our rivals, I have completed my observations.\\r$B\\r$BPlease accept this briefing in advance of my complete report, which shall follow forthwith.", [2]="We anticipate that certain of our targets will be more challenging to topple than others. But each is prone to manipulation in different ways, and our agents have already woven themselves into their very fabric.\\r$B\\r$BThis is, after all, the solemn duty for which you sired us. As you are fond of saying: Once a desire is understood, it can be exploited.\\r$B\\r$BEnough prologue. Allow me to summarize our findings.", [3]="In many ways, the titans will be the easiest to manipulate. Their singular goal is to impose structure upon everything they see.\\r$B\\r$BShow them a force that opposes their drive for Order, and they will be consumed by their urge to eradicate it.\\r$B\\r$BTheir pantheon, so seemingly united in purpose, is vulnerable to fracturing.", [4]="The void lords all but welcome us with open arms. They are so preoccupied with their thousand truths that they ignore the lies we sow in their very midst.\\r$B\\r$BI believe we can leverage their vast reach to position them as a foil against our other rivals.\\r$B\\r$BWe remain wary, though. Since they are observant of multiple outcomes, it is conceivable they could anticipate our coming.", [5]="Similar to the titans, the naaru and their keepers are singular in purpose. Their adherence to a linear path is an obvious shortcoming.\\r$B\\r$BThey savor nothing more than being proved right, so if they believe they have converted one of us to their precious Light, they will trust that agent implicitly.", [6]="The adherents to Life are the most insidious of opponents, perhaps because their nature is so antithetical to our own.\\r$B\\r$BStill, we learned much from observing the link between their plane and Ardenweald, and we have high confidence that a vulnerability has been identified.\\r$B\\r$BOur operative has already gained the trust of her target.", [7]="And as previously discussed, our position within the plane of Disorder is proceeding flawlessly. Consuming fel energy is not a pleasant process, but a necessary one.\\r$B\\r$BThe deception you have architected will bear fruit in the ages to come.", [8]="As ever, we shall serve as your unseen hand. We will poison every host foolish enough to invite us into their midst.\\r$B\\r$BI remain, as always, your faithful servant.", }, [185056]={ [1]="|cFFFFFFFFWANTED: HEMET NESINGWARY
$BFOR CRIMES AGAINST NATURE!
$B$B
$B
$B
$B
$B
$B
$B
$B
$B
$B
Artist's rendition of \"\"The Extinctionator\"\" in his natural habitat: the burning hellfire of the underworld.
$B$B
Last Wildlife Holocaust Location: Nagrand, Outland
$B$B
Also Known As: The Great Game Hunter, The Butcher of Badlands, The Stranglethorn Ripper, Old Man Death, Hemet, Nessie, Ol' Dirty, Ol' Dirty D, Father of the Bounty, The Extinctionator
$B$B$B$B\"", }, [189575]={ [1]="A szarvasbika kecsesen és szépen szökdécsel a földön. Elegáns vonalaik gyönyörködtetőek. Öröm a nézőnek, zsákmány a ragadozónak. Ez az örök körforgás, kezdet és vég.", [2]="No other mind could conceive the formulae required to succeed. Portal after portal, tuned and re-tuned, stretching out and looping back upon themselves. No wonder so many before me had failed!\\r$B\\r$BThe fools among our expedition rushed to plunder the land's mysteries and paid the price for their folly. Did I not insist that the First Ones would not leave their secrets unguarded?\\r$B\\r$BThe survivors learned their lesson and heeded my warnings.", [3]="We found a safe foothold. A haven from which our work began.\\r$B\\r$BBut our fragile harmony would not endure.", }, [189576]={ [1]="The deeper we delved into the mysteries of Zereth Mortis, the more my colleagues became affected. \\r$B\\r$BEven Executor Al'kreth, perhaps the most glory-driven of anyone in the expedition, began to regard the knowledge we gleaned as sacred.", [2]="In time, Al'ara and the others perceived the great truth: we could not send word of our discoveries back to the Overseer. The secrets of the First Ones were not to be plundered! Outsiders would only disrupt the crucial purpose of Zereth Mortis.\\r$B\\r$BWe shattered our portals. I blotted out my translocation equations, even from my own mind. Any temptation that might lead us back to the outer realms was forfeit.", [3]="Our hearts sang as we renounced our cartel designations! From that day forth, I was simply Firim. And while I did not seek to profit from the Progenitors' knowledge, I did want to understand it.\\r$B\\r$BThat is where the schism began.", }, [189578]={ [1]="Why had I been burdened by the company of minds so small?\\r$B\\r$BEven in a land of infinite wonder, the dullards who worked alongside me in Haven failed to appreciate the purpose that drove my every thought and deed.\\r$B\\r$BI had to reach the Sepulcher.", [2]="It was blasphemy, they claimed. The mysteries there were too sacred. Truths not to be approached, or even pondered.\\r$B\\r$BThey labeled me a heretic. When my back was turned, they sabotaged my research. Just as I neared the translation of a new cypher, Kreth would send some meddling pilgrim to interfere.\\r$B\\r$BOur bitter feud stretched on and became irreconcilable. Finally they declared me an apostate and banished me from Haven--the very foothold I had given them!", [3]="Still, I bore this indignity in a manner befitting one of my intellect and resolve. In exile, I would outpace them all.\\r$B\\r$BAnd so I did.", [4]="|A:ProgLan-w-22:0:0.75|a |A:ProgLan-w-8:0:1.16|a|A:ProgLan-w-26:0:0.88|a|A:ProgLan-w-6:0:1.13|a|A:ProgLan-w-22:0:0.75|a|A:ProgLan-w-10:0:1.22|a|A:ProgLan-w-4:0:1.19|a|A:ProgLan-w-7:0:1.22|a|A:ProgLan-w-26:0:0.88|a|A:ProgLan-w-24:0:1.16|a|A:ProgLan-w-5:0:1.19|a |A:ProgLan-w-35:0:1.00|a|A:ProgLan-w-15:0:1.16|a |A:ProgLan-w-18:0:1.06|a|A:ProgLan-w-8:0:1.16|a|A:ProgLan-w-8:0:1.16|a|A:ProgLan-w-11:0:1.25|a|A:ProgLan-w-33:0:1.00|a|A:ProgLan-w-27:0:0.97|a|A:ProgLan-w-4:0:1.19|a|A:ProgLan-w-5:0:1.19|a|A:ProgLan-w-14:0:1.06|a|n|n|A:ProgLan-w-18:0:1.06|a|A:ProgLan-w-8:0:1.16|a|A:ProgLan-w-8:0:1.16|a|A:ProgLan-w-11:0:1.25|a|A:ProgLan-w-33:0:1.00|a|A:ProgLan-w-27:0:0.97|a|A:ProgLan-w-4:0:1.19|a|A:ProgLan-w-5:0:1.19|a|A:ProgLan-w-14:0:1.06|a |A:ProgLan-w-26:0:0.88|a|A:ProgLan-w-29:0:0.72|a contextual.|A:ProgLan-w-1:0:0.59|a|A:ProgLan-w-17:0:1.28|a|A:ProgLan-w-27:0:0.97|a |A:ProgLan-w-13:0:1.19|a|A:ProgLan-w-22:0:0.75|a|A:ProgLan-w-22:0:0.75|a|A:ProgLan-w-13:0:1.19|a|A:ProgLan-w-36:0:1.22|a |A:ProgL", [5]="|A:ProgLan-w-6:0:1.13|a|A:ProgLan-w-23:0:1.25|a|A:ProgLan-w-28:0:1.06|a|A:ProgLan-w-6:0:1.13|a|A:ProgLan-w-32:0:1.16|a|A:ProgLan-w-12:0:1.00|a|A:ProgLan-w-4:0:1.19|a|A:ProgLan-w-11:0:1.25|a|A:ProgLan-w-34:0:1.28|a|A:ProgLan-w-21:0:0.91|a|A:ProgLan-w-22:0:0.75|a |A:ProgLan-w-35:0:1.00|a|A:ProgLan-w-15:0:1.16|a Reality|n|nA desire to tame the wild. Make what is vicious, playful. It can shift one to the other with enough time. The weave of reality flows in all directions making any outcome possible.", [6]="Circles and |A:ProgLan-w-5:0:1.19|a|A:ProgLan-w-27:0:0.97|a|A:ProgLan-w-33:0:1.00|a|A:ProgLan-w-17:0:1.28|a|A:ProgLan-w-10:0:1.22|a|A:ProgLan-w-36:0:1.22|a|n|n|A:ProgLan-w-1:0:0.59|a|A:ProgLan-w-17:0:1.28|a|A:ProgLan-w-27:0:0.97|a Circles|A:ProgLan-w-25:0:1.31|a|A:ProgLan-w-1:0:0.59|a|A:ProgLan-w-19:0:1.34|a |A:ProgLan-w-17:0:1.28|a|A:ProgLan-w-1:0:0.59|a|A:ProgLan-w-14:0:1.06|a|A:ProgLan-w-6:0:1.13|a|A:ProgLan-w-10:0:1.22|a|A:ProgLan-w-24:0:1.16|a|A:ProgLan-w-20:0:0.88|a|A:ProgLan-w-17:0:1.28|a|A:ProgLan-w-7:0:1.22|a|A:ProgLan-w-2:0:1.09|a|A:ProgLan-w-26:0:0.88|a|A:ProgLan-w-5:0:1.19|a |A:ProgLan-w-28:0:1.06|a|A:ProgLan-w-6:0:1.13|a|A:ProgLan-w-18:0:1.06|a|A:ProgLan-w-13:0:1.19|a |A:ProgLan-w-6:0:1.13|a|A:ProgLan-w-33:0:1.00|a|A:ProgLan-w-7:0:1.22|a|A:ProgLan-w-20:0:0.88|a|A:ProgLan-w-23:0:1.25|a|A:ProgLan-w-2:0:1.09|a |A:ProgLan-w-25:0:1.31|a|A:ProgLan-w-21:0:0.91|a harmony.|A:ProgLan-w-36:0:1.22|a|A:ProgLan-w-21:0:0.91|a|A:ProgLan-w-18:0:1.06|a|A:ProgLan-w-22:0:0.75|a|A:ProgLan-w-4:", [7]="|A:ProgLan-w-22:0:0.75|a |A:ProgLan-w-8:0:1.16|a|A:ProgLan-w-26:0:0.88|a|A:ProgLan-w-6:0:1.13|a|A:ProgLan-w-22:0:0.75|a|A:ProgLan-w-10:0:1.22|a|A:ProgLan-w-4:0:1.19|a|A:ProgLan-w-7:0:1.22|a|A:ProgLan-w-26:0:0.88|a|A:ProgLan-w-24:0:1.16|a|A:ProgLan-w-5:0:1.19|a |A:ProgLan-w-35:0:1.00|a|A:ProgLan-w-15:0:1.16|a Secrets|n|nSecrets|A:ProgLan-w-27:0:0.97|a|A:ProgLan-w-31:0:1.00|a|A:ProgLan-w-6:0:1.13|a|A:ProgLan-w-14:0:1.06|a |A:ProgLan-w-18:0:1.06|a|A:ProgLan-w-25:0:1.31|a |A:ProgLan-w-24:0:1.16|a|A:ProgLan-w-28:0:1.06|a|A:ProgLan-w-16:0:0.81|a|A:ProgLan-w-32:0:1.16|a|A:ProgLan-w-6:0:1.13|a |A:ProgLan-w-20:0:0.88|a|A:ProgLan-w-12:0:1.00|a|A:ProgLan-w-26:0:0.88|a|A:ProgLan-w-17:0:1.28|a|A:ProgLan-w-7:0:1.22|a|A:ProgLan-w-18:0:1.06|a|A:ProgLan-w-20:0:0.88|a|A:ProgLan-w-26:0:0.88|a|A:ProgLan-w-27:0:0.97|a|A:ProgLan-w-17:0:1.28|a|A:ProgLan-w-23:0:1.25|a|A:ProgLan-w-18:0:1.06|a|A:ProgLan-w-23:0:1.25|a|A:ProgLan-w-24:0:1.16|a|A:ProgLan-w-20:0:0.88|a|A:ProgLan-w-7:0:1.22|a|A:ProgLan-w-16:0:0.81|a|", [8]="Variations on Majesty|n|nI hear their song ring out across the water. Melodies in the pattern telling stories to all. Jumping. Swimming. Running. Bulbous and majestic, they stand strong.", [9]="|A:ProgLan-w-22:0:0.75|a |A:ProgLan-w-4:0:1.19|a|A:ProgLan-w-29:0:0.72|a|A:ProgLan-w-11:0:1.25|a|A:ProgLan-w-24:0:1.16|a |A:ProgLan-w-25:0:1.31|a|A:ProgLan-w-21:0:0.91|a |A:ProgLan-w-29:0:0.72|a|A:ProgLan-w-16:0:0.81|a|A:ProgLan-w-12:0:1.00|a|n|nThe land|A:ProgLan-w-23:0:1.25|a|A:ProgLan-w-8:0:1.16|a|A:ProgLan-w-23:0:1.25|a|A:ProgLan-w-20:0:0.88|a|A:ProgLan-w-20:0:0.88|a|A:ProgLan-w-23:0:1.25|a |A:ProgLan-w-34:0:1.28|a|A:ProgLan-w-14:0:1.06|a needed.|A:ProgLan-w-25:0:1.31|a|A:ProgLan-w-18:0:1.06|a|A:ProgLan-w-25:0:1.31|a|A:ProgLan-w-4:0:1.19|a dust|A:ProgLan-w-24:0:1.16|a|A:ProgLan-w-1:0:0.59|a |A:ProgLan-w-27:0:0.97|a|A:ProgLan-w-19:0:1.34|a|A:ProgLan-w-30:0:1.13|a|A:ProgLan-w-11:0:1.25|a|A:ProgLan-w-33:0:1.00|a |A:ProgLan-w-25:0:1.31|a|A:ProgLan-w-18:0:1.06|a|A:ProgLan-w-25:0:1.31|a|A:ProgLan-w-4:0:1.19|a |A:ProgLan-w-12:0:1.00|a|A:ProgLan-w-4:0:1.19|a|A:ProgLan-w-27:0:0.97|a|A:ProgLan-w-12:0:1.00|a|A:ProgLan-w-15:0:1.16|a|A:ProgLan-w-23:0:1.25|a |A:ProgLan-w-24:0:1.16|a|A:ProgLan-w-", }, [189579]={ [1]="Though access to the Sepulcher continued to elude me, I learned much by observing the automa.\\r$B\\r$BAdmittedly, I underestimated them at first. They seemed mere servitors, less capable of independent thought than even the muddle-minded attendants in Oribos!\\r$B\\r$BBut like everything else in Zereth Mortis, they were part of a pattern. A geometry that shifted, expanding and contracting as demanded by the duty put before them.", [2]="\"After all, this land is no museum", [3]="Do you see? Do you understand as I do?\\r$B\\r$BEverything about the Shadowlands--everything!--is part of the pattern. A closed system in which nothing is lost. Even that which is seemingly destroyed is merely being reshaped for a new purpose.\\r$B\\r$BPurpose. Hmm. Myopic though they are, perhaps the attendants understand some small measure of this mystery.", [4]="|A:ProgLan-w-22:0:0.75|a |A:ProgLan-w-8:0:1.16|a|A:ProgLan-w-26:0:0.88|a|A:ProgLan-w-6:0:1.13|a|A:ProgLan-w-22:0:0.75|a|A:ProgLan-w-10:0:1.22|a|A:ProgLan-w-4:0:1.19|a|A:ProgLan-w-7:0:1.22|a|A:ProgLan-w-26:0:0.88|a|A:ProgLan-w-24:0:1.16|a|A:ProgLan-w-5:0:1.19|a |A:ProgLan-w-35:0:1.00|a|A:ProgLan-w-15:0:1.16|a |A:ProgLan-w-18:0:1.06|a|A:ProgLan-w-8:0:1.16|a|A:ProgLan-w-8:0:1.16|a|A:ProgLan-w-11:0:1.25|a|A:ProgLan-w-33:0:1.00|a|A:ProgLan-w-27:0:0.97|a|A:ProgLan-w-4:0:1.19|a|A:ProgLan-w-5:0:1.19|a|A:ProgLan-w-14:0:1.06|a|n|n|A:ProgLan-w-18:0:1.06|a|A:ProgLan-w-8:0:1.16|a|A:ProgLan-w-8:0:1.16|a|A:ProgLan-w-11:0:1.25|a|A:ProgLan-w-33:0:1.00|a|A:ProgLan-w-27:0:0.97|a|A:ProgLan-w-4:0:1.19|a|A:ProgLan-w-5:0:1.19|a|A:ProgLan-w-14:0:1.06|a |A:ProgLan-w-26:0:0.88|a|A:ProgLan-w-29:0:0.72|a contextual.|A:ProgLan-w-1:0:0.59|a|A:ProgLan-w-17:0:1.28|a|A:ProgLan-w-27:0:0.97|a |A:ProgLan-w-13:0:1.19|a|A:ProgLan-w-22:0:0.75|a|A:ProgLan-w-22:0:0.75|a|A:ProgLan-w-13:0:1.19|a|A:ProgLan-w-36:0:1.22|a |A:ProgL", [5]="|A:ProgLan-w-6:0:1.13|a|A:ProgLan-w-23:0:1.25|a|A:ProgLan-w-28:0:1.06|a|A:ProgLan-w-6:0:1.13|a|A:ProgLan-w-32:0:1.16|a|A:ProgLan-w-12:0:1.00|a|A:ProgLan-w-4:0:1.19|a|A:ProgLan-w-11:0:1.25|a|A:ProgLan-w-34:0:1.28|a|A:ProgLan-w-21:0:0.91|a|A:ProgLan-w-22:0:0.75|a |A:ProgLan-w-35:0:1.00|a|A:ProgLan-w-15:0:1.16|a Reality|n|nA desire to tame the wild. Make what is vicious, playful. It can shift one to the other with enough time. The weave of reality flows in all directions making any outcome possible.", [6]="Circles and |A:ProgLan-w-5:0:1.19|a|A:ProgLan-w-27:0:0.97|a|A:ProgLan-w-33:0:1.00|a|A:ProgLan-w-17:0:1.28|a|A:ProgLan-w-10:0:1.22|a|A:ProgLan-w-36:0:1.22|a|n|n|A:ProgLan-w-1:0:0.59|a|A:ProgLan-w-17:0:1.28|a|A:ProgLan-w-27:0:0.97|a Circles|A:ProgLan-w-25:0:1.31|a|A:ProgLan-w-1:0:0.59|a|A:ProgLan-w-19:0:1.34|a |A:ProgLan-w-17:0:1.28|a|A:ProgLan-w-1:0:0.59|a|A:ProgLan-w-14:0:1.06|a|A:ProgLan-w-6:0:1.13|a|A:ProgLan-w-10:0:1.22|a|A:ProgLan-w-24:0:1.16|a|A:ProgLan-w-20:0:0.88|a|A:ProgLan-w-17:0:1.28|a|A:ProgLan-w-7:0:1.22|a|A:ProgLan-w-2:0:1.09|a|A:ProgLan-w-26:0:0.88|a|A:ProgLan-w-5:0:1.19|a |A:ProgLan-w-28:0:1.06|a|A:ProgLan-w-6:0:1.13|a|A:ProgLan-w-18:0:1.06|a|A:ProgLan-w-13:0:1.19|a |A:ProgLan-w-6:0:1.13|a|A:ProgLan-w-33:0:1.00|a|A:ProgLan-w-7:0:1.22|a|A:ProgLan-w-20:0:0.88|a|A:ProgLan-w-23:0:1.25|a|A:ProgLan-w-2:0:1.09|a |A:ProgLan-w-25:0:1.31|a|A:ProgLan-w-21:0:0.91|a harmony.|A:ProgLan-w-36:0:1.22|a|A:ProgLan-w-21:0:0.91|a|A:ProgLan-w-18:0:1.06|a|A:ProgLan-w-22:0:0.75|a|A:ProgLan-w-4:", [7]="|A:ProgLan-w-22:0:0.75|a |A:ProgLan-w-8:0:1.16|a|A:ProgLan-w-26:0:0.88|a|A:ProgLan-w-6:0:1.13|a|A:ProgLan-w-22:0:0.75|a|A:ProgLan-w-10:0:1.22|a|A:ProgLan-w-4:0:1.19|a|A:ProgLan-w-7:0:1.22|a|A:ProgLan-w-26:0:0.88|a|A:ProgLan-w-24:0:1.16|a|A:ProgLan-w-5:0:1.19|a |A:ProgLan-w-35:0:1.00|a|A:ProgLan-w-15:0:1.16|a Secrets|n|nSecrets|A:ProgLan-w-27:0:0.97|a|A:ProgLan-w-31:0:1.00|a|A:ProgLan-w-6:0:1.13|a|A:ProgLan-w-14:0:1.06|a |A:ProgLan-w-18:0:1.06|a|A:ProgLan-w-25:0:1.31|a |A:ProgLan-w-24:0:1.16|a|A:ProgLan-w-28:0:1.06|a|A:ProgLan-w-16:0:0.81|a|A:ProgLan-w-32:0:1.16|a|A:ProgLan-w-6:0:1.13|a |A:ProgLan-w-20:0:0.88|a|A:ProgLan-w-12:0:1.00|a|A:ProgLan-w-26:0:0.88|a|A:ProgLan-w-17:0:1.28|a|A:ProgLan-w-7:0:1.22|a|A:ProgLan-w-18:0:1.06|a|A:ProgLan-w-20:0:0.88|a|A:ProgLan-w-26:0:0.88|a|A:ProgLan-w-27:0:0.97|a|A:ProgLan-w-17:0:1.28|a|A:ProgLan-w-23:0:1.25|a|A:ProgLan-w-18:0:1.06|a|A:ProgLan-w-23:0:1.25|a|A:ProgLan-w-24:0:1.16|a|A:ProgLan-w-20:0:0.88|a|A:ProgLan-w-7:0:1.22|a|A:ProgLan-w-16:0:0.81|a|", [8]="Variations on Majesty|n|nI hear their song ring out across the water. Melodies in the pattern telling stories to all. Jumping. Swimming. Running. Bulbous and majestic, they stand strong.", [9]="|A:ProgLan-w-22:0:0.75|a |A:ProgLan-w-4:0:1.19|a|A:ProgLan-w-29:0:0.72|a|A:ProgLan-w-11:0:1.25|a|A:ProgLan-w-24:0:1.16|a |A:ProgLan-w-25:0:1.31|a|A:ProgLan-w-21:0:0.91|a |A:ProgLan-w-29:0:0.72|a|A:ProgLan-w-16:0:0.81|a|A:ProgLan-w-12:0:1.00|a|n|nThe land|A:ProgLan-w-23:0:1.25|a|A:ProgLan-w-8:0:1.16|a|A:ProgLan-w-23:0:1.25|a|A:ProgLan-w-20:0:0.88|a|A:ProgLan-w-20:0:0.88|a|A:ProgLan-w-23:0:1.25|a |A:ProgLan-w-34:0:1.28|a|A:ProgLan-w-14:0:1.06|a needed.|A:ProgLan-w-25:0:1.31|a|A:ProgLan-w-18:0:1.06|a|A:ProgLan-w-25:0:1.31|a|A:ProgLan-w-4:0:1.19|a dust|A:ProgLan-w-24:0:1.16|a|A:ProgLan-w-1:0:0.59|a |A:ProgLan-w-27:0:0.97|a|A:ProgLan-w-19:0:1.34|a|A:ProgLan-w-30:0:1.13|a|A:ProgLan-w-11:0:1.25|a|A:ProgLan-w-33:0:1.00|a |A:ProgLan-w-25:0:1.31|a|A:ProgLan-w-18:0:1.06|a|A:ProgLan-w-25:0:1.31|a|A:ProgLan-w-4:0:1.19|a |A:ProgLan-w-12:0:1.00|a|A:ProgLan-w-4:0:1.19|a|A:ProgLan-w-27:0:0.97|a|A:ProgLan-w-12:0:1.00|a|A:ProgLan-w-15:0:1.16|a|A:ProgLan-w-23:0:1.25|a |A:ProgLan-w-24:0:1.16|a|A:ProgLan-w-", }, [189580]={ [1]="I observed many types of automa of varied sizes and shapes. Guardians, builders, collectors--and a more petite variety that seemed to revel in duties of upkeep and repair.\\r$B\\r$BBesides an unwavering devotion to their obligations, these automa shared another notable trait: their language. They spoke not in words I could understand, but in tones and echoes.", [2]="Know that I, Firim, am renowned for my linguistic skills. Though arrival in the Shadowlands imbues mortal souls with a knowledge of the words of Death, many retain memories of the languages they used on their worlds.\\r$B\\r$BAnd what is language if not a system of sounds and patterns, I ask you?\\r$B\\r$BSo yes, of course I had absorbed countless languages during my interviews of mortal souls. Thus you will understand my confidence that the language of the automa would pose little challenge.", [3]="Never in my existence had I been so wrong.\\r$B\\r$BThe language of the automa was not merely words. No! It was part and parcel of the cyphers! The words themselves were keys to understanding the geometry. The fractals.\\r$B\\r$BThere was so much waiting to be discovered. But it was when I encountered one of the rarest forms of automa that my mind was truly opened.", }, [189581]={ [1]="Automa were commonplace in Zereth Mortis. But not all types. One was exceedingly rare, like polished jewels among infinite grains of sand.\\r$B\\r$BThe oracles.\\r$B\\r$BThey sang songs to their kin, and so at first I thought they were unique only in appearance. But as I drew close to one to better observe its duties, something unexpected happened.\\r$B\\r$BI heard its voice.", [2]="\"And yet the term \\\"\"voice\\\"\" falls short. To be sure, I experienced the sensation of words being spoken in much the manner one does when conversing with a colleague. And yet this was more.\\r$B\\r$BI felt the words as much as heard them. The thoughts entered my consciousness and conveyed their meaning to my entire being.\"", [3]="What words did it offer? It spoke images. Riddles. Prophecies. And as they reverberated through my very core, I remembered my conversations with Irik-tu and the thousand truths they told me of.\\r$B\\r$BThen it struck me. The oracles spoke in both one truth and a thousand. Not as separate thoughts, but as one in the same instant.\\r$B\\r$BAnd if the oracles, entities left behind to oversee a workshop, could think in such terms, how much more complex must the minds of their makers be?", [4]="Long have I scoffed at what I learned of titans, or the void lords, or demons of the Nether. I held Death's pantheon in higher regard, but now I know that they are just as limited. Truth lies not in one direction or another, but in their intersection.\\r$B\\r$BThe First Ones had parceled out their gifts, but gave no child all of them. No wonder these offspring bickered with such incessant jealousy. Their very nature was one of denial.", [5]="Erre a felismerésre elvesztettem az eszméletemet, mert ismét egy új gondolati síkra léptem át.", }, [189582]={ [1]="Every new discovery in Zereth Mortis drew me back to the mysteries of the First Ones. I sought to understand their nature, yet each time I believed I was nearing an answer, I found myself drifting further away.\\r$B\\r$BI considered again their design. The pattern. Lines and curves, arcs and angles.\\r$B\\r$BAnd turns. Oh, so many turns.", [2]="The six forces that pointed toward a seventh, and yet denied it. For a long while I considered this seeming contradiction no more than another variable. An unknown waiting to be solved.\\r$B\\r$BBut the song of the oracle continued to reverberate in my consciousness. And as I allowed my focus to soften, my grip upon the tangible to loosen, the geometry took shape in my mind.", [3]="It was both six AND seven. The six were one, and the seventh the other.\\r$B\\r$BDid they desire union? The song seemed to say otherwise. Both were, yet only one could be.\\r$B\\r$BThe melody shifted. I shuddered at the shape it took.\\r$B\\r$BThis was not a variable to be solved. It was a solution awaiting its opportunity.", [4]="The song must not be allowed to end.\\r$B\\r$BDo the First Ones still sing it? Truly, I do not know. But if they do not...\\r$B\\r$BIf they do not...\\r$B\\r$BWho will?", }, [189753]={ [1]="Though the Jailer has been defeated and the Shadowlands made whole again, I find myself unable to celebrate these victories.\\r$B\\r$BFor I have studied the inner workings of the Sepulcher. Seen the powers with which the Jailer sought to remake reality. And these observations fill me with a fear that shakes the very core of my being.", [2]="\"It is clear to me now that there must be a Zereth for each force of the cosmos, and within them, an inner sanctum akin to the Sepulcher.\\r$B\\r$BAnd if that is true, then these sanctums must be connected on some fundamental level", [3]="What he began in the Sepulcher was meant to cascade outward from one Zereth to the next, until all were dominated by his power. The heart of the Shadowlands acting as a doorway to the heart of each cosmic force in turn, one after another bound to his will.\\r$B\\r$BBut if his scheme was thwarted, then why is my mind so ill at ease?", [4]="Because I have seen how fragile the pattern is. How delicate the scales that keep the six forces in balance.\\r$B\\r$BAnd if the Jailer, in his act of malevolence, left behind but the most imperceptible of cracks in that pattern, then I fear what is tiny now will only grow, until the balance itself is prone to be shattered by another force applying relentless pressure.", [5]="I pray that the First Ones anticipated such an eventuality. That they would leave measures in place to preserve their grand design.\\r$B\\r$BUnless... \\r$B\\r$BUnless their design was never meant to endure.\\r$B\\r$BAnd that... that is the possibility that haunts me.", }, [190287]={ [1]="\"Varian Wrynn király tiszteletére $Bakit egyesek LO'GOSH, a \"\"Szellemfarkas\"\" néven ismernek.$B$BCsodálatos visszatérése a hosszú évekig tartó száműzetésből és nehézségekből a szellem és a bátorság új tüzét lobbantotta fel a Szövetségben.$B$BBátran vonulunk e veszélyes vidékekre, bátorságát és kitartását szívünkben tartva.$B$B- Bolvar Fordragon főúr$B\"", }, [191034]={ [1]="King Greymane,\\r$B\\r$BThe ally you sent to aid us was most effective, and in return for your patience, I offer welcome news.\\r$B\\r$BWith the formation of the new Desolate Council, one of the first topics I propose is the withdrawal of Forsaken troops from the kingdom of Gilneas. In time I hope that we may come closer to agreement, and see both lands into a brighter future.\\r$B\\r$BWarm Regards,\\r$B\\r$BCalia Menethil\\r$B
A HORDA SORÁLLOMÁNYÚ RANGJAI
$B
$B
Első Őrmester
$B
$B
Törzsőrmester
$B
$B
Őrmester
$B
$B
Harcos
$B
$B
Felderítő
$B$B", }, [202003]={ [1]="Alonsus Faol érsek A Fény Egyházának jóindulatú védőszentje. Bár jó munkáját a Lordaeronban, Stratholme-ban kezdte, Faol érsek nagy barátja volt Stormwind népének. A második háborút követő sötét napokban segített megreformálni a Northshire-i Testvériséget, és hatalmas összegeket gyűjtött Stormwind városának újjáépítéséhez. Ez a katedrális nemcsak a Szent Fény bástyájaként áll, hanem egy ember nemes szellemének és nagylelkűségének maradandó bizonyítékaként is. ", }, [202126]={ [1]="
$B
$B
$BTHE GREEN HILLS OF STRANGLETHORN$B
$B$B
$Bby Hemet Nesingwary$B
$B$B\"", [2]="Az első napunk olyan jól telt, ahogy az első napoktól elvárható. Az időnk nagy részét az alaptábor kialakításához szükséges előkészületek megtétele kötötte le. Egy édesvizű folyó beömlésénél találtam egy ideális helyet. A közelben lévő régi, elhagyatott dokkokból ítélve ez a hely valamikor régen lakott volt. Az eredeti lakókról csak az idő dönthet.", [3]="Erre az expedícióra összehívtam Ajeck Rouackot és Sir S. J Erlgadint, valamint megbízható szolgámat, Barnil Stonepotot. Ajeck apja oldalán számos csatában harcoltam a Szövetség védelmében. Látni őt felnőni egészen különleges. Az apja jól megtanította őt a fegyverforgatásra. Az íjjal kapcsolatos képességei elgondolkodtatnak, vajon elf vér folyik-e az ereiben.", [4]="Sir S. J. Erlgadin az emberi arisztokráciából származik. Apja, Erlgadin gróf, nagylelkűségéről volt híres. A gróf volt az, aki lobbizott a kőművesek céhének jobb munkakörülményeiért Stormwind második nagy háború utáni helyreállítása során.", [5]="A következő években, miután Stormwind elárulta a Kőművesek Céhét, Sir Erlgadin egyre keserűbb lett a nemesek királyságon belüli szerepével kapcsolatban. Nem kívánta többé fenntartani azt a pozíciót, amelyet apja vérvonala szerzett neki a Nemesek Házában.$B$BDe elkalandoztam. Ennek a történetnek nem az a célja, hogy politikai értekezésként vagy életrajzként szolgáljon. Ez a beszámoló a Stranglethorn.... zöld dombjain nagyvadakra vadászva szerzett tapasztalataimról szól.", [6]="A nappal együtt keltünk fel. Barnil elkezdte elkészíteni a reggeli ételt. Észrevettem, hogy Ajeck figyelme kissé elterelődött. Hosszú lesz a napi vándorlás, és a vadászatunk veszély közelébe visz minket. Az összpontosítás hiánya könnyen vezethetett volna tévedésbe. Ajeck azonban úgy tűnt, képtelen elterelni a tekintetét Barnilról, aki a folyó partján állt, és az étkészletét öblítette ki.", [7]="Éppen amikor meg akartam kérdőjelezni Ajeck érdektelenségét a napi vadászstratégia iránt, a lány a tegezéért nyúlt, előhúzott egy nyilat, és egyenesen szegény Barnil felé lőtt. De Ajeck nem Barnilra lőtt. Amikor ugyanis Barnil tátott szájjal félreállt, egy nagy folyami krokodiliszkusz úszott a felszínre, Ajeck nyílvesszője pedig tökéletesen a két nagy szeme közé került.", [8]="Elindultunk nyugat felé, a sűrű dzsungel sűrű burjánzásán keresztül. Lassú, megfontolt léptekkel haladtunk a sűrű lombok között, zsákmányt keresve. A reggel csalódott csendben telt el. Semmi sem mozdult a Vale-ben, még egy szellő sem fújt. Délutánra az expedíció nyugtalanná vált. Barnil már nem egy prédát üldöző ragadozó óvatos lépteivel haladt. Inkább ügyetlenül trappolt az ösvényen, gyakran zajosan lépkedve a száraz leveleken vagy a lehullott ágakon.", [9]="Az egyik ilyen tévedés során Erlgadin súlyos kezét Barnil vállára tette. Ajeck és én csak egy futó pillantást vetettünk rá, feltételezve, hogy a férfi egyszerűen csak megdorgálja Barnilt a figyelmetlensége miatt. Erlgadin azonban lassan intett a fejével egy közeli kidőlt fa felé. Két szúrós fekete szem nézett vissza ránk, épp a borotvaéles agyarakkal teli száj felett.", [10]="A vadállat egy hím fojtogatótigris volt. Mielőtt felhúzhattam volna a puskámat, Erlgadin felemelte a számszeríját, és rálőtt a szörnyetegre. A nyílvessző célt tévesztett, és erősen eltalálta a fenevad bal szárnyát. A tigris hiába próbált menekülni, de a sebe túl súlyos volt. A fenevad néhány tragikus másodpercig botladozott, amíg Barnil egy eldobott fejszével be nem fejezte a gyilkosságot.", [11]="Az elejtés ünnepi hangulatot teremtett az expedíció tagjai között. Barnil mézsört töltött mindenkinek. De az ünneplésünk rövid életű volt. Miközben előkészítettük a tetemet az alaptáborba való visszaszállításra, mindannyiunkat váratlanul ért egy szörnyű morgás. Életeim során soha nem hallottam még ilyen vérfagyasztó hangot.", [12]="Egy sziklás szakadék tetején, a lenyugvó nap által sziluettbe vonva, ki tudtam venni a legnagyobb ragadozó macskát, amelyet valaha is láttam. Sikerült egy ügyetlen sortüzet leadnom a puskámmal, de a macska megállta a helyét. Még egyszer morgott, ezúttal hangosabban, mint az első alkalommal, és eltűnt.$B$BÖsszeszedtük a holminkat, és ünnepélyesen elindultunk vissza a táborba.", [13]="Megígértem az expedíciónak, hogy a következő napot párducvadászattal fogjuk tölteni, mivel a bundájukra nagy a kereslet Azeroth-szerte. Csak akkor van értelme, hogy ilyen kereslet van, ha az összes munkaképes vadász, prémvadász és szőrmekereskedő az életét áldozza oly hősiesen a Szövetség nevében.", [14]="Ajeck és Sir Erlgadin nagyon szerették volna megtanulni, hogyan lehet hatékonyan vadászni egy törpe puskával. Megkértem a két embert, hogy hagyják az alaptáborban a primitív távolsági fegyvereiket. Barnil és én felszereltük őket Ironforge legjobb lőfegyvereivel.", [15]="Ezen a napon dél felé vettük az irányt, friss párducnyomokat követve. Hamarosan elértünk egy szakadékot, amelyet egy hatalmas kötélhíd hidalt át. Nem tudtam nem gondolni Brann e vidékről szóló leíró írásaira, amikor megláttam ezt a mérnöki csodát. Olyan gyakran feltételezték, hogy az őslakos trollok primitív és műveletlen faj, mégis, ahogy a híd mesteri kivitelezését bámultam, felismertem, hogy a troll építők milyen ügyesen megbirkóztak a lehetetlennek tűnő mutatvánnyal.", [16]="\"Hamarosan Ajeck délnyugat felé követte a párducot. Csendesen sétáltunk, fegyverek készenlétben, várva a zsákmányt. A közeli fák közül egy gallyak csattogása azonnal felhívta a figyelmünket. Valami volt odabent. Egyetlen szigorú pillantás Barnilra elég volt, hogy közöljem a gondolataimat. Barnil lassan leeresztette a puskáját. Ez a zsákmány nem nekünk szólt", [17]="Ajeck és Sir Erlgadin egyaránt készenlétben állt, fegyverüket a lengő fák tövében lévő, dúsan burjánzó növényzetre szegezve. A déli nap erősen sütött ránk. Lassú izzadságcsepp csordogált le Elrgadin halántékáról, miközben visszahúzta a csapszeget. A kattanás hangjára a sűrű növényzet kettévált, és egy nagy fekete párduc - egy gyönyörű példány - szökkent ki a síkságra.", [18]="Az emberek a párducot vették célkeresztbe, amint az a fasor szélén futott. Fegyvereik csövei tökéletesen párhuzamosan mozogtak. Barnil sürgető pillantást vetett rám, de én nemet ráztam a fejem. Ez a vadászat az embereké volt, nem Barnilé vagy az enyém. Erlgadin dörgő lövést adott le, amely teljesen eltévesztette a párducot. Úgy látszik, nem volt felkészülve a puskalövés heves visszarúgására.", [19]="A fegyvere hevesen visszadobódott a karjában. A cső oldalra csapódott, és Ajeck puskája alá került. Ajeck pontosan ezt a pillanatot választotta, hogy meghúzza a ravaszt. A puska, amelynek célzása most már ügyetlenül a fák vonala felé koppant, határozott robajjal elsült. Madárraj sikoltott ki a lombkoronából, minden irányba szétszóródva. Füstfelhő szállt fel a fák közül. Ámulva néztük, ahogy egy hatalmas ág egyenesen a menekülő párducra zuhant, és eltörte a hátát.", [20]="Ahogy teltek a hetek, a párduc- és tigrisbőrökből felhalmozott készletünk hatalmasra nőtt. Úgy döntöttem, hogy itt az ideje, hogy az expedíció egy új kihívásra összpontosítson: A ragadozókra.$B$BAz emberek, bár nagyra értékelték a Barnil és én általam felajánlott kiképzést, úgy döntöttek, hogy tartózkodnak a lőfegyveres vadászattól. Ajeck sokkal jobban érezte magát egy finoman felhúzott íjjal, Sir Erlgadin pedig soha nem hagyta el a tábort a robusztus számszeríja nélkül.", [21]="Hajnalban indultunk el, dél felé, a Tkashi romok mellett. Barnil aggodalmának adott hangot, hogy esetleg a Vércsap törzs tagjaival találkozhatunk. Emlékeztettem Barnilt, hogy a Bloodscalpok inkább törzsi ellenségük, a Koponyaszakítók elpusztításával voltak elfoglalva. Mondanom sem kell, hogy Barnil a legkevésbé sem volt megnyugodva. Nálam azonban volt egy töltött puska, egy puskaporral teli táska és három halálos vadász, hogy enyhítsem a barátságtalan rajtaütés miatti aggodalmakat.", [22]="Álltam már a csatatéren egy toronymagas pokolfajzat előtt, miközben a Lángoló Légió serege minden irányból előrenyomult. Egy zabolátlan trollcsapat olyan ártalmatlannak tűnik, mint egy nyúl Dun Morogh dombjain.$B$BBarnil nagy megkönnyebbülésére esemény nélkül haladtunk el a Tkashi romok mellett. A csapat továbbindult nyugat felé, a Nagy-tenger felé, megkerülve Zul'Kunda romjait, közvetlenül délre. Ahogy felértünk a magas tengerpartra, megláttuk az első Raptort.", [23]="A fenevad még csak észre sem vette a jelenlétünket. Valójában az egyetlen üdvözlés, amit az expedíciótól kapott, egy golyó volt a szemei között.$B$BSir Erlgadin egy kiadós *hurrá* hangot adott ki, amikor Ajeck lelkes helyesléssel bólintott felém. Átkutattam a csomagomat a pipám után kutatva, remélve, hogy élvezhetem az ünnepi füstöt. Barnil a domboldalon kezdett el kapkodni, hogy visszaszerezze a Raptor tetemét. Azzal az elégedettséggel bámultam az elesett vadállatot, amely minden nagy zsákmányt kísér.", [24]="De nem sokáig gyönyörködhettem a gyilkosság dicsőségében. Amikor ugyanis a horizont felé fordítottam a tekintetem, több sziluett is feltűnt a dombtetőn, közvetlenül szegény Barnil fölött.$B$B*Fleah, Barnil!* kiáltottam. Ajeck, Sir Erlgadin és én golyók, nyilak és villámok sortüzét zúdítottuk Barnil fölé és az üldöző ragadozók felé. Egyikünk a zűrzavar közepette célba talált.", [25]="\"Sietve leadott lövéseink elég voltak ahhoz, hogy Barnil megmeneküljön. Barnil visszaballagott a hegyről, és újra csatlakozott a csapathoz. Mi a dzsungelbe menekültünk", [26]="A tenger felé vezettem a csapatot, remélve, hogy a partvonal menedéket nyújt a Raptorok elől. Sietségünkben túlságosan északra sodródtunk, egy bizonytalanul magasan fekvő helyre. A hiba megtörtént. Az én hibám volt. Egy meredek sziklafal előtt álltunk meg, a Raptorok csak néhány lépésnyire mögöttünk.", [27]="Lassan előreléptem, felemelt fegyverrel. A halálba vezettem ezeket a bátor vadászokat. Meg fogok halni, hogy megvédjem őket. A nyársfarkú ragadozók különösen vadak, könyörtelen vérszomjukról ismertek. Messze túlerőben voltak. De átkozott legyek, ha hagyom, hogy megöljenek engem és a bajtársaimat anélkül, hogy előbb a saját vérüket ontanák.", [28]="Ajeck és Sir Erlgadin készenlétbe helyezték a fegyvereiket, és kétoldalt mellém álltak, háttal a tengernek. Barnil legyőzött sóhajtást adott ki, és előhúzta a fejszéjét. A Lashtails már majdnem a nyakunkon volt. Lassult az egyenletes lépésük. Most már becserkészték a prédájukat, mert tudták, hogy csapdába ejtettek minket.", [29]="És akkor valami csodálatos dolog történt. Oldalunkról meghallottuk a nagy fehér tigris határozott és félelmetes üvöltését. Számuk ellenére a Raptorok megfordultak és szétszéledtek minden irányba. Csak egy rövid fehér villanást láttunk, amikor a tigris elszáguldott mellettünk, és lecsapott az egyik ragadozóra. Nem kellett parancsot adni. Mind a négy tagunk tudta, hogy itt az ideje menekülni.", [30]="Egész úton sprinteltünk vissza az alaptáborba, soha nem lassítva. Később aznap este csendben ültünk a tábortűz körül, tudván, hogy a sors bizarr fordulata megmentette az életünket. Ilyen a nagyvad-vadászok kockázata. Játszunk a sorssal azzal, hogy kiszolgáltatjuk azt. Mégis mindannyiunknak szembe kell néznünk a sors éles fogaival. Ez a törpe csak örül, hogy ez a pillanat nem Stranglethorn zöld dombjain jött el.$B$B-A vég...", }, [204316]={ [1]="Every day is the same. We train. We train again. Eat. Sleep. Wake. Train.\\r$B\\r$BThe scalecommanders say this should be enough for us. But I do not believe it is.\\r$B\\r$BNot for me.", [2]="There must be more to life than battle, even for soldiers. Yet the Earth-Warder demands we focus upon nothing else.\\r$B\\r$BAnd when he stands before us, the Oathbinder aglow upon his fist, I do feel a unity of purpose. A connection to my kin.", [3]="But off the training grounds of the Reach, in the quiet of the creche, I feel another calling.\\r$B \\r$BI wish to sing. To dance. To love another whose heart beats as mine does!\\r$B\\r$BYet I dare not speak of these desires. I am commanded to focus on my duty.", [4]="Will I ever be more than a soldier? Eat. Sleep. Wake. Train.\\r$B\\r$BWhat world awaits beyond these shores? Eat. Sleep. Wake. Train.\\r$B\\r$BShould I survive the battle the Earth-Warder says is coming, I must find the answer to the questions that burn inside me.\\r$B\\r$BI must...", }, [204317]={ [1]="The storms have passed. The dragon we were told of, the mighty Storm-Eater, is gone.\\r$B\\r$BAnd along with her, the cowardly dragonkin who once served Deathwing. These weakling dracthyr fled like wolf pups. Ha!", [2]="This isle is ours to claim. Any treasures left behind belong to me! \\r$B\\r$BBut we must move quickly. Dragons are greedy beasts. They will return soon enough.\\r$B\\r$BI will not be denied what is mine by right!", [3]="Let the dragons come! I will strike them down, as I did on the day my name was earned. For I am the Wyrmslayer!\\r$B\\r$BGlory eternal will be mine. And should I fall, I will carry the skulls of dragons with me into the Halls of Valor. Odyn be praised!", }, [204321]={ [1]="\"These ancient stone tablets are endlessly fascinating. How fortunate that we found them here at the Reach!\\r$B\\r$BWe have heard rumors of these \\\"\"sending stones\\\"\" before. A message scribed in one could be sent to another, even across great distances.\"", [2]="Could they truly have been left by Neltharion himself? Were they instruments of his will?\\r$B\\r$BWere they used before or after he succumbed to the influence of the Old Gods?\\r$B\\r$BWhat secrets might they hold? Could the messages they held remain intact after all this time?", [3]="The mind reels with all these questions and more!\\r$B\\r$BOne cannot help but wonder, though... Was someone supposed to destroy these sending stones after they were used?\\r$B\\r$BIt does seem careless to leave them to be discovered.", [4]="If we can decipher the messages in the stones, they could grant insight into the workings of Neltharion's mind. \\r$B\\r$BAnd perhaps reveal something of the origins of the dracthyr.", }, [204328]={ [1]="By now ye all know the many legends o' Captain Nightsquall. The wild-eyed night elf who ran away from his forest home as a boy to sign on with a hardy pirate crew. How through boldness and treachery he rose up the ranks to claim a ship o' his own.\\r$B\\r$BNever was there a more darin' captain in all the seas than the Nightsquall!", [2]="He sailed through the mists to Pandaria an age before the Alliance and Horde ever found it, and made a fortune haulin' kegs o' brew to the far corners of the world.\\r$B\\r$BHe plundered the treasure rooms o' old King Rastakhan and sacked Kul Tiran villages right under the noses o' those haughty Proudmoores!", [3]="Nightsquall has raided more islands in the South Seas than any captain who ever sailed. They say he's stashed so much gold beneath the sands o' Tel'Abim that the island now rises ten feet higher than when he first landed on it!\\r$B\\r$BBut don't ye be thinkin' about stealin' his booty, now. Many's the tale o' a greedy lass or laddie who tried to outsmart the Nightsquall, only to end up feedin' the fishes!", [4]="Ye've heard these stories a thousand times, I know. Legends traded from one deckhand to another, until one might think the tales grew in the tellin'. Some might wonder if they could even have a grain o' truth between 'em.\\r$B\\r$BWell, let me tell ye, they be true as starlight! I sailed with the Nightsquall for a spell, and seen him do all these things and a hundred more!", [5]="O' course, ye've likely heard the greatest tale o' them all. How after buildin' a brand new flagship he set sail for the west, promisin' not to return until he'd seen all there was o' the world and taken his share.\\r$B\\r$BThat was years ago, and many tides have passed without so much as a whisper.", [6]="Even an old salt like me started to wonder if he'd met his match.\\r$B\\r$BThat what they say about the western storms be true, that monsters and magic make the ocean impossible to cross. \\r$B\\r$BThat in payment for his pride, it was now Nightsquall who be feedin' the fishes in the halls o' Neptulon.", [7]="But hear me now, and know I be speakin' true. The Nightsquall has returned!\\r$B\\r$BHe ain't tellin' tales o' what he seen on his journeys, but the hulls o' the ships that made it back be full to burstin' with treasures like ye've never seen before!\\r$B\\r$BAnd that ain't all. The Nightsquall says he's got a new prize in his crosshairs. And to claim it, he aims to build the biggest pirate fleet the world has ever known!", [8]="So whether ye be Irontide or Bloodsail, Defias or Freebooter, all are welcome to sail under the Nightsquall's flag. Follow him as your new admiral and no navy on Azeroth will have a prayer against us!\\r$B\\r$BIt all starts with the Dragon Isles. Plunder its secrets in the name o' Dread Admiral Nightsquall, and from there, the world is ours for the takin'!", }, [204334]={ [1]="Tome of the Ancients
$BAs recorded by Celadine, lead historian of the Dreamweavers.
$B\"", [2]="\"$B$BScythe of Elune
$B$B
$BThe weapon you now hold is a physical, tangible representation of both the divine and the savage, of serenity and untamed ferocity. The scythe is not only a weapon but a symbol. Perhaps its greatest lesson is that the traits of tranquility and furor exist within all living beings, and sometimes the best we can hope for... is to find balance. $B
$BMay the Scythe of Elune grant you the strength to destroy your enemies, and the wisdom to know when to stay your hand.$B
Scythe of Elune, Part One
$B$B
$BFor millennia, the Scythe of Elune has served as both an embodiment of sacred power and a caution against unbridled rage.$B
$BLong ago, in the War of the Satyr, beleaguered night elf forces faced off against an army of demonic foes. Some felt an advantage was needed to turn the tide of battle. To this end, the scythe was created, joining a fang from the wolf Ancient, Goldrinn, with the divinely empowered Staff of Elune.$B
Scythe of Elune, Part Two
$B$B
$BIt is written that the scythe's creation sprouted from the enmity of a druid, Ralaar Fangfire, and the broken heart of a priestess, Belysra Starbreeze.$B
$BRalaar believed he could harness the rage of the pack form to aid the outnumbered night elves against their demonic enemies... but his proposal was denied by the archdruid Malfurion Stormrage, who felt that the form was too unstable.$B
$BWhen Ralaar's best friend, Arvell, refused to assume the pack form and died at the hands of demons as a result, Ralaar chose not only to embrace the form, but also to seek out ways of enhancing it. Ralaar found an unlikely ally in Arvell's beloved, the priestess Belysra Starbreeze.$B
$BTogether, Ralaar and Belysra joined the fang of Goldrinn with the Staff of Elune to create the legendary Scythe of Elune... a weapon that would alter the course of history.$B
Scythe of Elune, Part Three
$B$B
$BThe Scythe of Elune has displayed myriad powers over the millennia. $B
$BDuring the War of the Satyr, when the headstrong druid Ralaar Fangfire used the Scythe of Elune to enhance the pack form, the result was disastrous. Many druids turned into worgen, feral creatures that viciously attacked both friend and foe.$B
$BSo it was that the archdruid Malfurion Stormrage obtained the scythe and used it to banish Ralaar and his fellow worgen to the realm of the Emerald Dream, where he hoped they would remain pacified at the base of the majestic tree Daral'nir.$B
Scythe of Elune, Part Four
$B$B
$BIt is known that shortly after the War of the Satyr, the Scythe of Elune vanished. Thousands of years later, the scythe would be rediscovered by a night elf priestess, Velinde Starsong. $B
$BDesperately seeking a way to overcome yet another incursion of demonic forces, Velinde channeled the scythe's powers to call forth the worgen from their place of banishment in the Emerald Dream.$B
$BHowever, Velinde was unable to control the summoned worgen. She sought help from a human mage, but en route to find the sorcerer, she was attacked and killed... and the scythe was lost to history once again.$B
Scythe of Elune, Part Five
$B$B
$BThroughout its history, the Scythe of Elune has changed hands many times.$B
$BOne temporary holder of the scythe was a timid (and extremely lucky) resident of Duskwood named Jitters. Jitters discovered the weapon in an old mine called Roland's Doom. $B
$BAn account written in Jitters' own words tells of his retrieving the scythe, at which point he and his comrades were attacked by worgen: $B
$B\"\"They came at us from everywhere, clawing from hidden holes at our feet and dropping upon us from silent perches above.\"\" $B
$BJitters was the only person to escape the worgen onslaught, though he lost the Scythe of Elune during his harried flight from the cursed mine.$B
Scythe of Elune, Part Six
$B$B
$BAn excerpt from the journal of Archmage Karlain:$B
$B\"\"It was with those cursed beasts, the worgen, at our backs that we rushed into the mine named Roland's Doom. $B
$B\"\"There we beheld an exceedingly gruesome and--to me most of all--heartrending sight. My son, held by clawed worgen hands, knelt beneath the blade of what I would come to know as the Scythe of Elune. The beasts were performing some profane ritual on my boy, an initiation of sorts to enlist him in their Wolf Cult.$B
$B\"\"As I watched, helpless to intervene in time, the Wolf Cult leader's glistening fangs sank viciously into the bare shoulder and chest of my only son.$B
$B\"\"With a gut-wrenching cry rising in my throat, I attacked.\"\"$B
Scythe of Elune, Part Seven
$B$B
$BThe Scythe of Elune has been connected to a mysterious and merciless group of relic hunters known as the Dark Riders. $B
$BIt was shortly after the scythe was discovered at the mine Roland's Doom that the riders first made an appearance, butchering a local family in their search for the sacred artifact. $B
$BAfter the scythe was claimed by a priest named Revil Kost, the Dark Riders waylaid him and his companions. This attack was in turn interrupted by the commander of the Night Watch, Althea Ebonlocke. What happened next is shrouded in mystery, as the entire assembly disappeared in a blinding flash of light.$B
Scythe of Elune, Part Eight
$B$B
$BTestimony of Revil Kost, priest of the Church of the Holy Light, to Archbishop Benedictus:$B
$B\"\"It was my firmly held belief that I acted on behalf of the Light.$B
$B\"\"We had recovered the Scythe of Elune from Roland's Doom. I used it as bait to ensnare a band of shadowy, profane thieves known as the Dark Riders. $B
$B\"\"As we fought, the riders teleported us to Karazhan, fabled tower of the one-time Guardian Medivh. It was from there that the riders had originated, seeking artifacts for the tower's menagerie and hidden trophy room. $B
$B\"\"Despite the riders' best efforts and the intervention of the trophy room's curator, their taking of the scythe was not meant to be. With the aid of my companions and my unwavering devotion to the Holy Light, I helped put an end to the Dark Riders' unholy campaign.\"\"$B
Scythe of Elune, Part Nine
$B$B
$BPrior to the great Cataclysm that befell Azeroth, the Scythe of Elune was transported secretly into the walled territory of Gilneas via underground tunnels. $B
$BAt this time, the scythe changed hands from an SI:7 gnome assassin, Brink Spannercrank, to night elf supporters of Genn Greymane, king of Gilneas. It was briefly taken by Forsaken agents, but ultimately, the actions of heroic adventurers returned the weapon to the night elves' possession.$B
Scythe of Elune, Part Ten
$B$B
$BFrom Priestess Belysra Starbreeze's account of the death of Alpha Prime, leader of the Wolf Cult:$B
$B\"\"It had been Alpha Prime's foremost goal to retake the Scythe of Elune. He still harbored resentment toward the archdruid Malfurion for spurning him when he was simply Ralaar Fangfire, the druid who wanted to take on the pack form during the War of the Satyr. Prime wished to use the scythe to call forth his brethren from the Emerald Dream, to besiege our beloved home of Darnassus.$B
\"",
[13]="\"\"\"I battled Alpha Prime to the limit of my abilities, but even my greatest efforts proved insufficient. Prime took up the scythe and was prepared to summon his worgen brethren, when he was vanquished by a phantom... the spirit essence of my fallen love, Arvell, who had promised millennia ago that not even death would keep us apart.$B
$B\"\"My love kept his promise, and the Scythe of Elune remained in my keeping.\"\"$B
Scythe of Elune, Part Eleven
$B$B
$BFrom the writings of Belysra Starbreeze:$B
$B\"\"Arvell, there is not a day that goes by when I do not think of you, my love. The sacrifice that you made so long ago, and your reappearance in my hour of greatest need... these are never far from my mind.$B
$B\"\"I vow to you that I will atone for my past indiscretions, for my role in unleashing the worgen curse upon the world. I will find a way to set matters right. $B
$B\"\"As I write this, I prepare to travel with Valorn Stillbough to Duskwood, to further my studies of the worgen. I pray that your spirit will forever guide my heart and my hand. Perhaps at last, with the help of the Scythe of Elune, we will find a way to grant those who are afflicted with the worgen curse the one gift that matters most...$B
$B\"\"Peace.\"\"$B
The Fangs of Ashamane
$B$B
$BBy reclaiming these weapons, you have struck a heavy blow against the forces of evil. In their hands, these daggers would have been more than a danger", [16]="\"
$BThe Fangs of Ashamane, Part One
$B$B
$BAzeroth was once smothered in darkness. But after the titans broke the Old Gods' Black Empire, natural creatures finally had a chance to grow and flourish. A keeper named Freya was tasked with seeding the world with life. She created lush enclaves all across Azeroth that gave rise to countless animals.$B
$BOn occasion, extraordinary creatures captured Freya's attention. $B
$BAs Freya traveled, she found a wolf pack that had killed a panther and was trying to finish off her lone surviving cub. Though the wolves had wounded the tiny creature, she still fought fiercely, swiping viciously with her claws at the bigger predators. Freya was astonished to see that, before long, the wolves were driven away, unwilling to suffer further injuries for their meal.$B
\"",
[17]="When Freya picked up the cub, the keeper endured a flurry of small scratches for her trouble. That did not anger her. Quite the contrary. Delighted by the creature's unrelenting wildness, the keeper healed the cub's injuries and named her Ashamane, for the color of her striking black fur. $B
The Fangs of Ashamane, Part Two
$B$B
$BOver the years, Ashamane grew into a massive panther. No wolf pack dared to hunt her now. Freya was pleased to see that the panther did not succumb to desires for vengeance. Ashamane could have stalked and killed every wolf in her valley. Easily. But she didn't. $B
$BHer wild nature granted her understanding. Was she not a predator as well? Did she not hunt prey? The wolves had had no vendetta against Ashamane",
[19]="Over time, Ashamane realized that she had become more powerful than any other panther she had ever seen. The passing years did not age her but instead made her stronger. Generations of wildlife came and went before her eyes.$B
$BThere were other animals like her. Powerful, iconic creatures who seemed to live a different existence than the rest of nature. Mortals would soon refer to them as Wild Gods.$B
$BAshamane was one of them.$B
The Fangs of Ashamane, Part Three
$B$B
$BAshamane's untamed heart had difficulty accepting immortality. The chaos of the wilderness, the struggle for survival--they had been the core of Ashamane's being. Now they were irrelevant. She had ascended above her old life. There was no prey that could evade her. There was no joy in an effortless hunt. There was no predator that could challenge her. $B
$BAshamane strode openly through the jungles of Azeroth. Other wild creatures had nothing to fear from her. Stories of a giant, majestic panther spread among the trolls who ventured into the area. Some sought to venerate her as one of their loa. Ashamane rarely let them see her. Other trolls tracked her for a different reason. Certain hunters craved the glory that would surely come from bringing down such a magnificent being. Defeating a loa... there was no greater challenge. $B
\"",
[21]="One by one, these ambitious trolls crept into the jungle, arrogance burning in their hearts. Ashamane was delighted. No matter how clever they were, no matter how silently they moved or how true their aim, they all returned to their tribes empty-handed, the sound of her roar still ringing in their ears, and the sight of her fangs forever haunting their dreams. $B
$BShe did not need to take their lives. They understood their place in the wilds when she was done with them. That was enough.$B
The Fangs of Ashamane, Part Four
$B$B
$BWhenever Keeper Freya traveled the land, many Wild Gods walked by her side. Ashamane did not. The panther's heart was too unwilling to be tethered to any other creature. Freya understood, and she always smiled when she saw Ashamane's glowing eyes watching her from afar.$B
$BNo matter what Ashamane thought, there would be a connection between them. There was another realm, a wild, untouched place called the Emerald Dream. Keeper Freya had used it to seed life all across Azeroth, and thus, the Wild Gods were bound to it. $B
$BEventually Ashamane came to Mount Hyjal to experience the Dream for herself, and she was immediately taken with this thriving vision of an untamed world. The panther made her home on the western slopes of the Well of Eternity and spent thousands of years drifting in the Emerald Dream, exploring its mysteries and power.$B
The Fangs of Ashamane, Part Five
$B$B
$BAshamane, like many Wild Gods, lived apart from the burgeoning civilizations that rose and fell across Azeroth. The Zandalari trolls held no interest for her. Many elves saw themselves as ascendant, too enlightened to be bothered with the natural world. $B
$BBut there came a time when she could no longer ignore Azeroth. The Emerald Dream shook with the arrival of the Burning Legion. Eventually a disciple of another powerful being, Cenarius, called upon the Wild Gods for aid.$B
$BFor Ashamane, her duty was clear. She rushed into battle with the Burning Legion without hesitation. $B
$BA new predator had come into her world. She was glad to hunt it.$B
The Fangs of Ashamane, Part Six
$B$B
$BBy the time the Wild Gods joined the War of the Ancients, the fighting had spread far beyond the Well of Eternity.$B
$BThe demons who strayed into the forests outside Zin-Azshari soon learned to tread carefully",
[25]="\"
The Fangs of Ashamane, Part Seven
$B$B
$BThere seemed to be no end to the demons' numbers. When Ashamane fought the Burning Legion ten thousand years ago, her instincts told her that the invaders had specific prey in mind. Tearing herself away from the thick of the battle around Zin-Azshari, she tracked raiding parties that had determinedly cut their way northwest.$B
$BIt was not easy to keep up. The demons set their best warriors to discourage pursuit, and Ashamane had to fight every step of the way.$B
$BBut she was not deterred. Those who stood in her path fell, one after another.$B
$BAs she closed in on her prey, she understood their target: they were aiming to claim Suramar. This is why Ashamane is so honored by the druids of Val'sharah--what she did next has never been forgotten.$B
The Fangs of Ashamane, Part Eight
$B$B
$BAn army of demons was preparing to lay siege to Suramar. Ashamane faced it alone. She had never visited the forests near Val'sharah before, but that did not matter. They were the wilds, and thus, they were her home. $B
$BShe ripped through the demons' ranks and then disappeared into the trees. She crept along the high branches and dove down upon the Legion commanders. She was a terror, a fearsome beast, and she held nothing back, offering no mercy.$B
\"",
[27]="It was a slaughter. And yet even a Wild God could not avoid injury at the Burning Legion's hands. Scorched by fel fire and poisoned by their tainted weapons, Ashamane fought on, thinning their ranks until their leader was forced to face her himself.$B
$BThat had been her plan all along. It was one of the laws of survival: the pack was not defeated until its leader's throat was between her jaws.$B
The Fangs of Ashamane, Part Nine
$B$B
$BA Burning Legion general had volunteered to oversee the conquest of Suramar. This pit lord, Ronokon, saw endless rewards in the elven city and wanted to claim them in Sargeras's name. He became enraged by Ashamane's interference and stepped forth to personally deal with her.$B
$BThe Wild God and the annihilan general dueled in the forests of Val'sharah for hours. He was a cunning fighter. He knew how fast she could kill, so he kept her at bay with his jagged, fel-wrought spear, content to inflict small, grazing wounds.$B
$BAfter so much war, Ashamane's strength was finally beginning to fade. Her wounds ached. Her pace slowed. But her will was unbroken. With the last of her strength, she leapt at Ronokon, allowing him to drive his spear through her chest. Yet her claws dug into his shoulders, and her fangs sank deep within his neck.$B
\"",
[29]="Ronokon thrashed madly, trying to pull the panther away, but she held on. Her teeth remained embedded in his throat until he died. His death brought more destruction. The fel power granted to him by the Legion exploded outward, tearing a deep gash in the land and burning Ashamane to ash.$B
$BHer sacrifice was not in vain. Suramar's residents had been given enough time to hide their city from the Legion and the world, protecting themselves from the Sundering that would follow.$B
The Fangs of Ashamane, Part Ten
$B$B
$BThe land around Val'sharah had been altered forever. Where there had once been a hill, now there were a cliff and a deep valley. It took many years for the druids to restore nature in the area to its previous beauty. $B
$BDespite the lingering traces of Ronokon's corruption, there was always a sense that something was opposing it, helping to sweep it away. Some druids came to believe that Ashamane's spirit, even after death, was still committed to the fight against the invaders who had threatened her wilds.$B
The Fangs of Ashamane, Part Eleven
$B$B
$BThe druids built a shrine at the site of the pit lord's death to commemorate Ashamane's courage. Her fangs--all that survived the violence of her passing--were placed there to honor her unbending heart and untamed nature.$B
$BTo this day, Ashamane is remembered as one of the fiercest defenders of Azeroth. $B
The Claws of Ursoc
$B$B
$BYou've been blessed by Wild Gods. Please understand the honor that has been granted to you: Ursol believes that you are the right champion to carry on his brother's work.$B
$BMay the spirit of Ursoc drive you onward to victory.$B
The Claws of Ursoc, Part One
$B$B
$BUrsoc's legacy is known to every druid on Azeroth. As one of the great Wild Gods, he challenged the Burning Legion ten thousand years ago and bravely laid down his life in defense of this world.$B
$BHe was a true guardian. He believed in the power of the wilds, and he never hesitated even for a moment to leap to their defense.$B
$BBut now he can rest. Others will need to continue his work.$B
The Claws of Ursoc, Part Two
$B$B
$BMany millennia ago, two inquisitive bear cubs roamed the area around the Grizzly Hills together. These brothers, named Ursoc and Ursol, had more curiosity than good sense, and they frequently found themselves trespassing in the domains of bigger predators. Danger did not discourage them, and each one never left the other behind, even when circumstances seemed dire.$B
$BThey caught the attention of Keeper Freya, who was traveling across Azeroth in search of exceptional wild animals. Freya recognized their potential and saw what they would become. $B
$BWhen they matured, they grew stronger and bigger than any other bears in the Grizzly Hills, and they did not suffer the ravages of aging.$B
$BUrsoc and Ursol became known as Wild Gods.$B
The Claws of Ursoc, Part Three
$B$B
$BPerhaps the most unusual gift Keeper Freya gave the two bears was the ability to speak. A few other Wild Gods, particularly those who would become known as the August Celestials, also received this gift. While they were chosen for their intelligence, the two bears were chosen for their stubborn bravery.$B
$BFreya believed that Ursoc and Ursol would one day change. When they finally saw enough of Azeroth to satisfy their curiosity, they would be compelled to protect it from any enemy that would threaten it. $B
$BShe knew them well. Ursoc, the older of the two bears, had a strong protective streak. The more he saw of the wilds of Azeroth, the more he felt it was his responsibility to preserve them.$B
The Claws of Ursoc, Part Four
$B$B
$BKeeper Freya saw how the instincts of the Wild Gods matured over the years, and she noticed that some of them were natural guardians of their domain. For those creatures, she began to create unique weapons, items that would aid them in times of trouble... but these artifacts would only become as strong as their wielder made them. Their true potential could only be unlocked with practice, nurture, and self-improvement. $B
$BSome Wild Gods did not understand what Freya had given them, and they neglected their weapons. Ursoc was not one of them. $B
\"",
[37]="Freya gave Ursoc new claws, fashioned out of a rare material called titansteel and imbued with a small portion of the essence of Eonar, one of the titans. These claws could grow in length and were nearly indestructible.$B
$BUrsoc had no intention of letting them waste away and decay. He dedicated himself to mastering their power.$B
The Claws of Ursoc, Part Five
$B$B
$BOnce Ursoc received his new claws, he trained tirelessly. Every day he traveled long distances and sparred with his brother, testing his strength. Over the years he grew stronger. Much stronger. Ursol had received a gift, too, a staff that eased the use of magic, and he soon mastered his own power. $B
$BUrsoc's titansteel claws became an extension of his body, and Ursol became an expert in manipulating the flows of magical essence.$B
$BTogether they had become some of the most powerful Wild Gods in existence... and they would soon become known as Azeroth's staunchest defenders.$B
The Claws of Ursoc, Part Six
$B$B
$BEventually Ursoc and Ursol accompanied Keeper Freya on her journeys across Azeroth. She confided in them that she sensed dark forces at work, and they made sure she was safe. $B
$BAs they traveled with her, they received their first glimpses of the Emerald Dream, the realm Freya had created to guide Azeroth's natural life. They spent as much time as they could within those untouched wilds, drawn to the Dream's thriving, vibrant vision of nature.$B
\"",
[40]="\"One day, Freya asked to travel alone. To both Ursoc and Ursol, it sounded as if she was bidding them farewell. Before she left them, she offered more wisdom about their weapons and their other gifts, and she told them to remain prepared. \"\"Azeroth will need you. If you do not stand ready, the world may fall,\"\" she said. $B
$BThe Wild Gods never saw her again. The darkness that had claimed the mind of Keeper Loken had also corrupted hers.$B
$B
The Claws of Ursoc, Part Seven
$B$B
$BTen thousand years ago, a threat unlike any other set its gaze upon Azeroth. The Burning Legion, after corrupting important members of the elven civilization near the Well of Eternity, invaded with all of its might and fury. The first druid, Malfurion, called upon the Wild Gods to fight back against the demonic hordes.$B
$BUrsoc and Ursol were the first two Wild Gods to respond. They rushed into battle with the Legion's doomguard, landing the initial blows in the war between Azeroth's wilds and a fallen titan's twisted army.$B
$BIt was a desperate fight against overwhelming odds. Neither brother hesitated for an instant, and even when the full wrath of the Burning Legion was brought against them, they did not run.$B
$BThey fought until their last breaths.$B
The Claws of Ursoc, Part Eight
$B$B
$BMany Wild Gods perished in the war against the Legion. Ursol and Ursoc remained together, fighting back to back, using Freya's gifts to bring down waves of demonic enemies. But their strength had limits. An unending tide of felstalkers finally overwhelmed them, and they both died in battle. Their spirits traveled together to the Emerald Dream, where they stayed for millennia.$B
$BUrsoc's claws were all that remained of him in the physical world. When the fighting moved elsewhere, a young furbolg found the titansteel claws. Recognizing whom they had belonged to, he took them to his tribe.$B
$BFor generations, those furbolgs worshiped the claws as the final sign of their bear god Ursoc.$B
The Claws of Ursoc, Part Nine
$B$B
$BFew furbolgs had the courage to try to wield Ursoc's claws in battle. Every time they did, the results were horrifying. Ursoc had spent untold years mastering their power and unlocking their potential",
[44]="Ursoc's spirit, standing guard in the Emerald Dream, had simply seen enough. The furbolg tribe was not capable of controlling his power, so he withdrew it from the claws. It would not return until someone worthy claimed them.$B
$BMembers of the Druids of the Claw eventually brought the titansteel-wrought artifact to Ursoc in the Emerald Dream.$B
The Claws of Ursoc, Part Ten
$B$B
$BUrsoc's desire to protect Azeroth had not wavered, even after death. He and Ursol roamed the Emerald Dream, searching for any signs of corruption or darkness taking root in the realm.$B
$BRecently, the return of the Emerald Nightmare drew their attention. Ursoc fought Xavius, the lord of the satyrs and a pawn of evil forces, in an attempt to eradicate the Nightmare's influence.$B
$BFor a second time, Ursoc made the ultimate sacrifice in defense of Azeroth.$B
The Claws of Ursoc, Part Eleven
$B$B
$BNow Ursoc can finally rest. Ursol, his brother, continues his watch inside the Emerald Dream, fighting against the Nightmare.$B
$BUrsoc's claws no longer belong to the Wild Gods but to those who can carry on their work. Only someone with a guardian spirit as determined as his will be able to wield them in battle.$B
$BAnd woe unto any enemy that has to face a creature as dedicated as he. $B
G'Hanir, the Mother Tree
$B$B
$BThe Emerald Dream is at risk. The Nightmare seeks to corrupt all of its power.$B
$BThis branch was critically important in keeping the Dream stable and peaceful, but it is not safe to leave it there any longer. You are one of the most astonishingly capable druids in history. Carry this staff with you, protect it, and use it to drive the Legion off of our world.$B
G'Hanir, the Mother Tree, Part One
$B$B
$BIn Azeroth's ancient days, natural life never had a chance to emerge due to the horrifying reign of the Old Gods. Without help, nature would not have risen at all. The titans knew this. One of their final acts of aid for us was to give the keepers the knowledge and power to reverse the Old Gods' unspeakable destruction.$B
$BIn time, nature would rise. Life would flourish. Generations of plants and animals would grow and change.$B
$BThis miraculous recovery did not come from any one place. But at the beginning, there was a source of healing and balance, a place where all life could rest and revive.$B
$BIt was called G'Hanir, the Mother Tree.$B
G'Hanir, the Mother Tree, Part Two
$B$B
$BKeeper Freya was charged by the titans to guide the seeding of Azeroth's natural life. To aid in this task, she shaped a mystical realm that would become known as the Emerald Dream. She wanted it to be an unspoiled vision of nature, undisturbed by the forces of evil or external civilizations.$B
$BShe began by creating a single, massive tree, set atop a high peak within the Dream. From it bloomed many different fruits and flowers, and new life flowed outward in waves, sweeping across the land. $B
$BFreya sculpted pools of life in other locations within the Emerald Dream, but this tree was the first, the tallest, and the most radiant. For millennia, it served as a source of healing and balance that extended beyond the Dream and into the physical world.$B
G'Hanir, the Mother Tree, Part Three
$B$B
$BAs life flourished on Azeroth, generations of animals came and went. Soon the Emerald Dream was filled with the spirits of countless beasts.$B
$BThat first tree that Freya had created, G'Hanir, became a haven for winged creatures. Its many boughs and branches had room for all, and its healing, peaceful energy calmed even the most distressed minds.$B
$BMany powerful spirits were drawn to G'Hanir. Some wanted to simply gaze upon it",
[51]="\"
G'Hanir, the Mother Tree, Part Four
$B$B
$BAviana was known as the Mistress of Birds. Unlike some other Wild Gods, she did not keep herself distant from lesser, mortal creatures. She was a predator, delighting in swooping down on prey from the sky. $B
$BEventually she was called something new: the Mistress of the Mother Tree. She had grown utterly enchanted with G'Hanir. It was more than a tree",
[52]="\"
G'Hanir, the Mother Tree, Part Five
$B$B
$BTen thousand years ago, Azeroth was invaded. The Burning Legion stormed onto our lands and waged war on all who would resist it. There were few people inclined to fight back, and they were greatly outnumbered.$B
$BThe first druid, Malfurion Stormrage, called upon the Wild Gods to join the fight. Not only would a Legion victory eradicate the elves, but it would also spell doom for all life on Azeroth.$B
$BMany Wild Gods answered Malfurion's cry. Aviana was one of them.$B
G'Hanir, the Mother Tree, Part Six
$B$B
$BWhen the Wild Gods joined the battle against the Burning Legion, the demons were taken aback. Surely they had not been expecting nature to produce such powerful enemies. That day will never be forgotten as long as Azeroth remains free of the Legion's control.$B
$BAviana led flocks of birds from all the land on the hunt for Legion minions. Untold numbers of demons died to her and her children.$B
$BBut the Burning Legion's forces were too great. Aviana fell from the sky, and demonic spears ended her life.$B
G'Hanir, the Mother Tree, Part Seven
$B$B
$BThe shock of Aviana's death reverberated through the Emerald Dream, and all the leaves of G'Hanir fell from their branches. The great Mother Tree, home to the spirits of countless creatures, was dead. Many mourned for it, and some succumbed to the temptation of serving dark forces in Aviana's absence.$B
$BBut although she had died, her spirit still lingered.$B
$BAs the night elves struggled to rebuild their society in the wake of the Sundering, members of the green dragonflight discovered a gift. A single branch of G'Hanir, with a single acorn hanging off its leaves, had been left in their keeping in the Emerald Dream. $B
$BThe acorn was used by Alexstrasza, Aspect of the red dragonflight, to create Nordrassil, the great World Tree that would protect the second Well of Eternity.$B
G'Hanir, the Mother Tree, Part Eight
$B$B
$BMalfurion Stormrage sensed that Aviana's spirit had been the one to bestow the branch of G'Hanir, and he believed it was best kept hidden. Many of Aviana's children had been lost to chaos, and they might be driven to claim any remnant of her legacy for their new masters.$B
$BQuietly, Malfurion moved the branch of G'Hanir to a safe location deep within the Emerald Dream. Only a few people ever knew where it was kept, but its influence was felt far and wide.$B
$BFor many millennia, the branch served as a stabilizing force for the Emerald Dream, and the land near it was said to be a place of great healing and peace. $B
G'Hanir, the Mother Tree, Part Nine
$B$B
$BThe events of the Cataclysm shook Azeroth and the Emerald Dream to their roots. As the night elves fought to repel the forces of Ragnaros from Mount Hyjal, they asked the champions of Azeroth to summon new allies--or, to be specific, old ones.$B
$BMany of the Wild Gods who had died in the War of the Ancients were resurrected. Aviana returned to life on Azeroth and joined the Horde and the Alliance in successfully pushing the elemental forces back into the Firelands. In the end, Ragnaros was killed, and Mount Hyjal was saved.$B
$BAviana turned her attention to G'Hanir once again. Times had changed, but her dream of providing a spiritual haven for her kind had not. She set out to restore the Mother Tree to its full glory.$B
G'Hanir, the Mother Tree, Part Ten
$B$B
$BThe branch of the Mother Tree remained in the Emerald Dream. Unbeknownst to the druids, the forces of the Emerald Nightmare were already gathering for an assault. When they investigated key sources of power within the Dream, they discovered the true nature of G'Hanir.$B
$BThe satyr lord Xavius, working on behalf of the Burning Legion to taint the Dream, ordered his forces to exercise caution. This branch of G'Hanir was corrupted slowly, very slowly, in such ways that even its guardians could not sense it.$B
$BWhen the Nightmare revealed itself, this branch suddenly pulsed with evil. Had it been left corrupted, it might have thrown the entire Emerald Dream into chaos.$B
$BSince it has been cleansed, that plan, at least, was thwarted.$B
G'Hanir, the Mother Tree, Part Eleven
$B$B
$BIt is too dangerous to leave G'Hanir hidden anymore. The Nightmare covets the branch's power", [59]="\"
$BNote from the Author
$B$B
$BResearch efforts press on! There's more information to be uncovered in these texts. The only thing that can hold me back is time!$B
$BCome back after further research has been completed and I will continue to expand this tome.$B
$B
$B- Lead Historian Celadine$B
$B\"", }, [244838]={ [1]="\"Csak Torgus tudta ilyen ügyesen összeszedni a fjarnskaggl-t. Egyesek szerint ez varázslás volt, mások szerint egyszerűen csak gyakorlott kéz. De azok, akik a legközelebb álltak Torgushoz, jobban tudták.$B$BTorgus alkut kötött egy nagyobb hatalommal. Olvasta a \"\"Gyógynövények gyógynövényeket nemzenek\"\" című régi szöveget, és meglátta a lecke két oldalát: Először is, hogy a gyógynövény magjainak elültetésével a learatott növény helyett újabb gyógynövények nőhetnek. Másodszor, hogy a gyógynövénytani gyakorlatok gyakorlása és elsajátítása lehetővé teszi, hogy idővel hatékonyabban szüretelhessünk.$B$BEgy harmadik jelentést is látott a leckében. Úgy látta, hogy alkut kell kötni azokkal az istenekkel, akik a fjarnskaggl-t adták nekünk. Így Torgus összegyűjtött egy nagy halom fjarnskaggl-t, becsomagolta ajándéknak, és elvitte az áldozatot a következő helyre\"", [2]="Tome of Fel Secrets
$BAs recorded by Vahu of the Illidari.
$B\"", [2]="\"$B$BTwinblades of the Deceiver
$B$B
$BAlas, poor Varedis. We knew him well... but do not mourn him. His death was far too swift and merciful for a traitor who spilled so much Illidari blood. $B
$BThese weapons of his are truly dangerous, infused with the essence of his eredar master, Kil'jaeden. They will try to make you the Deceiver's new puppet. Do not give in to weakness as Varedis did.$B
Twinblades of the Deceiver, Part One
$B$B
$BThese weapons were owned by Varedis Felsoul. He was an Illidari, one of the finest demon hunters ever to join our ranks.$B
$BAnd then he betrayed us all. The power in these weapons was Varedis's reward for turning on his brothers and sisters and joining the army he had once sworn to defeat. We cannot change what he did. But we can avenge every drop of blood that he spilled on the Legion's behalf, and with these warglaives, we can return the favor a thousand times over.$B
$BWith a little luck, these weapons will one day be turned against Varedis's master.$B
Twinblades of the Deceiver, Part Two
$B$B
$BLet us not forget what Varedis Felsoul accomplished. He was among the first five blood elves sent by the crown prince Kael'thas Sunstrider to train with Lord Illidan Stormrage as demon hunters. It was a brutal affair. Three of those elves died in training, and a fourth was lost to madness.$B
$BOnly Varedis survived. The hunger to kill demons was strong within him, too strong to let him fall before he had tasted the Legion's blood. He sacrificed his eyes with a smile and without even flinching at the pain.$B
$BHe was-he seemed to be-one of the most dedicated souls ever to challenge the Burning Legion.$B
Twinblades of the Deceiver, Part Three
$B$B
$BOnce Varedis had earned his place among the Illidari, his training continued. It was a trial by fire. Inexperienced demon hunters did not have the luxury of studying for years in libraries or classrooms before entering combat. Fresh recruits were sent out on dangerous missions, accompanied by experienced mentors.$B
$BVaredis trained with three of Illidan's best fighters. Time and time again, his blades joined theirs in spilling demonic blood across the cosmos.$B
$BWithin a year, Varedis had surpassed his mentors and was helping other recruits survive their first contacts with the Legion. He had become truly effective, occasionally accompanying Lord Illidan himself on his most important journeys.$B
Twinblades of the Deceiver, Part Four
$B$B
$BVaredis's most fateful mission was a solo task. On Outland, Lord Illidan had heard too many reports that the remnants of the Shadow Council were active. Varedis was dispatched to scout for--and steal--any information he could find.$B
$BLittle blood was spilled that day. Varedis snuck into a cave complex inhabited by Shadow Council acolytes without drawing attention to himself. He found something odd, a book that radiated with demonic essence. Inside was priceless information about the nature of demons, their weaknesses, and their habits. This tome, the Book of Fel Names, contained within it tremendous power.$B
$BAnd it was impossible to remove. The Shadow Council had enchanted it in ways that stopped Varedis from taking it from the cave. $B
\"",
[7]="Thinking quickly, Varedis simply imbibed as much of the book's power as he could. He left it in place, and the Shadow Council had no idea an Illidari had even been there.$B
$BLord Illidan praised him for his achievement. After all, using the demons' own power against them was the central purpose of a demon hunter. Varedis's pride swelled.$B
Twinblades of the Deceiver, Part Five
$B$B
$BVaredis enjoyed his heightened power for years, using it to become a stinging thorn in the Burning Legion's side. He could sense the movement of demons before he saw it happen", [9]="\"
$BTwinblades of the Deceiver, Part Six
$B$B
$BNeither the Horde nor the Alliance understood Illidan's plans. They believed him to be an ally of the Legion. Acting upon this belief, they laid siege to the Black Temple. Many Illidari tried to stand in their way. Varedis was one of them.$B
$BBut he was confronted by powerful enemies who possessed the Book of Fel Names. They began to destroy the book, page by page, and Varedis was stunned to realize that the book's destruction was weakening him. His borrowed demonic power faded quickly.$B
$BVaredis died in the Black Temple. His soul, imbued with demonic energy, did not rest easily in oblivion. It was whisked away to the Twisting Nether.$B
Twinblades of the Deceiver, Part Seven
$B$B
$BIt is a risk all demon hunters face. By stealing the demons' power, our souls may return to their domain--and their control--after we fall in battle.$B
$BThis was Varedis Felsoul's fate. Kil'jaeden himself claimed his soul and heaped endless torment upon him.$B
$BVaredis resisted for a time. It was not the pain that broke his spirit. Kil'jaeden is called the Deceiver for a reason, after all. The eredar lord played upon his shock from that battle in the Black Temple. Champions had been prepared to face Varedis",
[11]="\"It had not been demons, certainly. The Legion would have preferred to have the Book of Fel Names back intact. It had not been the Shadow Council, for the same reason. \"\"It must have been the Illidari,\"\" Kil'jaeden told him. \"\"Only they knew of your power. They betrayed you.\"\"$B
$BVaredis would come to believe him.$B
Twinblades of the Deceiver, Part Eight
$B$B
$BOnce Kil'jaeden had poisoned Varedis's mind, he began to tempt the fallen Illidari. The demon hunter had only tasted the Legion's true power. Should Varedis pledge himself to the Burning Legion, he would receive the full measure.$B
$BVaredis agreed, breaking every one of his oaths and betraying every one of his comrades.$B
$BKil'jaeden had special plans for him. With the help of other eredar, Kil'jaeden conducted a dangerous, agonizing ritual, infusing a small part of his soul into Varedis's spirit. When the ritual was complete, Varedis was not a demon hunter but a demon, loyal to the Burning Legion and hungry for vengeance.$B
$BVaredis found that his weapons, these warglaives, had also been changed. The ritual had imbued them with another slice of Kil'jaeden's astonishing power.$B
Twinblades of the Deceiver, Part Nine
$B$B
$BIn the years after Varedis's conversion, he became a terror to all who might oppose the Burning Legion. World after world, city after city, innocent after innocent, he was sent to spill blood.$B
$BOften he worked quietly. Secretly. The Burning Legion did not want any on Azeroth to know his true potential.$B
$BBut the Legion did allow him some satisfaction from time to time. Those few among the Illidari who had escaped after Illidan's death had fled to the corners of Outland and Azeroth. Varedis was dispatched to hunt them down, one by one. It was a task he relished. They had betrayed him, in his mind.$B
Twinblades of the Deceiver, Part Ten
$B$B
$BFor a long time, we Illidari did not know who was hunting us. It was not until the Legion's arrival on the Broken Isles that he finally revealed himself.$B
$BWhen the Vault of the Wardens was raided, a shadow was seen in the sky. Someone swooped down again and again, slaughtering the newly freed Illidari who were trying to escape. That was Varedis Felsoul. He could not resist the opportunity to butcher so many of us.$B
$BHe likely had a tactical reason for doing so. His actions alerted us to his presence. He knew somebody would come for him, one of the strongest among the Illidari, and he believed he could set a trap to kill them.$B
$BPerhaps he regretted that decision in his last moments.$B
Twinblades of the Deceiver, Part Eleven
$B$B
$BLet Varedis's story be a warning. He was dedicated, he was powerful, he was clever, and he was effective... and yet his will could not survive the thought that he had been betrayed by one of his own. No Illidari is without weakness. No Illidari is immune to temptation.$B
$BThe Burning Legion knows this. Whatever flaw you have, the Legion will test it.$B
$BBut until that day, let them fear us once again. These warglaives hold a measure of Kil'jaeden's power, so he was undoubtedly pleased to know that our kind was dying to their blades.$B
$BHe will not be so pleased to see what we will do with these weapons next.$B
The Aldrachi Warblades
$B$B
$BThe countless nicks and gouges that mar the Aldrachi Warblades form a map of their violent history. These weapons have vanquished thousands of demons and absorbed their twisted souls. It is said that the warblades even drew the molten blood of the Burning Legion's ruler, Sargeras.$B
$BTruly, there is extraordinary power in these otherworldly blades. In your hands, there is no telling what havoc they will wreak on the Legion.$B
The Aldrachi Warblades, Part One
$B$B
$BThe scattered legends that remain of the ancient aldrachi speak of their unsurpassed skill as warriors. These proud people were bred from birth for combat. Their entire culture revolved around it. Military service was mandatory for all aldrachi, and it began as soon as a child could walk. $B
$BSo it was with Toranaar. After he took his first step, he was cast into the merciless aldrachi war machine. $B
$BHe came from a long line of respected warriors, and his elder brother was the greatest among them. Given Toranaar's pedigree, expectations for him were high. He would not disappoint.$B
The Aldrachi Warblades, Part Two
$B$B
$BToranaar endured years of brutal training, tests of strength meant to cull the weak from the strong. One thought propelled him through the pain and suffering: winning the right to carry warblades.$B
$BMore than titles or wealth, the aldrachi coveted weapons as prized possessions and symbols of status. Warblades eclipsed all other types of arms in prestige. These mighty weapons were fashioned from rare crystals found deep below the earth. The strange minerals had many unique properties, the greatest of which was their ability to absorb the spirits of the dead. Blacksmiths employed closely guarded techniques to enchant these crystals and forge them into instruments of death. $B
\"",
[19]="The resultant warblades could consume the souls of their victims. Each devoured spirit imbued the weapon with greater power. The most ancient warblades contained thousands of souls, and they were revered just as much as-if not more than-the fearsome aldrachi warriors who bore them in battle.$B
$BAs the young Toranaar lay in bed every night, his body bruised and broken, he pictured himself carrying warblades of his own. He willed that vision to become a reality.$B
The Aldrachi Warblades, Part Three
$B$B
$BToward the end of his training, Toranaar had his final and greatest test. The aldrachi military high command chose an elder warrior at random to battle the young initiate in a fight to the death. The day of the duel came, and Toranaar stepped into the ritual fighting pit to face his opponent.$B
$BIt was his older brother. $B
$BToranaar spared his sibling only a passing glance. He fixed his eyes on his opponent's gleaming warblades. Toranaar's dream was within reach, and nothing would keep him from it. Not even family.$B
$BThe two brothers grappled through the night and into the next day. Both were on the verge of death when Toranaar finally disarmed his kin and took the warblades for himself. Without uttering a word, he buried the weapons in his brother's chest, and they drank deep of the fallen warrior's soul.$B
The Aldrachi Warblades, Part Four
$B$B
$BStories of the aldrachi reached the Burning Legion and its ruler, Sargeras. He and his demon army had decimated countless mortal civilizations in their quest to extinguish life from the cosmos. Sargeras was always eager to find mighty new races that he could bend to his will and use as agents of destruction. The aldrachi seemed like the perfect candidates for servitude.$B
$BRather than destroy the aldrachi world outright, Sargeras ordered his forces to invade it. The Legion would wear the warriors thin until they were ripe for demonic conversion. Sargeras knew that his followers would suffer great losses against the enemy, but that did not discourage him. $B
$BWhether it took a year, or ten, or a hundred... Sargeras would make the aldrachi his.$B
The Aldrachi Warblades, Part Five
$B$B
$BExcerpt from the nathrezim records known as The Codex of the Dead: $B
$B\"\"Curious creatures, the aldrachi. Much more resilient and promising than anticipated.$B
$B\"\"The Legion stormed their little world with overwhelming force, a sea of pit lords and felguard, of shivarra and mo'arg, ebbing and flowing from horizon to horizon. Still, the aldrachi held the invasion at bay. Hundreds of demons fell just to claim one of their warriors. The aldrachi fought like ravenous beasts, and none with more ferocity than the creature called Toranaar the Indomitable.$B
$B\"\"His warblades howled over the clamor of battle, rending anything that came near. Each demon Toranaar vanquished seemed to fill him with renewed vigor and strength. He was an army unto himself.\"\"$B
The Aldrachi Warblades, Part Six
$B$B
$BWave after wave of demons slammed into the aldrachi lines. Toranaar and other seasoned warriors repelled each attack, but the Legion's numbers never diminished. For every demon defeated, another would take its place. Slowly and methodically, the Legion whittled away the aldrachi resistance and pushed them back to the towering stronghold in the heart of their war-torn capital.$B
$BOnly Toranaar and a handful of champions remained. Each of them carried warblades teeming with the souls of thousands of victims they had cut down. In all directions, corpses of aldrachi and demon alike blanketed the earth. It is said that not a bare patch of ground could be seen for leagues.$B
\"",
[24]="Toranaar rallied his allies in preparation for another Legion attack, but it never came. To the aldrachi's confusion, the demons halted their advance. A monstrous figure then emerged from the Legion's ranks.$B
$BIt was Sargeras, and he had come with an offer for Toranaar.$B
The Aldrachi Warblades, Part Seven
$B$B
$BNo one knows for sure what form Sargeras took to confront Toranaar. Some nathrezim records say that the Legion's colossal ruler infused a sliver of his power into an avatar and dispatched it to the aldrachi stronghold. Whatever the truth, it is certain that he called for Toranaar to join the Legion.$B
$BSargeras promised the aldrachi warrior and his allies power beyond anything they had ever dreamt of. They would serve as his personal guards, and they would command tens of thousands of demons in war. Sargeras believed that such an offer would prove irresistible to the battle-loving aldrachi.$B
$BToranaar's rejection was emphatic. He vowed to destroy the Legion for all of the aldrachi the demons had killed, or die trying. Either way, he would never bow to Sargeras.$B
The Aldrachi Warblades, Part Eight
$B$B
$BDemons still whisper of the battle between Toranaar and Sargeras. The gathered Legion host watched with rapt attention as their ruler dueled with the aldrachi warrior. At any moment, Sargeras could have simply annihilated Toranaar, but destruction was not what he wanted.$B
$BSargeras desired to corrupt the aldrachi champion, and he would need to exhaust Toranaar to succeed. For days, the Legion's ruler did so. Like a cruel predator toying with prey, Sargeras battered Toranaar with just enough force to wear him down. $B
\"",
[27]="Toranaar was a seasoned warrior, and he recognized Sargeras's ploy. He knew he could not best the Legion's commander in combat, and so he decided on one final act of defiance. Toranaar feigned submission. When Sargeras let his guard down, the aldrachi champion struck. $B
$BHis warblades ripped through Sargeras's hide, and fire burst from the wound. Though it was only a minor injury, the other aldrachi howled in triumph. $B
$BIt was the last time such war cries would ever echo through their once-great capital.$B
The Aldrachi Warblades, Part Nine
$B$B
$BToranaar's defiance infuriated Sargeras. In an instant, he ripped the warrior and his fellow aldrachi champions to pieces. So great was Sargeras's wrath that nothing was left of their bodies but dust. The Legion's ruler then commanded his armies to bathe the aldrachi world in an inferno that would smolder for eternity.$B
$BThough Sargeras had failed to corrupt the aldrachi, all was not lost. He had left the warblades used by Toranaar and his kin intact. If the aldrachi would not serve the Legion, their formidable weapons would.$B
The Aldrachi Warblades, Part Ten
$B$B
$BSargeras ordered his lieutenant Kil'jaeden the Deceiver to distribute the warblades of the aldrachi. Over thousands of years, the demon sought out the Legion's greatest warriors. Those who met Kil'jaeden's standards received a set of warblades. In demonic hands, these weapons went on to massacre civilizations, exterminate entire races, and consume the souls of a hundred thousand dead.$B
$BIn time, Kil'jaeden had circulated all of the warblades, save the ones that had belonged to Toranaar. These were the most powerful arms taken from the aldrachi. Kil'jaeden kept them under close watch, awaiting a champion ruthless enough to wield the fabled weapons that had made Sargeras bleed.$B
The Aldrachi Warblades, Part Eleven
$B$B
$BAfter years of waiting, Kil'jaeden found someone worthy of wielding Toranaar's warblades. Her name was Caria Felsoul, and she was one of the Illidari's most cunning and adept demon hunters.$B
$BCaria had willingly turned on the Illidari and pledged herself to the Legion in exchange for power, and Kil'jaeden rewarded her. He flooded the demon hunter with dark energy and molded her into his perfect servant. Before unleashing Caria on his enemies, he gifted her the Aldrachi Warblades.$B
$BKil'jaeden relished this final act, knowing it stood against everything Toranaar had fought for. The aldrachi had used his warblades to uphold the dignity of his people and reject Sargeras's offer of power. Wielded by a traitor like Caria, the weapons would become tools of betrayal, murder, and dishonor.$B
Note from the Author
$B$B
$BResearch efforts press on, my master. There's more information to be uncovered in these texts. The only thing that can hold me back is time.$B
$BCome back after further research has been completed and I will continue to expand this tome.$B
$B
$B- Head Researcher Vahu$B
$B\"", }, [245204]={ [1]="\"Caruk Bloodwind, akit népünk az első bőrművesként ismert a Magashegységben, volt a feltalálója annak, amit mi \"\"cserzésnek\"\" nevezünk. Hogy hogyan fedezte fel ezt a folyamatot, az már egy másik történet.$B$BMint a magashegyi törzsek egyik legrégebbi legendája, a részletek homályosak. A történet szerint őseink az általuk elejtett állatok bőrét használták, hogy megvédjék magukat a Magashegység elemeitől.$B$BTermészetesen a bőröket megtisztították, de még ez sem tudta megakadályozni, hogy végül megromoljanak és elrohadjanak. Így a népünk kénytelen volt folyamatosan újabb bőrökre vadászni a túlélés érdekében.\"", [2]="Caruk gyűlölte a rothadó bőrök szagát, ezért olyan dolgokkal töltötte meg a sátrát, amelyek illatát szerette: fakéreggel, gyümölcsökkel és sokféle növény levelével. Még aludt is rajtuk, hogy a lehető legközelebb legyenek igényes ormányához.$B$BEgy különösen forró magashegyi nyáron Caruk elhagyta a sátrát, ledobta a földre a bőrét, és vadászni indult. Amíg ő távol volt, a bőrök a földön hevertek, és a nap sütött rájuk.$B$BCaruk napról napra folytatta a rutinját. Hónapok múlva észrevette, hogy a bőre már nem rothad tovább. Még olyan jó illatuk is volt, mint a sátrának.", [3]="Caruk már csak a szagokból is meg tudta állapítani, hogy a sátrában lévő gyümölcsök, fakéreg és fa esszenciái beszivárogtak a bőrébe. Az illat bizonyára An'she orrának is tetszett, mert a nagy napszellem megáldotta a bőrét, így az sokkal tovább tartott.$B$BÍgy a mi népünk megtanulta a cserzés művészetét. Idővel az egész Magashegységben élő törzsek elkezdték cserzésre használni a bőrüket... és megszületett a Caruk legenda.", }, [245785]={ [1]="Az iránytű régi és a használat során megkopott.$B$BÚgy tűnik, hogy hibásan működik - az iránytű nyila kiszámíthatatlanul változtatja az irányt, és soha nem áll meg az északi irányban.", }, [245786]={ [1]="\"A doboz különböző varázslatos kinézetű csecsebecséket és csecsebecséket tartalmaz. $B$BKözelebbről megvizsgálva ezek az \"\"ereklyék\"\" nem tűnnek többnek, mint ügyes hamisítványoknak.\"", }, [245787]={ [1]="Ezek a csizmák korukhoz képest meglepően szép állapotban vannak.$B$BFurcsa, hogy ennyi év után még mindig itt maradtak.", }, [245788]={ [1]="A sátorban lévő ágynemű már jó ideje érintetlen.", }, [247332]={ [1]="\"Dicsőség az új vezetőnek! Egykor az Alkonyat Atyjának keze, az Árnyék Diakónus úgy döntött, hogy itt az ideje, hogy visszaszerezzük múltbeli dicsőségünket!$B$BMíg az Alkonyat Atya elment, hogy Halálszárnyat szolgálja, az Árnyékdiakónus megtartotta \"\"szerepét\"\", mint püspök Stormwindben. Egy ideig még folytatta ott a beszivárgást és a toborzást, egészen Deathwing és az Alkonyat Atya bukásáig. Ezután megparancsolta szervezetünk maradékának, hogy csendben maradjon, és engedje meg ellenségeinknek az átmeneti győzelmet.$B$BDe aztán megtalálta, vagy talán az találta meg őt. A Fekete Penge...\"", }, [247334]={ [1]="Befejeztük egy kis bázis felállítását a diakónus utasításának megfelelően. Ő vezet, annyira biztos benne, hogy ez a megfelelő út a Twilight's Hammer számára. Láthatóak leszünk az ellenségeink számára, de úgy véli, megéri a kockázatot.$B$BValamiféle feltört pecsét vezet a tó alatti komplexumhoz. Maga a tó úgy néz ki, mintha évezredekkel ezelőtt egy titáni robbanás történt volna. Valahogy az Árnyékdeák tudott erről a helyről, és tudja, hogy egy C'Thraxxi itt halt meg. A terve merész. A Fekete Penge segítségével feltámasztja ezt az ősi lényt, és visszaállítja a Twilight's Hammer-t a csúcsra.$B$BHolnap bemegyek, hogy a felső területet tartó erők parancsnoka legyek. Ő már megnedvesítette a gyámokat, és arra készül, hogy belépjen az alsó területre.", }, [247335]={ [1]="Az árnyékdiakónus óvatos és számító mester volt, aki a közvetlen cselekvés helyett inkább az árnyék titkait részesítette előnyben. Mióta megtalálta a Pengét, egész viselkedése megváltozott. Arrogáns, parancsoló, vakmerő. Most egy merész tervet támogat, hogy visszaadja a hatalmat a Twilight's Hammernek.$B$BA Penge neve Xala'tath. Egy olyan korból származik, amikor a legtöbb fajunk még nem létezett. Csak a korábbi birtokosok firkái alapján tudunk továbblépni. Bár ezek többnyire azoknak a zagyvaságai, akiknek nem volt elég akaratuk a Pengét használni, sokan közülük ugyanazt mondják.$B$BA Fekete Birodalomról beszélnek, arról az időről, amikor igazi mestereink uralták egész Azerothot. Hatalmas áldozatok, üres energiákkal teli élő épületek. Néha halljuk, ahogy az Árnyék Diakónus beszél... valakivel a sátrában. Ő is említette a Fekete Birodalom dicsőségét.", }, [247864]={ [1]="Tudjátok meg, hogy én, Izgarogg, a mérlegek utolsója, átírtam ezt a tudást, ahogyan azt uram, Neltharion, Azeroth földi őrzője diktálta.$B$BEz a tábla az ötvenedik kísérletünk arra, hogy az elemeket egy kötelező ércbe olvassuk. Uram úgy véli, hogy ez lesz a végső eszköz a hatalomra jutásához, de lehet, hogy még sok-sok év, ha nem évszázadok választanak el minket a stabil megoldás felfedezésétől.$B$BAz alábbiakban a szennyeződések eltávolítására irányuló keresésünk receptjét mutatjuk be. Hatékonynak bizonyult, de további finomításra szorul.", }, [248856]={ [1]="- NE LÉPJ BE -$B$BLégiós ügynököket láttak ezen a területen.$B$BKérjük, hogy minden gyanús tevékenységet azonnal jelezzenek Alturas felügyelőnek az Ibolya Fogdában.", }, [249013]={ [1]="Gorvold Vasbold nagy harcos volt. Egyike volt azon keveseknek, akik hajlandóak voltak megküzdeni az elveszett múltunk veszélyeivel. Sok győzelmét a ravaszsága és a régebbi korokból származó hatalmas ereklyék gyűjtése táplálta.$B$BA Viharhegyek tiltott területein bátorságot tanúsítva tudomást szerzett egy hatalmas pajzsról, amelyet Tyr egyik bajnoka használt. A pajzs a megszállottja lett, miközben a kontinenst kutatta.$B$BMiután elmerészkedett az északi, elfeledett csatamezőkre, Gorvold megtudta, hogy a bajnok Tyrrel együtt délre ment, és elmenekült a titánok omladozó birodalmából. Gorvold hatalmas hajót épített, és ő is délre indult.", [2]="Gorvold dacolt a tengeri fenevaddal és a viharral egyaránt, és követte a gyötrelmes ösvényt dél felé. Ravaszul követte a nyomok legapróbb morzsáit egy kontinensen át, hogy megtalálja a rég elfeledett csatát.$B$BItt csonka vrykulokat talált, Ymiron ediktumának selejtjeit, akik egyszerre imádták és kerülték egy bukott titánőr és nagy ellensége helyét.$B$BA romok közül Gorvold felfedezte, hogy az ösvénynek itt még nincs vége. A nagy csata után Tyr bajnoka továbbment. Gorvold is így tett.", [3]="Word of the Conclave
$BAs recorded by Juvess, historian of the Conclave.
$B\"", [2]="\"$B$BLight's Wrath
$B$B
$BBefore you took up Light's Wrath, many pious warriors and devout priests tried to control it. All failed. $B
$BLet their shortcomings serve as a lesson and a warning. Noble intentions are not enough to harness this staff's formidable power. You must sharpen your focus to a blade's edge, and make your will as unyielding as steel. For the moment your discipline falters, this weapon will claim you as it has all others.$B
Light's Wrath, Part One
$B$B
$BYears ago, the fanatical Scarlet Crusade set out to create a staff of unparalleled holy might. A weapon that would rival even the legendary Ashbringer in righteous fury.$B
$BThe Ashbringer derived its power from a shadowy artifact that had been purified in the Light and affixed to the blade. The Scarlet Crusade sought to do the same for its staff. $B
$BThe order sent its most loyal crusaders into the war-torn Plaguelands in search of a suitable relic. The few who returned bore a strange jewel bristling with darkness. Some sources say it had been part of a truncheon carried by one of the first death knights to walk the world. Other accounts hint that the dreaded lich Kel'Thuzad had shaped the jewel with his spectral hands. $B
$BWhatever the truth, the Crusade would use the black gem to create the staff known as Light's Wrath.$B
Light's Wrath, Part Two
$B$B
$BTen of the Scarlet Crusade's learned priests gathered in Hearthglen to create Light's Wrath. For weeks, they practiced a ritual that would purify the dark jewel and bind it to the staff. $B
$BWhat they never accounted for was a demon in their midst.$B
$BA nathrezim named Balnazzar had infiltrated the Crusade and assumed the identity of its leader, Saidan Dathrohan. When the demon learned of the plans to forge Light's Wrath, he feared that such a weapon could unmask his deception and shatter his hold over the Crusade.$B
\"",
[5]="Balnazzar disrupted the cleansing ritual, and the crusaders lost control of their delicate spellwork. A storm of holy energy ripped through the meeting place, instantly killing the ten priests. Yet Light's Wrath was left intact. The blast had purified the jewel and affixed it to the staff.$B
$BUpon close inspection, Balnazzar found that the staff trembled with unstable energies. Wielding it with any reliability would be near impossible. Rather than destroy the weapon, the demon allowed the Scarlet Crusade to keep it. He looked forward to the mayhem it would cause in the years to come.$B
Light's Wrath, Part Three
$B$B
$BA letter from Grand Inquisitor Isillien to High General Abbendis of the Scarlet Crusade:$B
$B\"\"I received your last letter, and I understand your concerns. But in terms of raw power, Light's Wrath has surpassed our wildest expectations. The recent battle near Tyr's Hand is proof of this.$B
$B\"\"The Scourge outnumbered our righteous warriors twenty to one. It would have been a massacre if not for Light's Wrath. The staff's blazing light carved through the Scourge like a scythe through wheat, leaving none behind.$B
$B\"\"It is true that Light's Wrath killed its wielder and many of the soldiers at his side. It is also true that the surviving crusaders have been left dumbstruck, unable to dress or feed themselves without assistance.$B
$B\"\"But at a ratio of twenty to one, I consider such losses acceptable.\"\"$B
Light's Wrath, Part Four
$B$B
$BFrom The Hunt for Light's Wrath, compiled by the Kirin Tor of Dalaran:$B
$B\"\"Detected another explosion of holy energy in the Plaguelands. The fifth in the last year. This recent disaster bears all the similarities of the others. Light's Wrath is to blame.$B
$B\"\"From what I can gather, the Scarlet Crusade raided a small village in search of the Scourge. They used Light's Wrath to 'cleanse' the living townsfolk, thinking they were afflicted by the plague of undeath. $B
\"",
[8]="\"\"\"This went on for some time before the priest using the staff lost control of its power. What was once the town square is now nothing more than a smoldering crater, filled to the brim with bodies. $B
$B\"\"As before, the weapon was gone by the time I arrived. Some other fool Crusader likely has it. $B
$B\"\"I should have never volunteered for this task.$B
$B\"\"-Israen of the Kirin Tor\"\"$B
Light's Wrath, Part Five
$B$B
$BOf all the Scarlet Crusaders who bore Light's Wrath, Inquisitor Halbin had the greatest chance of success. His discipline and calculated focus were unmatched among the order's members.$B
$BIn the Scarlet Monastery, Halbin put the staff's powers to use, torturing Forsaken prisoners. He seared his captives with holy fire, extracting information for the Crusade to utilize in its war against the undead. The more Halbin interacted with the Forsaken, the more he grew to loathe the cursed beings. He no longer cared about gathering intelligence from them. He simply wanted to hear their screams.$B
\"",
[10]="During one night of feverish torture, Halbin's anger overwhelmed his thoughts. His hold over Light's Wrath slipped. It was only for an instant. That was all it took to seal the inquisitor's doom.$B
$BAn explosion rocked the torture chamber and engulfed Halbin in holy fire. It is said he died a slow death, his howls of agony ringing through the monastery for days on end.$B
Light's Wrath, Part Six
$B$B
$BIt is unknown exactly when Light's Wrath slipped between the Scarlet Crusade's fingers. Eventually, the staff fell to the care of a priest named Jakhar. The devout troll was a member of the Horde Expedition, a mighty force sent to wage war against the Scourge in Northrend. $B
$BAboard a zeppelin en route to the warfront, Jakhar practiced harnessing Light's Wrath. She dreamed of smiting the Scourge with the weapon, of making the undead pay for all the lives they had destroyed. $B
\"",
[12]="Over Northrend, a fierce storm knocked the zeppelin from the sky, and the dirigible plummeted to the icy tundra. Though every passenger survived the crash, they had no time to celebrate. They had landed deep within Scourge territory.$B
$BJakhar's intense training paid off. She wielded Light's Wrath with precision and decimated the Scourge. Under her guidance, the Horde fighters carved a path through the enemy lines and reached safety.$B
Light's Wrath, Part Seven
$B$B
$BIn Northrend, Jakhar became the bane of the Scourge. She purified the land of undead with Light's Wrath, leaving a trail of holy fire wherever she went. Her heroics earned her high praise from the Horde's commanders, but Jakhar was not satisfied with words alone.$B
$BNo matter how many members of the Scourge she destroyed, it was never enough. Jakhar always wanted more. She became single-minded in her quest, often putting her Horde allies at risk.$B
$BThough she cleansed more and more undead, there was a price. With each day that passed, thoughts of retribution consumed her... and her iron hold over Light's Wrath began to slip.$B
Light's Wrath, Part Eight
$B$B
$BFrom The Hunt for Light's Wrath, compiled by the Kirin Tor of Dalaran:$B
$B\"\"Another incident. This time in Northrend.$B
$B\"\"A Horde priest named Jakhar found the staff. By all accounts, very knowledgeable in the Light. Remarkably, she used the weapon for some time against the Scourge before the accident.$B
$B\"\"Jakhar led a small force of Horde deep behind Scourge lines. The priest wreaked havoc on the undead before she lost control of Light's Wrath. A lance of holy magic erupted from the weapon, injuring the Horde soldiers and permanently blinding Jakhar. They barely made it back alive.$B
\"",
[15]="\"\"\"The troll seems quite humbled by the ordeal. She has vowed to spend the remainder of the war using her powers to heal, rather than to destroy.$B
$B\"\"Regarding the staff, Jakhar and the other soldiers abandoned it while retreating from Scourge territory. If I have any luck at all, the weapon will be where they left it, out there in the wastes.$B
$B\"\"Good thing I packed my winter robes.$B
$B\"\"-Israen of the Kirin Tor\"\"$B
Light's Wrath, Part Nine
$B$B
$BAfter Jakhar abandoned the staff in Northrend, Light's Wrath found its way back to the Eastern Kingdoms. The staff passed from one owner to the next. Kindhearted priests and paladins bore the weapon to heal the sick and protect the innocent, but none could wield it for very long. $B
$BIn time, the mysterious Dark Riders learned of its whereabouts. These hooded horsemen originated from the tower of Karazhan. They spent their days stalking the land, procuring artifacts and relics of great power.$B
\"",
[17]="A Dark Rider named Ariden was the first to try to take up Light's Wrath... and the last. The moment his cursed hand touched the staff, a wave of holy energy erupted from the weapon. So pure was the magic that it drove the Dark Riders away and sent them slinking back to their haunted tower.$B
$BIt was one of the few artifacts they would ever willingly abandon. Perhaps the only one.$B
Light's Wrath, Part Ten
$B$B
$BFrom The Hunt for Light's Wrath, compiled by the Kirin Tor of Dalaran:$B
$B\"\"Praise the Light, the staff is finally in my grasp.$B
$B\"\"I tracked Light's Wrath to the cultists of the Twilight's Hammer. They had recovered the staff and were planning to reverse the purification ritual performed on it some years ago. In so doing, the cultists would have transformed Light's Wrath into its antithesis: a weapon of pure darkness. $B
\"",
[19]="\"\"\"I stormed the Twilight's Hammer encampment just before the cultists completed their ritual. Their resistance was short lived, and I dealt with them quite handily. Far be it from me to brag, though I think I have earned the right to after this mad quest. $B
$B\"\"Expect me in Dalaran shortly with this blasted staff.$B
$B\"\"-Israen of the Kirin Tor\"\"$B
Light's Wrath, Part Eleven
$B$B
$BAn untitled missive from the Kirin Tor's archives, author unknown:$B
$B\"\"I report with great sadness that Israen has perished.$B
$B\"\"While preparing Light's Wrath for transport to Dalaran, he inadvertently triggered its powers. It seems the spell he cast to lock the staff in a protective shield caused an explosion of holy energy. $B
$B\"\"I know this comes as quite a shock. Israen was always an attentive and calculating man. He knew more about the staff than any of us. But perhaps that knowledge made him careless. $B
$B\"\"We have taken precautions so that we do not repeat his mistake. Seven magi have sealed Light's Wrath in dampening runes. We will arrive in Dalaran soon to deposit the staff in the Nexus Vault.\"\"$B
T'uure, Beacon of the Naaru
$B$B
$BT'uure is one of the purest physical embodiments of the Light in existence. The dynamic energies that flow through this artifact can heal wounds both physical and mental. They can inspire hope in times of overwhelming darkness, and fortify timid hearts with courage.$B
$BBut perhaps T'uure's greatest strength is what we can learn from its past. If there is one thing to take away from its history, it is this: even one brave soul wielding the Light can save the lives of thousands.$B
T'uure, Beacon of the Naaru, Part One
$B$B
$BThe draenei have many legends about the benevolent naaru. Few are as cherished as the tale of T'uure. $B
$BLike other naaru, T'uure vowed to protect all mortal civilizations in the universe from the clutches of darkness. This noble quest eventually led the holy being to a world called Karkora. Its mortal denizens faced annihilation at the hands of a monstrous entity known as Dimensius the All-Devouring.$B
$BAs Dimensius shrouded Karkora in Void energies, T'uure expended its own life force to spare the world from doom. The naaru shattered into fragments and sparked a colossal holy nova. The energy cascaded over Karkora, washing away the void and banishing Dimensius from the world.$B
T'uure, Beacon of the Naaru, Part Two
$B$B
$BFrom the draenei holy tome entitled Lessons in Hope and Sacrifice:$B
$B\"\"T'uure had shattered, but even broken, its Light was undiminished. Each piece blazed like a star, drawing naaru from the far corners of creation. They scooped up T'uure's glittering fragments, and they sang songs of the sacrifice that had saved a world. $B
$B\"\"The naaru gifted these shards to various races that they believed showed potential for good. The largest piece of T'uure was passed to our own ancestors: the ancient eredar of Argus. $B
$B\"\"It is said that this artifact plummeted from the sky like a falling star. Night turned to day, and T'uure's glorious Light painted the heavens in shades of gold for a full week.\"\"$B
T'uure, Beacon of the Naaru, Part Three
$B$B
$BThe eredar were a highly erudite people who cherished learning, and they studied T'uure with great curiosity. The first among them to truly harness the artifact's power for good was the wise leader named Velen. $B
$BDuring Velen's time, a strange curse spread across Argus. The victims found their minds addled, their memories diminished. Few things terrified the eredar as much as losing their precious knowledge. They reacted with fear and paranoia. To prevent others from contracting the affliction, many of the eredar considered quarantining the cursed or even banishing them from Argus. $B
$BYet Velen would not abandon his people. At great risk to himself, he walked among the cursed with T'uure in hand. Velen called upon the artifact's powers and cured all of the stricken eredar.$B
T'uure, Beacon of the Naaru, Part Four
$B$B
$BAn excerpt from The Corruption of the Eredar and the Flight of the Draenei, by the historian Llore:$B
$B\"\"When Sargeras came to Argus to corrupt the eredar, nearly all fell under his sway. Velen and his followers were the exception. With the naaru's help, they embarked on a harrowing escape from their home. The going was not easy. Demons awaited the fleeing eredar at every corner.$B
\"",
[26]="\"\"\"Despair gripped the renegades, and many even considered giving up. It was during this dark and trying time that Velen brought T'uure to bear. Its brilliant energies shone before the renegades and renewed their dwindling confidence. Emboldened by the artifact, Velen's followers believed that they could do the impossible, that they could complete their daring flight from Argus. And so they did.$B
$B\"\"From that day forward, the renegades called themselves the draenei. It is a name that everyone on Azeroth now knows. But if not for T'uure, perhaps the draenei would have never come to be.\"\"$B
T'uure, Beacon of the Naaru, Part Five
$B$B
$BAboard a dimensional fortress called the Genedar, the draenei fled across the stars. The demons pursued them relentlessly, determined to punish the renegades for escaping corruption. $B
$BThe long millennia that followed were harsh on the draenei. They could not rest. The threat of capture haunted their dreams. To defend themselves against the Legion, many turned to T'uure and other holy artifacts brought from Argus. The draenei studied these relics and honed their connection to the Light under the tutelage of Velen and the naaru.$B
$BA student named Askara showed more promise than the rest. In time, she would earn the right to carry T'uure, and she would become one of the greatest healers the draenei would ever know.$B
T'uure, Beacon of the Naaru, Part Six
$B$B
$BAskara had lost her entire family on Argus, but she found a new one aboard the Genedar. She saw the draenei as her brothers and sisters, and she vowed to do whatever she could to protect them.$B
$BYet she was not gifted with physical strength or a talent for forging armaments. Instead, she turned to the Light. Her mastery of holy magic became so great that Velen eventually gave T'uure to her. Askara spent her every waking hour studying the artifact and unlocking its extraordinary potential. $B
$BIt was during this time that Askara received a vision of the future. She foresaw her people finding a sanctuary from the Legion. A new life. A new world to call home.$B
$BBut strangely, she did not see herself there.$B
T'uure, Beacon of the Naaru, Part Seven
$B$B
$BThe draenei visited many different worlds in search of a safe haven, but they rarely stayed for very long before the Burning Legion would learn of their whereabouts. Before the demons could confront them, the draenei would gather aboard the Genedar and disappear into the stars once again.$B
$BThe Legion's relentless pursuit bred depression and pessimism in many draenei, but they did not suffer in silence. Askara sought out her forlorn kin and spoke to them of their troubles. She carried T'uure with her at all times, the relic casting an aura of holy magic around her that lifted the other draenei's spirits. $B
$B \"\"It is true that the Legion is vast and mighty, but they do not stand in the Light as we do,\"\" Askara often said. \"\"No matter how strong our enemy is, if they walk in darkness, they will always stumble and fall.\"\"$B
T'uure, Beacon of the Naaru, Part Eight
$B$B
$BFrom the draenei holy tome entitled The Second Sun of Shar'gel:$B
$B\"\"The Burning Legion had lain in wait for us on Shar'gel, watching as we disembarked from the Genedar and set foot on the world. We believed we had found a place to settle. A place to start over again. $B
$B\"\"We were wrong. $B
$B\"\"Fel portals screamed open all around us, spewing forth doomguards, felhounds, and other horrors. The Legion's forces cornered us, cutting off our retreat to the Genedar. I thought we were done for. $B
$B\"\"Then I saw... her. I saw Askara. $B
$B\"\"She planted herself between us and the demons, T'uure held high. A storm of light erupted around her, blinding the Legion's minions and shielding us from their fel-touched blades. As we battled our way to the Genedar, T'uure grew brighter and brighter until it shone like a second sun on Shar'gel.\"\"$B
T'uure, Beacon of the Naaru, Part Nine
$B$B
$BWhen the Burning Legion beset the draenei on Shar'gel, Askara finally understood the strange vision of the future she had seen so long ago. One day, her people would locate a new home, but she was not fated to join them. She would die on Shar'gel to give them a chance to find that sanctuary.$B
$BAskara and seventy other draenei volunteered to distract the Legion. With their blood, they would buy the rest of the renegades the time to escape Shar'gel. The battle between the demons and these brave defenders would go down as one of the greatest instances of self-sacrifice in draenei history.$B
\"",
[32]="Hundreds of demons smashed into the seventy-one like a battering ram of fel-forged steel, but the defenders gave no ground. Not a single inch. Every time a draenei teetered on the brink of death, Askara was there. She charged through the battle lines and mended the wounded with T'uure's holy Light.$B
$BBecause of Askara, the seventy-one fought with the courage and strength of a thousand. Because of her, the draenei race escaped annihilation.$B
T'uure, Beacon of the Naaru, Part Ten
$B$B
$BAfter the Battle of Shar'gel, T'uure fell into the Burning Legion's hands. The demons had witnessed Askara's heroic last stand, and they attributed her immense power to the strange artifact. Legion forces squabbled over control of the relic before Kil'jaeden the Deceiver finally decided whom it would go to.$B
$BHe entrusted the artifact to an eredar priestess named Lady Calindris. She was one of the few demons who understood the draenei's holy magics. What was more, Calindris had an intimate knowledge of T'uure itself. Long ago on Argus, the priestess had acted as a caretaker of the eredar's holy relics.$B
\"",
[34]="It took years before Calindris finally bent T'uure to her will. After a series of grim rituals, she transformed the artifact into a dark reflection of itself. Where once T'uure inspired hope, now it would spread fear. Where once the relic healed, now it would cause wounds to fester.$B
T'uure, Beacon of the Naaru, Part Eleven
$B$B
$BLady Calindris relished bending T'uure to her will and using its corrupted power against her foes. She loathed the draenei, and the thought of befouling their cherished artifact delighted her to no end.
$BCalindris grew so talented at wielding T'uure that the demon lord Kil'jaeden gave her a special task. She would serve as a torturer on the Legion's prison worlds. Calindris was well suited for this role. She made an art out of inflicting suffering on her captives, and images of T'uure filled their nightmares. $B
\"",
[36]="Much like Askara, Calindris eventually received a vision of the future. She foresaw the Legion invading the world of Azeroth and bathing it in fel fire. Strangely, Calindris herself was not there.$B
$BBut T'uure was. A stranger wielded the artifact in its glorious true form, and its Light blinded the Legion's forces, shining over the land like a second sun.$B
Xal'atath, Blade of the Black Empire
$B$B
$BAn ancient and terrible force trembles deep within Xal'atath, Blade of the Black Empire. Though this dagger can serve as a powerful tool for those who wield shadow magic, tread cautiously. $B
$BXal'atath has a mind of its own. Ignore its maddening whispers. Do not trust the lies it spins. Take from it what you need, but always remember that the dark presence in the blade is not your ally.$B
Xal'atath, Blade of the Black Empire,
Part One
$B$B
$BXal'atath had its dark genesis in an age long before the Horde and the Alliance, an age when the legendary Old Gods and their Black Empire engulfed the world in shadow.$B
$BThere are many theories concerning the blade's creation. The more outlandish claim that it is all that remains of a forgotten Old God who was consumed by its kin in the early days of the Black Empire. Other theories state that Xal'atath is the claw of Y'Shaarj, ripped from the Old God's monstrous form and bestowed upon its servants for use in ritual sacrifices. $B
$BAs unbelievable as these stories are, perhaps there is truth to them. Xal'atath pulses with the foul essence of the Old Gods. It is even said that the blade can grant its owner visions of the Black Empire, but all who have looked upon such horrors have lost themselves to madness.$B
Xal'atath, Blade of the Black Empire,
Part Two
$B$B
$BMighty beings known as the titan-forged eventually defeated the Black Empire. They shackled the Old Gods and their minions in prisons beneath the earth. Harmony descended on Azeroth, but it was not to last. $B
$BXal'atath made sure of that. $B
$BThe blade remained in the world, passing from mortal hand to mortal hand and leaving only death and chaos in its wake. One of the unfortunate souls who took up Xal'atath was a troll named Zan'do. The ambitious witch doctor hailed from the mighty Gurubashi tribe. His rivals had ousted him from a position of power and prestige, and Zan'do spent his days nursing dreams of retribution.$B
$BIt was a simple thing for Xal'atath to latch onto Zan'do's anger and twist him into a pawn.$B
Xal'atath, Blade of the Black Empire,
Part Three
$B$B
$BGuided by Xal'atath's whispers, Zan'do and a handful of loyal witch doctors sought out a strange mound of blackened stone. Troll mystics had forbidden their people from disturbing this site, but Zan'do ignored the taboo. He believed the mound held great power-power he could use to defeat his rivals.$B
$BHe and his followers would soon discover what the mound really was: the body of a slumbering servant of the Old Gods named Kith'ix. $B
\"",
[41]="Xal'atath urged Zan'do to make blood offerings to the creature. With his mind corrupted by the blade, the witch doctor did not hesitate. He dismembered some of his companions with the dagger, and then he used their blood and organs as reagents to awaken the monstrosity. In a final act, Zan'do buried his gore-stained dagger into Kith'ix's hide... and the giant rumbled to life.$B
$BZan'do and his followers were never seen again. Trolls would later visit the site and find only scattered bones picked clean of flesh.$B
Xal'atath, Blade of the Black Empire,
Part Four
$B$B
$BAfter Kith'ix awakened, it brought the shadow of war upon Azeroth. The monstrous creature rallied other Old God minions to its side and launched a campaign to grind troll civilization into dust. $B
$BUnlike the trolls who had roused it, Kith'ix knew how to harness Xal'atath's true potential. Calling on the blade's power, the C'Thrax spread pestilence among the trolls to weaken their bodies, and it bombarded them with visions of death to weaken their minds. $B
$BThough the trolls would eventually destroy Kith'ix and defeat its armies, Xal'atath would haunt the dreams of the war's survivors until the end of their days. Many tribes would recount legends about the black blade that had nearly driven them to extinction.$B
Xal'atath, Blade of the Black Empire,
Part Five
$B$B
$BFrom chapter four of Modgud's Doom, concerning the day the Dark Iron sorceress acquired Xal'atath:$B
$B\"\"Modgud embraced her clan's long history of studying arcane magic. As the wife of Sorcerer-Thane Thaurissan, she had first pick of the Dark Irons' most powerful enchanted artifacts. Yet she was never quite satisfied with the offerings on hand. Modgud would often dispatch her servants to find new relics that she could study and use as instruments in the creation of spells. $B
\"",
[44]="\"\"\"One of these dwarves returned with a blade that thrummed with dark energy. Modgud was immediately taken by it. For days, she retreated into her archives to unravel the dagger's mysteries. At times, she could be seen talking to the weapon. When she later emerged, Modgud called for the dwarf who had brought the blade in order to thank him. $B
$B\"\"No one could find him. No one could even remember his name or his face. It was as if he had simply vanished into thin air.\"\"$B
Xal'atath, Blade of the Black Empire,
Part Six
$B$B
$BFrom chapter twenty-three of Modgud's Doom, concerning the battle between the Dark Iron clan and the Wildhammer clan in Grim Batol:$B
$B\"\"War golems smashed through Grim Batol's gates, and the Dark Iron soldiers poured into the Wildhammer capital. Bitter rivals these two clans were. Neither side showed the other mercy. $B
$B\"\"The Wildhammers' bravery was their greatest weapon, and Modgud sought to take that from them. Under the thunderous clash of hammer against axe, she screamed an incantation and wove her profane spellwork. She slid her enchanted dagger over her palm and let her blood spill onto the stones. $B
$B\"\"Modgud's foul ritual brought Grim Batol's shadows to life. They sprang from the city's dark nooks and crannies, falling upon the Wildhammers with blades forged of night.\"\"$B
Xal'atath, Blade of the Black Empire,
Part Seven
$B$B
$BFrom chapter twenty-seven of Modgud's Doom, recounting the final moments of the Dark Iron invasion of Grim Batol:$B
$B\"\"By some feat of courage, Thane Khardros rallied his remaining Wildhammer warriors and launched a desperate counterattack against the Dark Irons. Khardros bulled through his enemies with the single-minded focus of a war golem, only coming to a stop when he found Modgud.$B
$B\"\"Here, the fate of Wildhammer and Dark Iron would be decided. $B
\"",
[47]="\"\"\"The sorceress unleashed her dark power on Khardros, but he pressed his attack. Then Modgud reached for her black blade-the weapon that had turned Grim Batol into a den of nightmare. It was not there. $B
$B\"\"She had lost her cherished weapon. Or, as some would claim, the weapon had abandoned her.$B
$B\"\"With one mighty blow of his hammer, Khardros mortally wounded Modgud and secured victory for the Wildhammers. It is said that as the sorceress lay dying, she repeated one phrase over and over again: 'You promised...'\"\"$B
Xal'atath, Blade of the Black Empire,
Part Eight
$B$B
$BDecades after Modgud lost Xal'atath, the blade was taken up by a human bishop named Natalie Seline. She had lived through the First War, when the orcish Horde invaded Azeroth and conquered Stormwind.$B
$BAfter the war, Seline realized that to defeat the green-skinned orcs, humanity would need to study the strange powers they wielded. She closely examined their magics, and she visited battle sites where their dark arts had befouled the land. $B
$BFrom her investigations, she learned of an otherworldly blade that the orcs had once used in their bloody rituals-a blade that held sway over the shadows themselves. Troubled that such a profane weapon could exist, Seline swore to hunt it down and destroy it in the name of the Light.$B
Xal'atath, Blade of the Black Empire,
Part Nine
$B$B
$BFrom The Secrets of the Void, by Natalie Seline:$B
$B\"\"The moment I touched the blade, a name was spoken in my mind: Xal'atath. I knew then that I could not destroy the dagger. Not yet. How can one defeat a power she does not understand?$B
$B\"\"And I had much to understand. Very much indeed. Xal'atath whispered to me in waking and in dreaming. It taught me that there is more to this world than Light. There is also Void. $B
$B\"\"In the ebb and flow between these two forces, one can find power and knowledge beyond anything the Church of the Holy Light has ever revealed to us. One can cross the divide between Light and Void. One can pull strands from each side and weave a tapestry of day and night.$B
$B\"\"Of course, there are consequences. There always are when walking in the shadows.\"\"$B
Xal'atath, Blade of the Black Empire,
Part Ten
$B$B
$BBy the time of the Second War, Natalie Seline had learned how to wield shadow magic from Xal'atath. She had taught her dangerous arts to other worshipers of the Light and rallied them against the Horde. Seline and her followers waged their war in secret, hunting down orcs across the human kingdoms.$B
$BXal'atath continued whispering in Seline's mind, slowly unraveling her sanity. Despite her noble intentions, she became more and more obsessed with the blade and the mysteries of the Void. $B
$BAnd so did Seline's companions. They were overzealous in their campaign against the orcs, putting innocent lives at risk. Some strayed too far into shadow, forsaking the Light completely. Though Seline urged her followers to use caution, her calls were ignored and even treated with suspicion. $B
\"",
[51]="It is unclear exactly what happened to the former bishop, but some sources state that Xal'atath incited rebellion among her allies. It convinced them that Seline was holding them back from their true potential--holding back knowledge and power that they could have if they killed her.$B
$BIn the dead of night, the conspirators murdered Seline and then took Xal'atath for themselves. $B
Xal'atath, Blade of the Black Empire,
Part Eleven
$B$B
$BFor years, the Kirin Tor magi in Dalaran had watched Natalie Seline, greatly troubled by her dark teachings. After her death, they set out to scour her writings from history. Magi picked through the villages and cities Seline had traveled, gathering up every scroll and tome that she had penned.$B
$BThe Kirin Tor hid these writings in Dalaran, hoping that would be the end of Seline's dangerous brand of magic. Yet despite their efforts, they could not bury the doctrine of balance she had preached. In the years to come, others would take up her teachings and devote themselves to the Light and the Void.$B
$BThe magi also knew of Xal'atath, but they never found it. Like Seline's teachings, the blade would not simply fade away. $B
$BIt had more minds to twist, more pawns to use, and more innocents to terrorize.$B
Note from the Author
$B$B
$BResearch efforts press on. There's more information to be found in these texts, with only time to hold us back from uncovering all of it.$B
$BCome back after further research has been completed and I will continue to expand the accounts recorded here.$B
$B
$B- Juvess, Head Historian of the Conclave$B
$B\"", }, [250606]={ [1]="Itt fekszik Asgrim, a rettegett gyilkos. A kvaldir iránti gyűlölete páratlan volt, és életcéljául tűzte ki, hogy Helya minél több kegyencét megölje.$B$BTettei olyan nagyszerűek voltak, hogy Helya elküldte érte a Naglfart. Bár ez az életébe és a hadseregébe került, a rettegett hajót üres kézzel küldte vissza Helheimbe.", }, [250607]={ [1]="Itt fekszik Hakkap Egylábú, aki először tanulta meg megszelídíteni e föld viharos drakjait. Ő és hatalmas fekete drake-je, Könyörtelen, verhetetlenek voltak a harcban, az újonnan kiképzett galebornjai pedig Stormheim legvadabb harcosai voltak.$B$BEgy nap vihar borította el szinte egész Stormheimet, dörgése egy titáni fenevad hangja volt, amely visszhangzott az egész földön. Hakkap és a legerősebb galebornjai belerepültek a viharba. A villámok csattanásaiban nagy csata zajlott. A vihar elvonult, és Hakkap teste a földre zuhant.", }, [251113]={ [1]="A FARONDIS DACOSSÁGA$B$BAzshara királynőnek a démonok urával, Sargerasszal kötött paktumát az alattvalói többnyire nem vitatták. A kevesek egyike, aki szembeszállt vele, Farondis herceg volt.$B$BA királynő egyik megbízható tanácsadójaként Farondis rendszeres kapcsolatban állt a Zin-Azshari-i Magasabbrendűekkel, de azsunai palotája több mérföldre volt az elf fővárostól. Így szemtanúja lehetett Sargeras befolyásának a Highborne udvarra anélkül, hogy a démonok csábításának engedett volna.", }, [251114]={ [1]="A KIRÁLYNŐ HARAGJA$B$BFarondis terve merész, de egyszerű volt: elpusztítani az Örökkévalóság Kútját Zin-Azshariban. Ezzel lezárná a Sargeras birodalmába vezető kaput, és megállítaná a gonosz áradatát, még mielőtt az egyáltalán elkezdődött volna. A feladat végrehajtásához egy, a Nar'thalas Akadémián mélyen őrzött ereklye erejét használta volna fel: A Golganneth Tidestone-ját.$B$BSajnos a királynő befolyása Farondis palotájában már mélyen gyökerezett. Vandros, Farondis udvarának fiatal nemese tudomást szerzett Farondisnak a királynővel való szembeszegülésre irányuló terveiről, és jelentette a lázadást magának Azshara királynőnek.", }, [251115]={ [1]="AZSUNA SORSA$B$BAzshara nem vesztegette az időt Farondis és népe megbüntetésére. Az arcane hatalom ijesztő megnyilvánulásával elpusztította a Golganneth Tidestone-t, és ezzel sötét energiahullámot szabadított egész Azsuna és lakói fölé.$B$BAttól a naptól fogva Azsuna tündéi képtelenek voltak megtapasztalni a halál feloldozását. Szellemeik - a mi szellemeink - a végtelenségig vándorolnak a földön... mindez hercegünk bölcsességtelen hűsége miatt.", }, [251117]={ [1]="A FARONDIS DACOSSÁGA$B$BAzshara királynőnek a démonok urával, Sargerasszal kötött paktumát az alattvalói többnyire nem vitatták. A kevesek egyike, aki szembeszállt vele, Farondis herceg volt.$B$BA királynő egyik megbízható tanácsadójaként Farondis rendszeres kapcsolatban állt a Zin-Azshari-i Magasabbrendűekkel, de azsunai palotája több mérföldre volt az elf fővárostól. Így szemtanúja lehetett Sargeras befolyásának a Highborne udvarra anélkül, hogy a démonok csábításának engedett volna.", }, [251118]={ [1]="A KIRÁLYNŐ HARAGJA$B$BFarondis terve merész, de egyszerű volt: elpusztítani az Örökkévalóság Kútját Zin-Azshariban. Ezzel lezárná a Sargeras birodalmába vezető kaput, és megállítaná a gonosz áradatát, még mielőtt az egyáltalán elkezdődött volna. A feladat teljesítéséhez egy, a Nar'thalas Akadémián mélyen őrzött ereklye erejét használta volna fel: A Golganneth Tidestone-ját.$B$BSajnos a királynő befolyása Farondis palotájában már mélyen gyökerezett. Vandros, Farondis udvarának fiatal nemese tudomást szerzett Farondisnak a királynővel való szembeszegülésre irányuló terveiről, és jelentette a lázadást magának Azshara királynőnek.", }, [251119]={ [1]="AZSUNA SORSA$B$BAzshara nem vesztegette az időt Farondis és népe megbüntetésére. Az arcane hatalom ijesztő megnyilvánulásával elpusztította a Golganneth Tidestone-ját, és ezzel sötét energiahullámot szabadított egész Azsuna és lakói fölé.$B$BAttól a naptól fogva Azsuna tündéi képtelenek voltak megtapasztalni a halál feloldozását. Szellemeik - a mi szellemeink - a végtelenségig vándorolnak a földön... mindez hercegünk bölcsességtelen hűsége miatt.", }, [251120]={ [1]="A FARONDIS DACOSSÁGA$B$BAzshara királynőnek a démonok urával, Sargerasszal kötött paktumát az alattvalói többnyire nem vitatták. Egyike azon keveseknek, akik szembeszálltak vele, Farondis herceg volt.$B$BA királynő egyik megbízható tanácsadójaként Farondis rendszeres kapcsolatban állt a Zin-Azshari-i Magasabbrendűekkel, de azsunai palotája több mérföldre volt az elf fővárostól. Így szemtanúja lehetett Sargeras befolyásának a Highborne udvarra anélkül, hogy a démonok csábításának engedett volna.", }, [251121]={ [1]="A KIRÁLYNŐ HARAGJA$B$BFarondis terve merész, de egyszerű volt: elpusztítani az Örökkévalóság Kútját Zin-Azshariban. Ezzel lezárná a Sargeras birodalmába vezető kaput, és megállítaná a gonosz áradatát, még mielőtt az egyáltalán elkezdődne. A feladat teljesítéséhez egy, a Nar'thalas Akadémián mélyen őrzött ereklye erejét használta volna fel: A Golganneth Tidestone-ját.$B$BSajnos a királynő befolyása Farondis palotájában már mélyen gyökerezett. Vandros, Farondis udvarának fiatal nemese tudomást szerzett Farondisnak a királynővel való szembeszegülésre irányuló terveiről, és jelentette a lázadást magának Azshara királynőnek.", }, [251122]={ [1]="AZSUNA SORSA$B$BAzshara nem vesztegette az időt Farondis és népe megbüntetésére. Az arcane hatalom ijesztő megnyilvánulásával elpusztította a Golganneth Tidestone-t, és ezzel sötét energiahullámot szabadított egész Azsuna és lakói fölé.$B$BAttól a naptól fogva Azsuna tündéi képtelenek voltak megtapasztalni a halál feloldozását. Szellemeik - a mi szellemeink - a végtelenségig vándorolnak a földön... mindez hercegünk bölcsességtelen hűsége miatt.", }, [251128]={ [1]="Ne add fel, csontváz!", }, [251681]={ [1]="Azok tiszteletére, akik elképzelhetetlen magasságokba emelkednek. Lelketek folytatódjon mások álmaiban, akik követik...", }, [251951]={ [1]="\"Words of Wind and Earth
$BAs recorded by Gorma of the Earthen Ring.
$B\"", [2]="\"$B$BThe Fist of Ra-den and the Highkeeper's Ward
$B$B
$BThe mythical Highkeeper Ra bore two great items in his battles against the Old Gods. One was the Fist of Ra-den, a weapon infused with the destructive might of storms. The other was the Highkeeper's Ward, a shield pulsing with the primordial elements of fire, earth, air, and water.$B
$BNo one has successfully wielded these armaments since they passed from Ra's care. Even Lei Shen, Thunder King and emperor of the mogu, could not. Will you succeed where he failed?$B
The Fist of Ra-den, Part One
$B$B
$BIt is known that the titan Aman'Thul crafted the Fist of Ra-den. How he did so is another question.$B
$BAccording to one legend, Aman'Thul called on mysterious celestial beings to forge an instrument that would hold sway over the power of storms. These creatures reached into Azeroth's sky and took a single bolt of lightning, which they shaped with their hands as if it were mere clay. $B
$BWhen the craftsmen had finished their work, Aman'Thul encased the captured lightning in stone and branded the rock with titan runes of containment.$B
The Fist of Ra-den, Part Two
$B$B
$BAman'Thul gave his lightning-infused weapon to Ra, one of the legendary titan-forged. These stone- and iron-skinned giants were created by the titans to liberate Azeroth from the Old Gods.$B
$BThe Old Gods were immensely powerful, and their minions were beyond count. But never for a moment did Ra and his allies hesitate. Under the guidance of Aman'Thul and the other titans, the noble giants defeated the Old Gods and shackled them in prisons buried deep under the earth.$B
$BRa accomplished many feats during this war. He wielded lightning with the lethal accuracy of a blade, carving through the Old Gods' servants and reducing them to cinders. There was only one enemy who matched Ra's command over storms: the cunning elemental lord known as Al'Akir.$B
The Fist of Ra-den, Part Three
$B$B
$BFrom an ancient mogu legend detailing the battle fought by Ra and his allies against Al'Akir the Windlord:$B
$B\"\"Master Ra and his brethren pursued the Windlord to a mountain so high it scraped the belly of the heavens. All the while, Al'Akir boasted of his coming victory, but his words were as empty as air.$B
$B\"\"True, he was great and powerful. True, he could command the storms. But he did not breathe thunder and speak lightning as Master Ra did. He did not wield the fist that breaks the sky.$B
$B\"\"Master Ra and his kin turned Al'Akir's own tempests against him until the Windlord faltered. $B
$B\"\"To seal Al'Akir's demise, Master Ra slammed his fist into the mountaintop. The heavens split wide, and all the fire and fury they contained crashed down atop the Windlord's head.\"\"$B
The Fist of Ra-den, Part Four
$B$B
$BAn excerpt from The Banishing of the Elemental Lords, by the historian Llore:$B
$B\"\"The elemental lords served as the Old Gods' greatest lieutenants, and the titan-forged had defeated them all. The victory was momentous, but it also presented a unique challenge. The spirits of the elemental lords were bound to Azeroth. If the titan-forged destroyed them, they would eventually manifest on the world again. To prevent this, Highkeeper Ra decided to imprison the destructive beings. $B
\"",
[7]="\"\"\"He worked alongside the titan-forged sorceress Helya to create a pocket dimension that would be known as the Elemental Plane. It included four domains, representing the four elements: fire, air, earth, and water. Into this prison realm, Ra and Helya banished the elemental lords and almost all of their servants.$B
$B\"\"Ra and Helya crafted a shield, the Highkeeper's Ward, to act as a key to the Elemental Plane. It thrummed with the energies of the four elements, which Ra could call upon whenever he desired.\"\"$B
The Fist of Ra-den, Part Five
$B$B
$BAfter the Old Gods were defeated, Ra and his allies created new kinds of titan-forged to protect and reshape Azeroth. Among them were the mighty stone-skinned mogu. Led by Ra, they journeyed to the southern reaches of the world and began their long guardianship. $B
$BAman'Thul and his fellow titans closely watched these events unfold. Confident that Azeroth was safe in the hands of their servants, they eventually departed the world.$B
\"",
[9]="On a stormy day, Ra and his mogu followers ascended a colossal mountain to see the titans off. The legends say that the Highkeeper slammed his weapon against his shield, and the elements answered to his will. The rains ceased and the clouds parted. The mountain at their feet rose higher, and lightning and fire illuminated the skies so that Ra and his followers could better glimpse the titans. $B
$BLastly, the winds howled a sorrowful farewell.$B
The Fist of Ra-den, Part Six
$B$B
$BAn excerpt from The Rise of the Thunder King, by the historian Llore:$B
$B\"\"Many ages after the titans left Azeroth, a strange affliction called the curse of flesh took hold among the mogu. It weakened their stone forms and transformed them into creatures of flesh and blood. $B
$B\"\"The mogu fragmented into warring clans. For years upon years, they fought each other for control of Azeroth's southern lands. From this crucible of violence, one mogu emerged and forged his people into an empire.$B
\"",
[11]="\"\"\"His name was Lei Shen, the Thunder King, and his strength was without equal. $B
$B\"\"Many tales exist about how Lei Shen acquired his power. The most widely accepted theory is that he stole it from a legendary being named Ra-den, which means \"\"Master Ra\"\" in the mogu tongue.$B
$B\"\"But what of this creature's fabled artifacts, the Fist of Ra-den and the Highkeeper's Ward? Surely, Lei Shen would have taken them as well, but there is very little mention of the Thunder King using them.\"\"$B
The Fist of Ra-den, Part Seven
$B$B
$BFor all his might, Lei Shen could not harness the energies of the Fist of Ra-den and the Highkeeper's Ward. His inability to do so infuriated him. After all, Lei Shen had conquered the mogu and forged them into an empire. He had defeated Ra. How could two artifacts defy his will?$B
$BBut defy him they did. The shield and the fist weapon were simply too much even for the Thunder King to control. Every time he tried to use the artifacts, elemental energies lashed out at Lei Shen and overwhelmed him.$B
$BDespite these repeated failures, Lei Shen did not give up. One way or another, he would harness the power of these ancient weapons.$B
The Fist of Ra-den, Part Eight
$B$B
$BLei Shen gave the Fist of Ra-den and the Highkeeper's Ward to a gifted blacksmith, Forgemaster Deng. The Thunder King ordered him to unlock the artifacts' secrets, but he also warned the artisan not to harness their power for himself, or he would suffer grave consequences.$B
$BDeng promised Lei Shen that he would follow his command, but he secretly plotted to disobey his master. The blacksmith reasoned that if he could find a way to use the weapon and the shield, something the Thunder King had been unable to do, he could take control over the mogu empire himself.$B
\"",
[14]="While Deng was tampering with the Fist of Ra-den, a bolt of lightning tore down from the sky and slammed into him. The artifact absorbed most of the energy, which saved the blacksmith's life. $B
$BBut Deng did not escape unharmed. The lightning left him forever disfigured.$B
The Fist of Ra-den, Part Nine
$B$B
$BAfter much experimentation, Deng found a purpose for the Fist of Ra-den and the Highkeeper's Ward. He used the two artifacts to power an immense engine known as the Thunder Forge. This machine churned day and night, creating armaments of exceptional quality for the mogu military.$B
$BLei Shen was pleased by the work, and he ordered Deng to personally craft him weapons and armor that would put all others to shame. The blacksmith toiled over the Thunder Forge to satisfy his master. Deng's labors gave rise to what would be his three greatest creations: a massive spear, a battleaxe, and a mighty helm.$B
The Fist of Ra-den, Part Ten
$B$B
$BIn time, Deng and Lei Shen died. The mogu empire crumbled. Seasons passed. The world changed.$B
$BA race known as the pandaren came to power in the lands once lorded over by the mogu. The new rulers governed with wisdom and benevolence, unlike Lei Shen and his brutal kin. Under the pandaren, an era of relative peace and prosperity settled over the region. $B
$BThousands of years after the fall of the mogu empire, a group of pandaren guardians called the Shado-Pan discovered the artifacts that had powered the Thunder Forge. These explorers were led by Master Wan Snowdrift, who was unaware of the dangerous energies stored in the items he had found.$B
$BSnowdrift took up the Fist of Ra-den, and he was immediately struck by a spear of lightning that seared his flesh and scarred his body.$B
The Fist of Ra-den, Part Eleven
$B$B
$BThough he was injured, Master Wan Snowdrift survived his encounter with the Fist of Ra-den. He and the other Shado-Pan feared that the weapon and its counterpart shield could do grave harm to the world if they fell into the wrong hands. To prevent this, they took the artifacts to Xuen, the White Tiger.$B
$BThe White Tiger was one of the August Celestials, ancient and incredibly powerful creatures revered by the pandaren. Wise Xuen agreed with the Shado-Pan's assessment of the weapon and the shield. He secured them within his lair, the Temple of the White Tiger, where they would be safe.$B
\"",
[18]="Yet Xuen did not plan to keep them there forever. He knew the history of the artifacts. Though the mogu had used them for evil, the titan Aman'Thul had originally created them for good. $B
$BXuen believed it was only a matter of time before a mortal arrived who was fit to wield the weapon and the shield for their intended purpose.$B
$B
Doomhammer
$B$B
$BForged in elemental fury, handed down from generation to generation, a harbinger of destruction to all who oppose it, the Doomhammer is prophesied to bring about both salvation and doom.$B
$BSome of the most renowned orcs in history have possessed the Doomhammer: Blackhand, Orgrim, Thrall. And now it passes to you. In your hands, the Doomhammer carries the potential for either victory... or ruin.$B
Doomhammer, Part One
$B$B
$BThe Doomhammer's origins have been traced to the ogre empire's rise to power on Draenor, and to an orc named Gelnar.$B
$BIt is said that Gelnar, faced with the problem of preventing the orcs from being enslaved by the ogres, wandered alone in contemplation for days upon days. When a mighty storm forced him to take shelter in a Gorgrond steam cavern, Gelnar experienced fever-induced visions. Pledging his body and spirit to the elements, he submerged himself in a pool of lava and was miraculously unharmed. $B
$BAccording to legend, the head of the Doomhammer was coaxed forth from the heart of Draenor itself. When Gelnar later crafted an oaken handle, the forming of the Doomhammer was complete. From that day forward, both the weapon and the name Doomhammer would be passed down from father to eldest son.$B
Doomhammer, Part Two
$B$B
$BFrom the writings of Tolla Kol'gar, orc shaman:$B
$B\"\"Our clan faced an army of ogre invaders. $B
$B\"\"Gelnar raised the Doomhammer to the sky, and it spoke-it spoke in fire and lightning. Thunder rolled through the blackened clouds above, shaking the very ground beneath our feet. Draenor boomed with all its fury.$B
$B\"\"Rain anointed us with the elements' blessing, and as Gelnar rushed toward the enemy, I knew that somehow our clan would survive.$B
$B\"\"Emboldened and with a fierce war cry upon our lips, we charged forward to meet our fate.\"\"$B
Doomhammer, Part Three
$B$B
$BThere is a long-standing prophecy associated with the Doomhammer: \"\"The last of the Doomhammer line will use it to bring first salvation and then doom to the orc people. Then it will pass into the hands of one who is not of the Blackrock clan", [23]="\"
$BDoomhammer, Part Four
$B$B
$BFor generations, the Doomhammer was passed from father to eldest son upon the father's death. The chain was temporarily broken when a young Orgrim Doomhammer took the weapon to the lava pool where it had been created. There, he attempted to negate the prophecy associated with it, while retaining the hammer's power.$B
$BThe pool reclaimed the weapon from Orgrim. It remained in the lava until an orc chieftain, clearing his mind of pride and dreams of glory, reached in and took the Doomhammer in his grasp. Though the lava left him permanently scarred, the chieftain did not die. $B
$BFrom that day forward, that chieftain would be known as Blackhand. $B
$BBlackhand used the Doomhammer to forge weapons and help fight off an invading ogre army. When the battle was complete, Blackhand returned the weapon to Orgrim, who would carry it until his death.$B
Doomhammer, Part Five
$B$B
$BThroughout the First War between orcs and humans, Orgrim Doomhammer crushed enemies with the weapon of his namesake, blazing a path of destruction through one settlement after another.$B
$BAs the war drew to a close, Orgrim used the Doomhammer to kill his commander, Blackhand, and claim the title of warchief of the Horde.$B
$BDoomhammer in hand, Orgrim led the charge against the human capital of Stormwind, sacking it and winning a decisive victory for the orcs.$B
Doomhammer, Part Six
$B$B
$BFrom the writings of General Turalyon, recounting the battle between Orgrim Doomhammer and Lord Anduin Lothar:$B
$B\"\"I drove my way through friend and foe alike in an effort to reach the two combatants. A massive blow from Orgrim crumpled Lothar's shield, but our leader answered with a fierce strike of his own, nearly rending the orc commander's breastplate. Orgrim tore his armor free even as Lothar discarded his shield.$B
\"",
[26]="\"\"\"The two re-engaged, trading vicious blows. Punishment and pain were dealt and endured. Orgrim punched, forcing Lord Lothar back",
[27]="\"
Doomhammer, Part Seven
$B$B
$BIn the aftermath of the Second War, Orgrim Doomhammer went into hiding. It was his desire to liberate his fellow orcs from human internment camps, but he needed a strong ally. He would find that comrade in an orc raised by humans--Thrall. $B
$BUpon first meeting the hooded Orgrim, Thrall was unaware of the stranger's identity. When Thrall challenged him to a fight at the camp of the Frostwolves, the former chieftain accepted. $B
$BThrall quickly proved his mettle, trading blows with the armored combatant, grappling with him, and at one point, successfully wrenching the Doomhammer from the other orc's grasp. $B
$BBy the end of the bout, Orgrim was so pleased with his opponent's tenacity that he named Thrall his second-in-command.$B
Doomhammer, Part Eight
$B$B
$BAn account of the death of Orgrim Doomhammer, by Warchief Thrall:$B
$B\"\"I was outraged! Orgrim lay there, dying, attacked from behind. The lance haft still protruded from his back. This was a cowardly act!$B
$B\"\"I knelt beside him. 'My lord,' was all I could manage to say.$B
$B\"\"My mentor then told me that I must carry on, that he had led the Horde once but it was not his destiny to do so again. At last he said, 'Yours is the title of warchief, Thrall, son of D-Durotan. You will wear my armor and carry my hammer.'\"\"$B
Doomhammer, Part Nine
$B$B
$BWhen a dying Orgrim Doomhammer bequeathed his armor and hammer to Thrall, the young orc felt that he was unworthy of such an honor. $B
$BOrgrim told Thrall that there was no one breathing who was worthier.$B
$BThe last words of Orgrim Doomhammer to Thrall were, \"\"You will lead them... to victory... and you will lead them... to peace.\"\"$B
$BOrgrim expired in Thrall's arms. To show that the orcs were not without a leader, Thrall took on the old warrior's armor. Once the plate mail was secured, Thrall bent down and picked up the Doomhammer--passed on not from father to son, but from mentor to student. $B
Doomhammer, Part Ten
$B$B
$BOver many years, the appearance of the Doomhammer has changed, based on alterations made by its owners.$B
$BIn the possession of Thrall, a Frostwolf symbol was added to the head of the hammer to honor his ancestral clan.$B
$BThe newly modified Doomhammer quickly became an icon of strength and justice. Most importantly, though, it served as a symbol of hope for all orcs.$B
Doomhammer, Part Eleven
$B$B
$BLong ago, before Orgrim passed the Doomhammer to Thrall, he confided that although the weapon had once brought him closer to the elements, over time it had become a dead weight in his hands. $B
$BThrough the years, Thrall wielded the Doomhammer with honor and integrity. However, following his execution of the malign warchief Garrosh Hellscream, Thrall felt conflicted. This internal struggle was reflected in the Doomhammer as well. In Thrall's mind, the weapon that had embodied the ideals of justice and virtue had now come to represent vengeance.$B
$BHistory repeated itself as the Doomhammer had once again become a \"\"dead weight.\"\" This has caused many to wonder whether the Doomhammer will reclaim its place as a symbol of righteous wrath.$B
Sharas'dal, Scepter of Tides
$B$B
$BBy merely touching Sharas'dal, one can feel the weight of the world's oceans at their fingertips. This extraordinary scepter can command the rivers and the seas, and even manipulate life itself.$B
$BJust like the tides, Sharas'dal's power can ebb and flow between acts of good and evil. Some have used the scepter to destroy, but its true potential lies in its ability to serve as a fount of healing and hope.$B
Sharas'dal, Scepter of Tides, Part One
$B$B
$BThe ancient night elf empire was one of the greatest mortal civilizations that ever spanned the lands of Azeroth. At its apex, one figure held sway over it all. Her name was Azshara. She was a leader of leaders, a queen of queens. Her power was absolute, and her thirst for knowledge and glory was unquenchable.$B
$BOf the records that speak of Azshara, nearly all mention her bejeweled scepter called Sharas'dal. The legends claim it granted the queen command over the world's seas, among other miraculous feats. So cherished was this scepter that Azshara rarely let it out of her sight. $B
$BIt was with her when she raised the night elf empire to new heights. And it was with her when she later brought the civilization crashing down in blood and fire.$B
Sharas'dal, Scepter of Tides, Part Two
$B$B
$BAn excerpt from The Coronation of Queen Azshara:$B
$B\"\"For days the coronation ceremony went on. Each night, the Highborne nobility lavished precious gifts on Azshara to curry her favor, but there was one she cherished more than all the others. A night elf named Lord Xavius presented the queen with a jeweled scepter, etched with delicate magical sigils. He promised Azshara that so long as she kept it close, it would bring her prosperity and great power. $B
$B\"\"Azshara held the scepter aloft, and the jewels shimmered in the light of the moons like brilliant stars. The sight of the queen and her gift was so beautiful that it brought many of the attendant Highborne to tears.\"\"$B
Sharas'dal, Scepter of Tides, Part Three
$B$B
$BAt the heart of ancient Azeroth sat a massive lake of scintillating energy called the Well of Eternity. For decades, the night elves studied this fount of arcane magic, and they became learned sorcerers. Queen Azshara carried on this tradition, as did her loyal Highborne servitors. They devoted themselves to plumbing the Well of Eternity's depths in search of knowledge and power.$B
$BPerhaps no one was more suited to this task than Azshara. She was one of the greatest magic users who had ever lived. As she honed her command over the lake's energies, she infused a drop of its living waters into her bejeweled scepter.$B
Sharas'dal, Scepter of Tides, Part Four
$B$B
$BQueen Azshara's enchanted scepter afforded her great power. Imbued with the Well of Eternity's potent waters, it held sway over the rivers and the seas, aquatic creatures of all kinds, and the life energies that stirred within Azshara herself. She granted it a new name, one befitting its remarkable properties: Sharas'dal, Scepter of Tides.$B
$BOne of the first things Azshara did with Sharas'dal was use its power to enhance her legendary beauty. As the years wore on, the queen seemed to grow younger and more mesmerizing. A brilliant aura enveloped Azshara, enthralling those who looked upon her. The Highborne marveled at this strange phenomenon. A few even took it as a sign of divinity.$B
Sharas'dal, Scepter of Tides, Part Five
$B$B
$BAn excerpt from Glory to the Queen Born of Stars:$B
$B\"\"Of the wonders our queen brought to this world, perhaps none was so great as Lathar'Lazal. As masons constructed the temple, Azshara shaped the waters around it with the Scepter of Tides. She spoke the names of the rivers and the seas, and they moved at her command. Salt water from the roaring ocean and fresh water from the mountain streams trickled to Azshara's side. With the flick of her wrist, the queen partitioned them into great lakes that hugged Lathar'Lazal's sturdy foundation.$B
\"",
[38]="\"\"\"Creatures of all kinds populated these waters, and they were at Azshara's beck and call. Whenever she walked the bridges of Lathar'Lazal, nearby schools of exotic fish would array themselves in colorful patterns. She even kept a colossal sea giant bound to one of the lakes. She used her scepter to make him perform tricks and feats of strength, much to the delight of the watching Highborne. Curious night elves from the far corners of the empire journeyed to Lathar'Lazal to study the mythical creature and his habits.\"\"$B
Sharas'dal, Scepter of Tides, Part Six
$B$B
$BAs the night elf empire stretched across the world, Azshara spent more and more time in her palace at the Well of Eternity's shores. She obsessed over the lake and used Sharas'dal to manipulate its mysterious energies. Azshara dreamed of making the world into a paradise--her paradise. But it would only be possible if she and her Highborne servitors could harness the Well of Eternity's true potential.$B
$BTheir reckless experiments eventually sent arcane magic crashing through the Twisting Nether, the realm of demons. In time, the Burning Legion learned of the Well of Eternity and the world of Azeroth.$B
Sharas'dal, Scepter of Tides, Part Seven
$B$B
$BAn excerpt from The War of the Ancients, by the historian Llore:$B
$B\"\"Azshara's obsession with remaking the world led her straight into the clutches of the Legion's ruler, Sargeras. The queen forged a pact with him for unfathomable power. All that Sargeras asked in return was for Azshara and her Highborne to summon his minions into Azeroth.$B
$B\"\"It was a difficult request, even for such gifted sorcerers. Azshara and the Highborne approached the challenge with great fervor. Legends say the queen helped her servants open a gateway for the Legion's agents. She used Sharas'dal to gather the Well of Eternity's energies and fuel the Highborne's spellwork. $B
$B\"\"Through this portal, the first armor-clad demons spilled into Azeroth. Many more would follow. The Legion would march across the land, spreading fire and death, bringing war and cataclysm.\"\"$B
Sharas'dal, Scepter of Tides, Part Eight
$B$B
$BThe War of the Ancients ended in catastrophe. Azshara's hubris and abuse of power would lead to the destruction of the Well of Eternity. The enormous lake buckled in upon itself, eventually igniting a monstrous explosion that shattered the world's surface.$B
$BAzshara watched these events unfold from her broken palace. She refused to believe that her dreams of paradise were dead, that the world she had once cradled in her palms was coming apart beneath her feet. Many of the Highborne were just as delusional as the queen, and they remained at her side.$B
\"",
[42]="As the ocean roared in to fill the void left by the destroyed Well of Eternity, Azshara raised Sharas'dal high. She wove a magical shield around herself and the Highborne, saving them from being crushed by the colossal waves. $B
$BBut it was only a momentary reprieve. The howling ocean soon swallowed the queen, Sharas'dal, and her followers. $B
$BThen it sucked them down and down into darkness.$B
Sharas'dal, Scepter of Tides, Part Nine
$B$B
$BFrom a fragmented text called The Song of Scales, author unknown:$B
$B\"\"They drifted into the abyss, but Azshara and her Highborne remained unbroken.$B
$B\"\"The darkness around them was absolute, and so the queen willed Sharas'dal to bring them light. It did.$B
$B\"\"Azshara's and the Highborne's blood ran cold, and so the queen willed Sharas'dal to warm them. It did.$B
$B\"\"Their lungs burned for air, and so the queen willed Sharas'dal to let them breathe the water... but it did not. The scepter could not save them. Oblivion spread its arms and beckoned the desperate Highborne.$B
\"",
[44]="\"\"\"As the ocean crushed the life from their bodies, ancient creatures stirred in the darkness. Their whispers flowed through the currents. Their powers wrapped tight around the queen and her servants. $B
$B\"\"The Highborne became something new. Something more. $B
$B\"\"A fleece of scales shimmered over their skin. Tails thrashed against the currents. The unknown entities made the queen and her followers one with the sea... they made them into the naga.\"\"$B
Sharas'dal, Scepter of Tides, Part Ten
$B$B
$BThough Azshara's old empire was in ruins, she crafted a new one far from the light of the sun. The queen and her naga servants created a capital, Nazjatar, at the bottom of the sea. With patience and cunning, they expanded their dominion over the oceans. It is even said that Azshara nurtured an alliance with the mysterious and powerful entities who had transformed them into naga.$B
$BAs the years wore on, Azshara relied on Sharas'dal less and less. She still treasured the scepter, but she found it was more useful in the hands of her fearsome sea witches. These loyal servants wielded Sharas'dal as a weapon to spread the naga's domain and crush all who opposed them.$B
Sharas'dal, Scepter of Tides, Part Eleven
$B$B
$BIt was not long before the naga sea witches learned to harness Sharas'dal as Azshara had. With a swipe of the scepter, they drove thousands of aquatic predators into a frenzy and unleashed them against troublesome sea giants. With a whispered incantation, they boiled Kvaldir raiders from the inside out and scattered their remains to the currents. $B
$BWhen the sea witches were not wielding Sharas'dal, Azshara would often carry it at her side and reminisce about times long past. She still remembered Lord Xavius's promise: so long as she kept the scepter close, it would bring her prosperity and great power. $B
\"",
[47]="The queen had lost much, but she was not dead. Far from it. In her heart, she knew that one day her empire under the sea would eclipse even that of the ancient night elves. One day, the world would be hers again, and she would not let it slip through her fingers a second time.$B
Note from the Author
$B$B
$BThe winds continue to speak, and the texts continue to have secrets to unfold. There's more to be found, and in time, we will uncover it.$B
$BCome back after further research has been completed and I will continue to expand the accounts recorded here.$B
$B
$B-Gorma Windspeaker$B
$B\"", }, [254130]={ [1]="A hülye szarvasemberek nem tudják, hogy elvisszük a cuccukat! Könnyű préda nekünk itt kint. Nincs több alagút! Hozom a gyertyámat. Tartsd a rejtekhelyünk mellett. Itt nem fognak zavarni a szarvasemberek!$B$B- A feladatfelelősöd,$B$B Dhink", }, [254280]={ [1]="Ebben a karámban vannak a Menagerie hűvös lakói.$B$BTUDTA? Az Elszakadás előtt a világ északi és déli peremén sokkal hidegebb volt, mint a mi szép városunkban. Ezért van a medvének a toll hátsó részében ilyen bozontos bundája, valamint azért, hogy elhárítsa az olyan ragadozókat, mint a teknősök és a hósárkányok.$B$BVIGYÁZZ! A pingvinek, bár az agykontrollunk alatt szelídnek és barátságosnak tűnnek, falkában gonoszak és ismert ragadozók.", }, [254281]={ [1]="\"Ez a ketrec egy kopár tájat utánoz, ahol ezek a különleges élőlények jól érzik magukat.$B$BTUDTA? A tigrisek szőrös barátok és nagyon melegek. Tökéletesek arra, hogy összebújjunk mellettük egy hideg éjszakán, ha nem lenne varázslatos módon szabályozva az időjárásunk. Ha a fülük mögött vakargatod őket, biztos, hogy csodálatos dorombolást váltasz ki belőlük.$B$BTUDTA? Az egyszarvúak ritka fajta, jellegzetes bőrüket mindenféle divatcikkhez használják, beleértve a kalapokat, kabátbéléseket és más finom ruhadarabokat.$B$BAz állatkerti közösségen belül vita folyik arról, hogy ezeket a csodálatos állatokat \"\"egyszarvúaknak\"\" nevezzék el, de a többség egyetért abban, hogy az egyszarvú sokkal találóbb név.$B$BKÉRLEK NE TAPOGASSA A KIÁLLÍTÁSOKAT - Igazgatóság.\"", }, [254282]={ [1]="Ebben a karámban a Menagerie hűvös lakói vannak.$B$BTUDTA? Az Elszakadás előtt a világ északi és déli peremén sokkal hidegebb volt, mint a mi szép városunkban. Ezért van a medvének a toll hátsó részében ilyen bozontos bundája, valamint azért, hogy elhárítsa az olyan ragadozókat, mint a teknősök és a hósárkányok.$B$BVIGYÁZZ! A pingvinek, bár az agykontrollunk alatt szelídnek és barátságosnak tűnnek, falkában gonoszak és ismert ragadozók.", }, [254284]={ [1]="Ebben a karámban a Menagerie hűvös lakói vannak.$B$BTUDTA? Az Elszakadás előtt a világ északi és déli peremén sokkal hidegebb volt, mint a mi szép városunkban. Ezért van a medvének a toll hátsó részében ilyen bozontos bundája, valamint azért, hogy elhárítsa az olyan ragadozókat, mint a teknősök és a hósárkányok.$B$BVIGYÁZZ! A pingvinek, bár az agykontrollunk alatt szelídnek és barátságosnak tűnnek, falkában gonoszak és ismert ragadozók.", }, [254285]={ [1]="NAPI ETETÉSI BEMUTATÓ$B$BKérdezze meg a barátságos munkatársat az etetési időkről és az ajándékboltunkhoz vezető útról!$B$BTUDTA? Az oroszlánfókák nevét félelmetes üvöltésükről kapták, amely hasonlít a szárazföldi oroszlánéhoz. Úgy véljük azonban, hogy fogságuk miatt félénkké váltak, ezért már nem üvöltenek.$B$BEzért olyan fontosak a természetvédelmi erőfeszítések. Az Ön kis adománya a Menagerie számára biztosíthatja, hogy a következő évezredekben is bővíthessük kiállításainkat!", }, [254286]={ [1]="NAPI ETETÉSI BEMUTATÓ$B$BKérdezze meg a barátságos munkatársat az etetési időkről és az ajándékboltunkhoz vezető útról!$B$BTUDTA? Az oroszlánfókák nevét félelmetes üvöltésükről kapták, amely hasonlít a szárazföldi oroszlánéhoz. Úgy véljük azonban, hogy fogságuk miatt félénkké váltak, ezért már nem üvöltenek.$B$BEzért olyan fontosak a természetvédelmi erőfeszítések. Az Ön kis adománya a Menagerie számára biztosíthatja, hogy a következő évezredekben is bővíthessük kiállításainkat!", }, [254287]={ [1]="Ezt a tollat munkatársaink gondosan megtervezték, hogy a sivatagok kietlen pusztaságát utánozza.$B$BTUDTA? Tudósaink úgy vélik, hogy ha nem emeltük volna fel a pajzsot, Suramar talán így nézett volna ki!$B$BTUDTA? A baziliszkuszok régen egész Suramarban ott voltak! Az agresszív kivágás és a szemükért folytatott vadászat miatt veszélyeztetetté váltak, és csak néhány faj küzd a túlélésért távoli helyeken.$B$BA baziliszkuszok hatalmas tekintetüket arra használják, hogy megkövesítsék zsákmányukat, mert köveket esznek!$B$BA mi baziliszkuszaink természetesen rendszeresen sziklákat és virágokat kapnak, hogy megőrizzék ragyogó pikkelyeiket. Ne nézze őket túl sokáig!$B$BMEGJEGYZÉS: KÉRLEK, hogy ne bámulja túl sokáig a baziliszkuszokat. Az igazgatóság nem vállal felelősséget a további eloszlatási-ködösítési díjakért.", }, [254290]={ [1]="\"Az Akváriumban található a város legnagyobb, változatos tengeri élővilágot bemutató gyűjteménye.$B$BA \"\"Makrura\"\" hírhedt a kemény páncéljáról, ízletes farkáról és félelmetes karmairól.$B$BA murlocs egyszerű lények, akik szívesen úszkálnak és érthetetlenül gurguláznak.$B$BKérjük, ne nyúljon az üveghez.\"", }, [258986]={ [1]="A Szövetség bátor harcosainak szentelve, akik a Broken Shore-i csatában estek el.$B$BA hajnalban a hősök álltak,$BStormwind ellenségeinek áradatával szemben.$BMost alkonyodik, itt az ideje a pihenésnek,$Bvégre megszabadult a világi szenvedésektől.$B$BLegbátrabb szövetséges, lánya és fia,$Ba Fényben mindannyian egyek vagyunk.", }, [266152]={ [1]="Türelmes voltam. Beosontam az orruk előtt.$B$BHamarosan bosszút állok érted, apám. Vért vérért.", }, [267068]={ [1]="Antonidas főmágus, a Kirin Tor nagymágusa$B$BDalaran nagyszerű városa ismét áll - a legnagyobb fiának kitartásáról és akaratáról tanúskodik.$B$BÁldozatod nem volt hiábavaló, drága barátom.$B$BSzeretettel és becsülettel,$B$BJaina Proudmoore", }, [269104]={ [1]="Kedvesem, ez a mi nagy esélyünk! $B$BAmíg mindenki el van foglalva ezzel a démoni inváziós hülyeséggel, addig nekünk lehetőségünk van arra, hogy elmeneküljünk a hatalmaskodó szüleink elől, és a saját lábunkra álljunk! $B$BAmikor lehetőséged lesz rá, osonj ki a helyedről, és menj a malom melletti kis szigetre. Ott fogok várni.", }, [11408762]={ [1]="Itt nyugszik Samuel Coulter$B$B Mindig te leszel a legjobb közülünk.", }, [17267122]={ [5]="$BUlthalesh, a Holtszél Aratója,
Harmadik Rész
$B$B
$B Az Ősök Háborúja alatt Azeroth népei fellázadtak a Lángoló Légió inváziója ellen, és Sargeras Ulthalesh-sel akarta megtörni az akaratukat. De először találnia kellett egy szolgát, aki elég erős volt ahhoz, hogy forgassa. $B
$B Gondolatai Sataiel, az eredar felé fordultak. Ő volt az első nekrolita, aki elég erős volt ahhoz, hogy a pokol mágiájával parancsoljon az élők és holtak szellemeinek, ami még Kil'jaeden nekromanta képességeivel is vetekedett. Hírhedten ambiciózus és vakmerően arrogáns volt. Ulthalesh baljós hírneve nem ingatta meg. Amikor Sargeras megajándékozta a fegyverrel, mohón elfogadta.$B
$B „Én leszek az utolsó ura” – mondta Sataiel. $B
Az Ezüst Kéz, Nyolcadik Rész
$B$B
$B Tyr áldozata után a szövetségesei eltemették a bukott őrzőt és a halott C'Thraxot, ahol feküdtek. A titán-kovácsoltak közül senki sem érezte méltónak magát, hogy felvegye a vezetőjük pörölyét, és azt a holttestével együtt eltemették. $B
$B Tyr követői ezután védő varázslatokkal látták el a sírboltot. Az Ezüst Kezet ezekhez a mágikus pecsétekhez kötötték, így megakadályozva, hogy a jövőben bárki is hozzáérjen.$B
$B Az összes titán-kovácsolt közül, aki délre jött, a vrykulokat mozgatta meg a legjobban, amit Tyr tett, hogy megvédje őket. Úgy döntöttek, hogy a régióban maradnak, és őrködnek az őrző sírja felett.$B
Az Ezüst Kéz, Ötödik Rész
$B$B
$B Ahogy az idők múltak Azerothon, a Tyr és a többi őrző közötti egység összeomlott.$B
$B Loken őrző a bebörtönzött Óisten, Yogg-Saron befolyása alá került. Az egykor nemes óriás a rokonai ellen fordult, sokukat cselekvőképtelenné vagy bebörtönözve hagyva. Loken árulása káoszt szított a földiek, vrykulok és más titán-kovácsolt lények között, akik az őrzőket szolgálták. $B
$B Csak Tyr és néhány legközelebbi szövetségese kerülte el Loken haragját. Bár tervezték, hogy legyőzik a korrupt őrzőt, először menedéket kellett találniuk a földieknek és más ártatlan szolgáiknak. Tyr maga köré gyűjtötte a titán-kovácsoltakat, és dél felé indult, hogy egy olyan helyet keressen, amely biztonságos Loken hatókörétől.$B
Az utazás kemény volt, és sok titán-kovácsolt aggódott a jövő miatt. Csak a Tyr látványa, ahogy az utat vezeti, legendás pörölye mindig a kezében, adta meg nekik a reményt a folytatáshoz.$B
Ashbringer, Tizenegyedik Rész
$B$B
$B Az Icecrown Citadel elleni végső támadás ma már a leglegendásabb katonai hadjáratok közé tartozik a közelmúltban.$B
$B Azeroth legnagyobb bajnokai mellett menetelve Tirion Fordring folytatta keresztes hadjáratát a Scourge ellen, és egy totális támadást indított a Lich King hatalmi székhelye ellen. $B
$B Ott Tirion újra szembeszállt Arthas-szal, és minden elcsendesedett, ahogy az acél csattanása visszhangzott a jeges pusztaságokon. Egy lázas csata csúcspontján az Ashbringer egyetlen csapással összetörte Arthas hírhedt kardját, a Frostmourne-t. $B
$B Arthas végre legyőzetett, és a megtisztított Ashbringer elfoglalta helyét a legünnepeltebb és legnevesebb fegyverek között Azeroth egész történelmében.$B
Az Ezüst Kéz
$B$B
$B Az Ezüst Kéz a feljegyzett történelem előtt is létezett. A világformáló titánok adták ezt a hatalmas pörölyt Tyr Őrzőnek, aki arra használta, hogy segítsen felszabadítani Azerothot a gonosz Óistenektől. $B
$B Az ezt követő korokban az Ezüst Kéz az őrző bátorságának és áldozatának tanúbizonysága volt. Most ez a legendás ereklye a te őrizetedben nyugszik. Forgasd jól, és tiszteld Tyr emlékét.$B
Ashbringer, Negyedik Rész
$B$B
$B Alexandros Mograine kezében az Ashbringer példátlan dühvel sújtott le a portyázó Scourge seregekre, és felmérhetetlen számban pusztította el az élőholtakat. $B
$B Így történt, hogy idővel az ember és a fegyver eggyé vált. Az Ashbringer legendás név lett, amelyet nemcsak a félelmetes pengének, hanem a könyörtelen lovagnak is tulajdonítottak, aki forgatta.$B
Igazságőr, Második Rész
$B$B
$B Az earthen táblákból, melyek címe A Winterskorn Háború:$B
$B „A kard és a pajzs csengése mennydörgésként dübörgött a barlangban. A Winterskorn elvarázsolt pengéi könnyedén átvágtak az earthen kőbőrén, végtagokat vágtak le és fejeket gördítettek. $B
$B „Amikor a Winterskorn sarokba szorította a néhány túlélő earthent a barlang végén, a vezető vrykul előretört, kardját csapásra emelve. A teste darabokra hullott, mielőtt elérte volna a zsákmányát.$B
$B „Egy másik Winterskorn vágta le. Gyorsan mozgott, mint a villám, kardja ívet húzott a többi harcos rokonán keresztül.$B
„'Kövessetek és éljetek', mondta a vrykul, miután végzett a gyilkolással. 'Maradjatok, és ez a hely lesz a sírotok.'$B
$B „Később az earthen megkérdezte ettől az Ygrimtől, miért mentette meg őket. $B
$B „'A csata mámora elszállt a szememről, és megláttam az igazságot', válaszolta Yrgrim. 'Ölni az ölés kedvéért... hódítani a hódítás kedvéért... nincs ebben semmi becsület. Csak szégyen és megbánás.'\\\"$B
Ashbringer
$B$B
$B Most az egyik legikonikusabb és legnevesebb fegyver birtokosa vagy, amit valaha is készítettek.$B
$B Egykor az élőholtak réme (aztán egy ideig a Scourge egyik legnagyobb aduásza), az Ashbringer kulcsszerepet játszott uralkodók, birodalmak és királyok felemelkedésében és bukásában, élők és élőholtak egyaránt. Állt a jó és a gonosz oldalán is, és most a te kezedben nyugszik. $B
$B Forgasd jól.$B
Sargeras Sceptere, Ötödik Rész
$B$B
$B Sargeras Sceptere egy csodája volt az arkán és a pokol varázslatának, egy titánhoz illő eszköz. Képes volt felszakítani a fizikai univerzum kötőszövetét, portálokat nyitva bármely birodalomba, amit Sargeras kívánt, de az általa létrehozott hasadékok csak a lelkének egy részét engedték be. Ez egy kisebb visszalépés volt. Sargerasnak egyszerűen csak leleményesebbnek kellett lennie a terveivel. És így várt.$B
$B Évezredekkel később Sargeras meglátta a lehetőséget. Aegwynn Őrző lett a legerősebb mágus Azerothon, és még a Tirisfal Tanácsa sem tudta irányítani. Büszkesége kiváló jelöltté tette a korrupcióra. Sargeras nem tudott beszivárogni Azerothba a leghalálosabb formájában, de talán használhatta a lázadó Őrzőt a machinációi eszközeként.$B
Ulthalesh, a Holtszél Aratója,
Tizedik Rész
$B$B
$B Medivh megbízatása olyan erős volt, hogy a Sötét Lovasok még az Őrző halála után is folytatták Ulthalesh keresését. Végül a vezetőjüket, Arident a kasza vonzotta, amikor megérezte a benne csapdába esett lelkek jajgatását, és Karazhan alatti katakombákba vitte. $B
$B Aridenből hiányzott Sataiel akaraterője és leleményessége, és Ulthalesh felügyelete nem tartott sokáig. Ellentmondó jelentések vannak arról, hogyan érte a vég. Egyesek szerint a kasza átkának esett áldozatul, miután legyőzték a csatában, de mások más történetet mesélnek. Minden beszámoló szerint azonban Ulthalesh nem sokkal Ariden halála után eltűnt. Jelenlegi tartózkodási helye ismeretlen. A legenda szerint most már csak egy kivételes képességű és kitartású egyén tudja irányítani.$B
$B Anthony Ray Stark$B
$B$B 1961 - 2005$B
$B$B", }, [690509612]={ [4]="Ulthalesh, a Holtszél Aratója,
Hetedik Rész
$B$B
$B Mint mindenki, aki megpróbálja forgatni ezt a káros pengét, Sataiel is ambiciózus, erős akaratú és rendkívül magabiztos volt. Azért jött Azerothra, hogy bizonyítson Sargerasnak, de amikor meglátta, milyen magasságokba juthat Ulthalesh-sel, elgondolkodott, vajon nem túl alacsonyan tűzte-e ki a céljait. Ezreket mészárolt le, a földet sírrá változtatta, és egy kimondhatatlan erejű mágikus nexuszt nyitott fel. A sorsa fényes volt, és senki pártfogására sem volt szüksége, hogy elérje.$B
$B Ulthalesh a kaszából suttogott Sataielnek, megfertőzve az elméjét. Úgy döntött, hogy megtartja magának a mágikus nexuszt, és erős védővarázslatokat vetett, hogy elrejtse a külvilág elől. Aztán megszakította a kapcsolatot a Légióval, és kivárta az idejét, amíg ő és Ulthalesh elég erősek lesznek ahhoz, hogy kihívják a Sötét Titánt. $B
Igazságőr, Nyolcadik Rész
$B$B
$B Míg Yrgrim a tűzóriásokkal harcolt, Loken Őrző ősi szörnyeket szabadított fel, akik Ulduarban voltak bezárva. Ezek voltak a C'Thraxxi-k, az Óistenek szörnyű szolgái. Kimásztak a földalatti kamráikból, és elsuhantak Yrgrim mellett, mohón, hogy kiirtsák Tyrt és tarka követőit.$B
$B Yrgrim megérezte a C'Thraxxi-k aljas jelenlétét, ahogy elhaladtak mellette, és dél felé rohant a lények üldözésére. Mire végre utolérte őket, már túl késő volt...$B
$B Tyr egyedül állt szemben a C'Thraxxi-kal, és a végső árat fizette, hogy legyőzze őket. Követői Tyr Bukásának nevezték el a hősies áldozatának helyszínét, ami vrykul nyelven „Tirisfal”-t jelentett.$B
Az Ezüst Kéz, Hatodik Rész
$B$B
$B Tyr követőinek majdnem mindegyike délre utazott, de Jotun nem. Az őrző személyes áldozatának eszméitől inspirálva, az óriás hátramaradt, hogy elterelje Loken figyelmét és segítse a szövetségesei menekülését.$B
$B Jotunnak sikerült, de hősiességéért megbüntették. $B
$B Amikor Loken megtudta, hogy a titán-kovácsoltak közül sokan délre menekültek, elfogta Jotunt és eltorzította az elméjét. Az átkozott óriást arra kényszerítették, hogy átkutassa Ulduar környékét, és elpusztítsa Tyrt, mindent, ami a hatalmát szimbolizálta, és bárkit, aki az eszméit követte.$B
$B Első tetteként Jotun összetörte az üllőt, amit Tyr kezének megalkotásához és a harci pörölyének átformálásához használt.$B
Igazságőr, Kilencedik Rész
$B$B
$B Yrgrim rakta le az első követ a sírhoz, amely Tyr végső nyughelyéül szolgált. Ő és szövetségesei csendben, keserédes tisztelettel teli szívvel dolgoztak az építkezésen. Amikor a munka elkészült, a menekültek dél felé indultak, hogy biztonságos menedéket keressenek, de Yrgrim nem követte őket.$B
$B A földbe szúrta az Igazságőrt, és megesküdött, hogy őrködni fog mestere sírja felett. Ez volt a legkevesebb, amit tehetett, hogy tisztelegjen Tyr áldozata előtt. Yrgrim döntésétől megindulva a többi vrykul is csatlakozott hozzá.$B
Igazságőr, Hatodik Rész
$B$B
$B A Winterskorn Háború csak egy sokkal nagyobb probléma tünete volt: Loken Őrző. A sötétségbe esett, és sok társát bebörtönözte Ulduar szent csarnokaiban. De miért tett ilyen szörnyű dolgokat? Mi késztethetett egy olyan nemes lényt, mint Loken, hogy visszaéljen a hatalmával?$B
$B Az Igazságőr megtalált néhány választ. $B
$B Tyr parancsára Yrgrim a pajzsával Ulduar peremén ólálkodott, és szembeszállt Loken szolgáinak egy kis csoportjával. Némelyikük hatalmas tűzóriás volt. Néhány másik vasbőrű vrykul volt, akiknek egyetlen célja a halálosztás volt. Yrgrim legyőzte őket, mind egy szálig. Amikor az ellenfelei térdre kényszerültek, arra kényszerítette őket, hogy nézzenek a saját tükörképükre az Igazságőr felszínén.$B
A pajzs igazságos ereje hatására az elméjüket elhomályosító hazugságok és féligazságok elolvadtak. Először látták, hogy Loken bábuként használta őket. Yrgrim ellenfelei sok részletet elárultak a bukott őrzőről, de egy nyugtalanítóbb volt a többinél...$B
$B Loken Yogg-Saronnak, az Ulduarban leláncolt gonosz Óistennek esett áldozatul. $B
Ashbringer, Első Rész
$B$B
$B Kevés ismert ereklye vagy relikvia képes felvenni a versenyt az Ashbringer legendás származásával. $B
$B Eredete az orkok és emberek közötti Második Háborúig vezethető vissza. Ott, a csatatéren, a neves főúr, Alexandros Mograine egy sötét gömb birtokába jutott. $B
$B Bár Alexandros az ereklyét az árnyék élő megtestesülésének tartotta, úgy vélte, hogy egy napon egy igazságos fegyverré kovácsolható. $B
$B Alexandros víziója valósággá vált, és az a fegyver lett az Ashbringer.$B
Ulthalesh, a Holtszél Aratója,
Első Rész
$B$B
$B Mielőtt a titán Panteonból bukott volna, Sargeras megvédte a teremtést a démonoktól, és számtalanukat börtönözte be Mardumba, a Száműzetés Síkjába. Az évezredek során ezek a démonok nem voltak tétlenek. A rettegett Ulthalesh vasököllel uralkodott a zsebdimenzión, és arra a napra tervezett, amikor bosszút áll. $B
$B Amikor Sargeras széttörte Mardumot, hogy erőket toborozzon a Lángoló Légió számára, ultimátumot ajánlott a korábbi foglyainak: csatlakozzanak hozzá, vagy a feledésbe merülnek. A legtöbb démon elfogadta, de tucatnyian visszautasították, Ulthalesh köré gyűlve. A kihívásra válaszul Sargeras egy nagy pokolacél kaszát kovácsolt Mardum pusztulásának tüzéből, és arra használta, hogy learassa a makacs démonok lelkét, és egy új börtönbe zárja őket. Ulthalesh, a legerősebb akaratú, volt az utolsó, akit elnyeltek.$B
$B
$B
$B
Rakel a Gonosz
$BPestis Háza$B
$B
$B Főztjei megmérgezték mindazokat, akik hozzáértek. Húst olvasztott a csontokról, epével töltötte meg a tüdőket, és félelmet keltett az acél szívűekben. Kevesen alkottak valaha is ilyen erős fegyvereket.
Ősi Királyok Könyve
$BFeljegyezte Elda Nővér, Főarchivista.
$B", }, [1186727000]={ [32]="$BSargeras Sceptere, Hatodik Rész
$B$B
$B Aegwynn, Tirisfal Őrzőjének naplójából:$B
$B „Már befejeztük a Légió csatlósainak szétverését, amikor az ég feketére váltott. A szám kiszáradt, és a szőr a tarkómon felborzolódott, olyan ingerekre reagálva, amelyeket halandó érzékeim nem tudtak felfogni. Olyan volt, mint egy szörnyű vihar közeledte, közvetlenül azelőtt, hogy a viharfelhők kiengednék kataklizmikus rohamukat. Mégis a levegő olyan mozdulatlan maradt, mint a nagy Galakrond csontjai. Valami nem stimmelt, nagyon nem, és mi csak várni tudtunk.$B
„Mindig emlékezni fogok a hangra. Arra a csúszós, üreges, RECCSENŐ hangra, mint amikor egy buzogány kettéhasítja egy óriás koponyáját. De ennél nagyobb volt – hangosabb, hosszabb. Átszúrt, mint egy nyíl a mellkasomon, bár tudtam, hogy a törés valahol távolabb történt. A világ szélei megremegni látszottak, és egy pillanatra azt hittem, összeomolhatnak. De nem tették. $B
$B „Ekkor lépett be Sargeras avatárja a csatatérre.”$B
Ashbringer, Második Rész
$B$B
$B Azt mondják, hogy mélyen Ironforge szent csarnokaiban az Ashbringert a törpe király, Magni Bronzebeard, egy páratlan fegyverkovács készítette. $B
$B Magni király számára sötét időszak volt; gyászolt testvére, Muradin nemrég elvesztése miatt.$B
$B A legenda szerint Magni király a dühének és bánatának teljes súlyát beleadta az Ashbringer kovácsolásába, ami egy kimondhatatlan bosszú és pusztítás fegyverét eredményezte.$B
Az Ezüst Kéz, Kilencedik Rész
$B$B
$B Az Ezüst Kéz Legendái című műből, Evelyna történész tollából:$B
$B „Azeroth távoli múltjában valamikor az emberiség Tirisfal Glades-ben jelent meg. Az ott élő vasbőrű vrykulok lassan kihaltak. Sokan közülük a hús átkának estek áldozatul, egy furcsa betegségnek, amely hús-vér lényekké változtatta őket.$B
$B „Mégis egy vrykul csoport tovább tartott, mint a többi. Egy titkos csoportot alkottak – Tyr Gárdáját –, hogy megvédjék Tyr Őrző sírját. Ennek a rendnek a vrykuljai tudták, hogy nem élnek örökké, és ezért néhány újonnan kibontakozó embert is bevettek a soraikba. $B
$B „A vrykulok megtanították a Tyr Gárdájának emberi tagjait a bukott őrző történelmére, az önfeláldozás és az igazságosság alapelveire, és az igazságra arról, ami a sírban rejlett.”$B
Sargeras Sceptere, Hetedik Rész
$B$B
$B Északsirt jeges pusztaságain Sargeras csatába hívta Aegwynn Őrzőt, és az ellenfelére támadt, miközben az általa Azerothba szakított portál bezárult mögötte. Avatárja csak halvány árnyéka volt valódi formájának, de ez aligha számított. Végül is, még ha nem is tudta legyőzni Aegwynnt, még mindig használhatta a saját céljaira. Csak meg kellett gyengítenie a védelmét, hogy rést nyisson a lelkének egy szilánkjának áttöréséhez. Ahogy a jogarral behatolt Azerothba, úgy hatolt be Aegwynn lelkébe is, és a Légió egy újabb eszközévé korrumpálta. $B
Utólag Aegwynn a legbrutálisabb csataként emlékezett a harcra, de végül egy arkán erő lavinájával elpusztította Sargeras avatárját. Ahogy győztesen állt a bukott ellensége felett, alig hitte el, hogy győzött. $B
$B Nem is sejtette, hogy vesztett.$B
Sargeras Sceptere, Tizedik Rész
$B$B
$B A Sötét Titánon kívül Sargeras Scepterének kevés birtokosa volt. Egyikük Ner'zhul, az ork warlock volt.$B
$B A Horda veresége után a Második Háborúban Ner'zhul új világokba nyitott kapukat, hogy új lendületet adjon a követőinek. Ennek érdekében elküldte szolgáit, hogy különböző ereklyéket szerezzenek vissza Sargeras Sírjából, köztük a jogart, amelyet a bukott titán évszázadokkal korábban használt Azerothba való behatolásra. $B
Ner'zhul azonban nem volt Sargeras, így nem tudta egyszerűen parancsra portálokat nyitni. Várnia kellett, amíg Draenor csillagzatai megfelelően állnak, és csak más ereklyékkel együtt tudta használni a jogart. A warlock türelmetlen lett, frusztrálva a korlátaitól. Gul'dan Koponyájának befolyásától megrészegülve, látomásai voltak egykori tanítványáról, aki arra sürgette, hogy szabadítsa fel istenszerű hatalmát. $B
$B Amikor végre eljött a pillanat, hogy Ner'zhul cselekedjen, vad dühvel tette, figyelmen kívül hagyva a következményeket. Nem számított neki, ha Draenor elpusztul; sőt, öröksége részeként üdvözölte. A jogarral lyukat lyukra fúrt a valóság szövetén, szétszaggatva a Draenort a fizikai univerzum többi részével összekötő varratokat. Ahogy fejest ugrott az egyik portálon, hallotta, ahogy a világ mögötte darabokra törik.$B
Az Ezüst Kéz, Negyedik Rész
$B$B
$B Evelyna történész „Galakrond Kora” című művének kilencedik fejezetéből:$B
$B Tyr Őrző egy Jotun nevű óriással dolgozott együtt, hogy pótolja a végtagját. Tiszta ezüst eret bányásztak ki mélyen Azeroth belsejéből. Jotun a fémből kezet kovácsolt sérült társának. $B
$B Tyr lenyűgözve állt Jotun mesterségbeli tudása előtt, és egy utolsó szívességet kért az óriástól: hogy kovácsolja újra a harci pörölyét úgy, hogy az magába foglalja az új kezének képét. Az óriás így tett, de megkérdezte, miért akarja az őrző jobban felhívni a figyelmet a sebére.$B
$B Tyr azt válaszolta, hogy nem tekinti az ezüst kezét a vereség emlékeztetőjének. Számára az az áldozat szimbóluma volt, amelyet Azeroth védelmében hozott, és azt akarta, hogy a világ is így lássa.$B
$B Amikor Jotun befejezte a pöröly átformálását, Tyr a fegyverét Ezüst Kéznek nevezte el.$B
Az Ezüst Kéz, Kilencedik Rész
$B$B
$B Az Ezüst Kéz Legendái című műből, Evelyna történész tollából:$B
$B „Azeroth távoli múltjában valamikor az emberiség Tirisfal Glades-ben jelent meg. Az ott élő vasbőrű vrykulok lassan kihaltak. Sokan közülük a hús átkának estek áldozatul, egy furcsa betegségnek, amely hús-vér lényekké változtatta őket.$B
$B „Mégis egy vrykul csoport tovább tartott, mint a többi. Egy titkos csoportot alkottak – Tyr Gárdáját –, hogy megvédjék Tyr Őrző sírját. Ennek a rendnek a vrykuljai tudták, hogy nem élnek örökké, és ezért néhány újonnan kibontakozó embert is bevettek a soraikba. $B
$B „A vrykulok megtanították a Tyr Gárdájának emberi tagjait a bukott őrző történelmére, az önfeláldozás és az igazságosság alapelveire, és az igazságra arról, ami a sírban rejlett.”$B
Sargeras Jogara, Kilencedik Rész
$B$B
$B Miután Aegwynn legyőzte Sargeras avatárját, a holttestét Suramar romjaiban temette el, a viselt ereklyéivel együtt. Mélyen a tenger alatt, elvarázsolt Highborne pecsétekkel védve, Sargeras Jogara évszázadokig maradt, ereje csorbítatlanul. $B
$B Sargeras megpróbálta visszaszerezni az irányítást a pálca felett Aegwynnen keresztül, de a feladat nehezebbnek bizonyult, mint amire számított. Sokféleképpen tudta befolyásolni az Őrzőt, de nem tudta rákényszeríteni, hogy kiássa a jogarát a vizes sírjából. Valami visszatartotta, egy Sargeras suttogásánál hangosabb ősi ösztön. Tudta, hogy az ereklye veszélyes, hogy használata mindennek a pusztulásával fenyeget. Még a Sötét Titán által megszállva sem engedett. $B
Sargeras rájött, hogy nagyobb finomságra van szükség. Végül kiterjesztette káros befolyását Aegwynn fiára, Medivh-re, ahogy az az anyaméhben fejlődött. Ezen az új közvetítőn keresztül Sargeras azt tervezte, hogy visszaszerzi szeretett jogarát. $B
$B Ha sikerrel járt volna, Draenor világa talán nem pusztult volna el.$B
Az Ezüst Kéz, Második Rész
$B$B
$B Tyr Gárdája néven ismert rend írásaiból, Tyr Őrző és Odyn Őrző mitikus csatájáról Ragnaros, a Tűzúr ellen:$B
$B Ragnaros visszavonult a barlangja szívébe, ahol a legerősebb volt, és várta, hogy az ellenségei odajöjjenek hozzá. Tüzet hívott az égből, hogy feltartóztassa Tyrt és Odynt. Füst ereszkedett a földre, és olyan lett, mint az éjszaka.$B
$B Egyetlen ragyogó fény világított a sötétségben – Tyr nagy pörölyének ezüstös fénye. Ide-oda sodródott, néha előre, néha hátra. A szeszélyes mozgások összezavarták Ragnarost. Fokozatosan leeresztette az őrizetét, azt hívén, hogy Tyr és Odyn túl gyávák ahhoz, hogy csatában szembenézzenek vele.$B
Pontosan erre vártak az őrzők. $B
$B Mint a villám, Tyr áttört a füstön, és egy csapást mért Ragnarosra a pörölyével. Odyn ezután oldalba támadta a megtántorodott Tűzurat, és a két őrző legyőzte az ellenfelét.$B
$B
$B
$B
Mesil, a Fantom
$BA Szemek Háza$B
$B
$B Semmilyen árnyék sem homályosíthatta el a látását. A vérrel és áldozattal szerzett értékes hírszerzés győzelmet hozott Maldraxxusnak az Üresség ellen. Ez a kémkedés legnagyobb teljesítménye.
Sargeras Jogara, Hetedik Rész
$B$B
$B Északsirt jeges pusztaságain Sargeras csatába hívta Aegwynn Őrzőt, és az ellenfelére támadt, miközben az általa Azerothba szakított portál bezárult mögötte. Avatárja csak halvány árnyéka volt valódi formájának, de ez aligha számított. Végül is, még ha nem is tudta legyőzni Aegwynnt, még mindig használhatta a saját céljaira. Csak meg kellett gyengítenie a védelmét, hogy rést nyisson a lelkének egy szilánkjának áttöréséhez. Ahogy a jogarral behatolt Azerothba, úgy hatolt be Aegwynn lelkébe is, és a Légió egy újabb eszközévé korrumpálta. $B
Utólag Aegwynn a legbrutálisabb csataként emlékezett a harcra, de végül egy arkán erő lavinájával elpusztította Sargeras avatárját. Ahogy győztesen állt a bukott ellensége felett, alig hitte el, hogy győzött. $B
$B Nem is sejtette, hogy vesztett.$B
Sargeras Jogara, Hatodik Rész
$B$B
$B Aegwynn, Tirisfal Őrzőjének naplójából:$B
$B „Már befejeztük a Légió csatlósainak szétverését, amikor az ég feketére váltott. A szám kiszáradt, és a szőr a tarkómon felborzolódott, olyan ingerekre reagálva, amelyeket halandó érzékeim nem tudtak felfogni. Olyan volt, mint egy szörnyű vihar közeledte, közvetlenül azelőtt, hogy a viharfelhők kiengednék kataklizmikus rohamukat. Mégis a levegő olyan mozdulatlan maradt, mint a nagy Galakrond csontjai. Valami nem stimmelt, nagyon nem, és mi csak várni tudtunk.$B
„Mindig emlékezni fogok a hangra. Arra a csúszós, üreges, RECCSENŐ hangra, mint amikor egy buzogány kettéhasítja egy óriás koponyáját. De ennél nagyobb volt – hangosabb, hosszabb. Átszúrt, mint egy nyíl a mellkasomon, bár tudtam, hogy a törés valahol távolabb történt. A világ szélei megremegni látszottak, és egy pillanatra azt hittem, összeomolhatnak. De nem tették. $B
$B „Ekkor lépett be Sargeras avatárja a csatatérre.”$B
Ashbringer, Hetedik Rész
$B$B
$B A Liber Monasteriumból:$B
$B „És így történt, hogy Darion Mograine, apja hangjától hajtva, elvitte az Ashbringert a Scarlet Monostorba, ahol megtudta testvére, Renault árulását.$B
$B „Alexandros Mograine bosszúálló fantomja megnyilvánult az Ashbringerből. Renault bocsánatért könyörgött, és egy gonosz csapást kapott a megrontott pengétől, ami elválasztotta a fejét a vállától. $B
$B „'Megbocsátok neked', volt Alexandros válasza.”$B
Sargeras Jogara, Harmadik Rész
$B$B
$B Évezredekkel ezelőtt Sargeras megparancsolta a legtehetségesebb eredar varázslóinak, hogy építsenek neki egy kozmikus faltörő kost. Nem okoztak csalódást. $B
$B Először mágusok tucatjai végeztek sötét rituálékat, hogy számtalan portált egyetlen pálcába csatornázzanak. Ezután a megerősített ereklyét a Nagy Sötét Túlvilág minden sarkába kivetítették, beleszőve a valóság szövetébe, egy szálat hozva létre, amelyet meg lehetett húzni, hogy tetszés szerint felfejtsék a fizikai univerzum varratait. Hogy ezt a szörnyű vállalkozást táplálják, száz warlock feláldozott száz démont, kiválasztva őket a Légió csapatai közül, amelyek részt vettek Azeroth sikertelen inváziójában. $B
$B Így kovácsolták Sargeras Ékköves Jogarát. Így született meg Azeroth végzete. $B
Ulthalesh, a Holtszél Aratója,
Negyedik Rész
$B$B
$B Évezredekkel ezelőtt Sargeras odaadta Ulthalesht Sataielnek, és megparancsolta neki, hogy arassa le Azeroth lázadó lakóinak lelkét, kezdve azzal a területtel, amelyet később Holtszél Hágónak neveztek el. Senki sem tudja, hogyan hívták a földet Sataiel eljövetele előtt. A legtöbben inkább nem is gondolnak rá. Számtalan troll temetkezési helye, akiket módszeresen lemészároltak, szellemüket Ulthalesh fogyasztotta el, táplálva az erejét, hogy még többet gyilkoljon. A kasza addig táplálkozott, amíg az összes lakos meg nem halt. $B
De Sataiel tudta, hogy ez csak a kezdet, egy ígéretes kezdet, amely csak sejtette, mire képes Ulthalesh. Sargeras azért küldte, hogy megtörje Azeroth lakóinak akaratát. Nem volt elég egyszerűen megölni őket; a testeket el lehetett temetni és elfelejteni. Úgy döntött, hogy a föld szívét támadja meg, hogy új élet ne telepedhessen le. Ulthalesh-sel gondoskodott arról, hogy a Holtszél Hágó a Légió haragjának emlékműve legyen. $B$B
$B
Sargeras Jogara, Harmadik Rész
$B$B
$B Évezredekkel ezelőtt Sargeras megparancsolta a legtehetségesebb eredar varázslóinak, hogy építsenek neki egy kozmikus faltörő kost. Nem okoztak csalódást. $B
$B Először mágusok tucatjai végeztek sötét rituálékat, hogy számtalan portált egyetlen pálcába csatornázzanak. Ezután a megerősített ereklyét a Nagy Sötét Túlvilág minden sarkába kivetítették, beleszőve a valóság szövetébe, egy szálat hozva létre, amelyet meg lehetett húzni, hogy tetszés szerint felfejtsék a fizikai univerzum varratait. Hogy ezt a szörnyű vállalkozást táplálják, száz warlock feláldozott száz démont, kiválasztva őket a Légió csapatai közül, amelyek részt vettek Azeroth sikertelen inváziójában. $B
$B Így kovácsolták Sargeras Ékköves Jogarát. Így született meg Azeroth végzete. $B
A Man'ari Koponyája, Tizenegyedik Rész
$B$B
$B Miután Archimonde a Lángoló Légió egyik tábornoka lett, jól kihasználta Thal'kiel koponyáját. Életében Thal'kiel páratlan volt a démoni csatlósok irányításában, és a koponyája sem volt kevésbé ügyes. Világ világ után esett el Archimonde előtt, ahogy a koponyán keresztül parancsokat csatornázott, démonok sokaságát kényszerítve engedelmességre, erői egy szakértőn koreografált balett kecsességével és pontosságával semmisítették meg az ellenfeleket.$B
$B Azóta Thal'kiel koponyájának birtoklása Sargeras elit tábornokainak egy maroknyi csoportja között szállt, előnyben részesítve azokat, akik a bukott titán legkeresettebb világainak invázióit vezették. Mephistroth, a rettegett úr, a Légió azerothi előőrsének parancsnoka volt az utolsó, akit vele láttak.$B
Az Ezüst Kéz, Első Rész
$B$B
$B Réges-régen a legendás titánok kő- és vasbőrű óriásokat alkottak, hogy háborút viseljenek az Óistenek ellen, és felszabadítsák Azerothot elnyomó akaratuk alól. $B
$B Az óriásokat őrzőknek nevezett lények vezették, és e parancsnokok közül a leghatalmasabb Tyr volt. Egy hatalmas pöröllyel felfegyverkezve Tyr segített a rokonainak megtörni az Óistenek és sötét seregeik erejét. Dicsőséges új sorsot kovácsolt Azeroth számára. $B
$B Tyr páratlan harcos volt, de a legnagyobb erénye a meggyőződése volt. Soha nem adta fel. Soha nem tért le a titánok által rábízott küldetésről. Puszta látványa az ezüst pörölyének a csatatéren bátorságot öntött mindenkibe, aki az oldalán harcolt.$B
Az Ezüst Kéz, Hetedik Rész
$B$B
$B Tyr Gárdájának írásaiból, Tyr haláláról:$B
$B „Loken felébresztette az Óistenek két leghatalmasabb tábornokát, és Tyr után küldte őket. Ezeket a hatalmas lényeket C'Thraxxi-knak hívták. Dél felé viharzottak, és utolérték Tyrt és a titán-kovácsolt menekülteket azon a földön, amit ma Tirisfalnak ismerünk. Vagy, ahogy a vrykulok nevezték, 'Tyr Bukása.'$B
$B „Tyr egyedül állt szemben a C'Thraxxi-kal. Ez volt az utolsó – és legnagyobb – órája. $B
„Tyr minden csatában tanult leckét bevetett. Az Ezüst Kezet úgy forgatta, mintha a saját testének a meghosszabbítása lenne. A C'Thraxxi-k a fémbőrét hasogatták, de Tyr pörölye szent erővel védte és meggyógyította a sebeit. A csata elhúzódott, sem az őrző, sem az ellenségei nem engedtek a másiknak.$B
$B „Tyr tudta, hogy csak egyetlen módja van a szövetségesei biztonságának biztosítására. Felszabadította hatalmas erejét, egy arkán mágia robbanását idézve elő, amely hatalmas krátert robbantott a földbe. Tyr és az egyik ellensége azonnal meghalt. A másik, a halál küszöbén, visszavonult a csata helyszínéről.”$B
Ashbringer, Második Rész
$B$B
$B Azt mondják, hogy mélyen Ironforge szent csarnokaiban az Ashbringert a törpe király, Magni Bronzebeard, egy páratlan fegyverkovács készítette. $B
$B Magni király számára sötét időszak volt; gyászolt testvére, Muradin nemrég elvesztése miatt.$B
$B A legenda szerint Magni király a dühének és bánatának teljes súlyát beleadta az Ashbringer kovácsolásába, ami egy kimondhatatlan bosszú és pusztítás fegyverét eredményezte.$B
Sargeras Jogara, Negyedik Rész
$B$B
$B Sargeras Jogara a csúcsán lévő ragyogó ékkőről ismert. Sokan azt feltételezik, hogy Sargeras rosszindulatú szemét képviseli, amely csak egy pillantást vetett Azerothra, mielőtt a bukott titánt visszarángatták volna az Örvénylő Semmibe. De az igazság egészen más. $B
$B Nem sokkal az Ősök Háborúja után Sargerasnak látomása volt: az Örökkévalóság Kútja újra összeomlott, de ezúttal Azeroth magjába rántotta le. Csak egy pillanatig volt ott, de abban a pillanatban meglátta Azeroth szunnyadó világ-lelkét – és abban a pillanatban a világ-lélek kinyitotta az egyik szemét, és a Sötét Titánra nézett. Elragadtatott volt. $B
Azóta Azeroth világ-lelkének szeme nem hagyta el a gondolatait. Megparancsolta az eredaroknak, akik a jogart kovácsolták, hogy azzal az egyetlen, csodálatos gömbbel koronázzák meg. Mellé az eredarok két nathrezim szárnyat helyeztek, tanúbizonyságul Sargeras világ-lélekről alkotott koncepciójának: megrontott, démoni, és ami a legfontosabb, az övé.$B
Sargeras Jogara, Tizenegyedik Rész
$B$B
$B Miután Draenor elpusztult, Kil'jaeden, a démonúr, elvette Sargeras Jogarát Ner'zhultól. Végre az ereklye visszakerült a Légió birtokába, és Kil'jaeden nekilátott, hogy Azerothot támadja meg vele. $B
$B De nem volt olyan erős, mint Sargeras; még az avatárja számára sem tudott elég hatalmas portált nyitni. Így összeesküdött Kael'thas Sunstriderrel, hogy a Napkút, a vérelfek romos erőforrása révén hozzanak létre egy kaput. A jogar világrengető erejével kombinálva Kael'thas portálja utat nyitott Kil'jaeden teljes formája számára. $B
Azonban mielőtt a démonúr Azerothra léphetett volna, Anveena, a Napkút energiáinak megtestesülése, közbelépett. Feláldozta magát, minden erejét a Csalóra zúdítva, és lehetővé téve, hogy visszadobják az Örvénylő Semmibe – Sargeras Jogarával együtt. $B
$B A pálcát azóta nem látták Azerothon. Kis vigasz, mert a Légió biztosan újra fel fogja használni a világba való beszivárgásra. De mindegy, ki forgatja, a fenyegetés, amit jelent, kimondhatatlan. Draenor pusztulása tanúbizonysága annak a pusztításnak, amit még a halandók is képesek okozni ezzel a fegyverrel.$B
A Man'ari Koponyája, Hatodik Rész
$B$B
$B Thal'kiel megparancsolta az Ébresztőinek, hogy folytassák a kísérleteiket a pokol teremtményeinek megidézésével. Titokban ő és a varázslói egyre borzalmasabb külsejű démonokat idéztek meg, és erős varázslatokat vetettek, hogy elrejtsék csatlósaikat rejtett gyakorlótereken. Velen és Kil'jaeden szeme elől elrejtve, Thal'kiel lassan egy hatalmas démoni sereget gyűjtött össze egyetlen céllal: hogy Argus diktátorává tegye.$B
$B Az Ébresztők mind Thal'kiel mögött álltak, kivéve egyet – a tanítványát, Archimonde-ot. Bár nem idegenkedett a démonoktól – sőt, kifejezetten élvezte őket –, Archimonde-ot az ambíció hajtotta, és mohón bizonyítani akart Velennek és Kil'jaedennek. Az éjszaka, mielőtt az Ébresztők puccsot hajtottak volna végre, Archimonde felfedte Thal'kiel terveit az eredarok uralkodóinak.$B
$B „Ezért a fejét fogjátok kapni” – mondta Archimonde.$B
WANTED: HEMET NESINGWARY
\\r$BFOR CRIMES AGAINST NATURE!
\\r$B\\r$B
\\r$B
Artist's rendition of \\\"\"The Extinctionator\\\"\" in his natural habitat: the burning hellfire of the underworld.
\\r$B\\r$B
Last Wildlife Holocaust Location: Nagrand, Outland
\\r$B\\r$B
Also Known As: The Great Game Hunter, The Butcher of Badlands, The Stranglethorn Ripper, Old Man Death, Hemet, Nessie, Ol' Dirty, Ol' Dirty D, Father of the Bounty, The Extinctionator
\\r$B\\r$B\"", }, [2170118178]={ [2]="De ez hazugság. Változunk. Hogy ne változnánk? Létezésünk körülményei radikálisan megváltoztak, és egy kozmikus létezésbe kerültünk, ahol a mindennapi túlélésünk világokon átível – ahol kereskedelmet és kapcsolatokat folytatunk kozmikus fényű lényekkel, és meg kell küzdenünk a nagy gonosz és sötétség teremtményeivel. Megváltoztunk. Olyan változékonyak vagyunk a kilátásainkban, mint az energiában, amit a lelkünkhöz kötünk.", }, [2170405521]={ [1]="Rémisztő. Igazán rémisztő. Ezek a Hírnök Címerek olyan sötét energiákat használnak, amilyeneket még soha nem láttam. De jó hír is van: a Faragott Hírnök Címereid? Úgy tűnik, mégsem különböznek annyira a Rúnás Hírnök Címerektől. Át tudjuk őket alakítani, ha elegendő Faragott változat áll rendelkezésre.$B$B Maradunk, Dornogalban, a tiétek,$B Vaskarn (és Cuzolth)", }, [2173470690]={ [2]="Seshu tegnap este nem tért vissza a vadászatról.$B$B Keresném, de az élelmiszerkészletünk fogyóban van, még egy főre is. Megpróbálom újra elérni azt az oázist, de a sethrak csapdászok megnehezítik az átszökést a nyílt dűnéken.$B$B Szellemek, védjetek meg. Kérlek, halljátok meg a kiáltásomat. Mint régen.", }, [2177902543]={ [2]="$B$BAz Ezüst Kéz
$B$B
$B Az Ezüst Kéz a feljegyzett történelem előtt is létezett. A világformáló titánok adták ezt a hatalmas pörölyt Tyr Őrzőnek, aki arra használta, hogy segítsen felszabadítani Azerothot a gonosz Óistenektől. $B
$B Az ezt követő korokban az Ezüst Kéz az őrző bátorságának és áldozatának tanúbizonysága volt. Most ez a legendás ereklye a te őrizetedben nyugszik. Forgasd jól, és tiszteld Tyr emlékét.$B
Ulthalesh, a Holtszél Aratója,
Tizenegyedik Rész
$B$B
$B A következő egy részlet a Légió Gyengeségeinek Hipotetikus Vizsgálatából, szerző ismeretlen. Az Argus Archívumi Hatósága apokrifnak minősítette, és jelenleg minden Légió által ellenőrzött világon be van tiltva.$B
$B „Kevés dolog van a teremtésben, amitől Sargeras fél. A Holtszél Aratója, Ulthalesh, egy közülük. A nekrolita Sataiel sajnálja, hogy nem próbálta meg megölni a bukott titánt vele, amikor lehetősége volt rá, ezért próbára teszi, aki merészeli forgatni a fegyvert helyette. Ulthalesh nem bánja. A kasza mestere vagy legyőzi Sataielt, vagy elnyeli, ami csak erősebbé teszi a pengét. Aztán egy másik hordozó veszi át a helyét. És egy másik.$B
$B „Ulthalesh évezredek óta játssza ezt a játékot Sargerasszal. Ismeri a türelem jelentését.”$B
Ashbringer, Harmadik Rész
$B$B
$B Így van megírva, hogy amikor élőholt erőkkel szembesült, Alexandros Mograine Főúr könnyedén legyőzte őket. A kezében lévő penge a saját testének a meghosszabbításának tűnt, egy gyönyörűen halálos, tiszta pusztítás eszköze.$B
$B És ahogy utat vágott a Scourge ellenségein keresztül, ez az új fegyver semmit sem hagyott maga után, csak elszenesedett csontot és kavargó hamut.$B
$B Így kapta az Ashbringer a nevét.$B
Sargeras Jogara, Második Rész
$B$B
$B Az Örökkévalóság Kútjánál elszenvedett veresége után Sargeras azonnal megtervezte a következő módszerét Azerothba való beszivárgásra. Tudta, hogy nem támaszkodhat egy statikus portálra; egy titán szolgálatához egy ilyen kapu csillagászati mennyiségű energiát igényelt, és a legígéretesebb forrás megsemmisült az utolsó kísérleténél. Ráadásul a Highborne-ok fáradságos előkészületei és varázslatai elárulták a szándékait, ami lehetővé tette a night elf ellenállásnak, hogy meghiúsítsa. Ha le akarta győzni Azeroth védőit, Sargerasnak minimális figyelmeztetéssel kellett belépnie a világba. $B
Így megparancsolta az eredaroknak, hogy kovácsoljanak egy eszközt, amely csak rövid időre szakítana fel hasadékokat a világok között, éppen annyi időre, hogy a lelkének egy része átjusson. Bár ez azt jelentette, hogy nem tudott belépni Azerothba a legpusztítóbb formájában, egy ilyen eszköz utat nyitott volna az avatárja számára, hogy vezesse a Légió invázióját, vagy finomabb terveket hajtson végre.$B
$B Egy ilyen eszköz gyengítené a fizikai univerzum integritását is, és az összeomlásával fenyegetne, de Sargeras ezeket csak mellékhatásoknak tekintette. $B
$B
Turalyon Főtábornok
$B$B Senki sem áldozott többet a Főtábornoknál. Mindig az ő útján járjunk, hogy mi is megvédhessük az ártatlanokat, ahogy ő tette. Vérrel és Becsülettel Szolgálunk.$B
$B", }, [2296696675]={ [31]="$BAshbringer, Ötödik Rész
$B$B
$B Fairbanks, Alexandros Mograine Főúr tanácsadójának vallomásából, röviddel a kivégzése előtt:$B
$B „Stratholme mellett vettek körül minket az élőholtak. Számuk felfoghatatlan volt. Hullám hullám után zúdult ránk... és mégis Alexandros büszkén állt, meghajolhatatlanul és törhetetlenül, egy szikla, amelyen megtörhettek.$B
$B „Alexandros végzete nem az élőholtaktól jött, hanem a saját fiától – az áruló Renault-tól, aki felvette az Ashbringert, és hátba szúrta az apját.”$B
Sargeras Jogara
$B$B
$B Halandó kezek nem arra rendeltettek, hogy ezt a pálcát tartsák. Sargeras parancsára kovácsolták az Ősök Háborújában elszenvedett veresége után, azzal a céllal, hogy egyszer s mindenkorra meghódítsa Azerothot. Ez a jogar felszakítja a valóság szövetét, eltörölve a világok közötti korlátokat, elpusztítva mindent, ami közted és a célod között áll. $B
$B Ha szerencsés vagy, ennyi kárt okoz csak.$B
Ulthalesh, a Holtszél Aratója,
Második Rész
$B$B
$B Sargeras a kaszát Ulthalesh-nek nevezte el, a rettegett úr után, aki fellázadt ellene. Ulthalesh szelleme felfoghatatlan erőt adott a fegyvernek, de ezzel az erővel egy átok is járt, mert akik Ulthalesh-t hordozták, azokat elkerülhetetlenül elnyelte. A kasza engedelmeskedett a mesterei parancsainak, amíg halálosan meg nem sebesültek; akkor Ulthalesh a lelkükkel táplálkozott. Az évszázadok során Sargeras a pengét ravasz nathrezimoknak, vad doomlordoknak, sőt, még hatalmas félisteneknek is adományozta, csak hogy lássa, amint a szellemüket elnyeli Ulthalesh, miután elestek. A kasza minden elnyelt mesterrel erősebb lett, és Sargerasnak nehéz volt olyan szolgákat találni, akik irányítani tudták a fegyvert. $B
$B A kaszában rekedt lelkek jajgatása fölött a Sötét Titán hallotta Ulthalesh komor nevetését. $B
A Megrontott Eszközök Kötete
$BFeljegyezte Mile Raitheborne, a Hatosok Tanácsának Főkutatója.
$B", }, [2678856546]={ [1]="Értékelt ügyfelünk,$B$B A void tároló bérleti díjának ki nem fizetett egyenlege miatt fiókját hátralékba helyeztük.$B$B Az eljárás részeként kérjük, adja át az összes elvarázsolt tárgyat, mágikus ereklyét, erős fegyvert és mélységi kuriózumot, ami a birtokában van, a behajtónak, aki ezt az írást bemutatja.$B$B Ennek elmulasztása a tárolt anyagainak elvesztésével járhat.$B$B$B Köszönjük az együttműködését,$B$B- F. Akename és Fiai Void Tároló, Tazavesh", }, [2680905099]={ [2]="72. bejegyzés$B$B A tiszta égboltú éjszakák a legnehezebbek. Bár minden villámcsapás vagy mennydörgés fájdalmas emlékeztető lehet arra, amit elvesztettem, egyben emlékeztető is arra, hogy akiket elvesztettem, még mindig élnek. Repülnek.$B$B Az ilyen éjszakákon, mint a mai, az előttem elterülő tenger és ég üressége nehezen nehezedik a szívemre. Fáj. Soha nem gondoltam volna, hogy hiányozni fog annak az átkozott gépnek a munkája, de soha nem hagyta, hogy az ilyen érzések gyökeret verjenek. A titánoknak volt ilyen előrelátásuk? Tudták, hogy különben a feledést keresnénk? Jobb lett volna, ha a gép csak elvégezte volna a dolgát?", }, [2691151741]={ [5]="$BAz Ezüst Kéz, Harmadik Rész
$B$B
$B Evelyna történész „Galakrond Kora” című művének harmadik fejezetéből:$B
$B „Bármilyen nagy harcos is volt Tyr, nem mindig menekült meg a csatáiból sértetlenül. Ennek egyik példája a Galakrond nevű szörnyű proto-sárkánnyal való összecsapása volt.$B
$B „Számtalan évvel azután, hogy az őrzők legyőzték az Óisteneket, és a föld alá börtönözték őket, Galakrond előbukkant, hogy uralkodjon a világ egén. Egy vad éhség kényszerítette a proto-sárkányt, hogy mindent megegyen, ami az útjába került. $B
$B „Amikor Tyr tudomást szerzett a lényről, attól tartott, hogy Galakrond hamarosan felfalja az egész természetet. Öt másik proto-sárkányt gyűjtött össze, hogy háborút indítson ellene. $B
„Bár az öt proto-sárkány végül legyőzte Galakrondot, a kezdeti támadásaik rosszul sültek el. Tyr új szövetségesei nem mindig dolgoztak együtt. Még amikor igen, akkor is Galakrond túl hatalmasnak bizonyult az őrző és a proto-sárkányok egyesített erejéhez képest.$B
$B „Egy csatában Tyr maga is megküzdött Galakronddal, és a pörölyével ütlegelte a fenevadat. Az ütéseknek kevés hatásuk volt. Tyr fegyverét kicsavarták a kezéből, és Galakrond elfogyasztotta az őrző kezét. $B
$B „Csak az öt szárnyas szövetségese segítségével menekült meg Tyr az életével.”$B
Az Ezüst Kéz, Tizedik Rész
$B$B
$B Az ősi időkben az egyetlen emberek, akik valaha is áttörték Tyr sírját és megkerülték annak védőit, a legendás ember királyt, Thoradint követték. Miután az idős uralkodó lemondott a trónjáról, megszállottjává vált faja történelmének. Thoradin kíváncsisága végül Tyr végső nyughelyének felfedezéséhez vezette.$B
$B Amikor Thoradin a sírhoz érkezett, Tyr Gárdája szembeszállt vele. Feszült patthelyzet alakult ki. A volt királyt egy hatalmas kíséret kísérte, amelyben testőrök és tanult varázslók is voltak. Bár a Tyr Gárdájának tagjai nem akarták, hogy megzavarják a sírhelyet, vérontást sem akartak.$B
Thoradin és követői erővel utat törtek Tyr Gárdája mellett. Hogy mi történt ezután, azt nagyrészt pletykák övezik. Azt mondják, Thoradin és kísérete bemerészkedett a sötét katakombákba, és soha többé nem látták őket.$B
$B Tyr Gárdája tudta, hogy Thoradin mágusai ostoba küldetésük során feltörték a sír védővarázslatait. A rend tagjai azon a napon fogadalmat tettek – nem lépnek be többé a katakombákba, attól tartva, hogy a további beavatkozás felébresztheti a benne eltemetett C'Thraxot, és rászabadíthatja a gonoszságát a világra.$B
A Man'ari Koponyája, Negyedik Rész
$B$B
$B Velen, Kil'jaeden és az eredar uralkodók belső körének jelenlétében Thal'kiel, a varázsló, bemutatta, mit tudnak a pokol teremtményei. Először megidézte a megszokott arkán konstrukcióinak tucatjait, és rendezett sorokba állította őket. Aztán az ég elsötétült, és a felhők gomolyogtak, ahogy egy meteorvihar csapott le. A kráterekből egy infernálisok serege emelkedett ki – amit Thal'kiel a konstrukciókra szabadított. Ez egy szimbolikus bemutatója volt annak az új korszaknak, amit a népe számára látott. Elragadtatva nézte, ahogy a démonok elpusztítják a szerencsétlen arkán entitásokat, összetörve és elégetve őket, amíg csak füst és parázs maradt. A démonok dühe olyan nagy volt, hogy még a közeli oszlopok és szobrok is rommá és hamuvá váltak. Elfogadható áldozat a haladás oltárán, legalábbis Thal'kiel szerint. $B
De amikor a kollégái arcára nézett, nem azt a jóváhagyást látta, amire számított. Kil'jaeden arckifejezése távoli, kifürkészhetetlen volt, de nem volt kétség afelől, hogyan érez Velen. Elítélte Thal'kiel új idézéseit, és megparancsolta neki, hogy soha többé ne idézze meg őket.$B
Sargeras Jogara, Első Rész
$B$B
$B Az Ősök Háborúja alatt Azshara, a night elf királynő, és a Highborne varázslói megpróbáltak egy portált nyitni, amely lehetővé tenné Sargeras belépését Azerothba. A kihívás példátlan volt; soha korábban senki sem épített olyan erős átjárót, amely egy titán számára is elég lett volna. A Highborne-ok hetekig pihenés nélkül dolgoztak, varázslatokat készítve és szőve, hogy egy átjárót hozzanak létre a night elfek hatalmas erőforrásán, az Örökkévalóság Kútján keresztül. $B
$B De éppen amikor Sargeras belépni készült a világba, a night elf ellenállás megzavarta a Highborne-ok varázslatát, és lerombolta az Örökkévalóság Kútját. Sargerast visszavetették az Örvénylő Semmibe, ambícióját megtagadva, legnagyobb esélyét Azeroth meghódítására elszalasztva. A Sötét Titán bosszút esküdött. $B
$B Lerombolja a falakat önmaga és a díja között.$B
Az Ezüst Kéz, Tizenegyedik Rész
$B$B
$B Évezredekig Tyr Gárdája folytatta szent kötelességét. Új tagok jöttek és mentek, és idővel több technikát is elsajátítottak, hogy segítsenek nekik megvédeni Tyr sírját. Különösen a védők éreztek affinitást a paladinok iránt, a szent harcosok iránt, akik a Második Háborúban az ork Horda ellen harcoltak.$B
$B Tyr Gárdájának tagjai megtanulták a Szent Fényt forgatni, és hatalmas paladinokká váltak. Mégis ez az újonnan szerzett erő sem tudta megmenteni a rendet az élőholt Scourge-tól.$B
$B Amikor a Scourge végigsöpört Lordaeron emberi királyságán, Tyr Gárdája összeomlott. Csak néhány bátor tag maradt, egy Travard nevű paladin vezetésével, hogy fenntartsák ősi fogadalmukat.$B
Ashbringer, Tizenegyedik Rész
$B$B
$B Az Icecrown Citadel elleni végső támadás ma már a leglegendásabb katonai hadjáratok közé tartozik a közelmúltban.$B
$B Azeroth legnagyobb bajnokai mellett menetelve Tirion Fordring folytatta keresztes hadjáratát a Scourge ellen, és egy totális támadást indított a Lich King hatalmi székhelye ellen. $B
$B Ott Tirion újra szembeszállt Arthas-szal, és minden elcsendesedett, ahogy az acél csattanása visszhangzott a jeges pusztaságokon. Egy lázas csata csúcspontján az Ashbringer egyetlen csapással összetörte Arthas hírhedt kardját, a Frostmourne-t. $B
$B Arthas végre legyőzetett, és a megtisztított Ashbringer elfoglalta helyét a legünnepeltebb és legnevesebb fegyverek között Azeroth egész történelmében.$B
Ashbringer, Harmadik Rész
$B$B
$B Így van megírva, hogy amikor élőholt erőkkel szembesült, Alexandros Mograine Főúr könnyedén legyőzte őket. A kezében lévő penge a saját testének a meghosszabbításának tűnt, egy gyönyörűen halálos, tiszta pusztítás eszköze.$B
$B És ahogy utat vágott a Scourge ellenségein keresztül, ez az új fegyver semmit sem hagyott maga után, csak elszenesedett csontot és kavargó hamut.$B
$B Így kapta az Ashbringer a nevét.$B
Igazságőr, Tizenegyedik Rész
$B$B
$B Stormheim sok hatalmas vrykul otthona volt, és Yrgrim biztos volt benne, hogy talál valakit, aki képes hordozni az Igazságőrt. Arénát épített, hogy próbára tegye a helyi harcosok rátermettségét. Kihívó kihívó után állt ki Yrgrim ellen, de senki sem felelt meg a magas elvárásainak.$B
$B Idővel senki sem maradt, aki szembenézett volna Yrgrim próbáival. Elhagyta az arénáját, de a keresését nem. Reménykedett, hogy egy napon talál utódot.$B
$B Yrgrim egy hatalmas sírt épített, és bezárkózott. Ott várt egy hősre. Valakire, aki erős akaratú és tiszta szívű. Valakire, aki méltó az Igazságőr hordozására, ahogy Tyr akarta volna.$B
Ashbringer, Hetedik Rész
$B$B
$B A Liber Monasteriumból:$B
$B „És így történt, hogy Darion Mograine, apja hangjától hajtva, elvitte az Ashbringert a Scarlet Monostorba, ahol megtudta testvére, Renault árulását.$B
$B „Alexandros Mograine bosszúálló fantomja megnyilvánult az Ashbringerből. Renault bocsánatért könyörgött, és egy gonosz csapást kapott a megrontott pengétől, ami elválasztotta a fejét a vállától. $B
$B „'Megbocsátok neked', volt Alexandros válasza.”$B
$B
$B
$B
Lady Quinby
$BA Rituálék Háza$B
$B
$B Varázslata páratlan volt. Hatalmas szavakat szólt, és ellenségei porrá omlottak. Bár a filaktériumát elpusztították, az utolsó pillanatáig védte az Árnyékföldeket.
Sargeras Jogara, Negyedik Rész
$B$B
$B Sargeras Jogara a csúcsán lévő ragyogó ékkőről ismert. Sokan azt feltételezik, hogy Sargeras rosszindulatú szemét képviseli, amely csak egy pillantást vetett Azerothra, mielőtt a bukott titánt visszarángatták volna az Örvénylő Semmibe. De az igazság egészen más. $B
$B Nem sokkal az Ősök Háborúja után Sargerasnak látomása volt: az Örökkévalóság Kútja újra összeomlott, de ezúttal Azeroth magjába rántotta le. Csak egy pillanatig volt ott, de abban a pillanatban meglátta Azeroth szunnyadó világ-lelkét – és abban a pillanatban a világ-lélek kinyitotta az egyik szemét, és a Sötét Titánra nézett. Elragadtatott volt. $B
Azóta Azeroth világ-lelkének szeme nem hagyta el a gondolatait. Megparancsolta az eredaroknak, akik a jogart kovácsolták, hogy azzal az egyetlen, csodálatos gömbbel koronázzák meg. Mellé az eredarok két nathrezim szárnyat helyeztek, tanúbizonyságul Sargeras világ-lélekről alkotott koncepciójának: megrontott, démoni, és ami a legfontosabb, az övé.$B
Sargeras Jogara
$B$B
$B Halandó kezek nem arra rendeltettek, hogy ezt a pálcát tartsák. Sargeras parancsára kovácsolták az Ősök Háborújában elszenvedett veresége után, azzal a céllal, hogy egyszer s mindenkorra meghódítsa Azerothot. Ez a jogar felszakítja a valóság szövetét, eltörölve a világok közötti korlátokat, elpusztítva mindent, ami közted és a célod között áll. $B
$B Ha szerencsés vagy, ennyi kárt okoz csak.$B
A Man'ari Koponyája, Első Rész
$B$B
$B Sargeras Argusra érkezése előtt az eredar Thal'kiel aranykort hozott a népének. Thal'kiel páratlan tehetségű varázsló volt, és ő és az Ébresztői kitolták az idézés és a kötés mágiájának határait, megidézve azokat az arkán entitásokat, amelyek segítettek a főváros csodálatos építészetének felépítésében. Thal'kiel tervezte azokat a gépeket is, amelyek a világ rejtett arkán energiáját összpontosították, békével, harmóniával és életerővel árasztva el Argust. Mindenki lenyűgözve állt a képességei előtt, beleértve a fiatal tanítványát, Archimonde-ot is. $B
$B Voltak pletykák, hogy Archimonde irigyelte Thal'kiel hatalmát és befolyását, de az eredar vezető ezeket puszta kitalációnak minősítette, mert a tanítványa semmi mást nem mutatott neki, csak odaadást. Archimonde még arra is nagy gondot fordított, hogy egyedi koronát készíttessen Thal'kielnek, a fejének a méreteit maga vette le.$B
A Man'ari Koponyája, Harmadik Rész
$B$B
$B Thal'kiel briliáns volt, de nem volt bölcs. Egy sötét jelenlét suttogott neki, és az eredar elméjét a legvadabb képzeletét is felülmúló hatalomról szóló látomások emésztették fel, halálos szolgák rangjairól, akik mohón engedelmeskedtek minden szeszélyének. Ezek a démoni erők Thal'kiel arkán konstrukcióit egy gyerek játékszereivé tették. Utána megvetette az arkánt, szenvedélye csak a pokol mágiájára korlátozódott. $B
$B Thal'kiel titokzatos jótevője megadta neki a képességet, hogy kisebb démonokat idézzen meg, és az eredar azonnal megosztotta a tudást az Ébresztőivel. Impek és pokolkutyák, infernálisok és abyssálok mind végrehajtották Thal'kiel és a varázslói parancsait. Meggyőződve arról, hogy ez egy új korszak kezdete, Thal'kiel lázasan készült, hogy bemutassa csodálatos háziállatait Argus uralkodóinak, Velennek és Kil'jaedennek.$B
$B Briliáns. Nem bölcs.$B
A Man'ari Koponyája, Hetedik Rész
$B$B
$B Velen és Kil'jaeden megdöbbentek, amikor tudomást szereztek Thal'kiel árulásáról. Pokolbéli vadállatok légióit idézte meg, hogy felépítse a saját birodalmát, és az eredar uralkodók meggyilkolását tervezte. Egy furcsa új erőforrásra tett szert, amelynek a határai ismeretlenek voltak, és meg kellett állítani, gyorsan és kegyetlenül. Hogy bizonyítsa a hűségét Velennek és Kil'jaedennek, Archimonde feltörte a védővarázslatokat, amelyek elrejtették Thal'kiel démoni seregének gyülekezőhelyét, és egy mágus kontingenst vezetett a titkos kiképzőtáborokba.$B
$B A csata nem tartott sokáig. A meglepett Ébresztőket könnyedén legyőzték a behatoló mágusok, és parancsnokok nélkül, akik irányították volna őket, a démonokat lemészárolták. Archimonde maga szállt szembe a mesterével, amint az erősítést idézett. Egyetlen kardcsapással lefejezte Thal'kielt.$B
Az Ezüst Kéz, Hetedik Rész
$B$B
$B Tyr Gárdájának írásaiból, Tyr haláláról:$B
$B „Loken felébresztette az Óistenek két leghatalmasabb tábornokát, és Tyr után küldte őket. Ezeket a hatalmas lényeket C'Thraxxi-knak hívták. Dél felé viharzottak, és utolérték Tyrt és a titán-kovácsolt menekülteket azon a földön, amit ma Tirisfalnak ismerünk. Vagy, ahogy a vrykulok nevezték, 'Tyr Bukása.'$B
$B „Tyr egyedül állt szemben a C'Thraxxi-kal. Ez volt az utolsó – és legnagyobb – órája. $B
„Tyr minden csatában tanult leckét bevetett. Az Ezüst Kezet úgy forgatta, mintha a saját testének a meghosszabbítása lenne. A C'Thraxxi-k a fémbőrét hasogatták, de Tyr pörölye szent erővel védte és meggyógyította a sebeit. A csata elhúzódott, sem az őrző, sem az ellenségei nem engedtek a másiknak.$B
$B „Tyr tudta, hogy csak egyetlen módja van a szövetségesei biztonságának biztosítására. Felszabadította hatalmas erejét, egy arkán mágia robbanását idézve elő, amely hatalmas krátert robbantott a földbe. Tyr és az egyik ellensége azonnal meghalt. A másik, a halál küszöbén, visszavonult a csata helyszínéről.”$B
Ulthalesh, a Holtszél Aratója,
Nyolcadik Rész
$B$B
$B Évszázadokig Sataiel, a nekrolita, őrizte Ulthalesht, és gyűjtögette az általuk létrehozott mágikus nexuszt. Amikor Sargeras felfedezte a csalását, dühös lett. Az erőforrás jog szerint az övé volt, és Sataiel elzárta tőle. Nemcsak ez, de a kémei arról tájékoztatták, hogy nagyzási hóbortban szenved, és Ulthalesh szellemével összeesküdve Sargeras megölésére készül. Az ilyen arroganciát nem lehetett büntetlenül hagyni. Az újgazdag eredart el kellett távolítani. $B
$B Sargeras Scavellben, Tirisfal Őrzőjében találta meg a bajnokát. Látomásokat küldött az Őrzőnek egy veszélyes lényről, aki a Holtszél Hágóban rejtőzik, egy démonról, aki a Lángoló Légió visszatérésére vár. Scavell bátran vállalta a feladatot, levadászta Sataielt, és egy epikus csata után a saját fegyverével ölte meg. A lelkét sikoltozva a kaszába vetették.$B
Ahogy az Őrző megvizsgálta a pengét, rettegés fogta el. Ritkán látott ilyen hatalmas haláleszközt, és bár megölte a hordozóját, elgondolkodott, vajon az igazi fenyegetés nem maradt-e ellenőrizetlenül. Úgy döntött, elrejti Ulthalesht, ahol senki sem találja meg.$B
Igazságőr, Negyedik Rész
$B$B
$B A vrykul saga, Az Igazságőr Kovácsolása című műből:$B
$B „Három csapásba került Archaedas Őrzőnek, hogy megformálja az Igazságőrt. Az első pörölycsapásra magmatavak ömlöttek a jeges hegyekből. A másodikra az ég üvöltött, és villámok gyújtották lángra az eget. A harmadikra egyetlen napsugár hatolt át a viharfelhőkön, és végigsuttogott az Igazságőr felszínén.$B
$B „Messziről Tyr Őrző és Ironaya, az óriásnő, figyelték a munka kibontakozását. Mindketten adtak magukból, hogy megalkossák az Igazságőrt. Tyr lecsiszolt egy darabot az ezüst kezéből, hogy igazságos erővel ruházza fel a pajzsot. Ironaya egy kőkorongot vágott ki a bőréből, és védelmező rúnákat vésett rá.”$B
Ulthalesh, a Holtszél Aratója,
Ötödik Rész
$B$B
$B Ulthaleshnek sok mestere volt, de Sataiel volt az első, aki felfedezte a kasza valódi potenciálját. $B
$B Miután Ulthalesh-sel elfogyasztotta a Holtszél Hágó összes élő teremtményének a lelkét, a pengét magára a földre fordította, és kiszívta belőle az életet. A fák elfonnyadt, csupasz törzsekké váltak. A mocsarak kiszáradt pusztasággá lettek. Az ég síri szürkére váltott, a napot egy temetési lepel takarta. Sataiel élvezte a kasza új foglyainak a kétségbeesését, ahogy akaratlanul is segítettek otthonuk megsemmisítésében. A pusztítás abszolút volt. Még Azeroth szunnyadó világ-lelke is megremegett. $B
$B Sataielt lenyűgözte a munkája. És Ulthalesht is.$B
Az Ezüst Kéz, Hatodik Rész
$B$B
$B Tyr követőinek majdnem mindegyike délre utazott, de Jotun nem. Az őrző személyes áldozatának eszméitől inspirálva, az óriás hátramaradt, hogy elterelje Loken figyelmét és segítse a szövetségesei menekülését.$B
$B Jotunnak sikerült, de hősiességéért megbüntették. $B
$B Amikor Loken megtudta, hogy a titán-kovácsoltak közül sokan délre menekültek, elfogta Jotunt és eltorzította az elméjét. Az átkozott óriást arra kényszerítették, hogy átkutassa Ulduar környékét, és elpusztítsa Tyrt, mindent, ami a hatalmát szimbolizálta, és bárkit, aki az eszméit követte.$B
$B Első tetteként Jotun összetörte az üllőt, amit Tyr kezének megalkotásához és a harci pörölyének átformálásához használt.$B
Ashbringer
$B$B
$B Most az egyik legikonikusabb és legnevesebb fegyver birtokosa vagy, amit valaha is készítettek.$B
$B Egykor az élőholtak réme (aztán egy ideig a Scourge egyik legnagyobb aduásza), az Ashbringer kulcsszerepet játszott uralkodók, birodalmak és királyok felemelkedésében és bukásában, élők és élőholtak egyaránt. Állt a jó és a gonosz oldalán is, és most a te kezedben nyugszik. $B
$B Forgasd jól.$B
Sargeras Jogara, Kilencedik Rész
$B$B
$B Miután Aegwynn legyőzte Sargeras avatárját, a holttestét Suramar romjaiban temette el, a viselt ereklyéivel együtt. Mélyen a tenger alatt, elvarázsolt Highborne pecsétekkel védve, Sargeras Jogara évszázadokig maradt, ereje csorbítatlanul. $B
$B Sargeras megpróbálta visszaszerezni az irányítást a pálca felett Aegwynnen keresztül, de a feladat nehezebbnek bizonyult, mint amire számított. Sokféleképpen tudta befolyásolni az Őrzőt, de nem tudta rákényszeríteni, hogy kiássa a jogarát a vizes sírjából. Valami visszatartotta, egy Sargeras suttogásánál hangosabb ősi ösztön. Tudta, hogy az ereklye veszélyes, hogy használata mindennek a pusztulásával fenyeget. Még a Sötét Titán által megszállva sem engedett. $B
Sargeras rájött, hogy nagyobb finomságra van szükség. Végül kiterjesztette káros befolyását Aegwynn fiára, Medivh-re, ahogy az az anyaméhben fejlődött. Ezen az új közvetítőn keresztül Sargeras azt tervezte, hogy visszaszerzi szeretett jogarát. $B
$B Ha sikerrel járt volna, Draenor világa talán nem pusztult volna el.$B
Ashbringer, Hatodik Rész
$B$B
$B A Naxxramas-i csata elbeszélése Darion Mograine által, ahogy azt Atticus Krohlnak elmondta:$B
$B „Naxxramas lebegő élőholt citadellájának mélyén felfedeztem, mi lett valójában az apámból. Alexandros szellemét megkínozták és megtörték; halállovagként támasztották fel, hogy megvédje azt a Csapást, amelyet egykor oly fáradságosan igyekezett elpusztítani. $B
$B „Minden jót kisöpörtek belőle, csak egy keserű, rothadt héjat hagytak hátra. A saját életem védelmében kénytelen voltam véget vetni az átkozott létezésének, vagy legalábbis azt hittem. $B
$B „A penge, amit látsz, az Ashbringer... az apám hangján szólt hozzám.”$B
$B
Alexandros Mograine Főúr
$BA Hamuvivő
$B$B Egy legenda kezdete, amelyről még mindig suttogva beszélnek. Emléke soha nem merül feledésbe, ahogy a sötétség erői sem felejtik el a pengéjét.$B
$B", }, [3219812279]={ [1]="", }, [3221382098]={ [1]="Ashbringer, Ötödik Rész
$B$B
$B Fairbanks, Alexandros Mograine Főúr tanácsadójának vallomásából, röviddel a kivégzése előtt:$B
$B „Stratholme mellett vettek körül minket az élőholtak. Számuk felfoghatatlan volt. Hullám hullám után zúdult ránk... és mégis Alexandros büszkén állt, meghajolhatatlanul és törhetetlenül, egy szikla, amelyen megtörhettek.$B
$B „Alexandros végzete nem az élőholtaktól jött, hanem a saját fiától – az áruló Renault-tól, aki felvette az Ashbringert, és hátba szúrta az apját.”$B
Az Ezüst Kéz, Nyolcadik Rész
$B$B
$B Tyr áldozata után a szövetségesei eltemették a bukott őrzőt és a halott C'Thraxot, ahol feküdtek. A titán-kovácsoltak közül senki sem érezte méltónak magát, hogy felvegye a vezetőjük pörölyét, és azt a holttestével együtt eltemették. $B
$B Tyr követői ezután védő varázslatokkal látták el a sírboltot. Az Ezüst Kezet ezekhez a mágikus pecsétekhez kötötték, így megakadályozva, hogy a jövőben bárki is hozzáérjen.$B
$B Az összes titán-kovácsolt közül, aki délre jött, a vrykulokat mozgatta meg a legjobban, amit Tyr tett, hogy megvédje őket. Úgy döntöttek, hogy a régióban maradnak, és őrködnek az őrző sírja felett.$B
Sargeras Jogara, Tizedik Rész
$B$B
$B A Sötét Titánon kívül Sargeras Scepterének kevés birtokosa volt. Egyikük Ner'zhul, az ork warlock volt.$B
$B A Horda veresége után a Második Háborúban Ner'zhul új világokba nyitott kapukat, hogy új lendületet adjon a követőinek. Ennek érdekében elküldte szolgáit, hogy különböző ereklyéket szerezzenek vissza Sargeras Sírjából, köztük a jogart, amelyet a bukott titán évszázadokkal korábban használt Azerothba való behatolásra. $B
Ner'zhul azonban nem volt Sargeras, így nem tudta egyszerűen parancsra portálokat nyitni. Várnia kellett, amíg Draenor csillagzatai megfelelően állnak, és csak más ereklyékkel együtt tudta használni a jogart. A warlock türelmetlen lett, frusztrálva a korlátaitól. Gul'dan Koponyájának befolyásától megrészegülve, látomásai voltak egykori tanítványáról, aki arra sürgette, hogy szabadítsa fel istenszerű hatalmát. $B
$B Amikor végre eljött a pillanat, hogy Ner'zhul cselekedjen, vad dühvel tette, figyelmen kívül hagyva a következményeket. Nem számított neki, ha Draenor elpusztul; sőt, öröksége részeként üdvözölte. A jogarral lyukat lyukra fúrt a valóság szövetén, szétszaggatva a Draenort a fizikai univerzum többi részével összekötő varratokat. Ahogy fejest ugrott az egyik portálon, hallotta, ahogy a világ mögötte darabokra törik.$B
Igazságőr, tizedik rész
$B$B
$BYrgrim hosszú évekig Tirisfalban maradt, oldalán az Igazságőrrel. Arra ösztönözte szövetségeseit, hogy az igazságosság és a nemesség keresésének szenteljék magukat, ahogyan ő is tette. Így Tyr's eszméi nem csupán a történetekben éltek tovább. Yrgrim és a többi vrykul tettei által éltek tovább.$B
$BMiután Yrgrim mindent megtanított a tirisfali vrykuloknak, amit csak tudott, elhagyta a régiót. Csatái elkoptatták vaspáncélját, és arra vágyott, hogy egy nemes bajnokot találjon, aki felveheti az Igazságőrt. $B
$BYrgrim's küldetése végül őt és hatalmas pajzsát a Viharheim néven ismert földre vezette.$B
Hamuvivő, kilencedik rész
$B$B
$BSzámos első kézből származó beszámoló létezik a Fény Reménye Kápolnájánál vívott második csatáról. Ezek bizonyos dolgokban eltérnek, de sok ponton megegyeznek. Annyi bizonyos, hogy Darion Mograine, a Fény Reménye Kápolnájánál vívott első csatában hozott áldozata után több évvel visszatért... ezúttal mint leendő hódító, a Lich Király szolgálatában álló halállovag.$B
$BSzembenézett egykori szövetségesével, az Ezüst Kéz egykori lovagjával, Tirion Fordringgal. Végül Dariont legyőzték, miközben maga a rettegett Lich Király, Arthas is megjelent a csatatéren. $B
$BLátszólagos bűnbánatból Darion odadobta a Hamuvivőt Tirionnak, aki érintésével megtisztította azt. Tirion ezután minden erejét a Lich Királyra összpontosította, aki kénytelen volt visszavonulni a meg nem rontott Hamuvivő egyetlen hatalmas csapása után.$B
Hamuvivő, tizedik rész
$B$B
$BA Fény Reménye Kápolnájánál vívott második csata után a Hamuvivő Tirion Fordring, az Argent Kereszteshadjárat főurának birtokában maradt. Annak érdekében, hogy Azeroth legnagyobb bajnokait előcsalogassa, Tirion egy erő- és harci képességversenyt indított, az Argent Tornát.$B
$BIdővel Tirion Argent Kereszteshadjárata sikeresen áttörte a Lich Király erődjének, a Jégkorona Citadellának a főkapuját. Miközben ostrom alá vették Jégkorona védelmét, a főúr szövetséget kötött Darion Mograine-nal és az Ébenszárny Lovagjaival, létrehozva ezzel a Hamu Ítéletét - egy egységes rendet, amely a Lich Király elpusztítására törekedett.$B
Igazságőr, első rész
$B$B
$BFöldszülött költemények és vrykul epikus sagák arról szólnak, hogy az Igazságőr egy háborús időben jelent meg, amikor vasból kovácsolt seregek masíroztak északon, és még a hegyeket is megremegtették. $B
$BA háború fő agresszorai a félelmetes Télisarj vrykulok voltak. Céljuk az volt, hogy uralmuk alá hajtsák az Ulduar körüli földeket, és mindenkit kardélre hányjanak, aki ellenük szegül. A Télisarj egy erőszakot kedvelő nép volt, és kevesen kedvelték azt jobban, mint Yrgrim. A klán véres élcsapatában állt, brutális rajtaütéseket vezetve a régióban élő jó természetű földszülöttek ellen.$B
$BFurcsa, hogy valaki, aki ennyire megszállottja a céltalan gyilkolásnak, egy nap az Igazságőrt, az igazság és a becsület szimbólumát viselné. De a sors által szőtt utak gyakran furcsák.$B
A Man'ari Koponyája, második rész
$B$B
$BThal'kiel egy eredar mágusokból álló rendet vezetett, akiket Ébresztőknek hívtak, és az idézés és kötés művészetének specialistái voltak. Híresek voltak okos arkánus konstrukcióikról, és a megidézés új határait kutatták. Thal'kiel azonban sosem volt az a típus, aki a babérjain ül. Többre szomjazott. Rendjét soha nem álmodott szintre akarta emelni, ezért feltérképezetlen területeket kutatott, messzebbre merészkedve, mint bármely eredar korábban. Varázslatai a Nagy Sötét Túlvilág hatalmas kiterjedését vizsgálták, mélyebb erőforrásért esedezve.$B
$BEgy nap választ kapott.$B
Ősi Királyok Szent Könyve
$BElda nővér, a főlevéltáros feljegyzései szerint.
$B", }, [3595352583]={ [1]="Mindig kell gyertyafény! Ha nem, a nagy Sötétség visszatér!$B$BA régi történetek mindig igazak. A buta koboldok nem hallgatnak rá, de az okos koboldok tudják. Mindig kell gyertyánk. Gyertya nélkül a Sötétség visszatér és szétroppantja a koboldokat.$B$BNe feledd a régi történeteket. Ne feledd, hogy alagutakban élünk. Ne feledd, ki más él még alagutakban és sötét helyeken. Soha ne felejtsd el!$B$BTe okos vagy. Ha nincs gyertyád, fuss.", }, [3595776381]={ [3]="617. bejegyzés$B$BA felhőcsőrök viselkedése egyértelmű mintákba rendeződött, amire most már úgy gondolom, támaszkodhatok. Minden reggel napkeltekor, és újra alkonyatkor vadásznak. Ebben az időszakban az odújuk üres, amit a mai napon meg is erősítettem. Annak kockázatával, hogy beszennyezem a tanulmányomat, bemerészkedtem a barlangjukba, amíg távol voltak, hogy lássam, mit tudhatok meg.$B$BCsontok voltak. Pontosabban halcsontok. És hogy még pontosabb legyek, úgy vélem, kizárólag angolnák maradványai. Mintákat hoztam vissza, hogy jobban tanulmányozzam és megerősítsem a gyanúimat.$B$BÉszrevettem egy állandó légáramlatot is a barlangban, amelynek nem volt egyértelmű forrása. Arra gondolok, hogy vajon a felhőcsőrök puszta jelenléte ruházta-e fel a helyet az elemi esszenciájukkal.", }, [3597523232]={ [23]="$BA Man'ari Koponyája, kilencedik rész
$B$B
$BMiután leverték Thal'kiel's lázadását, az eredar uralkodók mágusai elégették az Ébresztők testét, hogy a fertő-szennyeződésük ne terjedjen tovább, és elpusztították a lázadók írásait, hogy elfojtsák a mocskos művészetükkel kapcsolatos tudást. Archimonde felügyelte az erőfeszítéseket, és amikor végzett, hősként ünnepelték. $B
$BRöviddel ezután Archimonde megbízta Argus egyik legkiválóbb ékszerészét, hogy aranyozza be Thal'kiel's koponyáját. Azt állította, hogy megtekintésre készíti elő – mint komor figyelmeztetést, hogy ne kövessék Thal'kiel's útját. Valójában olyan fémekkel díszíttette, amelyek fokozták a mágikus energia közvetítésének képességét, a tökéletes díszítést a tökéletes varázsló koponyájához, amelyet Archimonde büszkén állított ki a lakhelyén.$B
Ulthalesh, a Holtfúvós Arató,
hatodik rész
$B$B
$BSataiel naplójából, amelyet a Holtfúvós-hágó romjaiból szereztek vissza:$B
$B\"Áttekintettem a pusztítást, amit a nagy Ulthaleshhel okoztam, és dicsőséges volt. A föld egy mauzóleum volt. Mindenhol métely, enyészet, pusztulás – kivéve egy területet. A rituálénk robbanóereje egy hatalmas krátert vájt a földbe, amely természetellenes energiáktól fortyogott, mágikus nexust alkotva. A csontjaimban éreztem, hogy egy olyan erőforrást szültem, amely erősebb, mint maga a kasza.$B
\\\"Tájékoztatnom kell Sargerast. De valami visszatart, valami, amit nem hagyhatok figyelmen kívül. $B
$B\\\"Milyen joga van Sargerasnak ehhez az erőhöz? Ki más tudta volna a kaszát a teljes potenciáljában használni, mint én? Senki. Ulthalesh ezt tudja. Arra biztat, hogy ne adjam át utódunkat. $B
$B\\\"Ilyen erővel a parancsunk alatt, azt mondja, egy nap kihívhatjuk Sargerast.\\\"$B
Az Ezüst Kéz, negyedik rész
$B$B
$BEvelyna történész Galakrond Kora című könyvének kilencedik fejezetéből:$B
$B\"Tyr őrző egy Jotun nevű óriással dolgozott együtt, hogy pótolja a végtagját. Mélyen Azeroth belsejében egy tiszta ezüstérből bányásztak. Jotun a fémből kezet kovácsolt sebesült társának. $B
$B\"Tyr le volt nyűgözve Jotun kézművességétől, és egy utolsó szívességet kért az óriástól: hogy újrakovácsolja a harci pörölyét úgy, hogy az magába foglalja új kezének képét. Az óriás így tett, de megkérdezte, miért akarja az őrző még jobban felhívni a figyelmet a sebére.$B
$B\"Tyr azt válaszolta, hogy nem tekinti az ezüst kezét a vereség emlékének. Számára az az áldozat szimbóluma volt, amelyet Azeroth védelmében hozott, és azt akarta, hogy a világ is így lássa.$B
$B\"Amikor Jotun befejezte a pöröly átformálását, Tyr az Ezüst Kéz nevet adta fegyverének.\"$B